Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám, szerda

It J szú 5 1986. III. 26. Beszámoló a CSSZSZK 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányairól és a 2000-ig terjedő kilátásokról (Folytatás az 5. oldalról) nisztériuma által irányított reszortban ennek a részaránynak 50 százalékot kell kitennie, #z SZSZK ipari minisztéri­uma által irányított reszortban pedig 60 százalékot. A kapacitások rekonstrukciójára és korszerűsítésére szánt beruházási részarányokat nem tarthatjuk elegen­dőnek. Kétségtelenül szükséges lesz, hogy a 8. ötéves terv további munkáin a központi ágazati szervek a termelési­gazdasági egységekkel és a vállala­tokkal együtt biztosítsák a korszerűsí­tési beruházások lényeges növelését. Ehhez az irányzathoz, ezekhez a cé­lokhoz az építőipari szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell. Népgazdaságunkban a gépekre és berendezésekre fordított eszközöket mintegy 117 milliárd koronával növel­jük, ami csaknem 38 százalékkal több, mint a 7. ötéves tervidőszakban volt. A termelőszféra összberuházásaiban a gépek és berendezések részarányá­nak 63 százalékra kell növekednie, míg ez a 7. ötéves tervidőszakban megközelítőleg 50 százalékot ért el. Szigorúan ügyelünk arra, hogy a fel­sorolt arányokat megtartsuk. A 8. ötéves tervidőszak beruházási politikájának sajátossága, hogy az elő­ző tervidőszakokhoz képest korlátoz­zuk az építési beruházásokat. Ezek volumene abszolút értékben csaknem 30 milliárd koronával csökken. Termelési-műszaki bázisunk mű­szaki-gazdasági színvonalában döntő fordulat elérésére törekszünk, s ez el­képzelhetetlen a fizikailag és erkölcsi­leg elavult gépi állóeszközök kiselejte­zése nélkül. Azzal számolunk, hogy a 8. ötéves tervidőszakban az előző ötéves terv­időszakhoz képest 60 százalékkal töb­bet selejtezünk ki belőlük, a gép­iparban több mint a kétszeresét, a me­zőgazdaságban mintegy 80 százalék­kal többet, az építőiparban pedig mint­egy a felével többet. E gépi állóeszkö­zök erőteljes kiselejtezésének pozitív gazdasági hatása van a javítási és karbantartási költségek alakulására, vagyis elősegíti ezek csökkenését, a felszabadult területek pedig kihasz­nálhatók a fejlesztési programok meg­valósítására és a perspektív termelési ágazatok fejlesztésére, összhangban strukturális politikánkkal. A gépek és berendezések műszaki és gazdasági színvonaláért, a csúcs­paraméterek és a nagy teljesítőképes­ség eléréséért nagy felelősséget visel gépiparunk és elektrotechnikai ipa­runk. Ezek az ágazatok szállítják beru­házásainkra az összes gépi beruházás háromötödrészét. Megfontoltan és koncepcionálisan kell biztosítani a szo­cialista és a nem szocialista országok­ból importált korszerű és magasan progresszív technikát. Erre a célra 55 százalékkal több beruházási eszközt fordítunk mint a 7. ötéves tervidő­szakban. A beruházások tervbe iktatása so­rán döntő szempontnak kell lennie a hatékonyságnak és a befektetett esz­közök gyors megtérülésének. Ebből a követelményből nem engedhetünk. Ez a természetes gazdasági elvárás azonban még nem vált a beruházási javaslatok fő láncszemévé, és tovább­ra is előtérbe helyezik a mennyiségi szempontot a hatékonyság követelmé­nyével szemben. Ez azonban megkö­veteli, hogy lényegesen javítsuk a ter­vezők munkáját, a szakvéleményezé­sek színvonalát, az állami bank tevé­kenységét, de főleg azokét a szerve­két, melyek jóváhagyják az illetékes beruházást. A népgazdaság-tervezésben és -irányításban sokkal erőteljesebben érvényesítjük az előkészített változá­sokkal kapcsolatban azt az alapelvet, hogy a vállalatok saját eszközeiket for­dítsák beruházásokra. Ezért minden beruházási akciót következetes gazda­sági számításokkal kell alátámasztani, beleértve a várt haszon kimutatását is. Jelentős változás lesz az is, hogy a ter­vezett műszaki-gazdasági paraméte­reket következetesen belefoglalják az illetékes tervekbe, s az esetleges elté­rések pozitív vagy negatív irányban befolyásolják a szervezet gazdasági eredményeit. Ily módon is érvénytaka­runk szerezni a hatékony beruházásért való felelősségnek. Elvtársak, a gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításához az eddiginél jobban hozzá kell járulniuk a külgazdasági kapcsolatoknak is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy növel­nünk kell a feldolgozó ágazatok termé­keinek kivitelét, mégpedig a világpiac követelményeinek megfelelő terméke­két. És ennek az alapján sokkal kedve­zőbb arányokat érhetünk el az export- és importárak között. A küldföldhöz fűződő pénzügyi kapcsolataink ki­egyensúlyozottságához tehát egyetlen út vezet - termékeinknek a külföldi piacokon való jobb értékesítése. Az egyéb cselekvési mód azt jelenti, hogy korlátozzuk a nemzeti jövedelem ki­használásának lehetőségeit a szemé­lyi és társadalmi fogyasztás, valamint a beruházások vonatkozásában. Az elmúlt időszakban határozott lé­péseket tettünk a külföldhöz fűződő fizetési kapcsolataink kiegyensúlyo­zottságának felújítására. A konvertibilis valuta adósságállományunk csökken­tését azonban mindenekelőtt a maxi­mális importmegtakarításokkal és a ki­viteli erőforrások mozgósításával értük el, gyakran a kisebb hatékonyság árán is. Nem értük el a feltételezett export- teljesítőképességünket, nem csatla­koztunk fel a kemény kiviteli konku­renciához és a világkereskedelem új irányvonalaihoz. Ebből mind a terme­lésben, mind pedig a külkereskede­lemben le kell vonnunk a szükséges következtetéseket. Ebben az ötéves tervidőszakban- a 7. ötéves tervidőszakhoz képest- exportunknak mintegy 24 százalék­kal kellene növekednie, importunknak pedig csaknem 22 százalékkal. Ez azonban csak a minimuma annak, amit , szeretnénk elérni. Még sürgetőbb fel­adat az arra való törekvés, hogy az eddiginél sokkal nagyobb exporthaté­konyságot érjünk el. Ehhez szükséges, hogy a termelési és külkereskedelmi szervezetek közösen - főleg a legfon­tosabb exportáló szakágazatokban- exportot támogató programokat dol­gozzanak ki, és biztosítsák ezek végre­hajtását. Ezzel együtt a devizabevételek nö­velésére kell összpontosítanunk, még­pedig az általunk nyújtott tranzit, közle­kedési, távközlési és egyéb szolgálta­tások, az idegenforgalom, a gyógyfür­dői szolgáltatás és általában a nem anyagi kiviteli és behozatali műveletek jobb kihasználása révén, s ugyancsak összpontosítanunk kell a licencek ela­dására és vásárlására, valamint a tu- dományos-műszaki ismeretek és infor­mációk cseréjére. Az illetékes szervek­nek és szervezeteknek ezért ilyen irá­nyú programokat kell kidolgozniuk, melyek célja a tiszta devizabevétel és fizetési mérlegünkben betöltött rész­arányának növelése lesz. Tudatosítjuk, hogy a külkereskedel­mi tevékenységgel szemben támasz­tott követelmények kielégítéséhez szükség van arra, hogy főleg a gazda­sági mechanizmusban megteremtsük ehhez a feltételeket. Arra, hogy a terv­vel és a további szabályzókkal ösztö­nözzünk az exporthatékonyság növe­lésére és a behozatal nagyfokú éssze­rűsítésére. És ebben a tekintetben na­gyon el kell mélyíteni a termelés és a külkereskedelem együttműködését. A lehető legrövidebb időn belül le kell bontani és érvényesíteni kell azo­kat a pénzügyi gazdasági szabályzó­kat, melyek érdekeltté teszik a gazda­sági szférát a maximális haszon eléré­sére az ország fizetési mérlege szem­pontjából. Következetesen javítanunk kell az üzletkötő tevékenység színvonalát és hatékonyságát. Elsőrendű figyelmet kell fordítanunk az árképzésre a köz­vetlen kereskedelmi költségek optima­lizálására, az összes szolgáltatás szín­vonalas biztosítására, a külföldi piacok kutatására, s az ily módon nyert ta­pasztalatoknak a hazai gazdasági rendszerben való érvényesítésére. A Fó irányokban rögzített szándé­kok végrehajtása kedvezően befolyá­solja a KGST-tagországokkal való sok­oldalúbb együttműködést is. A gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működés 1990-ig és távlatilag 2000-ig kidolgozott jelentős számú két- és sok­oldalú programjaira támaszkodunk ezen a téren. Mivel az ágazatközi árucsere elérte lehetőségeinek felső határát, a követ­kező ötéves tervidőszakban a kereske­delmi csereforgalmat a szakágazaton és ágazaton belüli cserének kell meg­gyorsítania. Ez megköveteli, hogy a részegységgyártásra és az alkatrész- gyártásra szakosodjunk, valamint az ehhez kapcsolódó kooperációra. Az együttmüködés terén főleg a gép­iparban, az elektronikában és a vegy­iparban kell jobban érvényesíteni a technológiai tényezőt. Ehhez egye­bek között arra van szükség, hogy elmélyítsék a kutatás és fejlesztés együttműködését a termeléssel. Ezzel együtt a kutatás és beruházás közös szervezésére kell törekedni, és általában a tudományos-műszaki és gazdasági tevékenység valamennyi szférájában a sokoldalú együttműkö­désre. Az összes közvetlen kapcsolat fejlesztését, beleértve a közös vállala­tok létrehozását is, a legreménytelje- sebb útnak látjuk, mivel közösségünk­ben az ilyen gazdasági együttműködés­nek kedvező feltételei vannak, melyek a termelési viszonyok azonos jellegé­ből következnek. Ez azonban feltétele­zi, hogy bátrabban számoljuk fel azo­kat az akadályokat, melyek a gazdasá­gi szervezetek közti együttmüködés ilyen formáinak kibontakozását gá­tolják. Ezekből a szempontokból vizsgálva a szocialista országok viszonylatában megvalósított kivitelt és behozatalt, a szándékainkban szereplő növekedé­si ütemet nem tarthatjuk véglegesnek, tehát lényegesebb haladást kell elér­nünk. Külgazdasági kapcsolatainkban to­vábbra is kulcsszerepe van a Szovjet­unióval való együttműködésünknek. Ez az összes ágazatra és szférára vonat­kozik kölcsönös kapcsolatainkban. Együttműködésünk vezérfonalát az utóbbi időszak két jelentős dokumentu­mának kell képeznie, melyek 2000-ig határozzák meg a fejlődés irányvona­lát. Egyrészt a KGST-tagországok tu- dományos-műszaki haladásának komplex programjára, másrészt pedig a hazánk és a Szovjetunió közti hosszú távú gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködés kétoldalú prog­ramjából indul ki, valamint az ezekkel kapcsolatos végrehajtási intézkedések tervéből. S amennyiben a gazdasági szervezetek közti közvetlen nemzetkö­zi kapcsolatok fejlesztését hangsúlyoz­zuk a szocialista országok szervezetei­vel, kétszeresen vonatkozik ez a Szov­jetunió viszonylatában. A következő ötéves időszakban fejleszteni szándékozzuk a kölcsönö­sen előnyös gazdasági kapcsolatain­kat a fejlődő országokkal, s arra törek­szünk, hogy növeljük részesedésüket a csehszlovák külkereskedelmi forga­lomban. Erre az iparosítási programok is lehetőséget teremtenek számunkra. Ezért részünkről arra van szükség, hogy - főleg a gépek és berendezések esetében - mélyebben átdolgozzuk a kivitel és a hitellehetőségeink közti kapcsolatot. Ezzel együtt pozitívan kell reagálnunk ezeknek az országoknak azon törekvéseire, hogy növeljék né­hány késztermékük, félkészárujuk, közszükségleti cikkük exportját, és a gazdaságilag előnyös esetekben na­gyobb teret kell biztosítani az ilyen behozatalnak. Ez a helyzet megköve­teli, hogy aktualizáljuk koncepcióinkat, a területi és árukoncepcióinkat egy­aránt, és főleg a szocialista orientáció­jú országok viszonylatában és a fejlődő világban levő fő partnerünk viszonyla­tában. A fejlett tőkés országokkal foly­tatott kapcsolatainkban érdekünkben áll a tudományos-műszaki és gazda­sági együttműködés különböző formái­nak a kiszélesítése, a kooperáció és a licenckereskedelem fejlesztése, va­lamint a harmadik piacokon való közös részvétel is, főleg abban az irányban, hogy a gépek és berendezések cseréje kiegyensúlyozottabb legyen. Itt ismé­telten hangsúlyozni kell, hogy elutasít­juk a diszkriminációt és a különböző szankciókat, hogy az együttműködés mellett vagyunk, de csak a kölcsönös előnyösség elve szerint. Nem tagadhatjuk, hogy a nem szo­cialista országokkal kapcsolatban még komoly és megoldatlan problémák áll­nak előttünk. Ezek egyaránt vonatkoz­nak a kereskedelem elégtelen növeke­dési dinamikájára, és annak szerkezeti összetételére. Meg kell újítani beruhá­zási komplexumaink kivitelének dina­mikáját, növelni kell a gépipari és az elektrotechnikai termékek kivitelének terjedelmét és hatékonyságát. Az emlí­tett feladatok sürgőssége abból adó­dik, hogy meg kell teremtenünk a szük­séges forrásokat fizetési kötelezettsé­geink megtérítéséhez a tervidőszak első éveiben, később pedig a behoza­tal további kiszélesítéséhez, a termelési alap korszerűsítéséhez és felújításá­hoz, valamint a belkereskedelmi áruel­látáshoz. Kivitelünk támogatására, valamint a korszerű, nagy teljesítményű techni­ka vásárlására rugalmasan akarjuk fel­használni a hitelt, de természetesen szigorú célirányosság mellett és gyors devizamegtérüléssel. Elvtársak, a kitűzött gazdasági és szociális program megvalósítása csak akkor le­het sikeres, ha sokkal kifejezőbben növeljük az irányítási munka hatékony­ságát, s ha átgondolt változásokat haj­tunk végre a tervezés és az irányítás egész komplexumában. Bizonyára kiemelkedően fontos po­litikai kérdésről van szó, mert megoldá­sához nemcsak a gazdasági, ha­nem általában véve a társadalmi vi­szonyok átfogó tökéletesítésének bonyolult folyamata vezet, bele­értve a dolgozók részvétele demok­ratikus formáinak az elmélyítését a tár­sadalmi folyamatok irányításában, va­lamint a legrátermettebb káderek kivá­lasztásában a vezető funkciók betölté­sére a népgazdaság egyes területein. Ezt nemcsak saját tapasztalataink igazolják, hanem a baráti országok, főleg a Szovjetunió tapasztalatai is. A XVI. pártkongresszus óta rend­szeresen foglalkoztunk ezekkel a kér­désekkel. Ennek ellenére meg kell álla­pítanunk, hogy az eddigi intézkedések csak részeredményekhez vezettek, nem érvényesültek eléggé komplex módon és mélyrehatóan. Emellett az elfogadott alapelvek egész sorát az elmúlt években nem alkalmazták kellő következetességgel, hanem számos kompromisszummal. Ezért a tervezés és irányítás jelenlegi rendszere nem felel meg teljes mértékben a népgaz­daság intenzifikálásából eredő szük­ségleteknek. A központi bizottság ezekből a té­nyekből levonta a következtetéseket. Ezért a Fő irányok tervezete még a 8. ötéves tervidőszak folyamán feladatul adja az irányítási rendszer további mó­dosításának előkészítését és végrehaj­tását. Az ilyen lépések szükségességét egyértelműen alátámasztotta a kong­resszus előtti vita is, valamint számos pártkonferenciának a határozata. Ebben a munkában a 8. ötéves tervidőszakra elfogadott intézkedések­ből fogunk kiindulni. Ezek arra irányul­nak, hogy érvényesítsék az ötéves terv döntő szerepét az irányításban, vala­mint a gazdasági szervezetek hosszú távú önelszámolási felelősségét és ér­dekeltségét, a nemzeti jövedelem ter­meléséhez való tényleges hozzájárulá­sukkal összhangban. A tervek kidolgo­zásában, a bérfejlesztésben, a hitelek és az árak területén igényes hatékony- sági szempontokat kell érvényesíteni, amelyek saját munkatermelékenysé­günknek a nemzetközi színvonalhoz való összehasonlításából indulnak ki. Úgy véljük, hogy a már elfogadott és az előkészített intézkedések igénye­sebb gazdasági légkört fognak kialakí­tani, s egyúttal nagyobb teret biztosíta­nak a termelői szféra számára a dönté­sekhez. A szervezetek fejlesztési alap­jait képező források nagysága és a gazdasági eredményei közti szoro­sabb összefüggés olyan irányban hat, hogy minél jobbak legyenek ezek az eredmények. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a vállalatok és az illeté­kes minisztériumok jobban kihasznál­ják ezeket a lehetőségeket, s kezde- ményezően vegyenek részt a további intézkedések előkészítésében és az­tán következetesen át is ültessék őket az életbe. Az elfogadott intézkedések végre­hajtásának és a további munkának egy olyan rendszer létrehozására kell irá­nyulnia, amely a tervek kidolgozásá­ban és megvalósításában, a feladatok teljesítésének az értékelésében, vala­mint az önálló elszámolási rendszer és a gazdasági szerződések működésé­ben a hatékonysági szempontok kö­vetkezetes egységére épül. Tehát olyan rendszerről van szó, amely a gazdasági szabályozók és a terv rugalmas összekapcsolásából, a tár­sadalmi érdekek és a szocialista vállal­kozói szellem összhangjából, s a kü­lönböző irányítási szintek szorosabb együttműködéséből indul ki. Először is az egyes irányítási szin­tek közti munkamegosztást, illetékes­séget, viszonyokat kell tökéletesíteni, a demokratikus centralizmus alapján. Ma a központot valóban túlterhelik az olyan részkérdésekről hozott döntések, amelyeket gyakran sem reálisan, sem pedig ésszerűen nem vagyunk képesek megítélni. Arról van szó, hogy a központi szervek tevékenysége elsősorban a döntő táv­lati feladatok és az alapvető népgazda­sági arányok biztosítására irányuljon, s kialakítsa a szocialista vállalkozás­hoz szükséges igényes feltételeket és teret. A központi irányítás alapvető javítá­sát, beleértve az operatív ügyintézés korlátozását és az adminisztráció átfo­gó egyszerűsítését, nélkülözhetetlen feltételnek tartjuk ahhoz, hogy lénye­ges mértékben növekedjen a gazdasá­gi szervezetek önállósága, s teljesen érvényesüljön az önálló elszámolási rendszer. Ki kell szélesítenünk a szer­vezetek jogait és felelősségét a terve­zés és a gazdasági ösztönzés terüle­tén a célinnovációkról, a korszerűsítési beruházásokról szóló döntésekben a leghatékonyabb anyagellátási és ér­tékesítési utakra való döntéseikben, s a szervezeti felépítés megválasztá­sával kapcsolatos kérdések megoldá­sában. Sürgősen ki kell alakítani a fel­tételeket főleg a szervezeteink és a KGST-országok szervezetei közti közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez. A legbonyolultabbak és a legsürgő­sebbek bizonyára a tervezési rend­szerben eszközölt változások lesznek, amelytől elsősorban azt várjuk,'hogy a gazdasági szervezeteket érdekeltté tegye a progresszív feladatok vállalá­sában és tevékenységük eredményes­ségének fokozásában. Indokoltan bí­ráljuk, hogy a szervezetek tartalékokat rejtegetnek, s elutasítják az állami terv igényes feladatainak a vállalását. Világos, hogy az állami terv mennyi­ségi és naturális mutatóinak jelenleg túlsúlyban levő lebontásának a gyakor­latát hosszú távú és alapvetően egysé­ges gazdálkodási normatívumokkal, hatékonysági kritériumokkal, a kiemelt állami feladatok terén pedig egyértel­műen meghatározott közvetlen felada­tokkal kell nagyobb mértékben helyet­tesíteni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy meg­szüntetjük a tervek kidolgozásánál a források elosztásának évente megis­métlődő gyakorlatát. Általánossá kell tenni azt az alapelvet, hogy csak azok juthatnak több forráshoz, akik társadal­milag szükséges módon többet is hoz­nak létre. A bérfejlesztés és a javadal­mazás területén következetesen meg kell oldani a nemzeti jövedelemhez való tényleges hozzájárulástól, s a kivi­tel hatékonyságától való függőség kér­dését, s meg kell erősíteni a bérek ösztönző részének a szerepét. A gazdasági mechanizus átalakítá­sának elválaszthatatlan részét kell ké­pezniük azoknak az intézkedéseknek, amelyek javítják a gazdasági szabá­lyozók minőségét, megbízhatóságát és hatékonyságát, főleg az árak és a kal­kulációk területén, s ezzel együtt a mű­szaki-gazdasági normák vonatkozásá­ban is. A gazdaság hatékony és kie­gyensúlyozott fejlődésének biztosítá­sában fontos szerepet keH betöltenie a szigorú valutáris és az aktív hitelpoli­tikának is. Ha az árak nagykereskedelmi és felvásárlási szerepéről beszélünk, elsősorban annak sürgető szükséges­ségét tartom szem előtt, hogy a társa­dalmilag szükséges költségek színvo­nala és szerkezete alapján reálisan határozzuk meg a termelési tényezők értékét. Ezáltal megbízhatóbb feltéte­leket alakítunk ki ahhoz is, hogy árain­kat az élenjáró külföldi termelők árai­hoz hasonlíthassuk. Ezzel együtt ki kell alakítani a felté­teleket főleg a nagykereskedelmi, a fel- vásárlási és a külkereskedelmi árak tökéletesebb összehangolásához, amihez meg kell határozni az indoko­latlan dotációk és az ésszerűtlen újra­elosztási folyamatok felszámolásának a programját. Közben már előkészítjük az intézkedéseket a nagykereskedelmi árak alapvető rendezésére, hogy a 8. ötéves tervidőszakban csökkentsük ezek színvonalát, s reálisabbá tegyük az arányaikat olyan értelemben, hogy jobban tükrözzék a fejlődést a külső piacokon, s kivitelünk hatékonysá­gában. Árrendszerünk ésszerűsítésével szorosan összefügg annak szükséges­sége is, hogy megfelelően rendezzük a befizetési és az adórendszert, amelynek elő kell segítenie az alapvető és igazságos feltételek kialakítását az (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom