Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám, szombat

ÚJ szú 3 •> 1986. III. 1. Minden fegyvert fel kell számolni A szovjet békepolitika célkitűzéseiről (Kiküldött munkatársunk telexjelentése) - Ge­orgij Kornyijenko első külügyminiszter-helyettes, Szergej Ahromejev marsall, vezérkari főnök, a honvé­delmi miniszter első helyettese és Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a Moszkvában tegnap megtartott nemzetkö­zi sajtóértekezleten részletesen elemezte a Szovjet­unió külpolitikai célkitűzéseit, a szovjet békepolitika feladatait, összhangban az új szövegezésű pártprog­ramban és a központi bizottság politikai beszámolójá­ban lefektetett elvekkel. Leszögezték, a Szovjetunió következetesen arra törekszik, hogy mielőbb meg­kezdődjék a leszerelési folyamat, eltűnjenek földünk­ről a tömegpusztító és hagyományos fegyverek. E cél elérése érdekében azonban arra van szükség, hogy valamennyi ország erre törekedjen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a genfi tárgyalások sikerével mutathatna követendő példát. Ortega szerint a „kontráknak“ szánt washingtoni támogatás nehezíti a rendezést Leonyid Zamjatyin ismertette Reagan amerikai elnök válaszát a Szovjetunió január 15-i javasla­tára, hogy az évszázad végéig számolják fel bolygónkon az összes nukleáris fegyvert. Wa­shington válasza nélkülöz minden konstruktivitást, kitart eddigi, a ka­tonai erő növelésére irányuló, az erőfölény megszerzését szem előtt tartó irányvonala mellett - mondta Zamjatyin, s hozzáfűzte: a válasz nem konkrét és nem is világos, figyelmen kívül hagy olyan fontos elvi kérdéseket, mint a világúr militarizálásának elhárí­tása, vagy a vegyi fegyverek fel­számolásának kérdése. Az USA közölte, nem mond le az atom- fegyver-kísérletekról, nem csatla­kozik az egyoldalúan bejelentett szovjet moratóriumhoz. A közepes hatótávolságú rakéták ügyében pedig lényegében kitart a „nulla­változat“ mellett, melynek élet­képtelensége már régen bebizo­nyosodott. Ahromejev marsall kifejtette, hogyan értelmezi a Szovjetunió az egyenlő biztonság elvét: az orszá­gok korrekt, egyenrangú együtt­működéséből indul ki, a szuvere­nitás, a belügyekbe való be nem avatkozás követelményének tisz­teletben tartásából, az erő alkal­mazásáról, a fenyegetésről való lemondásból. Ezzel szemben az USA doktrínája a megfélemlítésre, a katonai erő növelésére irányul, és semmi jele annak, hogy ezen Washington hajlandó lenne bármit is változtatni. A Fehér Ház szóvi­vője, Larry Speakes a Reagan- levél ismertetésekor kénytelen volt beismerni, hogy az nem tartalmaz semmilyen új elemet, vagyis lé­nyegében nem törekszik a lesze­relés terén való haladás elérésére. Ennek ellenére meg kell őriznünk optimizmusunkat, mondotta Ahro­mejev marsall, hinnünk kell, mert hinnünk muszáj abban, hogy vé­gül is győzedelmeskedik a józan ész azok körében is, akik ma még a fegyverkezési versenyt szítják. Az idén nyárra tervezett újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó­val kapcsolatos kérdésekre vála­szolva Georgij Kornyijenko el­mondta, annak csak akkor lesz értelme, ha az USA végre hajlan­dó lesz konstruktív, konkrét vá­laszt adni az alapvető, meghatáro­zó kérdésekre. A Szovjetunió szá­mára az időpont nem probléma, kész akár holnap tárgyalóasztal­hoz ülni és megállapodni bármi­lyen, de még jobb, ha minden fegyver csökkentéséről és felszá­molásáról. Az USA ezúttal is telje­sen fordítva áll hozzá a kérdés­hez: pontos időpontot akar tudni, s ,,majd meglátjuk“ alapon a talál­kozón tárgyalni. A két vezetőnek volt alkalma az ismerkedésre, és - ahogyan azt a kongresszuson is hangsúlyozta az SZKP KB főtitká­ra - semmi értelme egy újabb „ismerkedési csúcsnak“. Az Egyesült Államoknak a csúcstalálkozó kérdéséhez való hozzáállása is mutatja azt a törek­vését, hogy kitérjen a fegyverzet­korlátozás terén a konkrét megál­lapodások elől, s hisz a katonai fölény megszerzésének lehetősé­gében - mondotta Leonyid Zamja­tyin -, azonban ez ugyanolyan megalapozatlan és irreális, mint abban hinni, hogy a nukleáris há­borúnak lehet győztese. GÖRFÖL ZSUZSA (ČSTK) - Az uruguayi Punta del Este üdülőközpontban tanácskoz­nak a Contadora-csoport, vala­mint az őt támogató limai csoport külügyminiszterei. Mexikó, Ko­lumbia, Panama, Venezuela, va­lamint Argentína, Brazília, Peru és Uruguay képviselői Latin- Amerika legfontosabb problémái­ról folytatnak eszmecserét. Ezen belül elsősorban a közép-amerikai feszült helyzet békés rendezésé­nek további lehetőségeit keresik. Várhatóan további konkrét javas­latokat tesznek Costa Rica és Ni­caragua határkonfliktusának meg­oldására és indítványozzák egy nemzetközi bizottság létrehozá­sát, amely a határon kialakult helyzetet ellenőrizné. Az ún. cartagenai csoport (Ar­gentína, Brazília, Kolumbia, Mexi­kó, Venezuela) miniszterei külön tárgyalásokat folytattak a konti­nens adósságproblémáiról. Vala­mennyien hangsúlyozták, a kér­désben egységes álláspontot kell kidolgozniuk a hitelezőkkel folyta­tott tárgyalásokra. Brazília közölte, a mintegy 100 milliárd dolláros külföldi adósságának csökkentése érdekében kemény megszorító gazdasági intézkedéseket fogana­tosít. Daniel Ortega nicaraguai ál­lamfő levelet intézett az uruguayi külügyminiszteri értekezlet részt­vevőihez. Ebben leszögezi: meg­győződése, a nicaraguai ellenfor­radalmároknak szánt újabb ameri­kai katonai támogatás komolyan akadályozza a közép-amerikai bé­kés rendezést. Ortega hangsú­lyozza, hogy a latin-amerikai or­szágoknak követelniük kellene az amerikai kormánytól, hagyjon fel agresszív politikájával a tér­ségben. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában csütörtökön védel­mébe vette a Fehér Ház tervét, miszerint további 100 millió dollárt folyósítanának a nicaraguai ellen­forradalmárok számára. Shultz a „szovjet és kubai intervencióra“ hivatkozott, ugyanakkor kifejtette, nyomást kell gyakorolni a sandi­nista kormányra. A külügyminisz­ter egyértelműen értésre adta, Washington továbbra sem zárja ki egy közvetlen katonai inter­venció eshetőségét Nicaragua ellen. Egyiptom A rendőrlázadással összefüggésben leváltották a belügyminisztert A béke és a haladás stratégiája A kongresszusi tanácskozás nemzetközi visszhangja (ČSTK) - A szovjet kommunisták legfelsőbb fórumának tanácskozása továbbra is a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában áll. BERLIN - A gazdasági és tár­sadalmi fejlődés meggyorsításá­nak a szovjet nép javát, a szocia­lizmus és a világbéke erősítését szolgáló programját, amelyet Mi­hail Gorbacsov terjesztett elő az SZKP XXVII. kongresszusán, az NDK-ban nagy megelégedéssel fogadták. Ezt állapítja meg tegnapi számában a Neues Deutschland, az NSZEP Központi Bizottságá­nak lapja. Rámutat, hogy világ­szerte nagy visszhangot váltottak ki az SZKP KB főtitkárának mesz- szemenő javaslatai a nemzetközi biztonság széles körű rendszeré­nek kialakítására és az öt atomha­talom találkozójának megtartásá­ra. Ez valóban nagy esélyt nyújt arra, hogy a békés egymás mellett élés végérvényesen az államok közötti kapcsolatok legfőbb egye­temes alapelvévé váljék. BELGRÁD - A jugoszláv sajtó pozitívan értékeli az SZKP XXVII. kongresszusának tárgyalását jel­lemző nyíltságot és bíráló szel­lemet, s értékeli azt a figyelmet, amelyet a szovjet társadalom to­vábbi fejlődése hatékonysága nö­velésének és a dolgozók életszín­vonala emelésének szentelnek. A Politika című lap ezt a tényt Jegor Ligacsovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vi­tafelszólalásával támasztja alá, amelyből kiemeli a haladás és a párt szociális politikája közötti összefüggést. BUDAPEST - Realizmus, az utak bátor, újító keresése alkotó légkörben - így jellemezi a Nép- szabadság az SZKP XXVII. kong­resszusának csütörtöki tárgyalá­sát. A lap A béke stratégiája című kommentárjában az SZKP XXVII. kongresszusának külpolitikai irányvonaláról ír és sajnálattal ál­lapítja meg, hogy az amerikai kor­mány a Szovjetunió nagyszabású békeprogramjára nem adott érde­mi választ, hanem megerősítette, hogy folytatni akarja az erőpoli­tikát. VARSÓ - A lengyel lapok nagy figyelmet szentelnek Jegor Liga- csov vitafelszólalásának, valamint Gejdar Alijev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bi­zottsága tagja, a minisztertanács első alelnöke sajtóértekezletének. A Tribúna Ludu hangsúlyozza, hogy a Kreml kongresszusi palo­tájában felelősségteljes vita folyik a Szovjetunió legfontosabb prob­lémáiról. SZÓFIA - A küldöttek csütörtö­ki tanácskozása újból bebizonyí­totta, hogy Lenin pártja az emberi­ség jövőjének útját egyengeti, írja a Rabotnyicseszko Delo. Hang­súlyozza, hogy a bolgár közvéle­mény lankadatlan figyelemmel kí­séri a kongresszus tárgyalását, mert ezen az úton vállvetve halad a szovjet néppel. LONDON - A Morning Star brit kommunista lap tegnapi kongresz- szusi tudósításában hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunióban meg­gyorsul a gazdasági fejlődés. Ez­zel kapcsolatban idézi azokat az adatokat, amelyeket sajtóértekez­letén Gejdar Alijev közölt. PÁRIZS - Serkentenünk kell azoknak az embereknek az alko­tókészségét, akik képesek önálló­an cselekedni, akiknek saját néze­teik vannak és teljesítik kötelessé­güket, idézi a L’Humanité című francia lap Jegor Ligacsovnak, az SZKP XXVII. kongresszusán el­hangzott beszédét. A lap értékeli azt, hogy a kongresszusi vita mélyrehatóbb, kritikusabb és tar­talmasabb, mint amilyen az előző kongresszusokon volt. BOGOTA - Azok a dokumentu­mok, amelyekről most a szovjet kommunisták a XXVII. kongresz- szuson tárgyalnak, Latin-Amerika dolgozói és haladó emberei szá­mára az őszinte és igazságos dip­lomácia tényleges iskoláját jelen­tik, mondotta Jesús Faria, a Ve­nezuelai Kommunista Párt elnöke az APN tudósítóinak adott interjú­jában. Ezek a dokumentumok utat nyitnak minden vitás kérdés békés megoldásához. A Szovjetunió külpolitikai irány­vonala, amely az egyetemes le­szerelés és béke elérésére irá­nyul. Ezt egyaránt tartalmazza az SZKP új szerkesztésű programjá­nak tervezete, valamint Mihail Gor­bacsov január 15-i nyilatkozata, amely a venezuelai nép többségé­nek legszélesebb körű és leg­őszintébb támogatására talált. (ČSTK) - Hoszni Mubarak egyiptomi elnök pénteken leváltot­ta Ahmed Rusdi belügyminisz­tert, s helyére Zaki Badrt nevezte ki. A személyi változásra a Kairó­ban és hat további egyiptomi vá­rosban kirobbant rendőrzendülés­sel kapcsolatban került sor. Az egyiptomi államügyész kö­zölte: a fellázadt rendőröket gyil­kosságokkal, a köz- és magánva­gyon rongálásával és illegális gyü­lekezéssel vádolják, s ezért bíró­ság előtt vonják őket felelősségre. Némelyüket halálbüntetés vagy hosszan tartó börtönbüntetés fe­nyegeti. A hadsereg egységei ed­dig 2500 rendőrt vettek őrizetbe. Ali Lutfi miniszterelnök azt nyi­latkozta, hogy a tartományokban normalizálódik a helyzet. A hadse­reg alakulatai azonban addig fog­nak járőrözni az utcákon, amíg nem fogják el az összes lázadót. Azután visszatérnek a laktanyák­ba és a közrend védelmét ismét a rendőrség veszi át. A kairói kormány tegnap dél­előtt hat órára felfüggesztette a szerdán meghirdetett kijárási ti­lalmat. A fővárosban a hatóságok ellenőrzésük alatt tartják a helyze­tet. Zárva tartanak az egyetemek és az iskolák, az állami hivatalok­ban szünetel a munka. A bankok és a benzintöltő állomások rövid időre kinyitottak, s megkésve megjelentek az újságok is. A gizai piramiskomplexum térségéből 600 külföldit evakuáltak. Az Al-Ahram című félhivatalos napilap szerint a mintegy 120 ezer főt számláló, félkatonai rendőri egységeket a laktanyákba vezé­nyelték, ahol lefegyverzik őket. Néhány lázadónak azonban sike­rült civil ruhába öltöznie és meg­szöknie. A lázadás által eddig okozott anyagi károkat 105 millió dollárra becsülik. A rendőrök két nap alatt luxusszállodákat, éjszakai mulató­kat és közlekedési eszközöket semmisítettek meg. A kedd éjszaka kirobbant láza­dást a hírügynökségek a Szadat elleni merénylet (1981) óta a legnagyobb egyiptomi belpo­litikai válságként értékelik. A zendülés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy elterjedt, a félkatonai rendőri alakulatoknál letöltendő szolgálati időt egy évvel meghosz- szabbítják. A moszkvai városi pártszervezet küldöttei az SZKP XXVII. kong­resszusa harmadik napjának tárgyalását figyelik. (Telefoto - ČSTK) A mikor 1906. március 1-én Huang-nam tarto­mányban (Dél-Vietnam) egy szegény paraszt családjában fiú született, a szülők arról álmodoztak, hogy gyermekük élete boldogabb lesz, mint az övék. Elképzeléseik szerint ehhez mindenekelőtt tanulnia kellett a fiúnak, s remélték: a tudás majd megnyitja előtte az állami szolgálat lehetőségét, ami szerintük egyet jelentett a biztonságos jövővel. A fiatal Pham azonban hamar megértette, hogy az állami szolgálat egyet jelentene a francia gyarmatosítók érdekeinek kiszolgálásával, azzal, hogy ó maga is segítene az idegeneknek barátai, ismerősei, szülei kizsákmányo­Pham Van Dong lásában. Ráébredt, az ismereteket, amelyeket szülei verejtékes munkája árán sikerült megszereznie, saját népe javára kell fordítania. Ezért már a hanoi líceumon folytatott tanulmányai idején aktívan bekapcsolódott a forradalmi tevékeny­ségbe, s ez vezette el őt a forradalmi munkásfiatalok szervezetébe. A fiatalok tevékenységét a gyarmati rezsim üldözte, keményen büntette. Pham Van Don- got 1929-ben bebörtönözték, meggyőződését azon­ban nem adta fel. Ellenkezőleg, amikor a vietnami marxisták 1930 márciusában megalakították saját kommunista pártjukat, ő a börtönből jelentkezett so­raikba. Franciaországban 1936-ban a Nemzeti Front kormánya vette át a hatalmat, s ez otthon is és a gyarmatokon is szabadon bocsátotta a politikai foglyokat. Pham Van Dong útja a börtönből egyenesen elvtársaihoz vezetett. A japán militarizmus ellen har­coló Hazafias Ellenállási Front egyik megalapítója­ként a háborús évek alatt fáradhatatlanul szervezte a mozgalom sejtjeit Észak-Vietnamban. Merészsége, elvhűsége, elvtársi magatartása révén hamarosan vezető szerepet játszott, s a győztes 1945-ös au­gusztusi forradalom után a VDK ideiglenes kormá­nyának minisztere lett. Az 1946-1949-es években Közép-Vietnamban tevékenykedett a VDK kormá­nyának és az Indokínai Kommunista Párt Központi Bizottságának különleges megbízottjaként. Tisztsé­géből eredően módja volt a népével szembenálló nemzetközi erők kiismerésére. Tapasztalatai révén szinte törvényszerű volt, hogy a VDK külügyminiszte­re lett, s ő írhatta alá 1954-ben a genfi konferencián a francia gyarmatosítás ellen küzdő nemzeti felsza­badító mozgalom végső győzelmét rögzítő okmányt. Bár az ellenséges erők mesterségesen kettéosz­tották az országot, azok az eszmék, amelyekért Phan Van Dong egész életében küzdött, kezdtek megvaló­sulni. Vietnam északi részében, a VDK-ban megkez­dődött a szocializmus alapjainak a lerakása. Ezt a marxista alapokon álló Vietnami Dolgozók Pártja (az Indokínai KP utódja), s a párt vezetése alatt megalakuló kormány irányította, melynek elnöke Pham Van Dong lett. Vietnam az azóta eltelt 30 év alatt hatalmas megpróbáltatásokon ment keresztül. A francia gyar­matosítók felett aratott győzelem után nem egész tíz évvel az amerikai agresszió szakította félbe a békés építómunkát. Ez megkívánta a két alapvető feladat összehangolását, vagyis Észak-Vietnamban a füg­getlenség, a demokrácia, a szocializmus védelmének garantálását, és az építőmunkának a háborús feltéte­lekhez való igazítását. A vietnami nép, pártjával az élen, ezzel a feladattal is sikeresen megbirkózott. S Pham Van Dong a legfelsőbb állami képviselőként ismét saját aláírásával erősíthette meg 1973-ban Párizsban az USA vereségét, a vietnami nép győzel­mét. E tevékenységével kivívta a vietnami nép megbecsülését, szeretetét, aminek kézzelfogható bi­zonyítéka, hogy 1976-ban, a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltása után ő lett az új, szocialista alapokon egyesített ország kormányának elnöke. V ietnam azóta nagymértékben előrelépett a fejlő­dés útján. Behegedtek a háborús sebek, foko­zatosan felszámolták a megosztottság, s a saigoni bábrezsim súlyos örökségét az ország déli részén. Az immár egységes Vietnam népe aktívan bekapcsoló­dott az új, békés és szabad élet építésébe. Ennek a munkának a résztvevője, egyik vezetője a ma 80 éves Pham Van Dong, a Vietnami KP KB Politikai Bizottságának tagja, a kormány jelenlegi elnöke. FLORENTÍNA PRÔČKOVÁ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom