Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám, kedd
A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) gyorsításában, a termelési alapok korszerűsítésében döntő szerepet kell játszania a gépiparnak. A gépipari termelésnek már ebben az ötéves tervidőszakban hozzávetőleg egynegyedével kell növekednie, az elektrotechnikai ipar termelésének pedig kétharmadával. Mindkét ágazatban sokkal aktívabb műszaki innovációs politikát lehet folytatni, teljesebb mértékben kihasználni a szocialista gazdasági integráció, a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció előnyeit, határozottabban kell csökkenteni a gyártott termékek választékát és növelni a sorozatgyártást. A gép- és elektrotechnikai ipar előtt az a komoly feladat áll, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi szocialista integrációba a gépek és berendezések egységes rendszerének, a legmagasabb műszaki-gazdasági színvonalat elérő műszerek gyártásában, amelyek a technológiák és a gyártásszervezés terén alapvető változásokhoz vezetnek. Csak így érhető el a társadalmi munkatermelékenység és a hatékonyság lényeges növekedése a népgazdaság egyes ágazataiban, így alkalmazhatók a minőségileg új anyagok, s így valósítható meg a gyors ütemű elektronizálás. A gépipar az elektrotechnikával közösen iparunk gerincét alkotja. E téren nagyszámú, magas szakképesítéssel rendelkező munkás, technikus, konstruktőr és más szakember dolgozik, akik jelentős alkotóerőt képviselnek. Természetesen itt is létre kell hozni a megfelelő feltételeket, főleg a gépi és technológiai alapok korszerűsítéséhez. Az ezeket az ágazatokat irányító minisztériumoktól azonban meg fogjuk követelni, hogy az eszközöket a kulcsfontosságú, távlatokkal bíró irányok fejlesztésére fordítsák, nagyfokú felelősségtudattal dolgozzanak, s teljes mértékben átérezzék, milyen jelentőséggel bírnak ezek az ágazatok a termékek minőségének lényeges javítása, a hazai piac új termékekkel való ellátása, a növekvő exportfeladatok hatékony teljesítése szempontjából. Nem lehet beletörődni azokba az esetekbe, amikor a feladatok teljesítésének az elmaradását az úgynevezett objektív okokra való hivatkozással igyekeznek megindokolni. A gépiparral szemben támasztott követelményeknek alá kell rendelni a kohóipari termelést, struktúráját és választékát, korszerűsítését és rekonstrucióját. A kohóipari termékek minőségének és használati értékének javítására a nyersvas- és az acélgyártás fokozatos csökkentése útján fogunk haladni. Továbbra is rendkívüli figyelmet fordítunk a népgazdaság tüzelőanyag-energetikai szükségletének kielégítésére. Ez komoly, elsőrendű feladat, melynek során semmit sem szabad elhanyagolni. A tüzelőanyagok és az energetika terén politikánk egyik fő jellemzője, hogy mind a gyártás, mind pedig a fogyasztás terén a tüzelővel és az energiával való takarékosságra, az új energiaforrások feltárására törekszünk. Az egyik legjelentősebb szerkezeti változást s ezzel párhuzamosan a környezetvédelmi problémák megoldásához való jelentős hozzájárulást az atomenergetika fejlesztése jelenti. Biztosítani kell, hogy a 8. ötéves tervidőszak végén a villamos energiának hozzávetőleg 30 százalékát, az évszázad végéig pedig 50 százalékát az atomerőművek adják. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megkezdjük a szénkitermelés tervszerű csökkentését. Az eddigieknél következetesebben kell előrelépni a központi hőellátás fejlesztésében. A vegyiparban folytatni kell a szerkezeti átalakítást, a kőolaj hatékonyabb feldolgozása, a szakosított vegyipari ágazatok dinamikus növekedése, a kevésbé energia- igényes termelés érdekében. Nagyobb figyelmet kell fordítani a gyógyszeripar fejlesztésére, tekintetbe véve népünk egészségügyi ellátásának javítását. Mint a fö irányok tervezetéből kitűnik, egyre nagyobb jelentősége van a termelési infrastruktúra korszerűsítésének, a közlekedés és a távközlés megbízhatóságának, s mindazon ágazatok fejlesztésének, amelyek közvetlen és döntő hatással vannak a lakossági szükségletek kielégítésének színvonalára. A gazdasági és szociális fejlesztés céljainak megvalósítása megköveteli a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum, a lakosság élelmiszer-ellátásában minden illetékes ágazat további szilárdítását és fejlesztését. A szocialista szövetkezetesítés nagy müve, amely olyan ragyogóan kiállta az idő próbáját, a párt és az állam gondoskodása a mezőgazdaság fejlesztéséről.. megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés tartósan növekedjék, s mindinkább áttérjenek az ipari módszerek alkalmazására. Szocialista mezőgazdaságunk magasan képzett , káderekkel és korszerű technikával rendelkezik. Mindez lehetővé teszi, hogy nagyobb igényeket támasszunk ezzel az ágazattal szemben, hogy tartalékainak és lehetőségeinek teljesebb mértékű kihasználására törekedjünk, beleértve az egyes összehasonlítható feltételek között dolgozó vállalatok munkájának színvonalában és eredményeiben tapasztalható indokolatlan különbségek felszámolását is. Pártunk és szocialista államunk politikája továbbra is arra irányul, hogy biztosítsuk az ésszerű táplálkozás magas színvonalát, s tovább növeljük az önellátás mértékét az élelmiszerek terén. Nagyobb mértékben kell azonban a mezőgazdasági termelés stabilitásának elérésére törekedni. Ez megkívánja, hogy a jövőben is előnyben részesítsük a növénytermesztés fejlesztését, létrehozzuk a szükséges tartalékokat és sokoldalúan gondoskodjunk a talaj termőképességének növeléséről, védelméről. Az állattenyésztést, ennek szerkezetét az össztársadalmi szükségletekkel összhangban a saját takarmányalapokra építve s a takarmányalap hatékonyabb kihasználásával kell fejleszteni. Fontos követelmény az is, hogy az intenzifikálás folyamatát következetesebben hangolják össze a környezet- és természetvédelmi gondoskodás javításával. Az, ami érvényes az egész népgazdaságra - a nagyfokú gazdaságosság és hatékonyság követelménye - teljes mértékben vonatkozik a mezőgazdaságra is. A mezőgazdasági nyersanyagokat és élelmiszereket is olcsóbban kell előállítani. A mezőgazdasági termelés intenzívebbé és gazdaságosabbá tétele lényegesen nagyobb követelményeket támaszt a tudo- mányos-műszaki színvonallal szemben, a döntő intenzifikációs tényezők komplexitásával és minőségével, valamint kihasználtságuk mértékével szemben is. Ebből kell kiindulniuk mindenekelőtt az egységes földműves-szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak, valamint a mezőgazda- sági biológiai és műszaki szolgáltatásoknak is. Ugyanez vonatkozik azonban az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum tudományos-kutatási alapjára és a legfontosabb szállító ágazatokra, főleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártásra, a vegyiparra és a gyógyszeriparra, valamint az illetékes tervező és irányító szervekre. Nagyon időszerű feladat az élelmiszerek választékának bővítése, minőségének és tartósságának javítása. Általában véve jobban kell hasznosítani a mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket, következetesen felszámolni a különböző veszteségeket, amelyekből mindmáig épp elég van. Fölöttébb sürgető követelmény azoknak az aránytalanságoknak a felszámolása, amelyeket a mezőgazdasági termelés növekedése és a feldolgozó, valamint raktározó kapacitások lemaradása okoz, s gyorsított ütemben meg kell oldani az élelmiszer- ipari termékek csomagolási gondjait is. Mindazt, aminek például a cukorrépa betakarítása és feldolgozása során tanúi vagyunk, az olyan értékes nyersanyaggal való pazarlást, mint a tej, a burgonya raktározásakor és a takarmányok tartósításakor jelentkező nagy veszteségekét, nem lehet tovább tűrni, s itt az ideje változtatni ezen a helyzeten. A 8. ötéves tervidőszakra fontos intézkedéseket hoztunk a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerének tökéletesítésére. Ezek a mezőgazdasági vállalatok jogkörének s egyúttal felelősségének erősítését is célozzák. Sor kerül a tervmutatók számának csökkentésére, a gazdasági eszközök szélesebb körű alkalmazására, a szerződéses kapcsolatok érvényesítésére a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar között. Az intézkedések fontos eszközt jelentenek az intenzifikálás irányvonalának érvényesítésében, a mezőgazdasági-élelmiszeripari termelés hatékonyságának és rentabilitásának növelésében. Gazdasági és politikai következményekkel járó fontos döntésekről van szó. Az irányítás minden szintjén - a tervező szervektől egészen a mezőgazdasági vállalatokig - következetesen és átfogóan életbe kell léptetni a meghatározott alapelveket, állandóan értékelni kell a tapasztalatokat, s időben reagálni a problémákra. Elvtársak, a beruházások az a terület, ahol rendkívül szükségessé vált az igényesség fokozása, ahol határozottabban kell féllépni, s nem szabad beletörődni a fogyatékosságokba. Olyan területről van tehát szó, ahol nagyfokú felelősségtudattal kell dönteni, szüntelenül szem előtt kell tartani a társadalom érdekeit, fejlesztésének távlatait. Más szavakkal: átgondoltabban, gyorsabban, jobban és hatékonyabban kell építenünk. A 8. ötéves tervidőszakban 900 milliárd koronát fordítunk beruházásokra. Hatalmas eszközökről van tehát szó, kihasználásukban markánsabban kell kifejezésre jutniuk a szocialista gazdaság előnyeinek. Ez megköveteli, hogy a beruházások terén az új létesítmények építéséről, ami eddig túlsúlyban volt, következetesen áttérjünk a korszerűsítésekre és rekonstrukciókra, hogy lényeges változást érjünk el az egész fejlesztési folyamat hatékonyságának növelésében. Nem lehet a végtelenségig tűrni, hogy rendkívül magas a megkezdett építkezések száma, túllépik az építések határidejét, az építési költségeket, s azt sem, hogy az új kapacitások nem érik el a tervezett paramétereket. A mostani ötéves tervidőszakban megkezdett beruházásokat következetesen össze kell hangolni a tudományos-műszaki fejlesztés és a szerkezeti átalakításokat érintő hosszú távú céljainkkal. Ezt mindenekelőtt a minisztereknek, vezér- és vállalati igazgatóknak kell tudatosítaniuk. Sokkal határozotta- ban kell hozzálátni az erkölcsileg és fizikailag is elavult, szükségtelen gépek és berendezések felszámolásához. A mostani ötéves tervidőszaktól kezdve meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a szolgáltatások és az egész terciális szféra területén növeljük a beruházásokat, főleg a környezet védelme és javítása terén. Nem lehet folytatni a sokak által megszokott, s nagyon is megkérdőjelezhető gyakorlatot, amikor a valódi társadalmi szükségletekre való tekintet nélkül kérnek, és sajnos eseteként kapnak is fejlesztésre szánt eszközöket. Ezzel kapcsolatban még meg szeretném említeni, hogy a beruházásokhoz nyújtott kedvezmények - amelyekre szükség van - egyáltalán nem jogosítanak fel az eszközökkel való pazarlásra, a gazdaságosság elvének megkerülésére. A szövetségi kormánynak és a nemzeti kormányoknak következetesen kell irányítaniuk a fejlesztés egész területét, s igényesen kell ellenőrizniük a meghatározott feladatok teljesítését. Ki kell dolgozni azon intézkedések programját, amelyek a tervezésben, az irányításban és a beruházások megvalósításában fordulatot eredményeznek. Az egész társadalom feladatának tekintjük fővárosunk, Prága fejlesztését. Itt főleg azon akciók megvalósítása igényel nagy gondoskodást, amelyek a város energia- és hóellátását biztosítják, és meggyorsítják az alapvető kommunikációs rendszer építését. A lakásépítésben - ez különösen érzékeny kérdés - nagyobb komplexitást és kiegyensúlyozottságot kell elérni, határozottan át kell térni a lakásalap korszerűsítésére. Rendkívül fontos feladatnak tartjuk az egészségügyi objektumok építését, ezek színvonalának lényeges javítását. Törődni fogunk azzal, hogy Prága továbbra is államunk politikai, valamint kulturális-társadalmi centrumaként fejlődjön, amely fejlett anyagi-műszaki alappal rendelkezik, s amelynek korszerűsítésére nagy gondot kell fordítani. Elvtársak! Népgazdaságunk további dinamikus fejlődésének biztosítása megköveteli a gazdaság tervezési és irányítási rendszerének állandó tökéletesítését, a gazdasági mechanizmus fokozatos átépítését. Pártunk XVI. kongresszusának határozataival összhangban fontos lépéseket tettünk ez irányban. A gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítását, agazdaság intenzifikálását célzó irányvonal az említett terület egésze elé új, minőségileg magasabb igényeket és követelményeket támaszt. Tudatában vagyunk annak, hogy szokatlanul bonyolult problémakörről van szó, amely mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati tevékenységgel szemben nagy igényeket támaszt. Minden szocialista ország keresi e kulcsfontosságú feladat megoldásának leghatékonyabb útjait és módszereit. E szempontból rendkívüli jelentőségük van számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán hozott határozatoknak. A szocialista gazdasági integráció szükségletei érdekében figyelembe kell venni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai irányítási rendszereinek közeledési folyamatát. A gazdaságirányítás fejlesztésében a demokratikus centralizmus alapelveiből kell kiindulni. Ezek: a központi irányítás tökéletesítése, s ezzel párhuzamosan az alsóbb láncszemek jogkörének és felelősségének bővítése, s főleg a dolgozó kollektívák érdekeltségének, kezdeményezésük fejlesztésének sokoldalú támogatása. Rendkívüli súlyt kell helyezni a központi tervezés és irányítás javítására, komplexitásának, programadó és koordinációs funkciójának erősítésére, ez a szövetségi kormány fő feladatai közé tartozik. Ami az Állami Tervbizottságot és más tervező szerveket illeti, az a sürgető feladat áll előttük, biztosítsák, hogy a tervek az irányítás minden szintjén következetesen a kitűzött célok elérésére irányuljanak, az össztársadalmi hatékonyság kritériumaiból induljanak ki, s hogy e tervekben elsőrendű szerepük legyen azon normatíváknak és mutatóknak, amelyek a termelés minőségi oldalait fejezik ki, s hogy ezek kötődjenek az alapvető ágazatközi kapcsolatokhoz is. Sok mindent kell változtatni az ágazati minisztériumok munkastílusában. Ezeknek mindenekelőtt arra kell összpontosítaniuk, hogy a rájuk bízott területet koncepciózusán, népgazdasági rálátással irányítsák, hogy felszámolják a szűk reszortizmust és a parancsolgatást. Ezzel párhuzamosan hatékonyabb módszerekkel kell lebontani a tervet a termelési gazdasági egységekre és vállalatokra, korlátozni a tervmutatók számát, s jelentős mértékben növelni a gazdasági szerződések szerepét. A gazdaságirányítás egész rendszerét a központ és az alsóbb láncszemek kezdeményezése közötti kapcsolat kiegyensúlyozottságára kell építeni. Ez megköveteli, hogy a központi irányítás és tervezés javításával kéz a kézben erősítsük a vállalatok önállóságát és felelősségét. Tevékenységüket az önelszámolás teljes mértékű alkalmazására kell építeni. A vállalatok és termelési-gazdasági egységek jövedelmét teljes mértékben függővé kell tenni a rájuk bízott eszközök gazdaságos kihasználásától. Az irányítás gazdasági módszereinek és eszközeinek hatékonyabb kihasználásával, főleg az árak, a hitelek, a hosszú távú gazdasági normatívák, valamint az egész bank- és pénzügyi rendszer szerepének megszilárdításával lehetőséget kell teremteni a szocialista vállalkozás érvényesítésére. Nagy figyelmet kell szentelni a termelési-műszaki alapok szerkezeti tökéletesítésére. E feladatok megoldása során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a siker alapvető feltétele az emberek részvételének és támogatásának a megnyerése. Azt kell elérni, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei, egész dolgozó kollektívák a legmélyebb érdeklődéssel és meggyőződésből vegyenek részt a lehető legjobb eredmények elérésére irányuló erőfeszítésekben. Amire jóval határozottabban kell összpontosítani, az az állami fegyelem lényeges megszilárdítása minden szinten, föntről lefelé, a központi szerveknél csakúgy, mint a vállalati szférában. Az irányítás egész rendszerét az állandó, hatékony ellenőrzésnek kell áthatnia. Az irányítás és a tervezés rendszerének jóval nagyobb nyomást kell gyakorolnia, főleg a tudományos-műszaki haladásra és eredményeinek a termelésben való érvényesítésére. Lassan válik valóra az a követelmény, hogy a tudományos-műszaki haladás váljék mind a terv tengelyévé, mind a tervező bizottságok, a tudományos-mű- szaki fejlesztési és beruházási bizottságok, a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és az üzemek munkájának tartó pillérévé. A tervbizottságoknak, valamint a tudományos-műszaki fejlesztési és beruházási bizottságoknak e téren javítaniuk kell tevékenységüket. A minisztériumok elsőrendű feladata a gazdasági és mindenekelőtt a tudományos-mú- szaki fejlesztés stratégiájának a kijelölése, valamint megvalósításának következetes ellenőrzése. Tudományos-műszaki potenciálunk és kádereink fejlettsége az alap- és az alkalmazott kutatásban, mind a kutatóintézetekben, mind a tudományos akadémiákon és a főiskolákon jelentős. Távolról sem tettünk meg azonban mindent ennek a potenciálnak a kihasználásáért és azért, hogy ezeken a munkahelyeken alkotó és igényes szellem uralkodjék, hogy munkájuk jóval eredményesebb legyen. El kell érni a tudományos akadémiákon és a főiskolákon folytatott alapkutatás jobb -egyeztetését, céltudatosan és nagyobb dinamikával kell fejleszteni azokat a tudományágakat, amelyek a következő években döntő mértékben fogják befolyásolni a népgazdaság egyes ágazatainak szerkezeti változásait, technikai és gazdasági szintjük növelését és amelyek biztosítani fogják a munkatermelékenység növekedését. Határozottabban kell előrelépni a kapacitások és az eszközök összevonásában, a tudósok és tudományos kollektívák alkotó erőinek összpontosításában, hogy gyorsabban oldjuk meg a tervezett feladatokat, mindenekelőtt azokat, amelyek a KGST- országok tudományos-műszaki haladása 2000-ig terjedő komplex programjából és az állami célprogramokból erednek. Kutatásunknak főleg a minőségileg új tudományos ismeretekre kell irányulnia, főleg a magasan termelékeny technológiák, a progresszív anyagok és az új technika területén, a környezetről és az ember egészségéről való gondoskodás területén. Sokoldalúan kell törekedni arra, hogy jobban működjön a tudomány és a gyakorlat, illetve a gyakorlat és a tudomány közötti kapcsolat. A minisztériumok, a vezérigazgatóságok, esetenként a vállalatok nem várhatnak passzívan arra, hogy mit hoz létre a tudomány, hanem maguknak kell a tudomány felé benyújtaniuk igényeiket. A központi bizottság ezekkel a kérdésekkel gyakran foglalkozott ülésein. Az elfogadott határozatok megvalósítása azonban nem halad előre megnyugtatóan. A tudomány és a kutatás fejlesztésére (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. III. 25.
