Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-19 / 66. szám, szerda

Az SZLKP kongresszusának vitája (Folytatás az 5. oldalról) a legfontosabb problémák, amelyekkel foglal­koznunk kell, s egyben milyen segítséget várunk el tőlük, a vállalatoktól és az üzemektől. Az üzemekben a választókkal való kapcsolat további bevált formája a nyílt levelek napja, amikoris a dolgozók előre, írásban terjeszthetik elő kérdéseiket, javaslatokat tehetnek és bírál­hatják a fogyatékosságokat. Ezekre nekünk, a nemzeti bizottság tisztségviselőinek, képvise­lőinek, valamint a felelős gazdasági dolgozóknak nemcsak kötelességünk választ adni, hanem teljesítenünk is kell a jogos követelményeket. Továbbra is a dolgozók nyilvános ellenőrzése alatt állunk. A nyílt levelek napját megtartjuk további üzemekben is, mivel ezzel szorosabb kapcsolatot teremthetünk a nemzeti bizottság, a képviselők és a dolgozók között. A munka új módszerei és formái semmiképp sem jelentik az erőnek erejével való „ötlethaj­szolást“. Ellenkezőleg, el kell gondolkodni afö­lött, hogy mi az, amit már tökéletesítettünk, de csak nagyon kis előrelépést értünk el. Ez egy­aránt vonatkozik a választott szervek munkájá­nak formájára és módszereire, valamint a tartal­mára is. Tanácskozásaink gyakran túlságosan hosz- szadalmasak, túl sok anyaggal foglalkozunk, terjedelmes vita követi a 15-30 oldalas beszá­molókat. Sok anyaggal nem is kellene foglalkoz­nunk, mivel ez a szakosztály, vagy a konkrét előadó feladata. Ehhez hasonlóképp beszélhet­nénk egyéb tanácskozásokról is. A plénumülé- seken feleslegesen hosszú beszámolók hangza­nak el, amelyek számtengere a képviselőket inkább elfárasztja, minthogy vitára serkentse. A felszólalások gyakran formálisak, nem sze- mélyreszólóak, többnyire megállapító jellegűek, avagy bírálóak ugyan, de mit sem oldanak meg. Az anyagok bősége megteremti a határozatok bőségét, amelyek nem mindig konkrétak, és teljesítésük gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, tekin­tettel terjedelmükre, szétfolyó, nem komplett jel­legükre. Így például városunkban tavaly a Kelet­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsá­nak és plénumának 152, a CSSZSZK kormánya elnökségének és az SZSZK kormánya elnöksé­gének 72 határozatát konkretizáltuk. A Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa ellenőrző és végrehajtó funkciója keretében a városkerületi nemzeti bizottságok tanácsainak, a nemzeti bi­zottság által irányított vállalatok és szervezetek igazgatóságainak és saját aparátusának felada­tul adta a városi nemzeti bizottság és a felsőbb szervek határozataiból következő 3074 feladat teljesítését. E fogyatékosság fölött gondolkodni kezdtünk a Szovjetunióból szerzett legújabb tapasztalatok alapján. Noha nem lehetünk teljesen elégedettek az eddigi eredményekkel, a nemzeti bizottság tanács- és plénumülésein növekedett a képvise­lők aktivitása. Ez azzal függ össze, hogy miképp kapcsoljuk be a képviselőket a plénumülések előkészítésébe, továbbá azzal, hogy miképp ve­zetjük őket a lakossággal szembeni felelősség vállalására. A plénumülések viszonylatában mi­nőségi változás következett be az előkészítés és a konkrétabb vita tekintetében, amelyből kikü­szöböltük az öncélú bírálatot és a formalizmust, továbbá kevesebb lett a beszámoló, az öndícsé- ret, konkrétabban vetjük fel a problémákat és a megoldás módozatait. Ez érvényes a munka- plénumokra is, amelyeknek az ünnepi ülésektől eltérően még konkrétabbaknak, tárgyszerűbbek­nek és konstruktívabbaknak kellene lenniük. A 6. KB-ülést követő tevékenységünk elem­zése feltárta a fogyatékosságokat és szükséges­nek minősítette azt, hogy tárgyszerű, konkrét lépéseket fogadjunk el és valósítsunk meg a nemzeti bizottság munkája hatékonyságának növelésére, tevékenységének, építésének és irányítási rendszerének tökéletesítésére. Ez az elemzés feltárta a jelen helyzetet és a szükségle­teket is. A városi nemzeti bizottság, továbbá szakbizottságai és apparátusa ebből kiindulva, a lakosság szükségleteivel és érdekeivel össz­hangban olyan célokat tűzött ki, amelyeknek teljesítésére megnyerte a közös ügynek a város lakóit. Ennek előfeltétele volt a formalizmustól való mentesülés, a bürokrácia leépítése és a nemzeti bizottság képviselői körében kifejtett tevékenység tökéletesítése. Ha azt kívánjuk, hogy az emberek elé őszinte szívvel léphessünk és szemtől szemben meg­mondhassuk nekik az igazságot, akkor önma­gunknak kell példát mutatnunk és lelkesednünk kell az ügyért. Igényeket csak az támaszthat, aki tisztségében igényes önmagával szemben is, aki példát mutat. Képviselőink tevékenysége is mun­kánk névjegykártyája. A tisztségviselő, a vezető dolgozó, vagy a képviselő aligha tud valakit meggyőzni, ha szavaival ellenkeznek a tettei. Gyakran nem fogjuk fel eléggé a szavak súlyát, és következetlen megvalósításukkal a szándé­kolttal ellentétes eredményt érünk el. Hadd említ­sek ezzel kapcsolatban egy példát. Kilenc éven át vita folyt arról, hogyan teremtsük meg annak előfeltételeit, hogy megkezdhessük városi mű- emlékrezervációnk rekonstrukcióját. Ismételten új rekonstrukciós elképzeléseket fogadtunk el. Ezért számos szakember nézeteivel ellentétben hozzáfogtunk a részleges rekonstrukcióhoz, a műemlékek külső védelméhez, hogy meggá­toljuk pusztulásukat, s ugyanakkor, ami fontos dolog, a város egy részét ne bénítsuk meg egyes utcák forgalmának leállításával. A város arculata változni kezdett, és ennek arányában ezt a lépést mind többen konkrét javaslatokkal és tettekkel támogatták azok közül, akik eleinte ellenezték a megoldásnak ezt a módját. A nemzeti bizottságokról szóló novellizált tör­vényben rögzített fokozott jogkör nem jelent adminisztratív fennhatóságot, hanem ellenkező­leg, főleg a város és a városkerületi nemzeti bizottság tisztségviselőinek aktiv munkáját, szo­ros kapcsolatban a képviselőkkel, és együttmű­ködésben a városban székelő vállalatok és szer­vezetek vezetőségeivel. Szem előtt kell tartani, hogy ez valóban kétoldalú együttműködés, s a nemzeti bizottság nem csupán igényelhet, s nemcsak feladatokat tűzhet ki. Az adott válla­latnak segítséget is kell nyújtania problémái megoldásában, számba véve, hogy ez vagy az a vállalat miképp járul hozzá a város fejleszté­séhez. A vállalatokban is akadnak különféle tisztség­viselők és vezető dolgozók, akik vállalatukban csak a saját „köldöküket“ nézik, s úgy vélik, hogy a terv alapvető mutatóinak teljesítésével eleget tesznek a várossal szembeni kötelessé­geiknek is. Számos vezető dolgozó csak a „sa­ját" vállalatáról beszól, de még mindig nem beszél a „saját“ városáról. Az egységes eljárással, az emberek egysé­ges megközelítésével kapcsolatban megállapít­hatom azt, hogy noha Kassán már hosszabb ideje működik a jó eredményeket elérő igazgató- tanács, megfelelő mértékben nem sikerült az üzemeket bevonnia a városi műemlékvédelmi rezerváció rekonstrukciójának, a környezeti vi­szonyok javításának problémáiba. Ezzel kapcso­latban is meggyőződtünk róla, ha rátalálunk a vállalatok, főleg a konkrét emberek iránti he­lyes kapcsolat megteremtésének módjára - s ez nemcsak az igazgatókra és az igazgatóhelyette­sekre vonatkozik, hanem az egyszerű dolgozók­ra és lakosokra is, akiket fellelkesítünk a közös ügy megvalósítására -, akkor ezek az emberek sokat tehetnek városukért. Ennek köszönhetően Kassa történelmi részében sikerült apró-cseprő műépítészeti megoldásokat megvalósítanunk, s rövid idő alatt városunkat megszépítenünk éppen a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Kelet-szlová­kiai Magnezitmúvek, a Nehézgépipari Művek és más vállalatok dolgozói segítségével. Ennek kö­szönhetően jelentősen növekedett a lakosság érdeklődése nemcsak az iránt, ami a városban e tekintetben a közeljövőben történik, hanem egyben maga is javaslatokat tesz városának szépítésére és gyarapítására. A lakosokat megnyertük e szándékok és cé­lok elérésére, s ezzel egyidejűleg figyelmet fordí­tottunk a gazdasági és a szociális fejlesztésre, a környezeti viszonyok, a szolgáltatás stb. javítá­sára. A munka e formáival szembesítjük szándé­kainkat és céljainkat. EMIL SEDLÁK elvtárs, az Ostrovi Efsz elnöke, Trnavai járás öt évvel ezelőtt abban a megtisztel­tetésben volt ré­szem, hogy a piešťa- nyi 3-as számú koo­perációs körzet szö­vetkezeti tagjai, egyes tudományos­termelési társulások, illetve a Trnavai já­rásban működő me­zőgazdasági szol­gáltató vállalatok dolgozói nevében közölhettem Szlová­kia Kommunista Pártja kongresszu­sának küldötteivel, hogy létrejött a közös szocialista vállalások mozgalma. Az akkor még úttörő tett alapgondolata az volt, hogy növelni kell a kooperáci­ós tanács kollektív felelősségét a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért, miközben az együttműkö­désbe bevonjuk a mezőgazdasági tudomány, a ku­tatás és a szolgáltatások dolgozóit. Abból az ismert lenini alapelvböl indultunk ki, hogy a kollektíva többet jelent az egyének összes­ségénél. A kooperációs tanács és a szakbizottsá­gok tagjainak kollektívája arra törekedett, hogy úgy dolgozzék a kooperációs körzet, hogy a közös szocialista vállalás teljesítése tegye lehetővé a kör­zetben a gyengébb vállalatok gazdálkodásának leg­alább az átlagosok színvonalára emelését, az átlagos eredményeket elérők pedig emelkedjenek a legjobbak színvonalára. öt év telt el azóta, és ma megállapíthatjuk, hogy a közös szocialista vállalások mozgalma a kong­resszuson meghatározott célokat nemcsak elérte, hanem túl is szárnyalta. És ezt nemcsak rólunk, a mozgalom kezdeményezőiről állapíthatjuk meg. Az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága, a Pravda és a Hlas ľudu sokoldalú politikai és szervezési segítségének köszönhetően a közös szocialista vállalások mozgalma a Nyugat-szlová­kiai kerület 32 kooperációs körzetében talált vissz­hangra. Hogy mit adtunk ezzel a társadalomnak? A kooperációs tanácsok közelmúltban tartott kerületi aktívája megállapította, hogy a kölcsönös segítség- nyújtásnak köszönhetően a mozgalomba bekapcso­lódott 32 gyengén gazdálkodó vállalatból 27 vállalat gazdaságilag konszolidáltan lép be a 8. ötéves tervidőszakba. Hogy mi'történt a mi kooperációs körzetünkben? Hadd soroljak fel ennek illusztrálására néhány ada­tot. A kommunisták és általában a tagság magas fo­kú aktivitása és céltudatos segítségnyújtása abban jutott kifejezésre, hogy büszkén jelenthetjük, az ötéves gabonatermesztési tervet 12 668 tonnával túlteljesítettük, és 6,03 tonna átlagos hektárhozamot értünk el. És itt nem kis területről van szó, hanem több mint 49 ezer hektárról, örömmel állapíthatjuk meg, hogy kooperációs körzetünkben az összes efsz nagyobb hektárhozamot ért el, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Rekordteljesítményt az Ostrovi Efsz ért el, amelynek földjén ötéves átlagban búzából 7 tonna, szemes kukoricából pedig 7,4 tonna termett hektáronként. A tudományos-termelési társuláshoz tartozó vállalatokkal - elsősorban a Bučanyi Magne­mesítő Kutatóintézettel - együttműködve nagy erő­feszítést fejtettünk ki a cukorrépatermesztés fejlesz­tésére. Ennek köszönhetően az ötéves tervidőszak­ban a cukorrépánál 40,32 tonna lett az átlagos hektárhozam, miközben a cukortartalom 15,9 szá­zalékos volt. A közös szocialista vállalás hatása az állattenyésztésben is megmutatkozott. A tehenen­ként és évenkénti átlagos tejhozam 117 literrel lett több 4000 liternél, öt év alatt pedig 712 literrel növekedett az átlagos tejhozam. Legnagyobb növekedést - 1421 litert - a Kočíni Efsz-ben értek el. így a gyengék közül az élenjárók közé kerültek. Az Ostrovi Efsz e téren is a legjobb termelékenységet érte el, a tehenenkénti és éven­kénti átlagos tejhozam 5179 liter volt. A gabona, a cukorrépa, a tömegtakarmány termesztésében és az állattenyésztésben elért eredmények azt mutat­ják, hogy - noha a kooperációs körzetben a gyen­gén gazdálkodó vállalatok az annak idején átlagos vállalatok színvonalára kerültek - még mindig van­nak jelentős tartalékaink. Jelentősen tökéletesíte­nünk kell a tömegtakarmány-termesztést, hogy 8 li­teres tejtermelést tömegtakarmánnyal tudjunk bizto­sítani. A legjobb szövetkezetekben ezt elérik, így biztosítani kell, hogy ez az egész kooperációs körzetben így legyen. De a legjobbak is előbbre léphetnének, ha gépiparunk jobban teljesítené a mezőgazdaság iránti kötelezettségeit, ha jobb anyagi-műszaki bázissal rendelkeznénk a tömegta­karmányok előállításához. A közös szocialista vállalások keretében kibonta­kozott kezdeményezés nemcsak a termelés növelé­sét és a rentabilitás javítását segítette elő. Az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi konferenciája is megállapította, hogy a közös szocialista vállalások megfogalmazása és teljesítése a tudatra, a szocia­lista kollektivizmus fejlődésére is kedvezően hat. Növekszik általa a szövetkezetesek kollektívájának, az egyes tagoknak társadalmi és politikai aktivitása, és kívánatosán elmélyül az alaptermelési vállalatok kapcsolata a tudományos-kutatási bázissal és a szolgáltatásokkal. A közös szocialista vállalások teljesítésében elért eredményekből kiindulva a 8. ötéves tervidőszakban lényegesen bővíteni és tökéletesíteni kívánjuk a kö­zös vállalásokban részt vevő tudományos-kutatóin- tézetekkel, illetve a szolgáltatási vállalatokkal való együttműködést. Erre törekedve már megtettük az elsó lépéseket - kooperációs körzetünk közös szo­cialista vállalást fogalmazott meg a Bučanyi Magne- mesító Kutatóintézet dolgozóival, akik szavatolják, hogy a cukorrépát tudományosan indokolt módon termesszük, és hogy így hektáronként legalább 6,5 tonna polarizált cukrot állítunk elő. Más szóval ez azt jelenti, hogy kooperációs körzetünkben hektáron­ként több mint 42 tonna cukorrépát termesztünk 11,5 százalékos cukortartalommal. Ilyen irányban fejlődik nálunk a sűrű vetésű gabonafélék termesz­tése is, illetve az évelő takarmányok termesztése. A kooperációs tanács szervei - a szakbizottságok - közvetítésével elősegítjük az egyes technológiai rendszerek meghonosítását, így konkrét termelési feltételek között lehetővé válik a fajtának és az egyes területeknek legmegfelelőbb agrotechnika maximális mértékű komplex hasznosítása. Mi ma­gunk, az Ostrovi Efsz - rendszergazdái vagyunk a szemeskukorica termelési rendszer meghonosítá­sának. A mi saját, úgy is mondhatom csehszlovák termelési rendszerünkről van szó, amelyben cseh­szlovákiai biológiai anyagot veszünk igénybe. Devi­zát csak olyan eszközökre adunk ki, amelyeket itthon nem gyártunk (növényvédő vegyszerek és egyes gépek). Szorosan együttműködünk a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézettel. Célunk telje­sen egyértelmű: A 8. ötéves tervidőszakban minden olyan válla­latnál, amelyben rendszergazdái leszünk a cseh­szlovák termelési rendszernek, kukoricából átlago­san legalább 6-7 tonnát kell termelni hektáronként. Az öntözött területeken 9 tonna átlagos hektárhoza­mot kell elérni szemes kukoricából. így válaszoltunk mi azokra a felhívásokra, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa, illetve a nagy október közelgő 70. évfordulója tiszteletére fogalmaztak meg. Ma megállapíthatjuk, hogy az SZLKP két kong­resszusa közötti időszakban a közös szocialista vállalások mozgalma bevált és kibontakozott. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a tudományos- múszaki fejlesztés összes vívmányának jobb, céltu­datosabb érvényesítése állt az érdeklődésünk kö­zéppontjában. Halaszthatatlan feladatnak tartjuk a vállalaton belüli gazdálkodás lényeges tökéletesí­tését, a hatékony önelszámolás meghonosítását. A munkahelyi kollektívákat - a brigádokat ame­lyek az értékképzés meghatározó tényezői, a munka végeredménye szerint javadalmazzuk. Ezek a kol­lektívák állnak a mezőgazdasági termelés hatékony intenzifikálásáért folytatott küzdelem élén. Tapasztalatainkat összegezve úgy kívánjuk mi­nőségileg tökéletesíteni a munkaszervezési formá­kat, hogy a tudományos-műszaki vívmányok érvé­nyesítése a dolgozók figyelmének középpontjába kerüljön. A közös szocialista vállalások teljesítése mellett ezért a brigádrendszerű munkaszervezés, illetve a brigádonként önelszámolás meghonosítá­sával is törődünk. A javadalmazásban így döntő tényezővé válik a kollektíva végeredményei szerinti érdekeltség. E progresszív munkaszervezési és javadalmazási forma lesz az alapja a csehszlovák kukoricatermesztési rendszer érvényesítésének. Ennek szerves, alkotórésze lesz a brigádrendszerű munkaszervezés a komplex gépesített brigádok, illetve a brigádrendszerű önelszámolás alapján. Azonban azzal is törődünk, hogy a tudományos­termelési társulás, illetve a szolgáltatások dolgozói­nak segítségét ne csak erkölcsileg honoráljuk, ha­nem anyagilag is. Azt akarjuk, hogy önelszámolási szempontból váljanak érdekeltté a közös szocialista vállalás teljesítésében. Más szóval: azt akarjuk, hogy a vállalások teljesítéséből váljék haszna mind a szövetkeztek dolgozóinak, mind a kutatási-fejlesz­tési, illetve szolgáltatási dolgozóknak. Kooperációs körzetünkben és az alapszervezeti elnökök pártcso­portjában is az a nézet alakult ki, hogy a termelés növelésében és gazdaságosabbá tételében min­denki számára szilárdan ki kellene jelölni a hozzájá­rulás részarányát. Meggyőződésünk, hogy a 8. ötéves tervidőszak folyamán a kooperációs körze­teken belül a kooperációs társulások kialakulása is megkezdődik. Ezek állandó - vagy esetenként ide­iglenes termelési vagy értékesítési szervezetekként működnének a kooperációs tanács irányításával. Úgy véljük, helyes lenne, ha már most, a 8. ötéves tervidőszak kezdetén megkezdenék egyes szovjet tapasztalatok kísérleti érvényesítését, így például állandó vagy ideiglenes értékesítő, feldolgozó, javító vagy átalakító kooperációs szervezeteket hoznánk létre. Mert ha ezek hasznosak a szovjet mezőgaz­daság és társadalom számára, bizonyára haszno­sak lennének számunkra is. Felvételünk az SZLKP kongresszusán készült (Pavol Neubauer felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 6 1986. III. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom