Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám, kedd

ÚJ szú 5 1986. Ili. 18. Az SZLKP kongresszusának vitája (Folytatás a 4. oldalról) támogatta Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját, amely kifejezi a munkásosztály legsa- játabb érdekeit. A vállalat dolgozói erre a politi­kára cselekvő, konstruktív hozzáállással reagál­nak. Ezt fejezi ki a vállalat szocialista felajánlása, amelynek célja a saját termelési érték több mint 50 millió koronával való növelése, a termelés és általában a munka minőségének lényeges javí­tása mellett. A 901 szocialista munkabrigád felajánlásában, az üzemrészlegek 77 és az üze­mek 14 kötelezettségvállalásában kifejezésre jutnak a párt gazdaság- és szociálpolitikai fő irányainak követelményei. Az eddig elfogadott felajánlások nem jelentik vállalatunk dolgozóinak utolsó szavát a párt gazdaságpolitikájának megvalósításában. Ezt annak alapján mondom, hogy tavaly december­ben a vállalati pártkonferencia elvszerü határo­zatot hozott, amelyben megerősítette a vállalati gazdálkodás intenzifikálásának programját. To­vábbá annak alapján, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói miképp reagáltak a prágai válla­latoknak és a fővárosi pártszervezeteknek a kez­deményezésére. S erre a megállapításra feljogo­sít vállalatunkban a 8. ötéves tervidőszakra vo­natkozóan a tudományos-műszaki fejlesztés fel- gyorsításának programja, valamint a Kelet-szlo­vákiai Vasmű 1990-ig és a további időszakra szóló szociális programja is. ANDRÁSSY SÁNDOR elvtárs, a Légi (Lehnice) Efsz elnöke : : I A mi szövetke­zetünkben ma már 40 főiskolai vég­zettségű szakem­ber dolgozik, s a munkaképes dolgozók 67 száza­lékának előírt szak- képzettsége van. Az átlagos életkor 38 év. Az elmúlt időszakban a gaz­dasági feladatok teljesítésében dön­tő fontosságúnak tartottuk a tudomá­nyos-műszaki ha­ladás mindennapi gyakorlati érvényesítését. Tu­datosítottuk, hogy a növénytermesztés műszaki fejlesztése szorosan kapcsolódik a mezőgazda­ság pótolhatatlan termelőeszközéhez, a termőta­lajhoz, amely a termelési folyamat fő láncszeme­ként minden más ágazatra döntő mértékben kihat. Ezért céltudatosan törekszünk termőké­pességének növelésére és maximális kihaszná­lására. A növénytermelés bonyolult folyamatainak tu­dományos irányítása céljából saját agrolaborató- riumot létesítettünk, amely objektív ismereteket nyújt a növények tápanyagellátásához és védel­méhez. A folyékony műtrágyák rugalmas alkal­mazásának és a korszerű öntözőberendezések hatékony kihasználásának rendkívüli jelentősé­ge van laza szerkezetű, homokos-kavicsos tala­jainkon, s nemcsak termelési, hanem környezet- védelmi szempontból is. Ez a törekvésünk gaz­dagon gyümölcsözött a gabonatermelésben. A gabonafélék átlagos hektárhozama az 1981- es évi 5 tonnáról 8,36 tonnára nőtt. Nagy felelősséggel valósítottuk meg azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XVI. kongresz- szusa után az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága a hüvelyesek termelésében tűzött ki. A lencse hektárhozamát 0,8 tonnáról 500 hektá­ron fokozatosan 2 tonnára emeltük. Nem lehe­tünk azonban elégedettek a kukorica és a cukor­répa termesztésében elért eredményekkel, ame­lyek hozamára többek között a nagy betakarítási veszteségeket okozó, nem elég tökéletes gépi technika is kihat. E két növény hektárhozamai­nak növelésére élenjáró tudósokból és gyakorlati szakemberekből komplex racionalizációs brigá­dokat hoztunk létre. A 8. ötéves tervidőszakra olyan célt tűzünk magunk elé, hogy kukoricából legalább 7 tonnás, cukorrépából pedig 17 száza­lékos cukortartalom mellett 45 tonnás hektráho- zamot érjünk el. Tudjuk, hogy a korszerű agrotechnikai mód­szerek kihasználásában még minden növénynél jelentős tartalékaink vannak, például az öntözés­ben, a vegyszeres növényvédelemben, valamint a tápanyagok folyékony formában való adagolá­sában, számítástechnika segítségével, a növé­nyek egyes fejlődési szakaszainak megfelelően. A repülőgépekről történő permetezés helyett, amelynél a valutáért vásárolt vegyszereknek csaknem a fele kárbavész, bevezettük a növény­zetben alkalmazott tesztelést, s a permetezést földi permetezőkkel végezzük. Három terményrendszernél látjuk el a rend­szergazda feladatait. Szolgáltatásaink iránt a Cseh Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság mezőgazdasági termelői is ér­deklődtek. Az idén a lencsét 3500 hektáron fogják a mi tapasztalataink szerint termeszteni, ebből az MNK-ban 270, a CSSZK-ban pedig 300 hektáron. Az utóbbi három év alatt e rend­szer keretében 5530 hektáron csak 1,057 ton­nás átlagos hektárhozamot értünk el, habár a tervezett feladatot 203 tonnával így is túlteljesí­tettük. Nem elégedünk meg ezekkel az eredmé­nyekkel, hanem arra törekszünk, hogy a partne­reink is elérjék a mi tábláinkról betakarított hoza­mokat. A Nyugat-szlovákiai kerületben és a Cseh Szocialista Köztársaságban 1600 hektáron nyúj­tunk komplex szolgáltatásokat az intenzív füter- meléshez, s ezen a területen a zöldtömeg hoza­ma 30 tonnáról 120 tonnára nőtt. A lucerna vetőmagtermelési rendszerében 1600 hektáron 19 partnerszervezettel működünk együtt, s a ter­vezett feladatokat teljesítettük. A terményrendszerek hatékonyságát azon­ban csökkenti az a sajnálatos körülmény, hogy a felső szervek nem biztosítják a szükséges vegyszereket és gépeket a kért mennyiségben és választékban. További kongresszusi feladatunk arra irá­nyult, hogy a termőterület 16 százalékáról két termést takarítsunk be. E feladat teljesítéséből nem csekély haszna származott a szövetkeze­tünknek. 600 hektárnyi területről több mint 1 mil­lió korona értékű tömegtakarmányt nyertünk, valamint 90 tonna hajdinát, amelynek nagy jövő­je van a közélelmezésben. A szarvasmarha takarmányozásában előny­ben részesítjük a jó minőségű tömegtakarmá­nyokat. E törekvésünknek köszönhetően a szar­vasmarha-tenyésztés szövetkezetünkben jöve­delmező ágazat. Egy tehénre számítva évente 4400 liter tejet fejünk, s az eladott tej 97 százalé­ka az elmúlt évben első minőségi osztályba tartozott. Az idén megnövekedtek az igények a tej minőségével szemben. Ezzel egyetértünk, de igazságosnak tartanánk, ha a tejipar a leszál­lított felvásárlási áron átvett gyengébb minőségű tejet olcsóbb áron forgalmazná a fogyasztók számára, s nem keverné be az első minőségi osztályban átvett tej közé. Engedjenek meg nekem egy másik bíráló megjegyzést is. A felvá­sárló monopolhelyzete számos ilyen szervezet­nél nem kívánatos fölérendeltséghez vezetett. A szállítói-megrendelői kapcsolatokra vonatko­zó hirdetmény novellájának ezt a szakadékot fokozatosan meg kellene szüntetnie. Ez azon­ban csak akkor válik lehetségessé, ha a gazda­sági szerződések mindkét partner érdekeit köze­lebb hozzák egymáshoz. Ez azonban még min­dig nincs így. A felvásárlók olyan gazdasági szerződésjavaslatokat dolgoznak ki, amelyek egyoldalúan csak számukra előnyösek. Vélemé­nyünk szerint a felvásárló szervezetek vezéri­gazgatóságain kidolgozott szerződésjavaslato­kat az irányítás középső szintjein objektivizálni kellene, hogy elkerüljük a fölösleges nézeteltéré­seket. Az önelszámolási rendszer bizonyos forrásá­nak tekintett integrációs alapokat is fel kellene használni a szerződéses viszonyok javítására. Azt is megértjük, hogy csökkenteni kell az üzem- anyag-fogyasztást, de nem tudjuk, hogy a do­kumentumokban miért van szó csupán 3 száza­lékos megtakarításról, amikor a tervezett évi keretben 10 és több százalékkal kevesebb üzem­anyagot kapunk, mint az előző évben. Ezek a keretek miért nem veszik figyelembe az évi két termés betakarításánál a műveletek kétszeres számát? Végül pedig a gépipar olyan új gépeket adhatna a mezőgazdaságnak, amelyek fajlagos üzemanyag-fogyasztása kisebb. Pártszervezetünk a gazdasági vezetéssel együtt céltudatosan alakítja ki a feltételeket a tu­dományos-műszaki fejlesztés tömeges társadal­mi alapjának kialakításához. Például a Cseh­szlovák Tudományos Műszaki Társaság aktív tevékenységéről való gondoskodással, a dolgo­zóknak az újítók mozgalmában való maximális részvételével, az újítók gyors és helyes jutalma­zásával, valamint erkölcsi elismerésével. Ez a kezdeményezés a tüzelőanyagok, az energia és a devizaforrások takarékosabb felhasználá­sával évente több mint egymillió korona értékű társadalmi hasznot eredményez. Azzal is szá­molunk, hogy a számítógépes termelésirányítás szintjére emeljük a vezető dolgozók szakképzett­ségét, s mivel számos új technológiai eljárását is el kell sajátítanunk, a termelési dolgozókat is intenzív szakoktatásban részesítjük. A tudományos-kutatási alappal való együtt­működést ma már természetes dolognak tekint­jük, s eredményeit sikeresen hasznosítjuk a me­zőgazdaság szükségleteire irányuló melléküzem- ági termelésben. A gyúlékony gázok és gőzök kimutatására szolgáló detektorok gyártásának bevezetésével jelentős devizaforrásokat takarí­tottunk meg a népgazdaságnak. Ezek lehetővé teszik a szocialista vagyon és az emberek védel­mét, s széles körben érvényesülnek az állatte­nyésztési objektumokban. A molekuláris hulla­dékoknak nagy szerepük van az ismeretigényes vegyipari termelésben, s a mezógazdasági-élel- miszeripari komplexum termékeinek hasznosítá­sában. Ezek felhasználásával a takarmánykeve­rékek hiányos E-vitamin tartalmát akarjuk növel­ni. Az 1985-ös évtől kezdve a tudományos kutatók segítségével a biotechnológia területén is munkához láttunk. Farontó gombák felhaszná­lásával a takarmányozásra alkalmatlan repce­szalma hasznosítását készítjük elő. Az így nyert és hatékony adalékokkal dúsított anyagot a szarvasmarha takarmányozásában fogjuk al­kalmazni. Kísérleti gyártásban előállítottuk a Mik- rocid első litereit, s ezt az új fertőtlenítőszert az eddigi tesztelések eredményei szerint nemcsak a humán orvostudományban, hanem az állator­vosi gyakorlatban is fel lehet használni. Főleg a tej tisztaságának biztosításánál, az istállók, az üvegházak és egyes élelmiszeripari termékek fertőtlenítésére, valamint az eddig behozott nö­vényvédelmi csávázószerek pótlására. Még az idén hozzáfogunk egyes speciális enzimek, kro- molitikus anyagok és más készítmények gyártá­sához. A tudományos és műszaki ismeretek gyakor­lati hasznosításában szerzett nem egészen két éves tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ez az út nagyon hosszú és göröngyös, mindkét oldalát a nyersanyagok, a műszerek, a tervezési kapaci­tások hiánya, a hosszú szállítási idők, valamint az állami hivatalok és intézmények részéről a hosszadalmas engedélyezési eljárás nehézsé­gei szegélyezik. Emellett ezek az akadályok egyenlő mértékűek, függetlenül attól, hogy mi­lyen lesz a feltételezett gyártás terjedelme, hogy kísérleti, vagy pedig végleges üzemelésről van-e szó. Ha ebben a helyzetben mégis akad olyan szervezet, amely társadalmilag elviselhető időn belül bevezeti az új termék gyártását, ez csak azon az áron sikerülhet, hogy olyan módon kerüli ki ezeket az akadályokat, amely nincs mindig összhangban a törvénnyel. Ezért a tudományos- műszaki haladás meggyorsítása érdekében hoz­zá kell fogni az előírások megváltoztatásához, s olyan ösztönzési rendszert kell létrehozni, amely e folyamat minden résztvevőjére kihat. A mi szövetkezetünkben a tudományos ered­mények gyakorlati hasznosítása érdekében szi­lárdítottuk a munka- és a technológiai fegyelmet, 30 részlegen tökéletesítettük az önálló elszámo­lást, ami ezer koronáig terjedő megkülönbözte­tést tett lehetővé a közömbös és az igyekvő dolgozók keresetében. Tagságunk tudatosította a munka eredményekhez igazodó értékelésének szükségességét. Örömmel töltöttek el minket Mihail Gorbacsov elvtársnak az SZKP XXVII. kongresszusán elhangozott szavai arról, hogy minden szocialista vállalat tevékenységében szi­gorúan érvényesíteni kell az önálló elszámolás alapvelvét, s csak akkor válhatunk saját hazánk jó gazdáivá, ha munkahelyünknek is jó gazdái leszünk. ŠTEFAN BARTAK elvtárs, Bratislavának, az SZSZK fővárosának főpolgármestere Bratislava az eltelt három ötéves tervidőszakban mind jobban betöl­tötte Szlovákia poli­tikai-gazdasági, tu­dományos-peda­gógiai, kulturális és társadalmi központ­jának szerepét. La­kosainak száma több mint egyne­gyedével gyarapo­dott, felépült 77 ezer lakás, számos szlovákiai és fővá­rosi jelentőségű do­mináns létesítmény. Az eddigi szocialista fejlő­désben ezek voltak a legsikeresebb évek, Brati­slava korszerű szocialista várossá való dinami­kus átalakulásának évei. Ezekben az években kamatoztak az emberek tudásának, lelkesedé­sének, munkaszeretetének, politikai, állami és gazdasági vezetésünk mindenoldalú támogatá­sának és felelősségteljes magatartásának ered­ményei. A bratislavai kommunisták konferenciája a vá­ros sokoldalú fejlődéséről tanúskodott s egyben rámutatott a gyenge pontokra is. Jóváhagytuk a következő időszak feladatait, amelyeket nagy fontosságú dokumentumok határoznak meg - Bratislava, az SZSZK fővárosa gazdasági és szociális fejlődésének fó irányai az 1986-1990- es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra, vala­mint Bratislavának a nagy hatékonyságú és jó minőségű munka városává való átalakításának fő feladatai. Minden szándékunkat azonban nem sikerült megvalósítanunk. Noha intenzíven emelkedett a vegy- és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisa, s a vállalatokban végbemenő szerkezeti változások hozzájárultak a nyersanyag jobb fel­dolgozásához, a minőség javításához és az ökológiai problémák enyhítéséhez, nem hunyha­tunk kritikátlanul szemet a város gazdasága fejlődésének fogyatékosságai fölött. Különös­képpen bosszant bennünket a gép- és az elekt­rotechnikai vállalatok fejlesztésének és építésé­nek lassú üteme. Ennek oka, hogy következetle­nül valósítják meg az ipari végtermékek gyártá­sával, a munka igényességével és a képesítés növelésével kapcsolatos koncepciózus elképze­léseket és nem eléggé következetesen gyarapít­ják a város termelési bázisát. Fontos, hogy a 8. ötéves tervidőszakban a város anyagi-műszaki alapja, a közlekedés, a célépítkezések, a komp­lex lakásépítés, s főleg a kereskedelmi hálózat, a kulturális, az iskola- és az egészségügyi léte­sítmények fejlesztésének és korszerűsítésének folyamatban levő akcióin kívül az időt felhasznál­juk arra is, hogy megteremtsük a következő tervidőszak ipari fejlődésének előfeltételeit is. Bratislava lakossága a képesítési szint tekin­tetében az élenjáró városok közé tartozik. Ezt a potenciált azonban egyelőre nem sikerült telje­sen kihasználnunk. A fejlődés folyamatában nem engedhetjük meg magunknak az idővesztesé­get, az ütem lassulását, nem maradhatunk le, s nem mondhatunk le azokról az értékekről, amelyek felhasználhatók a termelési és a nem termelési szféra szükséges bázisának kialakítá­sában, a város megfontolt múépítészeti és terü­leti fejlesztésében, a lakosok lakás- és életfelté­telei javításában. Bratislava megérdemelné a műépítészeknek és a város építőinek alkotóbb, összehangoltabb, felelősségteljesebb és érzé­kenyebb hozzáállását. Egy korszerű szocialista város formálása igé­nyes és felelősségteljes folyamat. Az anyagi kultúra megteremtett művei nemcsak egy nem­zedéket szolgálnak, hanem az idő múlásával is tanúskodnak a megvalósító nemzedék képessé­geiről és lehetőségeiről. Ez vonatkozik a komplex lakásépítésre is. E tekintetben a 8. ötéves tervidőszakban, majd azt követően az eddiginél jóval igényesebb fel­adatok hárulnak ránk. Mind több szétszórt he­lyen kell építenünk, mégpedig a város központi részében is. A társadalmi szükségletekből és érdekekből kiindulva, sürgető fontosságú feladat gyorsan eldönteni, hogy Bratislava építése mi­lyen területre összpontosuljon. Fontossá válik a városközpont folyamatos építése, kiegészítése és korszerűsítése. Ezt a feladatot úgy akarjuk megvalósítani, hogy Bratislava városközpontja a dolgozók, a lakosok, de egyben az ide látoga­tók életének, munkájának és pihenésének élénk, kiegyensúlyozott, jól működő centruma legyen. Egyben pedig Szlovákia névjegykártyája, amely bizonyítja a szocialista társadalom gondoskodá­sát a nemzeti kulturális értékek megőrzéséről és a szocialista jelen új, méltó műépítészet! létesítményeinek megteremtéséről. A városköz­pont, s főleg a történelmi magva felújításának problémájához annak tudatában kell hozzányúl­ni, hogy össztársadalmi ügyről van szó. Bratislavában az élet és munka szervezésé­ben fontos szerepe van a közlekedésnek. Tisz­tában vagyunk az ezzel kapcsolatos fogyatékos­ságokkal. Legnagyobb az elégedetlenség az utazás kulturáltságával kapcsolatban Petržalká- nak, de a város egyéb negyedeinek lakossága körében is. A városi pártkonferencia megállapí­totta, hogy a közlekedés továbbra is probléma, s lassú megoldását a lakosok joggal bírálják. A konferencia nagyrebecsüléssel szólt e problé­ma távlati megoldását illetően a legfelsőbb párt­ós állami szervek támogatásáról és megértésé­ről. Számos közlekedési probléma még éveken át megoldatlan marad, örömmel fogadjuk a prá­gai pártszervezetnek, illetve Prága, a CSSZSZK fővárosa nemzeti bizottságának felkínált elvtársi együttműködését és segítségét városunk közle­kedési rendszere építésében és átépítésében. Kifejtjük a szükséges igyekezetet e politikailag és gazdaságilag rendkívül igényes feladat teljesíté­se érdekében. Egyebek között azzal is, hogy létrehoztuk Bratislava, az SZSZK fővárosa köz­lekedési vállalatának termelési-gazdasági egy­ségét, azt a konszernét, amely a prágaihoz hasonlóan biztosítja a városi közlekedés komp­lex feladatainak megvalósítását, tökéletesíti és hatékonyabbá teszi a közlekedés irányítását, beleértve azokat a tennivalókat is, amelyek majd a gyorsvasút rendszerének építéséből és üze­meléséből következnek. Növekvő problémákat idéz elő a vasúti főpályaudvar, amelynek színvo­nala már régen nem felel meg a szükségletek­nek. Elvárjuk azt, hogy a CSSZSZK Közlekedési Minisztériuma erélyesebben hozzáfog e problé­ma megoldásához. A bratislavai kórházakban a hosszú ideje tapasztalható érzékeny ágyhiányt, s ezáltal a kórházi szolgáltatások nem megfelelő minősé­gének gondját enyhíteni fogja a ružinovi kórház felépítése. Főleg azonban az 1200 ágyas kórház és rendelőintézet első szakaszának Petržalkában megkezdett építése, illetve az egyetemi kórház­nak és az onkológiai intézetnek a tervezett felépítése. Tökéletesíteni kívánjuk a város egészségügyi szolgáltatásainak irányítását és műszerellátását, továbbá fejlesztjük a komplex ellátás rendszerét, etikusabbá akarjuk tenni az egészségügyi dolgozók és a betegek kölcsönös viszonyát. Ezzel összefüggésben joggal bírálják a nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalatot, hogy lassú ütem­ben végzi a III. városkerületben a poliklinika, s egyben a Centrál-fürdö befejező munkálatait. Ezeket a létesítményeket sok éves késéssel ez év májusában adják át rendeltetésüknek. A nemzeti bizottság feladata ügyelni a kör­nyezet alakítására és védelmére is. El kell ér­nünk azt, hogy a vállalatok és szervezetek gaz­dasági és szociális programjainak, szükségletei­nek, a város területén való megmaradásuknak feltételévé váljon életünk esztétikai színvonalá­nak, a munka kultúráltságának emelése. A váro­si pártbizottság, valamint a fővárosi nemzeti bizottság 8. ötéves tervidőszakra szóló program­jának teljesítését meg nem alkuvóan fogjuk szor­galmazni, csakúgy, mint a városban a higiéniai helyzetnek, általában a tisztaságnak és a köz­rendnek javítását. Ezekkel a problémákkal kell foglalkozniuk a városkerületi nemzeti bizottsá­goknak, a város tisztaságáért felelősséggel tar­tozó szervezeteknek, a vállalatoknak és az intéz­ményeknek is. A nevelöhatás szempontjából (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom