Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám, péntek

Korszerűsítési tervek A nyolcvanas évek végén lega­lább harmincezer olyan lakás lesz a szocialista szervezetek tulajdo­nában, amelyek iránt - korszerű­sítésüket követően - a lakosság körében nagy érdeklődés ígérke­zik. Ezt a feladatot tűzték ki a CSSZSZK gazdasági és szociá­lis fejlődésének 1986-1990-es évekre szóló irányelvei az illetéke­sek számára. Már a 7. ötéves tervidőszakban megkezdődött az arra alkalmas lakások nagyobb méretű korsze­rűsítése. Annak ellenére, hogy az elképzeléseknek nem tudtak ele­get tenni, kialakultak a feltételek a lakásfelújítások korábbinál fo­lyamatosabb végzéséhez a követ­kező években. Lakáskihasználás Ha a 8. ötéves tervidőszakban 30 ezer lakással több lesz szocia­lista tulajdonban, akkor a követke­ző évtizedben feltétlenül szüksé­ges lesz valamennyi kitippelt ház korszerűsítésének elvégzése. Je­lenlegi feltevéseink szerint mint­egy 100 ezer lakásról van szó. Ami annyit jelent, hogy a 9. ötéves tervidőszakban a korszerűsítés üteme megkétszereződik. Egyben lehetőség nyílik az olyan régebbi családi házak rend­behozására és korszerűsítésére, amelyeket tulajdonosaik különbö­ző okoknál fogva eredeti állapo­tukban hagytak. Megfelelő intéz­kedésekkel kell elősegíteni, hogy ezekből több ezret felújítsanak. A lakásalap minőségében egyelőre jelentős különbségek mutatkoznak. A századelőn, vagy a múlt században felépített laká­sok felszereltsége összehasonlít­hatatlan az újakéval. Többnyire mégis értékes lakótérről ván szó, rendszerint a városok központi ré­szeiben, s ezekből bizonyos mó­dosításokkal ugyanolyan jó minő­ségű, ha nem jobb lakásfeltétele­ket lehet kialakítani, mint a lakóte­lepi új házakban. Lényegében csak ily módon lehet hatékonyan növelni a meglevő lakásalap ki­használtságát. A lakásalap mai la­káskörülményekhez való igazítása feltétele annak, hogy a lakások felszámolása jelentősen lelassul­jon, még annak ellenére is, hogy számuk a korszerűsítés nyomán rendszerint valamivel csökken, mégpedig a nagyobb lakótér létre­hozásának következtében. Ve­gyük csak például Prágát, amely­ben a lakások tízezrei mindössze szoba-konyhásak, vagy még en­nél is kisebbek. A korszerűsítés lefolyása váro­sainkban nem lesz egyforma. Pél­dául második legnagyobb váro­sunkban, Bratislavában kevesebb felújításra alkalmas lakás van, így az egész korszerűsítési folyamat egyetlen ötéves tervidőszak alatt elvégezhető, s lényegében a vá­ros saját építőipara segítségével. Más a helyzet Brnóban, Ostravá- ban, Plzeňben és további városa­inkban, amelyek már a század elején nagy települések voltak és aránylag sok régi épületük van. Legbonyolultabb a helyzet e téren Prágában, ahol a szocialista tulaj­donban levő, korszerűsítésre al­kalmas hazai lakásállomány hat­van százaléka található. Felújítás Ez már önmagában is olyan helyzetet teremt, amelyet nem le­het úgy megoldani, mint más loka- litásokban. A lakásszínvonal emelkedése sokirányú, alapvető változásokat feltételez. Szükség lesz a földgáz kihasználásával a központi fűtés bevezetésére, módosítanak az áramfeszültsége­ken, az objektumok műszaki ellá­tottságán, fel kell újítani és a mai üzemelési körülményekhez kell igazítani a házak földszinti részét, ahol járulékos ellátást hoznak lét­re, s ugyancsak meg kell oldani a belsőtér célszerű elrendezését. Nem szabadna megfeledkezni a szerelvényhálózat teljes felújítá­sáról sem, ami nélkülözhetetlen feltétele a zavartalan gáz- és víz­szolgáltatásnak. Mindez csak növeli az elvég­zendő munka mennyiségét. Ép­pen ezért jelenthette ki a minap egy sajtóértekezleten Prága város képviselőinek egyike: a lakáskor­szerűsítés nagyon nagy feladat ahhoz, hogy a század végéig el lehessen végezni. Ha összeha­sonlítjuk ezt a tételt a város széli lakótelepi lakások előkészítésé­nek és építésének munkaigényes­ségével, akkor a korszerűsítés jó­val nehezebb feladatnak ígérke­zik. Mind lebonyolításának meg­szervezése szempontjából, mind szociális hatása miatt, mivel meg­valósítása a családok tízezreit érinti. Ilyen nagy méretű korszerűsíté­si munkálatokat korábban még so­ha nem valósítottunk meg. Egye­lőre a tervezők és kivitelezők a ha­gyományos építési módszerek al­kalmazásával próbálkoznak, ami logikusnak tűnik, de a korszerűsí­tés arányai jelentős nagyságrendű munkaigényességet tgérnek, s ez biznyos mértékben korlátozza a jelenleg alkalmazott építői kapa­citások kihasználási lehetőségeit. S bár Prága korszerűsítése során más országrészekből is várnak segítséget, mégis az adott feltéte­lek között a megkívánt feladatokat megadott időre aligha lehetne tel­jesíteni. Tartós folyamat Felmerül tehát a kérdés: ho­gyan tovább? Gyakran beszélünk az új ismeretek alkalamzásáról, a jövő anyagairól, és technológiái­ról, a műszaki haladás jelentősé­géről. Most olyan probléma előtt állunk, amelynek megoldását egyetlen ágazat vajmi nehezen tudná megtalálni. Miközben több tudományos munkahelyünk, főis­kolánk és más intézményünk ha­ladó ismeretekkel rendelkezik és segíthetne a korszerűsítés fel- gyorsításának megoldásában. Emellett nem lehet elhallgatni, hogy jóval szigorúbb feltételekről van szó, mint azon feladatok meg­oldásánál, amelyek közvetlenül a gyakorlathoz kötődnek. S az idő, amely alatt a munkálatok jelentős részét el kell végezni, szintén szo­katlanul rövidre szabott. A régi épületek korszerűsítése nem kampányjellegű, s a jövőben sem lesz az. A lakások erkölcsi elöregedése, a gép-, vegy-, fa- és más ipari termékek idő előtti fizikai elhasználódásával együtt minden bizonnyal felveti a korszerűsítés kérdését, akár az új lakásokra vo­natkozóan is. Ezért a korszerűsí­tés folyamata soha nem ér véget. Csak így lehet a lakásokat átmen­teni a következő századba. MILOSLAV VLTAVSKÝ Általában javulnak, de... A szolgáltatások javítása, a hálózat bővítése, a megrende­lési határidők lerövidítése mind-mind olyan kérdés, amellyel az utóbbi időben a korábbinál jóval többször találkozunk a sajtóban. De nemcsak ott. Beszélnek minderről az illetéke­sek, a nemzeti bizottságok tisztségviselői, az érintett vállala­tok, üzemek vezetői és nem utolsósorban a lakosság. A CSKP KB 6. ülése után, az ott született határozatok végrehajtása során érezhetően előtérbe kerültek a szolgálta­tásokkal kapcsolatos kérdések. A fővárosban kiépítettnek mondható a szolgáltatások hálózata. Mégis, amikor arra kerül sor, hogy igénybe vegyünk valamilyen tevékenységet, aligha ússzuk meg simán, bosszúság nélkül. Évek óta bírálat tárgya volt az ablakok üvegezése: hogyan szállítsa a póruljárt lakos a szakemberhez az ajtó- vagy ablakkeretet? A közelmúltban a huzat jóvoltából a konyhaaj­tónkból kirepült az üveg. A tájékoztató központban pontosan megmondták, melyik telefonszámon jelenthetem be igénye­met. Ott felvették a megrendelést és meg is egyeztem a Bratislavai Ipari Kombinát illetékesével, hogy melyik nap, és mikor jön házhoz. Vártam, de sajnos nem érkezett meg a megbeszélt időben, s engem' a munkahelyi kötelességek vártak. A szomszédoknál hagytam a lakáskulcsot, a bejárati ajtón pedig egy üzenetet. Később ugyan eljött a mester és elvégezte a munkát, de eszébe sem jutott, hogy bocsánatot kérjen a késésért. És mi történt volna, ha nem jut be a lakásba? Eljön még egyszer a saját költségére? Aztán a számla lepett meg: az első tétel 42,44 korona, bizonyára az üveg ára, a második sorban pedig felárként az összeg 50 százaléka, tehát 21,22, összesen 63,66 illetve 64 korona kereken. Nem egészen értem, de hát... A csizmasarok elkopása is mindennapi dolog. A gyártók eredetileg cserélhető sarkakat is készítenek hozzá, de ezek­hez nem lehet hozzájutni. Pedig egyszerű volna a műanyag sarkakat megvenni az üzletben és házilag kicserélni, de hát miért ne bonyolíthatnánk a helyzetet. Meg a cipészeknek is élni kell! Tíz koronáért egyik napról a másikra meg is javította csizmám a szakember az egyik lakótelepi műhelyben. S hogy teljes legyen a bosszúságot okozó események sora, a harmadik tapasztalatomat is megemlítem. Csomagot vittem a postára. Törékenyként tessék kezelni - közöltem az alkalmazottal, ô erre megfordította a kitöltött szállítólevelet azzal, hogy írjam rá, vállalom a felelősséget a csomag törékeny tartalmáért. Értetlenül néztem rá: hisz én ezért felárat fizetek és még a felelősség is az enyém? Erre ó megjegyezte, miért nem csomagoltam fa- vagy vasdo­bozba? Ugyan honnan vettem volna ilyet, melyik szolgáltató vállalathoz kellett volna fordulnom, ez ügyben? Aláírtam, mert mást nem tehettem, fizettem és távoztam. Szerencsémre azóta a csomag épségben megérkezett a címzetthez. Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, akinek hasonló tapasztalatai vannak a különféle szolgáltatásokkal kapcso­latban. A történtek után valahogy egyre gyakrabban merül fel bennem: nem nagy általánosságban kellene foglalkozni a szolgáltatások színvonalával, hanem sokkal konkrétabban, közelebbről szemügyre venni, valóban jól szolgálják-e a lakosokat, akik erre hivatottak? DEÁK TERÉZ Elévülhetetlen örökségünk 33 évvel ezelőtt hunyt A csehszlovák és a nemzetközi kommunista mozgalom jeles vezéralakja, kimagasló csehszlovák államférfi életére és munkásságára emlékezünk .nőst, halálának 33. évfor­dulóján. 1896. november 23-án, a morvaországi Dédice u Vyškovában született nyomorgó parasztcsalád sarja­ként. A nép sűrűjéből származott, mint a kommunista és a forradalmi munkásmozgalom megannyi vezéralakja is. Alapjaiban ez határozta meg további sorsát is, egész életpályájára kihatóan. Alsófokú tanulmányait a szülőföld­jén kezdte, majd 1908-tól rokonainál, Bécsben fejezte be. Ott tanulta ki az asztalosmesterséget is. Az első világhá­ború kitörése miatt azonban csak rövid ideig dolgozhatott a szakmájában, mivel ót is behívták katonának és kivezé­nyelték a keleti, majd az olasz frontra. Megsebesült, aztán rövid időre szabadságolták. Frontélményei, majd utána a burzsoá Csehszlovák Köztársaság társadalmi viszonyairól szerzett tapasztalatai véglegesen baloldali szocialistává érlelték a 24 éves Klement Gottwaldot. Az intelligens, politikailag müveit fiatal munkásoknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyet szinte minden európai, de sok más országban is óriási lelkesedéssel töltött el a nagy októberi szocialista forrada­lom győzelme, az emberiség történelmében bekövetkezett alapvető fordulat. 1921 májusában az elsők között lett tagja az akkor megalakult Csehszlovákia Kommunista Pálijának. Nem sokkal később a párt központi vezetősége a szlovákiai pártsajtó szervezésével bízta meg. Küldetését mintasze­rűen teljesítette, ó alapozta meg, fejlesztette és lendítette fel a szlovákiai kommunista sajtót, előbb a Hlas ľudu, majd a Pravda chudoby, a Proletárka és a Spartakus nagy műveltségű, széles politikai látókörű szerkesztője, főszer­kesztője és publicistája munkakörében egyszerre A CSKP 1925 szeptemberében tartott III. kongresszusán választot­ták be első ízben a CSKP Központi Bizottságába, majd 1926-tól a CSKP KB agitációs és propagandaosztályának vezetésével bízták meg. 1928-ban élete nagy fordulójához érkezett. A Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán, amelyen küldöttként vett részt, beválasztották a Végre­hajtó Bizottságba, VII. kongresszusán pedig az Elnök­ségbe és héttagú politikai titkárságába is, amelyek munká­jából tevékenyen kivette részét, beleértve a plenáris ülése­ket is. Klement Gottwald részvétele a hazai s a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban ettől az időtől bon­takozott ki lázas ütemben és drámai erővel. Míg a párt­el Klement Gottwald mozgalmat a CSKP fennállása első másfél évtizedében főleg a szociáldemokrata csökevények elleni bonyolult küzdelem, a szociális és bérharcok jellemezték, ebben az időben már egyre vészesebben előtérbe került a párt belső válsága. A pártválság leküzdésére és felszámolására a Komintern Végrehajtó Bizottsága segítségével 1929 februárjában, a CSKP történelmi V. kongresszusán került sor, amelyen elsősorban Gottwald nagyszabású beszámo­lója mért megsemmisítő csapást az opportunista frakcióra. A forradalmi erők végül is elvszerű eszmei harcban legyőzték a jíleki egységbontó irányzatot, hogy a pártot kivezessék ,,az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba. “ Az V. pártkongresszus nemcsak a párt történetében, hanem azzal együtt Klement Gottwald életében is határkő volt. A kongresszus megválasztotta a CSKP KB főtitká­rává, 1929 októberében pedig első ízben választották meg a Nemzetgyűlés képviselőjévé is. A CSKP vezetőjének felelős tisztségében a pártpolitika minden kérdésének megoldásából döntő módon vette ki részét, a Nemzetgyű­lésben pedig nemcsak a dolgozó tömegek létérdekeiért küzdött, hanem a kormány politikájával szembeszállva az országos politika sorsdöntő kérdéseibe is hatásosan bele­szólt. Különösen az antifasiszta egységfront megteremtésé­ben szerzett elévülhetetlen érdemeket, amelynek fő ösz­tönzője a Kommunista Internacionálé emlékezetes VII. kongresszusa volt. Georgi Dimitrov nagy horderejű beszá­molójának téziseit és irányelveit úgyszólván minden euró­pai ország kommunista pártja átvette, követte. A CSKP VII. kongresszusán Klement Gottwald a Csehszlovákiát köz­vetlenül fenyegető fasiszta veszély elhárítására, a béke és a szabadság védelmére, egységes antifasiszta népfront létrehozására szólította fel a pártot. A Komintern Végre­hajtó Bizottságában részt vett az európai demokratikus erők antifasiszta egyesítése, közös védelmi politikája kér­déseinek megtárgyalásában, itthon pedig népgyüléseken, tiltakozó tömegtüntetéseken és számtalan cikkében moz­gósította a népet a hitleri terjeszkedés ellen. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatott a demokratikus pártok képviselői­vel is az ország védelméről. A nemzetközi politikai tevé­kenységében nagy súlyt fektetett a Szovjetunióval való szövetségre és barátságra. A Szovjetunióban látta a német fasizmus által fenyegetett Csehszlovákia bizton­ságának és önállóságának egyetlen következetes védel­mezőjét. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság szétzúzását köve­tően és a hazai illegális pártmunka irányelveinek kidolgo­zása után a párt döntése alapján Klement Gottwald is Moszkvába távozott, hogy a CSKP külföldi vezetősége élén onnan irányítsa a hazai antifasiszta ellenállási moz­galmat. Az 1941-1943-as években önállóan vezette a moszkvai rádió cseh és szlovák nyelvű adásait, közben pedig állandóan látogatta a Szovjetunióban alakult cseh­szlovák katonai egységeket és partizáncsoportokat. 1943- ban fontos tárgyalásokat folytatott a fasiszta megszálló hordák elleni harc továbbfolytatásáról, s döntő szerepe volt a csehszlovák-szovjet szerződés megkötésében. 1944- ben, főleg nyári hónapjaiban egyik fő szervezője volt a szlovák nemzeti felkelés előkészítésének és politikai, fegyveres, anyagi támogatásának. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása, amely népeink életének történelmi fordulópontját jelentette, egy­szersmind Klement Gottwald életútjának és munkásságá­nak további felfelé ívelését is lehetővé tette. Több mint hatévi emigráció után a külföldi pártvezetóséggel együtt visszatért Prágába, s a CSKP ideiglenes Központi Bizott­sága elnökeként, valamint a kormányelnök első helyet­teseként kiemelkedő módon működött közre a nagyipar és a pénzintézetek államosításáról folytatott tanácskozáso­kon. Majd miután a VIII. pártkongresszus a CSKP KB elnökévé választotta, s nem sokkal később kinevezték a kormány elnökévé is, hozzákezdhetett élete érdemi munkásságához, Csehszlovákia népi demokratikus rend­szerű fejlesztéséhez. Ezekben az időkben azonban a nyugati hatalmak és a külföldre menekült csehszlovák burzsoázia támogatásá­val a hazai reakció államfordulat végrehajtására szervez­kedett. 1948 februárjában kormányválságot idézett elő, amelyet Klement Gottwald vezetésével a párt és a dolgozó nép óriási tömegeinek egyöntetű kiállása meghiúsított, és hazánkat véglegesen a szocializmus útjára irányította. 1948. június 14-én a Nemzetgyűlés egyhangúlag és méltán Klement Gottwaldot választotta meg a köztársaság elnökévé is. Élete utolsó éveiben a több évtizedes megfeszített munka következményeként súlyos szívbetegségben szen­vedett, 1953. március 14-én, ötvenhét éves korában meghalt. Kivételes tehetségű politikus, vezető pártfunkcio­nárius és államférfi távozott el akkor, olyan kimagasló politikai személyiség, akinek példája, életműve, úgyszól­ván minden gondolata szocialista jelenünkben testesült meg, de maradandóan tovább él a jövőben is. Politikai jelszavai a mai s az utánunk következő nemzedékekhez is becses üzenetként szólnak: ,,örök időkre a Szovjetunió­val!“, s hasonlóképpen: ,,Arccal a tömegek felé!“ MIKUS SÁNDOR ÚJ sző 14 1986. III. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom