Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám, péntek

Az SZLKP Központi Bizottságának beszámolója a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak teljesítéséről, valamint a párt egyéb feladatairól Szlovákiában (Folytatás a 7. oldalról) Iáinkban ugyanis ma még jobbára a közép­szerűség nem kívánt légköre uralkodik, sokan megelégszenek a tanulók és az egyetemi hallgatók közepes teljesítménye­ivel. A tehetségek kiválasztásáról és neve­léséről is ma még inkább csak beszélünk, ahelyett, hogy határozottan cselekednénk. A szülők és a szakmai közvélemény jogos bírálatai ellenére még mindig nem követke­zett be alapvető változás a tankönyvek terjedelmében és színvonalában. Elisme­réssel nyugtázzuk ugyan azokat az intéz­kedéseket, amelyeknek célja, hogy a tanu­lók mielőbb megtanulják kezelni a számító­gépeket, de elmondhatjuk, e téren is lassú a tempó. Jórészt egy helyben topogunk annak az elvi követelménynek a megvaló­sításában is, amely az oktatás összekap­csolását célozza a produktív munkával. Korunk követelményeihez képest elavult a fiatalok felkészítése a különböző mun­kásszakmákra. Az illetékes szervek nem lépnek föl a kívánt határozottsággal annak érdekében, hogy javuljanak a szakmai gyakorlatok vezetőinek, valamint a neve­lőknek a munkafeltételei, s főleg a szak­tanintézetekben növekedjék a pedagógu­sok szakképzettsége. A korszerű szocialista iskolában is kulcsszerepe van a pedagógusnak Éppen ezért mindent meg kell tennünk a pedagó­gusok társadalmi rangjának emeléséért, s azért, hogy több férfi érdeklődjék a peda- gógushivatas iránt, s ezáltal növekedjék arányuk az alapiskolákban, részben a kö­zépiskolákban is. Megérett az idő arra, hogy kidolgozzuk a pedagógusok szakmai továbbképzése korszerű rendszerének ter­vezetét. Oktatási rendszerünkben fontos lánc­szemet jelentenek a felsőoktatási intézmé­nyek, ahol jelenleg több mint 49 ezer hallgató tanúi. Ezek az intézmények ugyan rendszeresen foglalkoznak a nevelési fo­lyamat tartalmának és formáinak megújítá­sával, a kommunista nevelés hatékonysá­gának növelésével, ám az elért eredmé­nyekkel - elsősorban a végzősök felké­szültségi szintjét véve alapul - távolról sem lehetünk elégedettek. A végzősök jelentős része ugyanis az életbe kilépve nem ren­delkezik a kívánt politikai, szakmai tudás­sal és erkölcsi értékekkel. Ennek több oka van. Az egyetemi oktatók eszmei-nevelő munkájának ma még nem megfelelő a ha­tékonysága; vannak, akik gátolják a hallga­tók szélesebb körű szakmai képzését; az oktatás és a gyakorlat összehangolásának elvi kérdéseit sok helyütt nem oldják meg a mai követelményeknek megfelelően; nem megfelelő az egyetemi oktatók és a hallgatók mindennapos kapcsolata; s vé­gül az ifjúsági szervezeteknek ma még elég kicsi a befolyásuk a hallgatók életrend­jére és munkájára. A mai helyzetet meg tudjuk változtatni, s ezt mindenképpen meg is kell tennünk, hiszen a felsőoktatási intéz­ményekben hatalmas szellemi erő találha­tó, amelyre támaszkodnunk kell. Az oktatásügy, különösen pedig a felső- oktatási intézmények irányításában sok a formalizmus és a bürokratikus elem. A bürokratikus elemek magukkal hozzák a fölösleges papírmunkát, s mindez jogos elégedetlenséget vált ki, mert gyengíti az oktatási intézmények, a pedagógusok és az egyetemi oktatók kezdeményezőkész­ségét, oktató-nevelő rendszerünk, valamint tudományos életünk további tökéletesíté­séért kifejtett erőfeszítéseket. A fiatal nem­zedék nevelése fontos és bonyolult feladat, amelynek sikere elsősorban a pedagógu­soktól, szakmai és erkölcsi fejlettségüktől, kezdeményező készségüktől, ötletgazda­ságuktól és felelősségérzetüktől függ. Az irányításnak mindig figyelembe kell vennie ezeket a sajátosságokat, s mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy iskolá­ink munkájában mind kevesebb legyen a formalizmus. Másrészt számos tárca címére meg kell jegyeznünk, hogy nem használják ki kellő­képpen az iskolákkal, különösen a felsőok­tatási intézményekkel való együttműködés lehetőségeit, egy helyben topognak a szakmai továbbképzés egész rendszeré­nek megszervezésében, holott a tudomá­nyos-technikai forradalom korszakában a tanulás e formájának pótolhatatlan sze­repe van a rendszeres művelődésben. Az egyetemek és főiskolák végzős hallgatói­nak elhelyezésében, szakképzettségük - különösen a mérnökök - kellő kihasználá­sában az illetékes szervek a mainál sokkal aktívabb szerepet játszhatnának. Bátrab­ban és kezdeményezőbben kell bevonni a tehetséges fiatalokat az alkotó tudomá­nyos munkába és kísérletekbe. Fejlett szocialista társadalmunk további építésének folyamatában növekszik a kul­túra - valamennyi, egyre bővülő ágazatá­nak - jelentősége. A kultúra széles körű távlatokat nyújt, áthatja az ember egész életét, mindinkább az emberek belső szük­ségletévé válik, s nagymértékben járul hozzá az új életmód meghonosításához. Mindez azt jelenti, hogy a kultúra nemcsak alkotás és a művészet népszerűsítése, e fogalomhoz szervesen hozzátartozik a munka kultúrája, a környezetkultúra, az emberi kapcsolatok kultúrája, egyszóval mindennapi életünk kultúrája. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan tanúi vagyunk Szlovákia kulturális fejlődé­sének is, lett légyen szó a hivatásos művé­szetről, avagy a dolgozók tömeges részvé­teléről a kulturális alkotó munkában és általában a kulturális életben. Művészeink döntő többsége alkotásaival támogatja és megvalósítja pártunk és államunk kulturális politikáját, maga is formálja ezt a politikát. A művészeti alkotó szövetségekben és más kulturális intézményekben tevékeny­kedő kommunisták az elmúlt években ér­demdús munkát végeztek. Mindezek ellenére e téren is sok a gond és a fogyatékosság. A kiemelkedő művészi alkotások mellett középszerű és jellegtelen művek is napvilágot látnak. Napjaink- amelyeket a dinamikus fejlődés jellemez- a kortárs irodalmi és más művészi alkotá­sokban nem tükröződnek a kívánt mérték­ben. Az íróktól és más művészektől sem várjuk azt, hogy megszépítsék a valóságot, de nem nézhetjük el azt sem, ha egyesek nihilista módon semmibe veszik napjaink fejlődését, életünk pozitív jelenségeit. Az irodalom és a művészet értékelésének döntő fontosságú kritériuma az, hogy iga­zat mond-e az emberekről, munkájukrór, életük távlatairól, konfliktusairól, és belső harcaikról. Annak a veszélynek a leküzdésében, amelyet a technikai haladás egyoldalú be­folyása jelenthet a mai ember életében, fontos szerepet tölthet be a művészet, esztétikai és érzelmi hatása, az új erkölcs kialakításában betöltött szerepe révén. Az eszmei és esztétikai kritériumok le­becsülése teret nyújt a banális, silány alko­tásoknak, miként annak tanúi vagyunk, különösen a popzenében, a tartalmatlan ós gyengécske szövegekben. A zeneszerzők­től és a szövegíróktól azt várjuk el, hogy olyan táncdalokat szerezzenek, amelyek eljutnak az emberek szívéig, és nívós mon­danivalójuk is van. A művészeti kritikának egyik fő feladataként kell tekintenie a szo­cialista realizmus alkotó fejlesztését olyan élő módszerként, amely lehetővé teszi az ember és a társadalom reális életében megnyilvánuló bonyolult, olykor ellentmon­dó folyamatok igaz és elkötelezett ábrázo­lását. Kívánatos és fontos a népművelés, a szórakozás különböző formáinak, vala­mint az üdülési lehetőségek bővítése. Itt elsősorban a szabadidő aktív és sokszínű eltöltése lehetőségeinek megteremtésére gondolunk, amelyek figyelmébe veszik a lakosság növekvő kulturális és művelő­dési szintjét, változó igényeit és szükségle­teit. Ez a tény megköveteli a falvakban és a városokban működő kulturális-népműve­lő intézmények egész rendszerének, mun­kájának átértékelését és korszerűsítését. Olyan munkaformákat kell meghonosítani, amelyek megfelelnek mai igényeinknek, életmódunknak, vonzóak a fiatalság és a felnőttek számára, s a mainál jóval na­gyobb mértékben használják ki a korszerű technikai eszközöket is. E formákhoz tarto­zik a diszkó is, amelynek megvan a létjogo­sultsága. Ám ezeken a rendezvényeken sem szabad megfeledkezni bizonyos igé­nyekről, elsősorban az ízlésről és a kultu­ráltságról. Társadalmunk jelentős összegeket költ városaink és falvaink kulturális hálózatá­nak bővítésére. Ezekkel az eszközökkel azonban gyakran nem megfelelően sáfár­kodunk. Általában sokáig üresen tátonga- nak az új, korszerű művelődési otthonok. Elég gyér számos új nagyvárosi lakótelep kulturális élete is. Pedig az emberek érdek­lődnek a művészi alkotómunka iránt, ennek egyik bizonyítéka az amatőr művészeti mozgalom soha nem látott fejlődése. Nagy­ra értékeljük sokezer lelkes önkéntes áldo­zatkész munkáját. Munkájukban nyilvánul meg az emberiség örökös alkotóvágya. Az amatőr művészeti mozgalomban is szük­séges a nemzeti bizottságok, a szövetkeze­tek, a szakszervezeti és ifjúsági szer­vezetek kezdeményező munkája, sokolda­lú gondoskodása, hogy a mainál - anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt - mél­tóbban értékeljük a népművelő munkáját. E követelmény jelentőségét növeli az a tény, hogy mindinkább tudatosítjuk: fejlett szocialista társadalmunk további tökélete­sítése szempontjából döntő fontosságú, hogy a lakosság szabad ideje egy részét a jól megszervezett művelődésre, a szük­séges továbbképzésre használja fel. Ép­pen ezért elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a kulturális és az oktatási minisztéri­um, a Szocialista Akadémia, a szakszerve­zeti és az ifjúsági szervezetekkel, a testne­velési egyesületekkel, valamint a nemzeti bizottságokkal együttműködve mielőbb ké­szítse el a szabadidő értelmes kihasználá­sának átgondolt ós korszerű koncepcióját. Minden illetékes szerv állandó és fontos feladata a műemlékek védelme és felújítá­sa, s ez a tény megköveteli, hogy jobban törődjünk a szakemberutánpótlással, s a mainál kezdeményezőbben oldjuk meg a műemlékvédelemmel kapcsolatos anyagi és műszaki gondokat. Hazánkban töretlenül fejlődik, egymást kölcsönösen befolyásolja és gazdagítja a cseh, a szlovák kultúra, valamint a nem­zetiségek kultúrája. A szocialista társada­lom nemzeteink és nemzetiségeink, min­A politikai rendszer me Tisztelt elvtársak! A párt a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött irányvonal szellemében az elmúlt időszakban figyelmet fordított a szocialista társadalmi viszonyokra, a szocialista rend­szer tökéletesítésére, a szocialista demok­rácia fejlesztésére, a szocialista törvényes­ség, erkölcs és fegyelem megszilárdításá­ra a társadalom életében. Társadalmunk szociális-gazdasági fej^ lesztésének meggyorsítása elképzelhetet­len és lehetetlen a szocialista demokrácia további elmélyítése, a dolgozók érdekelt­ségének lényeges emelése és a párt, vala­mint az állam politikájának kimunkálásá­ban és megvalósításában való részvételé­nek fokozása nélkül. A szocialista demok­rácia egyes tényezőinek fejlesztésében a vezető erő, a politikai rendszer magva ma és a jövőben is a kommunista párt. A szocialista állam további fejlesztése felté­telezi demokratikus és népi jellegének el­mélyítését. A tömegek politikai aktivitásá­nak fokozását, a szocialista politikai és jogi kultúra színvonalának emelését kell tekin­tenünk valamennyi állami szerv és társa­dalmi szervezet gyakorlati tevékenysége egyik fó irányának. Ha fokozatosan fejlesz­teni kívánjuk a szocialista népi önigazga­tást, rendszeresen tájékoztatni kell az ál­lampolgárokat a párt- és állami szervek, a társadalmi szervezetek határozatairól és munkájuk eredményeiről. Ez az egyik első­rendű fettétele annak, hogy a dolgozók széles rétegeit bevonjuk az állam irányítá­sába és igazgatásába és a közügyek inté­zésébe. A nép szuverenitásának megvalósítása az állampolgárok egyesítése és mozgósí­tása során fontos szerepe van a képviseleti testületeknek, amelyek dolgozó népünk forradalmi harcaiban, a fasizmus elleni küzdelemben, a szlovák nemzeti felkelés­ben születtek meg. A Szlovák Nemzeti Tanács, mint a Szlovák Szocialista Köztár­saság legfelsőbb képviseleti testülete hoz­zájárult a szociális és gazdasági fejlesztés feladatainak megvalósításához és a CSSZSZK szocialista jogrendjének meg­szilárdításához. A csehszlovák államiság további meg­szilárdítása, a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása érdekében a Szlo­vák Nemzeti Tanácsnak fokoznia kell kez­deményezését és céltudatosabban kell együttműködnie a Szövetségi Gyűléssel és a Cseh Nemzeti Tanáccsal, el kell mélyíte­nie törvényhozó tevékenysége tervszerű­ségét és koncepciós jellegét. A törvénytisz­telet elmélyítését, a szocialista törvényes­ség megszilárdítását és az állampolgárok jogbiztonságának megerősítését nehezíti a jogszabályok kidolgozásának hosszadal­mas folyamata és néhány esetben az eltúl- zottan részletes módosítás, amely gyengíti a nép önigazgatási tevékenységének fej­lesztését, az állampolgárok kezdeménye­zését és aktivitását. Ennek következtében nem elég hatékonyan érvényesül a jog, a mindennemű munka hatékonyságának és minőségének javítása során, a munka és a fogyasztás mértékének hatékony ellenőrzésében, a társadalmi igazság elve­inek érvényesítésében. Jobban be kell vonni a jogalkotásba a nemzeti bizottságo­kat, a dolgozókollektívákat és a szakkép­zett közvéleményt. A kongresszus utáni időszakban javult a Szlovák Nemzeti Ta­nács ellenőrző tevékenysége, a jövőben azonban igényesebben kell figyelemmel kísérnie, hogy az államigazgatás végrehaj- t tó szervei hogyan érvényesítik a gyakorlat­ban a jóváhagyott törvényeket, határozato­kat és javaslatokat. Szélesebb körben keli den állampolgár számára szavatolja és lehetővé teszi azt, hogy egyenjogúan és aktívan vegyen részt a kulturális életben, ápolja anyanyelvét és haladó kulturális ha­gyományait. E téren is példaként szolgál számunkra a soknemzetiségű szovjet kul­túra, az ottani nemzetek és nemzetiségek egyre mélyülő barátsága, testvérisége. A szlovák nemzet, valamint nemzetisé­geink életében mélységes gyökereket eresztett a kultúra és a művelődés, fejlett népi kultúránkra, gazdag kulturális hagyo­mányainkra napjainkban is bízvást építhe­tünk. A szlovákiai párt- és állami szervek továbbra is céltudatosan fejlesztik és érvé­nyesítik Csehszlovákia Kommunista Pártja kulturális politikájának lenini hagyomá­nyait, gondoskodnak a kiemelkedő mű­vészegyüttesek és kulturális intézmények színvonalának további emeléséről, a kultu­rális élet gazdasági kérdéseinek megoldá­sáról, s elsősorban olyan új alkotások meg­születésének ösztönzéséről, amelyek az egész csehszlovák népet gazdagítják. iva a kommunista párt fejleszteni a Szlovák Nemzeti Tanács szer­veinek és képviselőinek tevékenységét a tömegpolitikai munkában, fejleszteniük kell kapcsolataikat a nemzeti bizottságok­kal és a választókkal. Ami a nemzeti bizottságokat illeti, külö­nösen a CSKP KB 198Záprilisi 6. ülése és az SZLKP KB ülése óta, elmélyült az egyes területi egységek gazdasági és szociális fejlesztésére gyakorolt befolyásuk. Pozití­van értékeljük, hogy színvonalasabban oldják meg a községek, városok, járások vagy kerületek fejlesztésével kapcsolatos gondokat. Az állampolgárok ezt kedvezően értékelik. A nemzeti bizottságok munkáját azonban abból a szempontból is értékelni kell, hogy milyen felelősséggel és milyen színvonalon oldják meg a mindennapi problémákat. Ezen a téren eredményesen dolgozik a Trenčíni, a Spišská Nová Ves-i Járási Nemzeti Bizottság, a Partizánskei Városi Nemzeti Bizottság, Borský Mikuláš, Hriňová, Čaňa központi községek nemzeti bizottságai és mások. Általánosságban azonban nem lehetünk elégedettek a nemzeti bizottságok helyze­tével. Az állampolgárok ismételten jogosan bírálják számos házkezelóség munkájá­ban, a kereskedelmi szervezetek tevé­kenységében előforduló fogyatékosságo­kat, a közterületek rendetlenségét stb. A kereskedelmi dolgozók kulturálatlanságá- nak, a vásárlók érdekei megsértésének esetei, a nemzeti bizottság dolgozóinak bürokratikus hozzáállása, a jogos szükség-- letek hosszadalmas kielégítése - mindez megkeseríti az emberek életét, negatívan hat a szocialista állam és végeredményben a pártunk politikája iránti viszonyukra. A nemzeti bizottságok a szocialista de­mokrácia fejlesztésének, a dolgozóknak az irányításban és az igazgatásban való rész­vétele fokozásának jelentős tényezői ma és a jövőben is. Ebből a szempontból növelni kell a helyi, járási ós kerületi nem­zeti bizottságok plénumainak, tanácsainak és bizottságainak szerepét, fokozni kell a polgári bizottságok és a lakóbizottságok feladatát, jogkörét és ezáltal tekintélyét is. Jobban kell ellenőrizni a választott szer­veknek és az állampolgároknak a nemzeti bizottságok apparátusát és vállalatait, el kell mélyíteni a nemzeti bizottságok revízi­ós tevékenységét, amely még mindig gyenge pontot jelent munkájukban. A nem­zeti bizottságok apparátusában és vállala­taiban olyan politikailag és szakmailag fej­lett embereket kell felvenni, akik tudnak dolgozni az emberekkel és gondoskodni kell szakképzettségük állandó növeléséről. Elvárjuk, a nemzeti bizottságok' fokozott erőfeszítéseket tesznek azért, hogy meg­védjék, a gyermekeket és fiatalokat a ne­gatív hatásoktól, javítják a szocialista tulaj­don és a föld védelmét, fokozzák az alko­holizmus, a toxikománia és a többi társa­dalomellenes tevékenység elleni harcot, megerősítik a szocialista együttélést és jobban hangolják össze a kulturális, nevelő és népművelő tevékenységet. A közeledő általános választásokban jobban kell kiválasztanunk a képviselőtes­tületek jelöltjeit. Olyan jó képességű, be­csületes és lelkiismeretes embereket kell megválasztani, akiknek tekintélyük van az állampolgárok körében, aktívan viszonyul­nak ehhez a munkához és a személyes feltételekkel is rendelkeznek. A Nemzeti Front választási programjainak kidolgozá­sa során a társadalmi érdekekből és a helyi szükségletekből kell kiindulni, figyelembe véve a reális lehetőségeket, miközben ösz­(Folytatás a 9. oldalon) ÚJ SZŐ 8 1986.111.14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom