Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. II. 17. ÚJ KÖNYVEK Gyimesi György: VOLGA MENTI VADASZATOK Gyimesi György, aki e könyv megjelenésének évében lép életé­nek ötvenedik esztendejébe, az utóbbi másfél évben nemcsak a puskát forgatta sikerrel, hanem a tollat is. Immár féltucatnyi müvet tett le a természet, az állatvilág és a vadászat iránt érdeklődő olva­sók asztalára, színes történetek­ben osztva meg velük kalandjait, a cserkészés, nyomkeresés, vad- űzés romantikáját, örömteli vagy éppen keserű pillanatait. Legújabb könyvében a Volga menti „va­dászparadicsomban “ szerzett él­ményeit meséli el, felidézve a mo­torizált szajgaűzés izgalmait, a tú­zok- és farkaslövés emlékképeit, egy-egy kapitális jávorszarvas puskavégre kapásának történetét. Tóth László: ÖTÖDIK EMELET . Tóth László I ÖTÖDIK EMELET Tóth László új verseskötetének címe a költő otthonára, lakótelepi átlaglakására utal - és egyúttal jelképesen tömöríti a kötet tartal­mát is. Tóth ezúttal nem a rá eddig jellemző történelmi, társadalmi és filozófiai kérdésfelvetésekből indul ki, hanem életének közvetlen kör­nyezetére összpontosítja fi­gyelmét. A költő most nem absztrakciók­kal igyekszik értelmezni a valósá­got, hanem* az élet legelemibb, kézzelfogható tényeiben és moz­zanataiban próbálja felmutatni a gondolkodás indítékainak jelen­létét. Zalabai Zsigmond: HAZAHÍV A HARANGSZÓ „Az'ldőnek, nézni amelyre - él­vén és halván itt, e huzatos táján Közép-Európának - tanácsos jó­zan kétkedéssel. Hordozva magában nehéz em­lékeit elmúlt évtizedeknek, megta­pasztalhatta e völgybeli fészek, Ipolypásžtó is, hogy érték és er­kölcs nem ismérvei a közömbös, a közönyös, a szenvtelen Időnek. hazahív . A HARANGOZÓ Gyanakvásra, próbálván sze­mébe nézni sorsunknak, az álar­cosán közeledőnek, ennyi épp elég. De példázza nekem ezt a falum: Ha van, hát bennünk van az érték. A hűségé: népünk iránt. A felelősségé: a »mivé leszünk« iránt.“ így vall a szerző könyve fülszövegében. Stanislav šmatlák: A SZLOVÁK LÍRA ERŐVONALAI Stanislav šmatlák (1925), a kortárs szlovák irodalomtudo­mány legjelesebb képviselői­nek egyike azt a fajta szerepet tölti be nemzete irodalomtudatának alakításában, mint tette volt a ma­gyar irodalomban Komlós Aladár. Akárcsak ő, Stanislav Šmatlák is elsősorban és mindenekfölött a vers szerelmese; egyik köteté­nek címével szólva ,,a vers erővo­nalainak“ vonzáskörében áll. A szlovák líra erővonalai nmdacii Az olvasók széles rétegeinek A Periodikumok világában (Vo svete periodík) címmel jelent meg az a bibliográfia, amely a szocia­lista országokban kiadott újságok és folyóiratok közül válogat. A Postai Hírlapszolgálat elsősor­ban a külföldi folyóiratok iránt ér­deklődő olvasóknak szánta ezt a kiadványt. A 140 oldalas füzet a 666 perio­dikum legfontosabb adatait, 21 te­matikus csoportba sorolva közli. A tartalomjegyzéken kívül a feldol­gozott újságok és folyóiratok betű­rendes jegyzéke is csatlakzik a bibliográfiához. A kiadvány napilapok, társada­lomtudományi folyóiratok, szak- szervezeti újságok, tudományos és műszaki kiadványok, szakla­pok, irodalmi folyóiratok, szatirikus és szórakoztató lapok, valamint eszperantó nyelven megjelenő periodikumokat tartalmaz. Az egyes címszavak mellett a legfontosabb bibliográfiai adatok között megtalálhatók a nemzetkö­zi nyilvántartási számok, a megje- lénés helye, a periodicitás, az évi előfizetési díj koronában, a kiadó neve, az első megjelenés éve, és néhány soros tömör tartalmi is­mertető. Ez utóbbi elsősorban az egyes kiadványok iránt először ér­deklődők tájékoztatását szolgálja. Ezzel a kiadvánnyal az évekkel ezelőtt megjelentekhez hasonlóak a külföldi sajtótermékek iránt ér­deklődők jobb tájékozódását segí­tik, s egyben lehetőséget adnak a folyóiratok árának áttekintésére is. -les­Növekvő érdeklődés A magyar könyvkultúra sikerei a Cseh Szocialista Köztársaságban A Zahraniční literatúra (Külföldi irodalom) nemzeti vállalat a Cseh Szocialista Köztársaságban az Ar- tia külkereskedelmi vállalattal együttműködve a külföldi könyvek behozatalával és árusításával fog­lalkozik. A cseh országrészekben tizenöt saját reprezentatív üzleté­ben, de a Kniha (Könyv) nemzeti vállalattal közösen is kínálja a vá­sárlóknak a külföldről behozott könyveket. Érdekességként említ­jük meg, hogy évente több mint 32 ezer könyvet kb. 3 millió példány­ban importál. Külön örömünkre szolgál, hogy az üzletek pultjain rendszeresen kaphatók a testvéri Magyar Nép- köztársaságban megjelent köny­vek is. Míg a hetvenes évek máso­dik felének négy esztendejében 52 ezer magyarországi könyvet 2,6 millió korona értékben kínál­tunk vásárlóinknak, addig 1984- ben és 1985-ben a magyar iroda­lom behozatala elérte a 299 ezer példányt, amelynek értéke 12,3 millió korona volt. A tapasztalható növekvő érdek­lődés a tartalmi tényezőkön túl többek között a magyarországi könyvek kiváló nyomdai kivitele­zésével indokolható. Nem kevés­bé fontos tény, hogy a cseh olva­sók érdeklődése elsősorban a tu­dományos és műszaki irodalom, a szakkönyvek, a társadalomtudo­mányi müvek, a művészeti kiadvá­nyok és a gyermekkönyvek iránt fokozódott. Ennek valószínűleg oka az is, hogy magyarországi barátaink tu­datosították az egykor gátló ténye­zőként megnyilvánuló nyelvi aka­dályt. Ezért egyre több könyvet, szakmai publikációt, művészeti al­Madarak csodái Nem hiszem, hogy akadna olyan gyermek, akinek a fantáziá­ját nem mozgatta volna meg a le­vegőég ezernyi csodája. Sokan követték és követik ma is gondo­latban a madarakat - vajon ho­gyan, miért és hová vándorolnak, s visszatérnek-e jövőre? E titokza­tos világ megismeréséhez nyújt segítséget Sterbetz István A nagy parancs című könyvében. A madarak világába beavató könyv nemcsak kellemes idő­töltés, de igen hasznos olvasmány is. Miközben útjukba szegődünk a levegő vándorainak, különböző földrészek földrajzával, éghajlatá­val, szokásvilágával, még egy kis történelemmel is megismerke­dünk. Mindezt á szerző személyes élményei teszik színessé, érde­kessé. Megjelennek a madárvilág kutatói Arisztotelésztől II. Frigye­sen át - aki a madarak őszi eltű­nésének rejtélyét egyik hadjáratán fejtette meg - a későbbi korok tudósaiig. A szerző remek megjelenítő stí­lusa segít abban, hogy elkísérjük Kanadába, ahol bemutatja a ma­dárvonulások rekordereit, a tenge­ri életmódra teremtett viharmada­rakat, az újvilági fajokat, Görögor­szág csodáit, a Szaharát s Grön­land különleges világát, de talán még nagyobb szerettei a hazai tájakat. Milyen színű a szerelem? A fenti címmel jelentette meg szép kivitelű, reprezentatív köny­vét a Mladá Fronta. A múlt év második felében a boltokba került mű az Ifjúság Nemzetközi Éve alkalmából jelent meg. Miroslav Husek ötvennél is több fotójához Vladimír Remeš írt kísé­rőszöveget. Szó és kép szemléleti egységet, együttgondolkodást mutat, bár mindkettő önállóan is teljes értékű alkotás, egy kötetbe foglalva erősítik egymást. A tíz tételből álló album egy-egy ciklusában követhetjük a lassan felnőtté váló fiatalok életének jel­legzetes pillanatait a megismerke­déstől az első szerelmen keresztül a házasságkötés pillanatáig. Az első ciklusban megismerhet­jük a Lányt. Napjaink Júliáit láthat­juk a mindennapok forgatagában. Az ezt követő oldalakon korunk Rómeóját ismerhetjük fel sportoló­ként, zenészként. Ezt követi a ta­lálkozás, napi találkozásaink, ran­devúink a parkban, a tavaszi, nyári vagy éppen őszi fák alatt, melyek mindig más és más hangulatot árasztanak. Az ötödik képsor pár­ban álló tárgyai egyértelmű gon­dolatot tükröznek. És jönnek sor­ban a fotók az együttjárásról, összetartozásról, elválásról. Úgy érzem a szerző kihagyott néhány fontos pillanatot, amelyek egy-egy kapcsolat meghatározói és jellemzői. Ezek közé tartozik a közös cselekvés, az együtt vég­zett munka öröme. Milyen színű a szerelem? Ne­héz kérdés. Vladimír Remeš sze­rint olyan, mint a szivárvány, mint a tűz, s ezért százszínú és mindig más. 1 —esi— A madárvonulás kutatását iz­galmas vadászathoz hasonlítja a szerző s beavat rejtelmeibe: a legegyszerűbb módszerektől a technikailag legfejlettebbekig. Egy nép kulturáltsága a természet védelmén keresztül is lemérhető - summázza tapasztalatait a kuta­tóíró. Újabban a mozaikszerűen megoldott, védett területek kezde­nek népszerűvé válni, ahol az egyes, különösen értékes körzetek nem képeznek külön, elszigetelt egységeket, hanem nagyobb, összefüggő védett tájrészletbe vannak beágyazva. A cél közös: maradjon a Föld élővilága minél gazdagabb. A tizenkét éven felülieknek ajánlott könyv nemcsak a gyerme­kek, hanem szüleik érdeklődésére is számot tarthat. Z. K. bumot a világnyelveken - angolul, németül stb. - és cseh nyelven is megjelentetnek. Ennek a felisme­résnek köszönhetően a cseh olva­sók között is újabb érdelődőkre számíthat a Magyarországról be­hozott irodalom, is így új lehetősé­gek nyílnak terjesztésére és közvetlen megismerésére is. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek első felében a hetvenes évek második felének hasonló időszakához képest csak­nem ötszörösére nőtt a könyvek behozatala, és a szökkönyvek im­portja 1980 és 1985 között az 1975-1978. évihez képest har­mincöt százalékkal nőtt. A közelmúltban Brnóban meg­rendezett nagyon sikeres repre­zentatív kiállításon és .vásáron a Zahraniční literatúra nemcsak könyveket kínált vásárlóinak, ha­nem bemutatott egy figyelemre méltó térképsorozatot is, amelyek között nemcsak Magyarország, de Európa és a Közel-Kelet országai­nak térképei is megtalálhatók vol­tak. (A kiállítást a prágai Magyar Kultúra és a budapesti Carthogra- fia vállalattal együttműködve ren­deztük meg.) Ezek a kiadványok a Carthografia vállalat iskolai gló­buszaival együtt közkedveltek a cseh vásárlók körében, s az üzletekben gyakran nem tudják kielégíteni az irántuk megnyilvá­nuló érdeklődést és igényt. Mindannyiunk örömére szolgál­na, ha az idén is a már ismert kiváló nyomdai színvonalon, s a hagyományosan tartalmas for­mában tudnák a cseh vásárlók megvenni a Magyar Népköztársa­ságban megjelenő könyveket. Dr. OTA KOTÍK, a Zahraniční literatúra n. v. igazgatója Könyvbú jócskák* I. Két évtizede játszák velem; azóta vagyok az idő múlásával együtt fogyó szenvedélyű vásárló, akinek szenvedélye csökkenésé­vel arányosan növekszik a vásár­lóereje. Olykor mégsem tudom, ki a hunyó és ki a bújó: a kiadó, a kereskedő, a raktáros vagy a vá­sárló. Legtöbbször mindegyik, mert éppen a könyv hiányzik a já­tékból. Elbújt (elbújtatták), így hát heteken, hónapokon át keressük, s amikor már lemondunk róla, vá­ratlanul előbukkan egy távoli könyvesboltban, mint ,, elfogyott, kispéldányszámú, nagy érdeklő­désre számottartó“ könyv mara­déka. Olykor csak két-három kö­tet, máskor több tucat. Ilyenkor önmagamat szidom, amiért nem ajándékoztam messziről jött bará­tomnak saját példányomat ebből a könyvből, s amelyet a főváros egyetlen magyar könyveket árusí­tó boltjában már hiába kerestünk. De feltűnik egy-egy ,,szétkapko- dottnak“ mondott regény ugyan­abban a boltban is, amelynek el­adója egyszer már karját széttárva sajnálkozott. Mint kiderült, az utánrendelést nem két hét alatt, hanem olykor két hónapig r bo­nyolítják“ valakik, valahol. Majd miután a vásárló lelke kellőképpen megnyugodott, ismét felkínálják neki. Bár olykor már csak a ked­vezményes ár segíti olvasókhoz ezeket a köteteket. A bújócskának más formái is vannak. Legutóbb például A hű­ség nyelve című antológiáról hit­tem el, hogy nyugodt lelkiismeret­tel elajándékozott példányom he­lyett hamarosan beszerzek mási­kat. Szereztem is, az ötödik meg­látogatott dél-szlovákiai könyves­boltban. Míg máshonnan elfo­gyott, addig ebben az üzletben lassan a raktári készletet fogja terhelni. Tények, amelyek mögött a rak­tározás esetlegessége, a kereske­dői ismeretek változékonysága és az olvasók kiszámíthatatlansága van. Végül mindannyian játékosai vagyunk ennek a bújócskának. Tévedések elkerülése végett megjegyzem: csak a Madách Kia­dó könyveivel játszható ez a játék. Abból még úgy-ahogy elegendő példány ,,bújkál“ a raktárakban és a könyvesboltokban. II. Könyvbarátok, lelkes bibliofilek körében terjedőben van egy szo­kás: antikváriumi történeteket me- sélgetnek egymásnak. Legendás­nak mondott hagyatékok régi és újabb könyvei jelennek meg a tör­ténetet hallgató lelki szemei előtt. Mások a kerületi napilapok, esti újságok családi krónikáit olvassák előszeretettel, s keresnek feltéte­lezetten nagy könyvtárt hátraha­gyott ,,régivágású“, feltehetőleg egykoron rendszeresen olvasó örectemberek haláláról szóló érte­sítéseket. A hátramaradottakkal levélben vagy személyesen tudat­ják, hogy szívesen megvennék a feltételezetten általuk érdekte­lennek ítélt könyvek javát. Mind­ebben nincs semmi kivetnivaló, ha a maguk számára vásárolnak. Ám ezen a ,,piacon“ is megjelen­tek az ügyeskedők, akik olykor nem is csekély értékű könyveket vesznek meg szinte ,,hulladékpa- pír-áron“, majd közvetítőként jó­val magasabb összegért eladják az igazi bibliofileknek. A végeredmény így is, úgy is pozitív, hiszen a legtöbb esetben a könyvek nyelvét már nem isme­rő ,,örökösök“ tényleg hulladék- papírként adnák el az ,,ómama“ vagy az ópapa“ könyvtárát. Ugyanúgy, ahogy megteszik az értéktelen bútoraikkal, régiségeik­kel. Többek öröme, ha egy ilyen ,,hagyaték“ szinte hiánytalanul az antikváriumokba kerül. Ezekben egy-egy tudományos könyvtárnak elővásárlási, joga van, de gyakran jut érték ,, amatőr bibliofilek“ könyvtárába is. Bosszantó, hogy olykor sem a bibliofilek, sem az ügyeskedők nem szereznek tudomást arról, hogy egész családi könyvtárakat visznek a hulladékgyűjtőbe. Egy­részt, mert az örökösök ,,lealacso- nyítónak“ tartják, hogy nyilvános­ságra kerüljön valóságos viszo­nyuk az örökséghez; másrészt, mert ez az olcsóbb megoldás, ha a közelben nincs antikvárium. DUSZA ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom