Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám, csütörtök

Matematikaoktatásról nemzetközi szinten Neveléstudományi kutatók tanácskozása D rezdában a közelmúltban rendezték meg a matemati­kaoktatás módszertanával foglal­kozó neveléstudományi kutatók 3. nemzetközi szemináriumát. A ta­nácskozáson a házigazdákon kí­vül Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Szovjetunió és Vietnam neveléstudományi szak­emberei vettek részt. A módszer­tani kutatók elemezték, miként módosítsák a matematikaoktatás céljait, feladatait és eszközeit, te­kintettel a számítástechnika egyre nagyobb térhódítására. Az iskolá­nak sürgősen reagálnia kell arra, hogy a zsebszámológépek és a mikroszámítógépek egyre job­ban hozzáférhetővé válnak a la­kosság mind szélesebb rétegei számára. A számítógépek a kü­lönböző termelőeszközök, részei, sőt a termelőeszközök szerepét töltik be, ezért sürgető az igény, hogy a számítástechnikai művelt­ség az iskolából kikerülő fiatalok műveltségének a részévé váljon. A szemináriumon a küldöttek kifejtették véleményüket arról, mi­lyen legyen a tanulók számolási kultúrája napjainkban és a közel­jövőben, amikor a számítástechni­ka behatol az élet minden területé­re, tehát az iskolákba is. Véle­ményt mondtak a zsebszámológé­pek használatáról, és sok eredeti gondolatot tartalmazó elemzés hangzott el a mikroszámítógépek és a programozás tanításával kapcsolatban is. Az ötnapos sze­minárium főbb gondolatait az alábbiakban foglaljuk össze. A matematikatanítás fő felada­tai az általános műveltséget nyújtó iskolákban ezentúl sem változnak, főleg a numerikus számolást te­kintve. Továbbra is szükséges, hogy a tanulók gyorsan és bizto­san tudják a számtani műveletek alapszámviszonyait, és ezeknek a műveleteknek a eseteit a 100-as számkörben. Ismerjék és alkal­mazni tudják a számtani művele­tek szabályait (kommutatív, asz- szociatív, disztributív szabályok). Jártasak legyenek az írásbeli mű­veletvégzésben is, képesek legye­nek a numerikus számítások terv­szerű, gazdaságos és hibátlan el­végzésére, megfelelően tudják ki­választani és megbízhatóan alkal­mazni a számítási segédeszközö­ket, akkor, amikor a fejszámolás vagy az írásbeli számolás körül­ményes, illetve időigényes lenne. Szokják meg számításaik ered­ményét ellenőrizni és a hibákat kijavítani. Fejleszteni kell a tanu­lóknak azt a képességét, hogy tudatosan és biztosan bánjanak a közelítő értékekkel, meg tudják határozni a számolás végeredmé­nyét olyan pontossággal, amely megfelel a feltett kérdésnek és a megadott adatoknak. E zeket a készségeket, isme­reteket, jártasságokat és képességeket úgy kell kialakítani, illetve továbbfejleszteni, hogy po­zitívan befolyásolják a tanulók személyiségét, jellemét és tudo­mányos világszemléletét. A jelenlevők egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a zsebszámológépek terjedésével nem csökken a számológép nél­küli számolás jelentősége, mert az elemi számolás segédeszköz nél­kül továbbra is szükséges és haté­kony a mindennapi gyakorlatban. Fontos a számolóeszköz által ki­számított eredmények ellenőrzé­sekor; nem utolsósorban fejleszti a tanulók képzeletét a számokról, a számtani műveletek törvénysze­rűségeiről, fejleszti a tanulók em­lékezetét és koncentrálóképes­ségét. Megállapították azt is, hogy egyes országokban bizonyos tan­anyag elsajátítására sajátos utat választanak. A szakemberek kife­jezték azt az óhajukat, hogy köl­csönös tapasztalatcsere alapján az összes részt vevő országban azok a módszertani eljárások ter­jedjenek el, amelyek a legeredmé­nyesebbek. Egyetértettek abban is, hogy a matematika tanításában alkalmazni kell a zsebszámológé­pet, mert az hozzájárul a tanulók életre való felkészítéséhez. A zsebszámológépek használata befolyásolja a tanulók önálló gon­dolkodását és szellemi aktivitá­sát. Használatuk révén a tanulók gyorsabban és megbízhatóbban végzik el a szükséges számításo­kat, s ez jelentősen befolyásolja matematikai készségüket. Bár a résztvevők többsége arról szá­molt be, hogy a zsebszámológé­peket a hetedik osztálytól érde­mes bevezetni, ugyanakkor meg­egyeztek abban, hogy tovább kell folytatni a vizsgálatokat a beveze­tés optimális időpontjának a meg­állapítására. A zsebszámológép meghonosításának gyakorlati je­lentősége mellett nem szabad megfeledkezni szerepéről a tanu­lók algoritmus kultúrájának a fej­lesztésében. Á llást foglaltak az informatika (a számítógépekkel és ezek programozásával kapcsolatos is­meretek) alapjainak az iskolai ok­tatásával kapcsolatban is. Megál­lapították, hogy az informatika ma már önálló tudományág, ezért ta­nítását nem vállalhatja magára csak a matematikatanár; tanítását külön tantárgy keretében kell biz­tosítani. Ugyanakkor hangsúlyoz­ták, hogy a két tantárgy között igen szorosak a kapcsolatok, s ezeket teljes mértékben ki kell használni mindkét tantárgy tanítá­sakor. A matematika elsősorban az algoritmikus gondolkodásmód kialakításában nyújthat nagy se­gítséget az informatika alapjainak tanításakor, míg az informatika, mint tantárgy, a feladatmegoldás új eszközét, a számítógépet teszi a tanulóknak hozzáférhetővé, mi­vel általa elsajátíthatják a progra­mozás alapjait és a számítógép kezelését. Ez azt jeletni, hogy megtanulják a matematikai felada­tok számítógépes megoldását is. Fontos, hogy a számítógépes mű­veltség az általános műveltségnek a része legyen. Ezért még további vizsgálatokat kell végezni a szá­mítógépes műveltség céljának, tartalmának és módszereinek a megbízható körülhatárolására. Az egyes beszámolókból kitűnt, hogy az informatika alapjainak a tanítása országonként igen elté­rő szintű és formájú. Valamennyi országban a speciális matemati­kai, illetve matematikai-fizikai osz­tályokban folyik ilyen képzés rend­szeresen. Az informatika alapjait kötelező, külön tantárgyként ez ideig csak a Szovjetunióban ve­zették be. Legelterjedtebb az in­formatika alapjainak fakultatív (vá­lasztható) tantárgyként való okta­tása. Jelenleg több országban (nálunk, Magyarországon, Bulgá­riában, a Német Demokratikus Köztársaságban) kísérlet folyik az informatikának mint új tantárgynak a bevezetésére. Szinte valameny- nyi országban olyan eredményes kísérletek is folynak, hogy miként használható fel a mikroszámító­gép tanítási segédeszközként kü­lönböző tantárgyak (főleg a mate­matika és a fizika) tanítása haté­konyságának a növelésére. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a tanulókat érdekli a számítás- technika, hatékony tanítása azon­ban csak kellő számú (főleg gya­korlásra szánt) számítógéppel va­lósítható meg. A szemináriummal egyidejűleg számítógép-kiállítást is rendeztek. Ezen a résztvevők megismerked­hettek az NDK-ban, Magyarorszá­gon és nálunk használt iskolai számítógépekkel illetve progra­mokkal. A számítógépek progra­mokkal való ellátása a tanácsko­záson részt vett országokban még igen kezdeti stádiumban van. A programkészítés egyelőre csak amatőr szinten történik, s ez meg­mutatkozik a programok mennyi­ségén, minőségén és műszaki színvonalán. Mindenki fontosnak tartja egy didaktikai programok ké­szítésére és forgalmazására szol­gáló intézmény megalakítását, amely nemzetközi szinten (a KGST-országok között) lebonyolí­taná a számítógépes programok cseréjét. Megismerkedtek a résztvevők az egyik drezdai pionírház állandó számítástechnikai központjának munkájával, eredményeivel és technikai felszereltségével: A lá­tottak arról győztek meg bennün­ket, hogy a fiatalok élénken érdek­lődnek a számítástechnika iránt, s ha megfelelőek-a körülmények, akarják és tudják is továbbfejlesz­teni számítógépes műveltségüket, hozzájárulva ezzel az új tudo­mányág fejlődéséhez. Z áróokmány aláírásával ért véget az egyhetes nemzet­közi szeminárium. A fentieken kí­vül a számítástechnikai ismeretek tanításával kapcsolatos tapaszta­latok, kutatási tervek és eredmé­nyek cseréjének a fontosságát is hangsúlyozza. Hogy a témakör mennyire aktuális, arról tanúsko­dik az a tény is, miszerint az 1987- ben megtartandó 4. nemzetközi szeminárium témája: A tudomá­nyos-műszaki haladás és az isko­lai matematika. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Ladislav Gandl: Üvegek Csendéletektől a stukkókig Ladislav Gandl tárlata Ladislav Gandl, Klement Gott­wald állami díjas érdemes művész a modern monumentális képző­művészeti műfajok egyik megala­pozója nálunk. Az antik, a közép­kori, a reneszánsz és a barokk falfestészet jelentette számára a kiindulópontot; a kínálkozó tech­nikai lehetőségek felhasználásá­val több műfajban dolgozik - fres­kó, mozaik, stukkó, relief, gobelin stb. Alkotótevékenységének má­sik részét a kamarafestészet al­kotja. Rajzai, festményei gyakran „előfutárai“ nagyméretű munkái­nak, de önmagukban is megáll­nak, mint alkotások. A prágai Kép­zőművészeti Főiskola befejezése óta stílusfejlődése egyenletes, és mindkét területen érzékelhető. A művész 65. születésnapja al­kalmából rendezett tárlaton, mely a bratislavai Szlovák Nemzeti Ga­lériában tekinthető meg február végéig, mintegy 350 mű szerepel - rajzai, festményei és, fénykép- felvételeken; monumentális alko­tásai. Gandl kisméretű festményeinek zöme tájkép vagy csendélet, de akad közöttük portré és figurális kompozíció is. A kalinovói születé­sű festő tájképei a haza és a szü- kebb pátria - Losonc (Lučenec) környéke - iránti érzelmeiről valla­nak, kifejezve a művész ragaszko­dását (Az én Kalinovóm, Szülőhá­zam). A formanyelv eleinte rea­lisztikus, később fokozatosan geo- metrizálódik. Üvegedény-csend­életeihez hasonlóan ezek is távoli rokonságot mutatnak a kubizmus- sal. A hetvenes években gyakorib­bá válnak képein a figurális motí­vumok. A cirkusz, a színház és a bűvészet világából vett témáit jelképes formákban tárja elénk, nyilvánvaló erkölcsi célzattal (Kér­jük a tapsot!). Némely, főleg medi­Kórusbravúr Bach-mü a Szlovák Filharmóniában Különös adaléka Bach életének, hogy a legnagyobb méretű és szellemi erejű alko­tását teljes egészében nem hallotta. A H- moll mise (BWV 232) elnevezésű önmagá­ban véve nem fedi a mű valóságos tonikáját, hiszen az egyes tételek többsége D-dúrban íródott. E mögött több szakember is azt látja, hogy az egyes tételeket a nagy zeneszerző külön-külön, olykor életének kényszerhely­zeteiben írta. Például az elsó két tételt (Kyrie, Gloria) 1733-ban komponálta és küldte el Frigyes Ágost száz fejedelemnek és lengyel királynak, akitől az udvari zeneszerző címet csak három esztendő múlva kapta meg. A mű megírására tehát igencsak világi okok ösztönözték, hiszen szembekerülve a lipcsei tanácstagokkal, szüksége volt otthoni hely­zetének megerősítésére. Persze a mű megalkotása mögött nem csupán effajta okok kereshetők. Bach teljes­ségben pompázó zenei világát hallhatjuk ki ebből a látszólag egyházi zenéből. Pedig nem liturgikus célzattal íródott, ráadásul a mise szerkezete túlnő a katolikus liturgia qnéretein. Az említett tételek után a többivel 1738-ban készült el, s így a monumentális mű öt tételűvé, ezen belül huszonnégy alté­telüvé növekedett. Ebből tizenötöt a kórus szólaltat meg, s csak hat ária és három kettős hangzik fel. Ehhez csatlakozik a zene­kar, amelynek egyes hangszerei szólószerú- en is megszólalnak. A forma önmagában is aláhúzza a tolmácsoláskor előtérbe kerülő kórus szerepét. A Szlovák Filharmónia kórusa a žilinai Állami Kamarazenekarral együtt, Diethard Heilman NSZK-beli karmester, neves Bach- szakértő vezényletével mutatta be (fennállása óta harmadszor) ezt a művet. Az énekes szó­listák - Jutta Schlegel (szoprán), Bettina Denner-Deckelmann (mezzoszoprán), Klaus-Peter Hermann (tenor) és Eberhard Schwarz (basszus) az NDK-ból érkeztek. Az igényes énekkari altételek között öt, hat, de nyolc szólamúak is vannak. Ez a tény és Bach zenéjének szellemi töltete meghatá­rozó volt ezen a koncerten is, hiszen a Szlo­vák Filharmónia kórusa Pavol Baxa karnagy vezetésével minden elemében kiválót nyúj­tott. A nyugatnémet karmester a kórus és a zenekar között jó érzékkel teremtette meg a kellő összhangot. A hangszeres szólisták közül elsősorban František Figura (hegedű) és Szabó Imre (orgona) teljesítménye emel­kedett ki. A kórus az első tételt Kyrie) fúgájának tolmácsolásától kezdve, mindvégig egyenle­tes teljesítményt nyújtott. Képességeit min­denképpen az Osanna-tétel (21. szám) lé­legzetelállító lendületességével bizonyította. A Bach által két négyszólamú karra kompo­nált rész úgy szólt, mintha minden gondolat, emberi érzelem egyszerre lenne jelen. Ez a rész a kórus minden részében kiegyensú­lyozott és magas színvonalú teljesítményét hallva is kiemelkedő volt. Kár, hogy a külföldi énekesszólisták közül csak Bettina Denner-Deckelmann (mezzo­szoprán) nyújtott elfogadható teljesítményt, aki a koloratúr-szoprán szólót is elénekelte az 5. altételben (Laudamuste). Tény, hogy egy ennyire felkészült kórus mellett csak kiváló képességű szólisták állhatják meg a helyüket. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy egy ilyen jelentőségű zenemű tolmácso­lására megfelelőek-e az olyan alkalmi társu­lások, amelyeknek néhány szólistája nem éri el a kívánt szintet. Ezt elérni csak azzal a zenészi elkötelezettséggel lehetséges, amellyel a žilinai kamarazenekar és a hang­szeres szólisták megpróbáltak a kiválóan felkészített kórushoz alkalmazkodni - fel­nőni. SZÚNYOG JUDIT tatív jellegű csendélete a szürrea­lista de Chirico és René Magritte abszurd csendéleteinek atmoszfé­ráját idézi. A konstruktív és a lineáris meg­oldásoktól a művész fokozatosan eljutott - színben és formában - egyfajta oldottabb megnyilatko­zási módhoz, hirdetve az ész és az érzelem összekapcsolásának szükségességét. Korai falfestmé­nyeinek emberi figurái még alig stilizáltak, az antik példát követve némileg idealizált realizmus jel­lemzi őket. A figura még az ötve­nes évek végén készült nagymé­retű munkáin is domináns szere­pet tölt be. A bratislavai Műszaki Főiskola nagytermének mennyezeti freskó­ján, mely a hatvanas évek elején készült Az emberi ész és a munka ünneplése címmel, a geometriku­sán leegyszerűsített figurák már elválaszthatatlan egységet alkot­nak környezetükkel. Hasonló eh­hez a Tatranská Lomnica-i Družba üdülőben látható freskó. Ezek a müvek egyúttal kiválóan alkal­mazkodnak a korszerű építészet követelményeihez. A bratislavai Bernolák-internátust díszítő 7x14 méteres gobelinje a művész első próbálkozása a textíliával, és első olyan nagyméretű müve, melyből hiányzik az emberi alak. A kör alakú formák színes örvénylése, az asszimetrikus kompozíció a kozmosz örök mozgását idézi. A kozmosznak egyébként jelentős szerepe van Ladislav Gandl mun­kásságában, amint azt a Világűr, a Jelek az űrből és más rajzai, festményei is bizonyítják. 1950-ben Bratislavában telepe­dett le a művész, alkotásainak zöme itt született. A Képzőművé­szeti Főiskolán aszisztensként, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségében titkárként dolgo­zott. A hatvanas évek végén két nagyméretű mozaikot készített (saját kezűleg). Az egyik a brati­slavai várban látható, Szláv eposz a címe. Motívumai történelmi idők­re utalnak (például szláv erődít­mény-szerkezetek, érmék, címe­rek, népi ornamentika). A másik, a Remény, szökókúttal kombinált alkotás, mely a festő feleségének, Kveta Gandlová festőmüvésznő- nek a közreműködésével készült. Az osakai képzőművészeti főisko­la területén áll. Ezenkívül Szlová- kia-szerte megtalálhatók nagymé­retű alkotásai, különböző intézmé­nyek díszeiként. Ladislav Gandl legutóbbi munkái az élénk színek és kavargó formák zuhatagai (Szülőföld, Virágcsokor Kalinovó- nak és felszabadítóinak). A művész munkásságát a kom­munista világszemlélet határozza meg. 1940-45 között a Szovjet­unióban tartózkodott, tagja volt az I. csehszlovák hadtestnek; a Szovjetunió A győzelemért aranyéremmel tüntette ki. A. GÁLY TAMARA ÚJ SZÚ 6 1986. II. 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom