Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám, szombat

ÚJ szú 3 1986. II. 8. Edward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor keddtől pénte­kig moszkvai látogatáson tartózkodott a szovjet parlamenti csoport meghívására, s tegnap elutazott Moszkvából. Az ellenzékben működő demokraták ismert politikusát csütörtökön a Kremlben fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A találkozón leszerelési kérdéseken kívül szó volt a két nagyhatalom közötti jobb megértést elősegítő más feladatokról is. Felvételünkön: Mihail Gorbacsov és Edward Kennedy kézfogása. (Telefoto - ČSTK) Ortega latin-amerikai államfői találkozót javasol Nicaraguai értesülések szerint Hondurasban biológiaifegyver-kísérletek folynak Hangzatos frázisok A moszkvai Pravda az Unió helyzetéről szóló Reagan-beszédről (ČSTK) - A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikket közölt az USA elnökének üzenete az Unió helyzetéről címmel, melyben többek között megállapítja: (ČSTK) - Nicaragua olyan érte­sülések birtokába jutott, amelyek szerint az Egyesült Államok Hon­duras déli részén bakteriológiai fegyverekkel foglalkozik. Ezeket a fegyvereket a jövőben az ellen- forradalmi erők nicaraguai terüle­ten vetnék be. A fentiekről Dániel Ortega államfő számolt be Ha­Bye, bye „bébi“! Épp egy hete röppent fel elő­ször a hír, hogy Jean-Claude Duvalier, az apró karibi Haiti „örökös“ elnöke elhagyta az országot. Nem volt igaz, pedig a Fehér Házból érkezett. Baby Doc kapott még egy hét hala­dékot, de az már biztos volt, hogy nem kell senkinek, az Egyesült Államoknak sem, s legkevésbé a Duvalier-csa- lád diktatúráját majd 30 éve nyögő haiti népnek. Ez a hét nap, persze, további százak életébe "került, de ezt aligha vették fontolóra ott, ahol a „bé­bi“ sorsáról döntöttek. Annál is inkább, mert három évtizeden át tűrték, hogy halomra gyilkol- tassa mindazokat, akik az el­lenállás legapróbb jelét mutat­ták, s azt is elnézték, hogy Haitiből családi vállalkozást csináljon, kifosztva az országot minden vagyonából. Baby Doc tehát most végleg távozott, ám az ő és családja megélhetését a svájci széfek­ben jó előre letétbe helyezett milliók biztosítani fogják. S mi lesz a haiti néppel? Egyhamar nem gazdagodik meg, de leg- aláb nem lesz a nyakán ez a hatalmas termetű kis Duvali­er. Az éppen esedékes karne­válon felszabadultan énekel­hetik: bye, bye, „bébi“... Mellesleg: Most a többi el­nök szintén eltűnődhet azon, meddig is tart az „örökké“. P. G. Erőszakos kiköltöztetések (ČSTK) - A Dél-afrikai Köztár­saságból érkező hírek szerint a fajüldöző rezsim ismét az egyik legdrasztikusabb megkülönbözte­tő intézkedéshez folyamodott: . a Johannesburgtól északkeletre fekvő Moutse városából erő­szakkal költözteti ki a néger la­kosságot. Rendőrök és katonák százai je­lentek meg a városban páncélo­zott járműveiken és a lakosságot teherautókra kényszerítették és a távoli Transvaal tartományba szállították. Házaikat lerombolták. vannában, ahol részt vett a Kubai KP III. kongresszusán. Sajtóérte­kezletén Ortega elmondta, az amerikaiak azt követően kezdték a bakteriológiai fegyverkísérlete­ket, hogy nyilvánvalóvá vált: a ni­caraguai ellenforradalmárok nem képesek eredményt elérni a sandi­nista hadsereggel szemben. Ortega a továbbiakban kijelen­tette: kizárólag az Egyesült Álla­moktól függ, lesz-e béke Közép- Amerikában. Ha a kongresszus jóváhagyja az ellenforradalmárok­nak szánt további katonai és pénz­ügyi segélyt, a térségben még- jobban kiéleződik a helyzet - mon­dotta a nicaraguai államfő és hangsúlyozta, a kontinens problé­máinak megvitatása céljából hasznos lenne egy latin-amerikai államfői tanácskozás összehí­vása. Belgiumi nagykövetünk közöspiaci diplomatával találkozott (ČSTK) - Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bizottságá­nak a Közös Piac külpolitikájával és kereskedelmi politikájával meg­bízott tagja, Brüsszelben csütörtö­kön fogadta Jaroslav Kvačeket, Csehszlovákia belgiumi nagykö­vetét. Tájékoztatta őt arról, hogy az Európai Közösségek Bizottsá­ga pozitív választ adott a KGST- nek arra a felhívására, hogy a két gazdasági tömörülés állítsa helyre hivatalos kapcsolatait. Willy de Clercq átadta a cseh­szlovák nagykövetnek az Európai Közösségek Bizottsága Bohuslav Chňoupek külügyminiszterhez in­tézett levelét. Ebben a bizottság kifejti, hogyan képzeli el a hivata­los kapcsolatok felvételét. Washingtoni elvárások (ČSTK) - „Technológia és a Nyugat biztonsága“ címmel Brüsszelben nemzetközi konfe­rencia folyik, amelyen tegnap fel­szólalt John Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettes. Kije­lentette: az Egyesült Államok azt várja a nyugat-európai országok­tól, hogy kövessék Nagy-Britan­nia és az NSZK példáját és csat­lakozzanak Reagan elnök „csil­lagháborús“ programjához. Whitehead így ismét igyekezett nyomást gyakorolni a nyugat-eu­rópai szövetségesekre, s „érveit“ az állítólagos szovjet katonai fe­nyegetéssel támasztotta alá. Fel­szólította Nyugat-Európát, aktívan vegyen részt az új fegyverrend­szerek kifejlesztésében és járuljon hozzá anyagilag is a Nyugat „vé­delmi együttműködéséhez“. Kárpótlás (ČSTK) - A Westland brit heli­koptergyár részvényeinek 15 szá­zalékát birtokló Alan Bristownak felajánlották, lovaggá ütik és 2,25 millió font sterling „prémiumot“ kap, ha nem fogja ellenezni, hogy a csődbe jutott céget az amerikai United Technologies vásárolja meg. Bristow az ajánlatot vissza­utasította. A hagyományok szerint január végén kellett volna előterjesztenie Reagannek az üzenetet, a Chal­lenger tragédiája miatt azonban egy héttel elhalasztotta. S ugyan­csak hagyomány, hogy az üzenet elemzi az Egyesült Államokban és a nemzetközi politikában kialakult helyzetet, áttekintést ad az állam bel- és külpolitikájáról. Amikor Rea­gan azt ajánlotta, hogy ,,a jövőre szóló legnagyobb kívánságunkról legyen szó, arról, hogy megőriz­zük gyermekeink számára a föl­det, amely szabad és igazságos lesz, s ahol uralkodni fog a béke“, s azt a reményt fejezte ki, hogy genfi találkozója Mihail Gorba- csovval, valamint az SZKP KB főtitkárának közelgő amerikai láto­gatása elősegítheti a Szovjetunió és az USA közötti stabilabb kap­csolatok kialakítását. Kijelentette: az amerikai nép gyűlöli a háborút és békére törekszik. A továbbiakban viszont azt szö­gezte le, hogy a két állam között „mélyek és régiek az ellentétek“, s megismételte a már elkoptatott szovjetellenes kijelentéseket. Ez­zel lényegében visszatért a szoci­alizmus elleni „keresztesháború“ lejáratott elméletéhez. A hideghá­borús idők maradványa a „szovjet fenyegetés a nem nukleáris fegy­verek és a stratégiai eszközök területén“, vagy pedig az a kije­lentése, miszerint „a Szovjetunió fölényre törekszik“. Ezzel szem­ben a valóság az, hogy ezeket a hamis, megalapozatlan vádas­kodásokat az amerikai vezetés propagandacélokra használja fel saját, a lázas fegyverkezés korlát­lan növelését célzó politikájának a leplezésére. A mostani beszéd egyik fő gondolata volt: Ameriká­nak fegyverkeznie kell, s irányvo­nala az „erőpolitika“ marad. Ez azt jelenti, hogy az USA továbbra is azon az úton kíván haladni, amely példátlan méretű lázas fegyverkezésbe sodorta az embe­riséget. A .„biztonságos pajzs“ - így nevezte „stratégiai védelmi kez­deményezését“ - mindenekelőtt a Pentagon „atomkardjának“, „szuperfegyverének“ nevezhető, amelynek célja, hogy csapásmérő eszközök telepítésével az űrben érjen el katonai fölényt a Szovjet­unióval szemben. Washingtonban lényegében azt sem titkolják, hogy nem mondtak le a nukleáris konf­liktusban való győzelem lehetősé­géről, ahogy azt az 1984-1988-as pénzügyi évekre szóló program­ban is rögzítették. Az Unió helyzetéről tartott be­szédben Reagan csak felületesen említette az olyan fontos kérdést, mint a legégetőbb kérdésről foly­tatott szovjet-amerikai tárgyalá­sok: hogyan lehet megmenteni az emberiséget a nukleáris kataszt­rófa veszélyétől. Egy szóval sem említette a genfi szovjet-amerikai közös nyilatkozatban rögzített megállapodást, amelyben a felek kötelezték magukat, hogy a törté­nelmi cél elérésére fognak töre­kedni: elhárítani a lázas fegyver­kezést az űrben és megállítani azt a földön; korlátozni és csökkenteni az atomfegyverek számát, szilár­dítani a stratégiai stabilitást. Az USA elnöke tudatosan nem említette a legújabb szovjet javas­latokat, amelyeket Mihail Gorba­csov január 15-i nyilatkozata tar­talmazott, s amely konkrétan meg­határozza az atomfegyverek teljes megsemmisítésének programját. Az üzenetre az elejétől a végéig a demagóg rétorika volt a jellem­ző. Az elnök azt ígérte, hogy „Amerikát a csillagokig emeli“. E hangvétel célja azonban az, hogy leplezze a jelenlegi amerikai helyzetet: vagyis, hogy képtelenek felszámolni az állami költségvetés példátlanul nagy deficitjét, amelyet az amerikai dolgozókkal fognak megfizettetni, s az elnök nem tud­ta eltitkolni azt sem, hogy a már erősen megnyirbált szociális prog­ramokat tovább fogják csökkente­ni. Reagan „élősködéssel“ vádol­ta azon amerikaiak millióit, akik a legkülönfélébb „segélyeket“ kapják, s nem említette azokat a problémákat, amelyek az USA- ban az emberek millióit nyugtala­nítják. Viszont a katonai költség- vetést, amelynek rohamos emel­kedése okozza, hogy Amerika ,,a lehetőségeit meghaladóan él“ (Reagan fogalmazott így), .nem­csak hogy érintetlenül hagyják, hanem még növelik is. Nem emlí­tette, hogy éppen az ő elnökségé­nek évei alatt minden olyan dollár­nak, amelyet a jövedelmekből a szövetségi adók formájában fö­löznek le, 51 százalékot a milita­rista programokra költenek. A „csillagháborús“ kiadások az új pénzügyi évben 75 százalékkal növekednek. E program megvaló­sításának a kezdeti szakaszban a tervek szerint 26 milliárd dollárt kellett volna felemésztenie, de már most elérik a hozzávetőleg 50 milliárdot. Ez a fő oka azon ame­rikai milliók szenvedéseinek, akikre az elnök gondolt, amikor megjegyezte, hogy ,,a kormány­nak hajlékot és élelmiszert kell biztosítania azoknak, akik képtele­nek gondoskodni magukról“. Az Amerika „felvirágzásáról“, valamint az „új munkahelyekről“ hangoztatott frázisokat cáfolja az amerikai szakszervezetek statisz­tikája: hozzávetőleg 15 millió em­bernek nincs munkája az USA- ban. Az elnök is kénytelen volt beismerni: „a szegények nehéz helyzete még szörnyűbb lesz“. S ez az igazságnak csak egy töre­déke. Az üzenet ugyanis elhallgat­ja, hogy az amerikai szakszerve­zetek adatai szerint jelenleg az USA lakosságának kb. 40 száza­léka él szegénységben, vagy an­nak a határán, s hogy a világ leggazdagabb tőkés országában éppen Reagan elnöksége idején minden negyedik gyerek éhesen fekszik le aludni, s hogy az utóbbi öt esztendőben éppen ezen oknál fogva több gyermek halt meg az USA-ban, mint ahány amerikai az indokínai „szennyes háború“ ide­jén pusztult el. Az üzenet újabb „szennyes há­borúkat“ ígért az amerikai népnek és a világnak. Az elnök kategori­kusan kijelentette: „A világ remé­nyei Amerika jövőjétől függnek“, és az Egyesült Államok „új globa- lizmusát“ propagálta, amely nyíl­tan Afganisztán, Kambodzsa, An­gola és Nicaragua ellen irányul. Az üzenetben a Nicaragua ellen ké­szülő akció úgy szerepel, mint Washington elsőrendű feladata. A külgazdasági kapcsolatokat érintve az elnök azt mondta, hogy USA „megkétszerezett energiával fog harcolni a szabadabb és igaz­ságosabb kereskedelemért“. A valóságban azonban éppen Washington tette a bojkottot, az embargót és gazdasági blokádot a mindennapi politika normájává más országokhoz fűződő viszo­nyában. Felhívását a szabadke­reskedelemre, s kijelentéseit, hogy békére törekszik, csak akkor lehetne bizalommal fogadni, ha konkrét tettek is állnának mögöt­tük. Ilyen kézzelfogható bizonyíték lenne a konstruktív válasz a legu­tóbbi szovjet békekezdeményezé­sekre, amelyek célja, hogy az ez­redforduló végéig - a világűr mili- tarizálásának kizárásával - felszá­molják az összes nukleáris fegy­vert. Ez minden nép biztonságá­nak igazi garanciája lenne. Az Unió helyzetéről szóló elnöki üzenetnek valamiféle „2000-ig szóló program“ javaslatának kel­lene lennie mind a bel-, mind a külpolitikában. Ezzel szemben azonban a legkonzervatívabb és a legjobboldalibb körök egoista ideológiájának kifejezőjévé vált. Az elnök a következő szavakkal zárta beszédét: „előre tehát, hogy a szívünkben hittel, szeretettel és egységben építsük fel a holna­pot“. A valóságban azonban ne­hezen találni ebben a dokumen­tumban mást, mint a félelem, az ellenségeskedés és a gyűlölet fo­kozását, mégpedig a hangzatos és szép frázisok mögé rejtve - szögezi le a Pravda. Az USA a Biztonsági Tanácsban ismét vétózott Idén harmadízben akadályozta meg Tel Aviv politikáját elítélő határozat elfogadását (ČSTK) - Az Egyesült Államok péntekre virradó éjszaka a Bizton­sági Tanácsban megvétózta azt a határozati javaslatot, amely a lí­biai személyszállító repülőgép el­leni kalóztett miatt elítélte Izraelt. Washington így ismét értésre ad­ta, feltétel nélkül izraeli szövetsé­gese mellett áll. Vernon Walters, az USA állan­dó ENSZ-képviselője az amerikai álláspontot azzal indokolta, hogy „bizonyos körülmények között jo­gos“ a géprablás. Szerinte a Szí­ria által kidolgozott határozati ja­vaslatnak az volt a „hibája“, hogy nem vette figyelembe Izrael „jo­gát“, miszerint „saját belátása szerint téríthet el polgári repülőgé­pet, ha az neki gyanús“. A BT ülésén a palesztin ENSZ- képviselő rámutatott: az Egyesült Államok már hagyományosan Iz­rael védelmére használja ki vétó­jogát. Az idén a mostani volt a har­madik eset, hogy az USA Izraelt elítélő határozatot hiúsított meg a Biztonsági Tanácsban. A sza­vazáson egyébként az USA négy szövetségese tartózkodott. Trojanovszkij nagykövet, a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ-ben kijelentette, a gép­rablás előre eltervezett agresz- szív cselekedet volt. Az Izrael által a gyakorlatban érvényesített, az állami terrorizmus rangjára emelt politika megnyilvánulásáról van szó, s az amerikai kormány teljes mértékben Izrael oldalán áll - mondotta Trojanovszkij. Az izraeli légikalózkodás történetéből Nem az e heti volt az első eset, hogy Izrael polgári repülő­gépet térített el, vagy másként veszélyeztette a légi közleke­dést. íme néhány eset az izraeli légikalózkodás történetéből: 1973. február 21: Izraeli va­dászgépek a sínai sivatag fölött lelőttek egy Boeing-727 típusú líbiai polgári repülőgépet, amely a Szuezi-csatornától 20 kilomé­terre keletre zuhant le, fedélze­tén 104 utas és a személyzet 9 tagja tartózkodott. A repülő­gép Bengháziból Kairóba tartott és a rossz időjárás miatt elté­vedt. 1973. augusztus 10: Egy izra­eli vadászgép a MEA libanoni légitársaság Irak által bérbe vett repülőgépét arra kényszeritette, szálljon le Izrael területén. Ezt azzal indokolták, hogy a fedél­zeten „gyanús utasok“ vannak. A géprablástól azt várták Tel Avivban, hogy elfogják George Habbas palesztin vezetőt. A gép Bejrútból Bagdadba repült. 1985. október 1: Az amerikai 6. flotta segítségével izraeli re­pülőgépek bombázták a Palesz­tin Felszabadítási szervezet fő­hadiszállását a tunéziai fővá­rostól 20 kilométerre. Az ag­resszív akció 70 ember, túlnyo­mórészt tunéziai állampolgár életét követelte. 1986. január 16: Izraeli va­dászbombázók köteléke Da- maszkusztól délre provokatív célzattal veszélyesen megköze­lített egy kuvaiti repülőgépet. Az Airbus-310 típusú polgári repü­lőgép Oamaszkuszból Kuvaitba tartott és 110 utas volt a fedél­zetén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom