Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám, szombat
Eromuepitok MOST MÁR JÁRT ÜTŐN HALADNAK Elrettentő esetek Vigyázzunk jobban gyerekeinkre! Minden nagy építkezésnek vannak olyan dolgozói, akik a kezdet kezdetétől részt vesznek a munkálatokban, s akiket, ha egyszer megírnák az építkezés történetét, semmiképpen sem hagyhatnánk ki. Hazánkban az évszázad beruházásának tekinthető a gabčíko- vói vízlépcső építése. E nagyszabású építkezés néhány „törzsgár- datagjával, illetve kiváló dolgozójával a legméltóbb helyen, az építkezés kommunistáinak konferenciáján beszélgettem. Berec István gépmesternek, a Hydrostav komáromi (Komárno) üzeme pártáiapszervezete tagjának, 120 ember tartozik a keze alá. Ezenkívül a gépkezelők brigádjának alapító tagja és vezetője. Kiváló munkájáért szakszervezeti ezüstjelvénnyel, a Szakszervezetek Központi Tanácsának oklevelével, a vállalat legjobb dolgozóját megillető oklevéllel és az építkezés legjobb dolgozóinak járó ezüstjelvénnyel tüntették ki.- Kezdettől, azaz 1978-tól itt dolgozom - mondja a 40 éves gépmester. - Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) születtem, de most már a szüleimmel együtt Gabčíkovóban lakom. Az alvíz- csatorna építkezésével kezdtük el a munkát. Az első köbmétereket mi szedtük ki - emlékezik. - A földmunkáknál használatos gépekkel dolgozunk. Földgyalukkal, kotrógépekkel, hengerekkel. Bizony mindjárt a kezdetben nagy-nagy feladatokat kellett megoldanunk. Az alvízcsatorna építésének megkezdésekor a nehéz gépekkel Ráksázónál be kellett jutnunk a mocsárba, Gabčíko- vo és Nyárad (Topolovec) határában. Mi azonban nem ijedtünk meg. Több módszert is kipróbáltunk a feladat megoldására. Most már járt úton haladunk. A feladataink áttekinthetőbbek, bár nehezebbek, s gyorsan kell végeznünk a munkánkat. Az évek múlásával gyarapodnak tapasztalataink. Az elképzelésekből és a tervekből lassan valóság lesz. Az építkezés nagy mértékben érinti a Csallóközt. Ha az egykori csallóköziek közül felébredhetnének, ugyancsak elcsodálkoznának. Ma már az itt dolgozók is azzal a meggyőződéssel végzik munkájukat, hogy az elképzelésből valóság lesz. Az előttünk álló óriási feladatok közül megemlíti a felvízcsatorna jobb és bal oldali töltésének a kiépítését. A jobb oldali földmunkáival már nagyjából elkészültek, a felvízcsatorna fenekének elkészítésénél azonban még hétmillió köbméter földet kell „megmozgatniuk.“- A mi üzemünk feladata a beúsztató rész és a zárózsilip-rend- szer kiépítése Szapnál (Palkovi- čovo). Ez már kész is. Erre az építkezés miatt van szükség. A bal oldali töltés megmarad, de a beúsztató zsilipet az építkezés után megsemmisítik, mivel benne van az alvízcsatorna medrében - magyarázza. Természetesen az embereken kívül a gépek is döntő fontosságúak az ilyen munkálatoknál. Pedig az indulásnál oda szállított gépeket ideje volna felújítani. Azóta ugyan korlátozott mennyiségben kaptak új gépeket, de nem az igényeknek megfelelő arányban. A gépkezelők kollektívája régi „szakikból“ áll, de fiatalokkal is kiegészül.- Akik itt dolgoznak, nemcsak- Minket a hideg idő nem ,, lephet meg“ - mondja Berec István (Fogas Ferenc felvétele) arra gondolnak, hogy gyorsan sok pénzt keressenek - mondja Berec István. - Azzal is tisztában vannak, hogy nehéz munkát kell végeznünk, gyakran szombaton és vasárnap is dolgozni kell. Ám, ha tudják, mit várnak tőlük, ha ismerik a feladatot, lehet is rájuk számítani. Ennek egyik ékes bizonyítéka az a példa, melyet sokáig emlegettek az építkezésen. 1982 januárjában ugyanis senki sem hitte, hogy a kollektíva beúsztatja a helyére a megadott rendkívül rövid idő alatt a Dnyepper kotrógépet. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor jelentették a feladat teljesítését. A derekas helytállásért oklevelet is kapott a kollektíva, s anyagilag is méltányolták igyekezetüket.- Elvárjuk, hogy konkrét feladatokat kapjunk - vélekedik Berec elvtárs. - Azt, hogy ne csak napról napra közöljék, mi vár ránk, hanem negyedévekre tervezzenek, hogy távlataiban is lássuk, mi lesz a dolgunk. 1982-ben, 1983-ban és 1984-ben világosak voltak a feladataink, de tavaly januárban és februárban még csak azt tudtuk, milyen értékű munkákat kell végeznünk, azzal nem voltunk tisztában, hol és mit fogunk csinálni. Ez csak év közben vált világossá, ötvenötmillió korona volt a 05-ös gazdasági részlegnek az évi terve. A kemény tél hátráltatta a munkák végzését, melyeknek a jellege nem tette lehetővé, hogy dolgozhassunk. Ha azonban az 1984 végén megszervezett és jól haladó munkát folytathattuk volna a felvízcsatorna gátjának építésén, nem számított volna a hideg sem. A munkákhoz szükséges feltételeket, gondolva a hideg télre (!), mi megteremtettük (utak, munkaterületek előkészítése). Mivel azonban a fő vállalkozó, a Váho- stav 01 -es üzeme nem kötött szerződést; gondolván, hogy saját maga fogja végezni a munkát, októberben megint hozzánk fordultak. segítségért, de mi közben elvállaltunk más feladatokat. Ezért újból fel kellett ide vonulnunk. Tehát nem a hideg időjárás, hanem a szervezés Jogyatékossága az oka a lemaradásnak. Idei feladataink nagy részét már ismerjük, s kellő intézkedésekkel igazodunk is hozzájuk. Vagyis minket a hideg idő nem „lephet meg“.- Gyakran bosszankodunk az alkatrészhiány miatt is - jegyzi meg a 40 éves Takács István földgyalukezelő, aki kitanult bányász. Eredeti szakmájában hét és fél évig dolgozott. Családi okoknál fogva hagyta ott a novákyi bányát.- Szerettem a bányászmunkát is, de ezt még nagyobb élvezettel végzem, mert ennek látszata is van - vélekedik. - Ehhez szív kell. Az első „kapavágásokat“ mi végeztük az erőműnél. A feleségem is itt dolgozik, raktárban. A lányom szintén. Körtvélyesen (Hrušov) a laboratóriumban. A fiam pedig a komáromi részlegen, a műhelyben. Ő ipari szakközépiskolát végzett. A másik fiam is ide készül. Vagyis mi már ilyen „hydrosta- vos“ család vagyunk. Persze a munkatársak nagy családja is fontos számomra, melynek tagja vagyok. Igen jó a viszony az emberek közt. Például a főnökünknek mindent őszintén megmondhatunk. Károly József kotrógépkezelő arról beszél, hogy a jó kollektíván kívül fontos a megfelelő gépekkel való ellátás is. A 30 éves Fodor András is kotrógépkezelő, de eredeti szakmáját tekintve csőszerelő.- A Slovnaftnál dolgoztam, s naponta utaztam munkahelyemre. Az ingázás fárasztó volt. Most Gabčíkovóban építkezem, s az üzemtől segítséget kapok a fuvarozási és betonozási munkákhoz. Itt többet is keresek. Tapasztalt munkatársaimtól sok mindent megtanultam. Főleg a gépkezelés fortélyait. Ha kell, kisegítjük egymást a munkában, sőt, a magánéletben is. A vízi erőmű építése naponta kemény feladatok elé állítja az embereket. A férfias munka, a helytállás pedig az egyéneket nagyszerű kollektívává' kovácsol*a FÜLÖP IMRE ■ 60. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük a drága férjet, édesapát, apóst, nagyapát, Van gél Bélát (Dunaszerdahely - Dunajská Streda). E szép ünnep alkalmából erőt, egészséget és örömökben gazdag életet kívánunk. Felesége, fia, lánya, menye, veje és unokái: Ferike, Andrea, Róbert és Hajnalka Ú-159 ■ 1986. február 2-án ünenpli 80. születésnapját drága jó édesapám. Zsuzsa Ferenc Udvardon (Dvory nad Žitavou) nemsokára rá pedig édesanyám, Zsuzsa Regina 77. születésnapját. E szép ünnepek alkalmából mindkettőjüknek gratulálunk, és további jó egészségben eltöltött éveket kívánunk Lánya, Ilonka, veje, Nándor, unokái: Feri és Ildi, unokamenye, Janka, unokaveje, Kálmán és a dédunokák: Évike, Marika, Ferike és Erika, akik sok puszit küldenek a dédszülők- nek. Ú-215 ■ 1986. február 2-án ünnepli 70. születésnapját a szeretett férj, drága édesapa és nagyapa, Matisz Ondrej Udvardon (Dvory nad Žitavou). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, kívánunk jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet családja körében: felesége, Ilonka, 3 lánya, vejei, unokái: Józsika, Jarko, Beátka, Adrika, Égési sebek gyógyítóközpontja. A kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű Üzemi Egészségügyi Központjának egyik kórházi részlege. Különleges gyógymódot igénylő sérültek kerülnek ide. A harminchat ágyon évente 600 beteget kezelnek, 37 százalékuk gyerek. Felkeltette figyelmünket, hogy az utóbbi időben több olyan 9-14 éves fiút kezeltek itt Szlovákia legkülönbözőbb részeiből, akik robbanóanyagokkal játszva sérültek meg. A barátoktól kapott útmutatások nagyon egyszerűek és meglepő módon egészen azonosak. Különféle vegyszerek összevegyítésével gyönyörűen füstölő keveréket nyernek. Amíg a por száraz helyen van, a vegyi reakció nem következik be. Elegendő azonban a legkisebb nedvesség is, akár csak izzadás, és már nem csak füst keletkezik, hanem nagy hő is. Ha a port zsebükben tartják, ruhájuk akár az utcán, autóbuszban, iskolában is kigyulladhat. Amíg sikerül letépni a ruhát, azon a testrészen, amely fölött a port magukkal hordták, égési sebek keletkeznek. Nincs szó nagy kiterjedésű sérülésekről, de viszont mélyek és 90 százalékuk harmadfokú égési seb. A gyógyítás bonyolult, hosz- szadalmas és fájdalmas. Rendszerint műtéti beavatkozások is szükségesek. Az orvosok minden erőfeszítése ellenére a sérülések sokszor maradandó következményekkel járnak. A fiúk kísérletező kedve azután sem lanyhul, hogy barátaik nagy árat fizetnek kíváncsiságukért; folytatják veszélyes játékukat. A közelmúltban több olyan fiú került a kórházba, akik a legveszélyesebb játékot választották, hogy összemérjék ügyességüket. Magasfeszültségű vezeték tartóoszlopaira másznak, miközben „csúcsteljesítménynek“ számít a vezeték megérintése. Nyugat- Szlovákia több olyan vasútállomása is helyszíne volt ilyen balesetnek, ahol az oszlopokról hiányzott a figyelmeztető jelzés, illetve elhanyagolták a biztonsági intézkedéseket. Ottjártunkkor találkoztunk az egyik könnyelmű kisfiúval, aki a veszélyes játék során megérintette a vezetéket. És a következmény? Egyik kezét elveszítette, és testén csúnya hegek figyelmeztetik majd egész élete folyamán arra a borzalmas napra. Az eset figyelmeztető, megismétlődésének megakadályozása érdekében nemcsak a szülőknek, hanem a pedagóguClaudia és a kis Janika, akik sokszor csókolják a nagyapát. Ú-216 ■ 1986. február 1-én tölti be 60. életévét Takács Istvánné Tánczos Vilma Felsöszeliben (Horné Saliby). E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntik, s jó erőt egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: férje, 3 leánya, 3 veje és unokái: Anita, Ildikó, Henrietta, Nándor, Anikó, Józsika és a kis Kató. Ú-225 ■ Ez év január 5-én ünnepelte 72. születésnapját özv. Demjén Andrasné Tamásiban (Tomášovce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, és még hosszú, békés, nyugodalmas öregkort kívánnak: lányai, fiai, menyei, vejei, unokái és dédunokái. Ú-335 ■ Február 1-én ünnepli 70. születésnapját a drága jó feleség, Bergendi Antalné Vágkirályfán (Kráľová nad Váhom), akinek szívből gratulál, erőt, egészséget, sok boldogságot kíván: szerető férje, Antal, lánya, Mária, fia, Miklós, veje, István, menye, Erzsébet, unokái: Zsuzsa, Éva, György, József, Miklós, Edit, unokavejei: András és Alfréd, dédunokái: Attila, Andráska és Pétiké. Ú-322 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékesoknak is fel kellene hívniuk a gyerekek figyelmét, milyen sok veszély leselkedik rájuk lépten- nyomon. Dr. Štefan Šimko kandidátustól, az égési osztály főorvosától megtudtuk, hogy az égési sebek gyógyításában az utóbbi években több új hatékony eljárás honosodott meg, de ennek ellenére ez a fajta sérülés továbbra is nagyon súlyos és sok esetben halálos kimenetelű. A gyakori végzetes kimenetelen kívül az égési sebek nyomán a testen csúnya hegek maradnak, amelyek akadályozzák a végtagok normális használatát, a munkavégzést, a társadalmi érvényesülést. Statisztikai adatok tanúsága szerint a munkavédelmi intézkedések eredményeként csökken az üzemi balesetek száma, de Dr. Štefan Šimko (Vladimír Hák felvétele) ugyanakkor egyre több az otthoni baleset. A legsúlyosabb sérüléseket a rossz villamosvezeték, a vízvezetékhálózat meghibásodása, az elektromos készülékek rossz földelése, az engedély nélküli hegesztés, a biztonsági szabályok figyelmen kívül hagyása okozza. A szakirodalom szerint általában akkor menthetők meg az égési sebeket szenvedett sérültek, ha testük felületének hatvan százaléka ép maradt. A Szlovákiában egyedülálló kassai kórházban korszerű gyógymóddal olyan hegymászót is megmentettek, akinek testfelülete hatvan százalékán a lángok sérülést okoztak. JOLANA NOVÁKOVÁ zünk drága halottunkra, a férjre, édesapára és nagyapára, Jozefík Istvánra, (Hurbanovo), akinek szíve 1982. február 2-án, 48 éves korában örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, negyedik évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége, lányai, fia, vejei, menye és 11 unokája Ú-147 Soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága fiunkra, Tomasek Jánosra (Szenc-Senec), akit a tragikus halál 1985. február 1- jén, 33 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, emlékezzenek rá szeretettel ezen az első, szomorú évfordulón. Emlékét örökké őrzik: édesanyja, édesapja és testvérei. Ú-52 ■ Megtört, fájó szívvel emlékezünk a felejthetetlen férjre, édesapára és nagyapára, Baskó Ferencre (Nagyida - Veľká Ida), akit a halál hosszú betegség után, 1985. febrjár 1-jén, 62 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét soha nem feledi gyászoló családja. Ú-108 APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ 1 A prágai Déli negyedben, valamint a Košík és a Horni Mécholupy-Petro- vice lakótelepen levő kazánházak egyenként 700-1200 lakást látnak el hővel és meleg vízzel. Mindegyikben van fütő. A Déli negyedben - egyelőre kísérletileg - diszpécserszolgálatot létesítettek, s itt egy dolgozó a jövőben két kazánház berendezéseire fog felügyelni. A képen: Stanislav Bartoň (elöl) és Ivan Krákora Tesla gyártmányú telemetrikus berendezést szerel fel. (Petr Merta felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 6 1986. II. 1.
