Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám, péntek

ÚJ szú 5 1986. II. 28. ALKOTÓ MUNKÁVAL KÉSZÜLÜNK A CSKP XVII. KONGRESSZUSÁRA HOZZÁSZÓLÁSOK HAZÁNK GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK TERVJAVASLATÁHOZ ✓ Tettek, tervek - a közönségért Szemléletváltásra van szükség a színházban is Ismerkedem A CSSZSZK gaz­dasági és szociális fejlődésének fó irányai az 1986-90-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszak­ra című dokumentumterve­zettel, amely társadalmunk továb­bi sokoldalú fejlődését, anyagi és kulturális szintjének, az emberek életszínvonalának emelését cé­lozza. A jelzett feladatok teljesíté­se mindannyiunk érdeke, hiszen a jó eredmények gyümölcsét mindnyájan élvezhetjük. Nem le­hetünk tehát közömbösek azokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyek a célok elérését szolgál­ják. A legnagyobb feladatok a ter­melési szférákban dolgozókra há­rulnak, de a saját munkaterületén mindenki sokat tehet azért, hogy az erőfeszítések ne legyenek hiá­bavalók. A színház, mint a szocialista kultúra és művészet egyik alkotó­eleme, jelentős helyet foglal el társadalmunk életében. A színpa­don elhangzott szó ereje és vará­zsa vitathatatlan. A közvetlen kap­csolat, amely a színház és a né­zők között jön létre egy-egy előa­dás alkalmával, a közvetlen él­mény és hatás ez az, ami megkü­lönbözteti a színházművészetet a többi művészettől. A színháznak igaznak kell lennie, hamis szó nem hangozhat el, rossz mozdu­latnak nincs helye a színpadon, ■ mert akkor a még oly szép gondo­lat és tartalmas mondanivaló is hatástalan marad, s az a bizonyos varázs szertefoszlik. Ettől szép, egyszersmind nehéz is a mi mun­kánk. Különösen most, amikor az újabb ötéves tervidőszak kezde­tén további nem könnyű feladatok várnak az egész társadalomra, a kultúrára, ezen belül a színház- művészetre. A Magyar Területi Színház min­denkor arra törekedett elsősorban, hogy hatékony segítője legyen pártunknak azoknak a feladatok­nak a teljesítésében, amelyek a sokoldalúan fejlett szocialista embertípus formálására irányul­nak, s amelyeknek, ha közvetve is, de fontos szerepük van és lehet a gazdasági feladatok teljesítésé­ben. Hisszük, hogy a színpadról közvetített gondolatok megfogan­nak az emberek tudatában, s jó irányban befolyásolják cselekede­teiket. Nevelni és szórakoztatni, ^ szórakoztatva nevelni - ez volt, és az új programtervezettel össz­hangban ez lehetne továbbra is a Matesz mottója. Az egyre növekvő igények, az új feladatok (nem utolsósorban a konkurencia, melyet a televízió jelent) megkövetelik tőlünk, hogy művészi munkánkat mind maga­sabb szinten végezzük. A tovább­lépés ránk nézve is kötelező. Annál is inkább, mert a közeljövő­ben olyan eseményre kerül sor színházunk életében, amelyre rég­óta várunk, s amely természet­szerűleg hozza magával az új, ■ ■ 'iíSÍ:­■ ÜK • A Magyar Területi Színház számos szovjet darabot mutatott be az elmúlt években, sót vendégrendezót is fogadott a Szovjetunióból. Képünkön Jurij Kiszeljov, a szaratovi gyermek- és ifjúsági színház főrendezője, az OSZSZSZK népművésze (balról) rendezés közben. Dráfi Mátyással és Mák Ildikóval. (Gyökeres György felvétele) nagyobb feladatokat és lehetősé­geket. A Matesz komáromi (Ko­márno) részlege ebben az évben új otthont kap. Sorolhatnám azo­kat a zavaró körülményeket, ame­lyek a sok éven át tartó szétszórt­ságunkból, az állandó épület hiá­nyából fakadtak, gátolva művészi munkánk színvonalának emelé­sét. Eddigi helyzetünk többlet­munkát kívánt a szervezési rész­leg dolgozóitól, díszletezóktől és a művészektől egyaránt. Remél­jük, mindez hamarosan megszű­nik, s felszabaduló energiáinkat csakis az új produkcióra irányít­hatjuk. Az új épület nyújtotta lehetősé­geket igyekszünk a lehető legjob­ban kihasználni. A színház veze­tősége több bemutatót tervez egy- egy évadra, s emelkedik majd a székhelyen tartott előadások száma is. (A jelenlegi elképzelé­sek szerint évadonként hat premi­ert, s Komáromban hetenként több előadást tartunk.) Sokat se­gíthetnek nekünk e téren a külön­böző üzemek, intézmények felelős munkatársai, szakszervezeti tiszt­ségviselők, vagyis hogy megfelelő számú nézőközönség előtt játsz­hassunk. Nemes küldetésünknek, a színház nevelő funkciójának csak akkor tudunk eleget tenni, ha van közönség. Több segítséget várunk a művelődési házaktól, művészi munkánk csak megfelelő környezetben érhet el sikert a kö­zönség körében. Bízunk abban is, hogy a jövőben javulnak fizetése­ink, melyek jóval elmaradnak az országos átlagtól. Az irányelvek­nek megfelelően az eddigieknél több gyermek és ifjúsági előadást tervezünk, hozzájárulva a jövő nemzedékének esztétikai-erkölcsi neveléséhez. A következő évek­ben is folytatni szeretnénk, amit a nemrégiben megalakult stúdió- színpaddal elkezdtünk. És így sorolhatnám tovább el­képzeléseink, terveink részletezé­sét. Egyet azonban még szeret­nék megjegyezni: szemléletvál­tásra van szükség, amint az mos­tanában annyiszor elhangzik a párt- és egyéb fórumokon, de a színházunkon belül is. Mindenek­előtt minőségi munkára van szükség, legyen szó akár a szer­vezésről, a propagációról, a mű­vészeti tevékenységről vagy a színház vezetéséről. Minőségi munkát vár tőlünk a néző. VARSÁNYI MÁRIA, a Matesz művésze Járási párt- és állami szerveink - a felsőbb szervek hathatós támoga­tásával - különösen az elmúlt években igyekeznek minél többet tenni annak érdekében, hogy a Csallóköz kulturá­lis, szellemi élete tatalmával, haté­konyságával legyen méltó a kiváló me­zőgazdasági eredményekhez, vagyis a szellemi kultúra színvonala mind job­ban közelítse meg munkakultúránk, gazdasági életünk országos viszony­latban is kiemelkedő nívóját. Pártunk politikájának legfőbb célja az, hogy dolgozóink anyagi és szellemi téren is mind gazdagabban, tartalmasabban éljenek. E nagyszabású, ember- és társadalomformáló céljainkat csak esz­mei és szakmai szempontból magasan képzett, s kellő erkölcsi értékekkel ren­delkező emberek áldozatos munkája révén érhetjük el. Ilyen szempontból is egyre növekszik a kultúra és a rend­szeres művelődés társadalmi jelentő­sége. Ha visszatekintünk az eltelt eszten­dőkre, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is sokat tettünk a tár­sadalmi eszményeinkkel összhangban lévő művelődési és szórakozási lehe­tőségek megteremtése, fokozatos bő­vítése, a szabadidő értelmes és sokré­tű eltöltéséhez szükséges feltételek ki­munkálása érdekében. Korszerű mű­velődési otthonok, szövetkezeti klubok igazolják fáradozásaink eredményét. De talán még inkább az országos vi­Új értékekkel szonylatban is élenjáró amatőr művé­szeti együtteseink, továbbá azok a jól fölszerelt és sűrűn látogatott könyvtá­rak, klubok, ahol valóban pezsgő kultu­rális élet folyik; azonos gondolkodású, érdeklődési körű emberek kovácsolód- nak igazi közösséggé, hogy szabad idejüket - Marxszal szólva - termé­keny idővé alakítsák, iparkodnak mind többet megtudni a „világ dolgairól és dolgocskáiról“ (Laco Novomeský). Úgy véljük, tiszteletet parancsoló munkát végeztünk forradalmi és haladó hagyo­mányaink felkutatása, megőrzése és népszerűsítése terén is. E munkánk­ban is hathatós támogatást kaptunk járásunk számos földműves-szövetke­zetétől, ipari üzemétől, különböző tö­megszervezetektől, iskoláktól, kulturá­lis intézményektől, számos lelkes hely- történésztől és más aktív állampolgár­tól is. összegezésképpen elmondhatjuk, hogy járásunkban a kulturális intézmé­nyek, a forradalmi emlékszobák háló­zata fejlett és kielégítő. Az elmúlt év végén közzé tett dokumentumok, első­sorban a gazdasági és szociális fej­lesztésünket rögzítő tervezet legfonto­sabb szempontja a hatékonyabb, a mainál sokkal színvonalasabb mun­ka, minden téren. Amikor tehát fejlett szocialista társadalmunk közeljövőjéről és távlatairól szólunk, akkor arról kell gondolkodnunk, hogy - intézménye­sen, de egyénileg is - miképpen igazít­suk munkánkat korunk, társadalmunk követelményeihez. Több - a mainál sokkal több - em­bert, különösen fiatalt kell bevonnunk az aktív és rendszeres kulturális mun­kába, mert rendszerint megalapozottak a panaszok nem egy ember, főleg fiatal életmódjával, viselkedéskultúrájával kapcsolatban. Nyilvánvalóan nem he­lyénvaló az sem, ha korszerűen fölsze­relt, nem is csekély összegért épített művelődési otthonaink egy része elég gyakran kong az ürességtől, ha könyv­táraink némelyikéből szinte teljesen hi­ányoznak az állandó olvasók, s ha természeti szépségeinket, környeze­tünket nem óvjuk mindannyian. Sajnos még ma sem kevés azoknak a száma, akik kulturálatlan viselkedésükkel szin­te naponta értékeket rombolnak le. A tartalmasabb és hatékonyabb kul­turális-népművelői tevékenység érde­kében javítani kell a nemzeti bizottsá­gok, a szakszervezetek, a mezőgazda- sági és ipari üzemek együttműködését a kulturális intézmények minél jobb anyagi támogatása érdekében is. Tovább kell növelni helyi és járási vi­szonylatban a kulturális rendezvények, a népművelési és amatőr művészeti Mind több helyütt folyik korszerű tantermekben az oktatás (Archív-felvétel) Rajtam is, rajtad is múlik A CSSZSZK gazdasági és szo­ciális fejlődésének fó irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások 2000-ig terjedő időszakra című dokumentumból, amely 15 évre visszatekintve és 15 évre előrete­kintve mindnyájunk jelenét és jö­vőjét meghatározza, nehéz bármit is kiemelni. Mégis úgy érzem, hogy merész terveink megvalósí­tásának alapfeltételét a következő mondat tartalmazza, amelyet én az egész tervezet központi gondo­latának is tartok: ,,Jobban össze kell hangolni az egyén és a társa­dalom érdekeit." Már maga az a tény, hogy a do­kumentum a pártkongresszus előtt társadalmi vitára került, ezt a gon­dolatot igazolja. A szándék: nyíl­tan beszélni eredményeinkről, ter­veinkről a politikai hatalom letéte­ményesével, a dolgozó emberrel, a társadalmi mobilitás növelésé­nek érdekében. Azonban leg­szebb terveinknek egyénekre tör­ténő lebontása csak gyógyírként hathat a még sokszor megnyilvá­nuló emberi közömbösséggel szemben. Ez a dokumentum mindnyájunkat hív, szólít a közös tervezésre, a közös cselekvésre, jövőnk érdekében. Ez pedig a leg­főbb devizánk: az alkotóerő továb­bi felszabadítása, nemcsak társa­dalmi szinten, hanem az egyén szintjén is. Magától értetődően megkülönböztetett figyelemmel tanulmányoztam az említett doku­mentumnak azt a részét, amely a szocialista nevelés és oktatás tevékenység eszmei hatékonyságát, valamint szakmai színvonalát, hogy a műsorok dolgozóink szocialista szel­lemű művelődését és szórakozását szolgálják, pozitív értelemben formál­ják tudatukat, ízlésüket. Célunk, hogy a közösségi szórakozás is kulturált legyen, s e területről kiszoruljanak a különböző - ma még időről időre fölbukkanó - ízlésromboló elemek. Figyelembe véve járásunk sajátos helyzetét, szüntelenül szem előtt tart­juk a nemzetiségi kultúra fejlesztését, hazánk nemzetei és nemzetiségei kul­turális értékeinek kölcsönös megisme­rését, az osztályszempontokon és in­ternacionalista elveken alapuló szocia­lista kulturális élet mind szélesebb körű meghonosítását. Az előttünk álló feladatokat, s a járá­si pártkonferenciának, valamint a CSKP közelgő XVII. kongresszusá­nak határozatait mi is hatékonyabb, céltudatosabb munkával szeretnénk mielőbb megvalósítani. Célunk az, hogy kulturális és népművelő munkánk új értékekkel gazdagítsa járásunk la­kosságának életét, egyre hatékonyab­ban járuljon hozzá dolgozóink szocia­lista hazafiságra, internacionalizmusra neveléséhez, segítse elő az állampol­gári aktivitás fokozását, valamint a szo­cialista életszemlélet és életvitel továb­bi térhódítását. HODOSSY DEZSŐ, a járási nemzeti bizottság művelődési osztályának vezetője továbbfejlesztésével és elmélyíté­sével foglalkozik. A CSKP oktatáspolitikája abból az alapvető tézisből indul ki, hogy továbbfejlődésünk nélkülözhetet­len feltétele a műveltségi szint ál­landó emelése. Közoktatási rend­szerünk távlati fejlesztésének 1976-os programja összhangot teremt az ifjú nemzedék nevelése és művelése, valamint a népgaz­daság jelenlegi és távlati szükség­letei között. A Kelet-szlovákiai kerület alap- és középiskoláiban elsőrendű fel­adatként kezeljük a személyiség minőségi tulajdonságainak a kia­lakítását az egységes kommunista nevelés során. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a fiatal nem­zedék világnézeti, erkölcsi és munkára nevelésének. Konkrét terveink között szere­pel, hogy az óvodáskorú gyerme­kek beiskolázását 1990-ig 97 szá­zalékra emeljük, az iskolákban a napközis csoportok és klubok számának növelésével pedig a ta­nulók több mint egyharmadát egész napos iskolai gondoskodás­ban részesítjük. A munkásfiatalok felkészítését az egyes tárcákkal összhangban oldjuk meg; 1990-ben - a jelenlegi 87 helyett - 91 szakmunkásképző intézetben képezzük majd a jövő szakmunkásait. Igényes feladatok várnak a kerület 39 gimnáziumára is. Elsősorban konkrét eredmé­nyekkel igazolhatják fontos szere­püket a tudományos és műszaki haladásban, s munkájuk igazi ellen­érv lehet a gimnáziumi tanulmá­nyok érthetetlen presztízsveszte­ségére. Iskoláinkban egyre fontosabb szerep jut az elektronikának és a számítógépeknek. Már nemcsak mondogatjuk: elektronika a kapuk előtt, hanem már be is lépett az iskolák kapuin. Háromlépcsős terv keretében látjuk el iskoláinkat szá­mítógépekkel. Míg a gimnáziumok és szakközépiskolák ellátása az állami költségvetésből történik, a szakmunkásképzők esetében jelentős részt vállaltak az egyes tárcák. Távlati terveinkben fontos fela­datok várnak a nemzetiségi, a ma­gyar és ukrán tanítási nyelvű isko­lákra is. Eddigi eredményeik iga­zolják, hogy megfelelnek a társa­dalmi elvárásoknak.Továbbfejlő­désük nélkülözhetetlen feltétele a szülök bizalma és támogatása. A pedagógia lélekemelő, opti­mista tudomány. Terveink láttán én bizakodó vagyok. Hiszek telje­síthetőségükben. Persze, ez azon túl, hogy mindnyájunkon múlik: mú­lik rajtam is, rajtad is! Dr. MÁTÉ LÁSZLÓ kerületi tanfelügyelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom