Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám, csütörtök
ÚJ szú 11 1986.11.27. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 10. oldalról) megoldásokat még a legnehezebb problémákra is. Szerintünk érdemes figyelmesen megvizsgálni a kölcsönös kapcsolatokat, a szocializmus egész világát. Mi nem gondoljuk, hogy a közösséget valamiféle korlátok választják el a szocializmus más országaitól. Az SZKP az összes kommunista párttal és a szocialista világrendszer összes államával való becsületes, nyílt kapcsolatokért, a velük való elvtársias véleménycseréért száll síkra. Mi arra törekszünk, hogy elsősorban azt lássuk, ami a szocialista világot egyesíti. Ezért a szovjet kommunistákat örömmel tölt el minden lépés az összes szocialista ország közeledésének útján, minden pozitív előrelépés a köztük való kapcsolatokban. Elégedettséggel beszélhetünk arról, hogy bizonyos javulás történt a Szovjetuniónak a nagy szomszéddal, a szocialista Kínával való kapcsolataiban. Megvannak a nézetkülönbségek, különösképpen több nemzetközi problémát illetően. Mi azonban mást is megállapítunk: annak lehetőségét, hogy sok esetben közösen dolgozzunk, egyenjogú és elvi alapon együttesen lépjünk fel, ne harmadik országok rovására. Ennek jelentőségét nem kell megmagyarázni. A kínai kommunisták a Szovjetuniónak és a haladás erőinek a második világháborúban aratott győzelmét a kínai népi forradalom győzelme bevezetőjének nevezték. A népi Kína megalapítása ugyanakkor előmozdította a szocializmus világméretű pozícióinak megerősítését, az imperializmus számos mesterkedésének és akcióinak meghiúsítását a háború utáni legnehezebb években. A jövőre gondolva azt lehet mondani, hogy óriásiak a Szovjetunió és Kína együttműködésének tartalékai. Azért nagyok, mert az ilyen együttműködés megfelel mindkét ország érdekeinek; azért, mert a szocializmus és a béke együttesen a legdrágább népeink számára. Az SZKP - elválaszthatatlan része a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Mi szovjet kommunisták jól értjük: a szocialista építésben minden egyes győzelmünk az egész mozgalom győzelme is. Ezért az SZKP legfőbb internacionalista kötelességét országunknak az Október által megnyitott úton való sikeres előrehaladásában látja. A világ nem szocialista részében a kommunista mozgalom továbbra is a politikai elnyomás és üldözés fó célpontja. A legszégyenletesebb módszerektől és eszközöktől sem visszariadó antikommu- nista propaganda állandó támadása minden testvérpártot érint. Az elnyomás miatt sok párt illegalitásban tevékenykedik. A kommunistáknak minden egyes lépésért bátran meg kell küzdeniük. Engedjék meg, elvtársak, _ hogy a XXVII. kongresszus, a szovjet kommunisták nevében kifejezzem elvtársaink harca iránti őszinte elismerésünket, velük való testvéri szolidaritásunkat. Az elmúlt években a kommunista mozgalom több új körülménnyel, feladattal és problémával találta magát szemben. Mindent elmond erről, hogy a fejlődés minőségileg új szakaszába lépett. Gyorsan és mélyrehatóan változnak a kommunisták munkájának nemzetközi feltételei. A polgári társadalomban jelentős szerkezeti változás megy végbe, és ez kihat a munkásosztály összetételére is. Bonyolult problémákkal kell szembenézniük barátainknak a fiatal, független államokban. Ellentmondásos hatást fejt ki a nem szocialista országok munkásosztályának anyagi helyzetére és tudatára a tudományos-műszaki forradalom. Ez szükségessé teszi sok minden átgondolását, az új körülmények bátor, alkotó megközelítését Marx, Engels, Lenin halhatatlan eszméi alapján. Az SZKP ezt saját tapasztalatából tudja. A kommunista mozgalom, az előttünk álló feladatok sokszínűsége szintén a valóságot mutatja. Ez néha ellentétekhez vezet. Az SZKP nem dramatizálja túl, hogy a kommunista pártok között nincs mindig mindenben teljes egyöntetűség. Kivétel nélkül minden kérdésben nézetazonosság, úgy tűnik, nem lehet. A kommunista mozgalom akkor jött létre, amikor a munkásosztály mint önálló, számottevő politikai erő a nemzetközi porondra lépett. A mozgalmat alkotó, nemzeti alapokon létrejött pártok a közös végső cél, a béke és a szocializmus érdekében tevékenykednek. Ez a a legfőbb, meghatározó tényező, ami egyesíti őket. Úgy véljük, mozgalmunk sokrétűsége nem azonos a széttagoltsággal. Az egységnek sincs semmi köze az egyformasághoz, a hierarchiához, a pártok belügyeibe való beavatkozáshoz, valamely pártnak az igazság kisajátítására való törekvéséhez. A kommunista mozgalom saját osztályszolidaritásával, a közös célokért vívott harcban, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell is, hogy egységes legyen. Az SZKP így értelmezi az egységet, és eszerint is kívánja azt előmozdítani. A béke, a józan ész és a jóakarat erejének megszilárdítása felé mutató határozott folyamat elvileg visszafordíthatatlan. Mögötte van az emberek, a népek egyetértésre, együttműködésre való törekvése. Ugyanakkor józanul kell nézni a dolgokat: a háború elleni harc erőviszonyai a haladás és a reakció közötti éles és dinamikus küzdelemben alakulnak. Az SZKP változatlanul szolidáris a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Politikánk a szocialista orientációjú országokkal, a forradalmi-demokratikus pártokkal, az el nem kötelezettek mozgalmával való szoros együttműködésre irányul. A szovjet közvélemény továbbra is kész kapcsolatok teremtésére a nem kommunista mozgalmakkal és szervezetekkel - köztük vallásiakkal is ha azok a békéért küzdenek. Az SZKP ebből a szemszögből tekinti át kapcsolatait a szociáldemokrata pártokkal is. Szó se róla, a kommunisták és szociáldemokraták közötti ideológiai nézeteltérések nagyok, a tapasztalatok és eredmények nem egyformák, nem összevethetők. Egymás álláspontjának előítélet-mentes megismerése javára válik mind a kommunistáknak, mind a szociáldemokratáknak, de mindenekelőtt a békéért, a nemzetközi biztonságért folytatott harcnak kedvez. Külpolitikánk alakításakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi fejlődés jelenlegi szakaszát jellemző konkrét sajátosságokat. A nemzetközi helyzet elemzése, a kilátások alapján nagyon fontos következtetésre jutottunk: soha nem volt olyan fontos a szoros és termékeny együttműködés kialakítása a világ békéjét valóban szívügyünknek tekintő kormányokkal, pártokkal, társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal, mint napjainkban. A népek összefogásával egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszert kell létrehozni. E rendszer elvi alapjai a következők: 1. Katonai területen- az atomhatalmak tartózkodása egymás, illetve egy harmadik ország elleni, mind atom-, mind hagyományos fegyverekkel vívandó háborútól;- az űrfegyverkezési verseny megakadályozása, az atomfegyverekkel történő minden kísérlet betiltása és e fegyverfajták teljes felszámolása, a vegyi fegyverek betiltása és megsemmisítése, újabb tömeg- pusztító eszközök kifejlesztésétől való tartózkodás;- az államok haderejének ésszerű szintre történő csökkentése szigorú ellenőrzés mellett;- a katonai tömörülések feloszlatása, az ehhez vezető lépésként pedig tartózkodás a meglévők bővítésétől, illetve újabbak létrehozásától;- a katonai költségvetések arányos csökkentése. 2. Politikai téren- a nemzetközi gyakorlatban feltételenül tiszteletben kell tartani minden nép azon jogát, hogy szuverén módon válassza meg fejlődésének irányát és formáját;- a nemzetközi problémák és regionális konfliktusok igazságos politikai rendezése;- az államok közötti bizalom erősítését, külső támadás elleni, a határok sérthetetlenségét biztosító hatékony garanciákat nyújtó intézkedések kidolgozása;- a nemzetközi terrorizmus megakadályozását célzó hathatós módszerek kidolgozása, beleértve a nemzetközi szárazföldi, légi és tengeri közlekedés biztonságát. 3. Gazdasági területen- a diszkrimináció minden formájának kizárása a nemzetközi gyakorlatból; tartózkodás a gazdasági blokád és szankciók alkalmazásától abban az esetben, ha ez nem a nemzetközi közösség javaslataként merül fel;- az eladósodás problémájának rendezését hivatott megoldások közös keresése;- új gazdasági világrend létrehozása, amely szavatolja minden állam számára egyenlő gazdasági biztonságot;- a katonai költségvetések csökkentése révén felszabaduló pénzeszközök felhasználási elveinek kidolgozása a világ, mindenekelőtt a fejlődő országok javára;- az erőfeszítések egyesítése a világűr békés célú felhasználását célzó kutatásokban, a civilizáció sorsát eldöntő globális problémák megoldásában. 4. Humanitárius terület- együttműködés a béke, a leszerelés, a nemzetközi biztonság eszméinek terjesztésében, az általános objektív tájékoztatás színvonalának emelése, a népek életének kölcsönös megismertetése, a köztük lévő kapcsolatokban a kölcsönös megértés és egyetértés megerősítése;- a genocid, az apartheid, a fasiszta prédikációknak, valamint mindennemű faji, nemzeti és vallási kivételezettségnek, illetve az emberek ilyen alapon történő megkülönböztetésének felszámolása;- nemzetközi együttműködés az emberek politikai, szociális és személyi jogainak biztosítására - minden egyes ország törvényeinek tiszteletben tartásával;- humánus és pozitív megoldás a családegyesítések és a válóperek lezárásának kérdésében, az emberek és szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztése;- az együttműködés új formáinak keresése és erősítése a kultúra, a művészet, a tudomány, az oktatás és az egészségügy területén. Ezek az elvek logikusan következnek az SZKP programjának tételeiből. Teljes mértékben megegyeznek konkrét külpolitikai kezdeményezéseinkkel. Ezek betartása révén elmondhatnánk, hogy a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatok legmagasabb szintű univerzális elvévé vált. Véleményünk szerint, ezen alapok kiindulópontjai, s mint olyanok, keretei lehetnének a világközösség országainak vezetői közötti kétoldalú és többoldalú folyamatos párbeszédnek. Véleményünk szerint teljes odaadással kell fenntartanunk a fegyverzetkorlátozási tárgyalások egész kialakult rendszerét is. Ténylegesen hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy, mint az évek során át történt, e tárgyalások folytatódásával egyidejűleg folyik a fegyverek felhalmozása is. A Szovjetunió nagy figyelmet fordít arra, hogy a nemzetközi fórumokon, köztük a helsinki folyamat keretében, közösen tekintsük át a világgazdaság problémáit és kilátásait, a fejlődés és a leszerelés kölcsönhatását, a kereskedelem és a tudományos-műszaki együttműködés bővítését. A jövőre vonatkozóan fontosnak tartanánk a gazdasági biztonság problémáival foglalkozó világkongresszus összehívását, amelyen komplex módon vitathatnák meg mindazt, ami akadályozza a gazdasági kapcsolatokat. Készek vagyunk komolyan megvizsgálni bármely más, ebben a kérdésben tett javaslatot. Feltétlenül sikert kell elérnünk a háborúellenes harcban. Olyan sikert, amely az emberiség, Földünk minden lakójának történelmi jelentőségű győzelmévé válik. Az SZKP az ebben a hacban való aktív részvételben látja külpolitikai stratégiájának lényegét. V. A párt Elvtársak! Az előttünk álló feladatok nagysága és újszerűsége különösen magas követelményeket állít az SZKP politikai, ideológiai és szervezeti tevékenységével szemben, amely párt több mint 19 millió kommunista tagját ma a cél, az akarat és a fegyelem egysége forrasztja össze. A párt ereje abban van, hogy érzékeli az időt, az élet érverését, és mindig tömegek sűrűjében tevékenykedik. A párt minden alkalommal megtalálja a megoldás módját, amikor az ország előtt új feladatok állnak, átcsoportosítja, módosítja vezetési módszereit, bizonyítva ezzel azt a képességét, hogy az ország sorsáért, a szocializmus és kommunizmus ügyéért érzett történelmi felelősség magaslatára tud emelkedni. Maga az élet folyamatosan felülvizsgálja lehetőségeinket. Az elmúlt év ebben a tekintetben különleges volt. Soha nem látott módon követelte meg a párt sorainak összeforrottságát, a Központi Bizottság egységét. Jól megértettük, hogy többé nem térhetünk ki a társadalom fejlődésében felmerült problémák elöl, nem egyezhetünk ki a felelőtlenséggel, az igénytelenséggel, a tehetetlenséggel. Ilyen körülmények között a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és titkársága elhatározta az idő által napirendre tűzött káderkérdések megoldását. Ezen az úton a legfontosabb mérföldkő a Központi Bizottság áprilisi ülése volt. Becsületesen beszéltünk a népnek a munkánkban tapasztalható nehézségeinkről és mulasztásainkról, a jövőre vonatkozó tervekről és a kilátásokról. Ma a kongresszuson bízvást elmondhatjuk, hogy az áprilisi ülés irányvonala megszerezte a kommunisták, a munkásosztály millióinak aktív támogatását. A mostani korszak - a társadalom minőségi átalakításának korszaka - új erőfeszítéseket, saját munkánk értékelésében tanúsított elvszerüséget, gyakorlatiasságot és önfeláldozást követel a párttól és minden egyes szervétől. A kongresszusra elkészített új szövegezésű pártprogram és az SZKP szervezeti szabályzatának módosítása abból indulnak ki, hogy minden egyes gyorsító tényező mozgósításának feladatát csak a párt oldhatja meg, a párt, amely együtt él a nép érdekeivel, a párt, amely tudományosan megalapozott perspektívákat nyújt, saját munkájával bizonyítva azt a meggyőződést, hogy a kitűzött célokat el fogjuk érni. A párt akkor tudja sikeresen megoldani az új feladatokat, ha maga is folyamatosan fejlődik, nincsenek ,,tévedhetetlenségi“ komplexusai, kritikusan értékeli az elért eredményeket, és világosan látja, hogy mit kell tennie. A problémák jelentősége és bonyolultsága, valamint annak szükségessége, hogy megalkuvás nélkül megszívleljük a múlt tanulságait — ez teszi parancsolóan szükségessé, hogy új követelményeket állítsunk a káderek elé, s munkastílusunk, munkánk módszereit és jellegét illetően. Ma, elvtársak, a dolgok gyakorlati megszervezésére kell összpontosítanunk, a káderek, a párttaktíva elosztására és nevelésére. Új módon kell tekintenünk egész tevékenységükre, minden szinten, minden lépcsőfokon. Ezzel összefüggésben szeretném idézni Lenin szavait: amikor a helyzet megváltozott, és másfajta feladatokat kell megoldanunk, akkor itt nem lehet visszafelé tekintgetni és a tegnapi módszerekkel próbálkozni. Ne is próbálkozzanak, úgysem oldják így meg ezeket a feladatokat!“ (Lenin összes Müvei, 44. kötet, 316. oldal) 1. Uj modon dolgozni, növelni a pártszervezetek szerepét és felelősségét A pártmunka átalakításának az a lényege, hogy minden egyes pártszervezet- a köztársasági szervezettől az alapszervezetig, az áprilisi KB-ülés irányelveinek valóra váltásáért küzdjön serényen, az útkeresésnek, tevékenységi formái és módszerei megújításának légkörében éljen. Ezt csak az összes kommunista erőfeszítése, a pártdemokrácia további jelentős fejlesztése, a kollektív vezetés elvének minden szinten való érvényesítése, a bírálat és az önkritika szellemének további élesztése, az ellenőrzés kiterjesztése, az ügy iránt érzett felelősség erősítése révén tehetik meg. Csakis így születik meg az újító szellem, válik tűrhetetlenné a vaskalapos- ság, az egy helyben topogás. Joggal háborodunk fel mindenfajta hiba láttán, ítéljük el a hibák előidézőit, azokat az embereket, akik semmibe veszik kötelességüket, közönyösek a közérdek iránt, vagyis a selejtes munka végzőit, a naplo- pókat, a harácsolókat, a bürokratákat, a megvesztegethetóket és azokat, akik nem vállalják a felelősséget tetteikért. Ezek mind konkrét közösségben, városban, faluban élnek, egy-egy adott pártszervezetben vannak, nem pedig valahol tőlünk elszigetelten. Ki másnak, ha nem a kollektívának, a korrmunistáknak kell teli torokból hirdetniük, hogy dolgozó társadalmunkban mindenkinek lelkiismeretesen kell dolgoznia, a szocialista együttélés szabályai szerint kell élnie, mely szabályok mindenki számára azonosak. Mi és ki akadályoz bennünket ebben? Itt mutatkozik meg teljes nagyságában a pártszervezet szerepének minden irányú növelésével kapcsolatos feladat. Nekünk, kommunistáknak nem az a dolgunk, hogy bárkinek is bólogassunk. Ha a pártszervezet jól működik, tevékenysége elvszerű kapcsolatokon nyugszik, ha a kommunisták konkrét ügyekkel vannak elfoglalva, nem pedig általános témájú szófecsérlés- sel, akkor biztos a siker. Nem elég látni és megbélyegezni a hibákat és fogyatékosságokat, mindent meg kell tenni megszüntetésükért. A kommunista élharcosszerepe nem létezik általánosságban; gyakorlati ügyekben fejeződik ki. Olyan egészséges, gyakorlatias és- konkrét megnyilvánulási formáit tekintve- sokoldalú pártéletre van ma szükségünk, melyet a nyíltság, a tervek és döntések nyilvánossága, a kommunisták emberséges és szerény magatartása jellemez. Minket, kommunistákat példának tekintenek a munkában, az emberi magatartásban. Úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy a dolgozó ember elmondhassa rólunk: „Igen, ilyen egy igazi kommunista“. Minél tisztább és áttekinthetőbb lesz a pártélet, annál hamarabb birkózunk meg jelenlegi, sorsdöntő időszakunk bonyolult feladataival. Az áprilisi és az azutáni KB-ülések irányelveit követve, merészen és állhatatosan dolgozva, sok pártszervezet ér el jó eredményeket. Az előrehaladás útjának kijelölésekor az SZKP KB mindenekelőtt erre a tapasztalatra támaszkodik, és arra törekszik, hogy e tapasztalat közkinccsé váljék, így például a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását célzó döntések jelentős mértékben a leningrádi pártszervezetnek e kérdéssel kapcsolatos kezdeményező hozzáállásán alapulnak, azaz azon a ta(Folytatás a 12. oldalon)
