Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986. II. 24. MŰSZAKI REKONSTRUKCIÓ - GONDOK, ÖSZTÖNZŐK, DÖNTÉSEK Interjú Gurij Marcsuk akadémikussal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság elnökével A XXVII. kongresszus tiszteletére február 15-én az egész Szovjet­unióban kommunista műszakot tartottak. A moszkvai Moszkvics üzemben ezen a napon 650 személygépkocsit gyártottak. Az emberekkel együtt, az emberek érdekében • A következő tizenöt év alatt - mint ,,A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fej­lesztésének fő irányai az 1986- 1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra“ című dokumentum rámutat - a társadalmi munka termelé­kenységének 2,3 - 2,5-szere­sére való növelését tervezik. Ez igen nagy ugrás. Minek a révén akarják megvalósítani, és ön milyen problémákat lát ezen az úton?- A tervezett növekedést főként valamennyi népgazdasági ágazat műszaki felújításával, rekonstruk­ciójával, a tudomány, a technika és a technológia kimagasló ered­ményeinek széles körű felhaszná­lásával fogjuk elérni. Terveink eb­ben az értelemben is sok mindent irányoznak eló. Mindenekelőtt azok az ágazatok részesülnek el­sődleges fejlesztésben, amelyek­től a tudományos-műszaki hala­dás függ: az elektronika, a szer­számgép- és műszergyártás, a ro­bottechnika és az automatizált rendszerek, továbbá az atomener­getika és a biotechnológia. Mindezek az intézkedések azonban akkor járnak majd kellő eredménnyel, amikor mindenütt megfelelőek lesznek a gazdasági feltételek, létrejönnek és általános gyakorlattá válnak a hatékony ösztönzők, amelyek a tudomá­nyos-műszaki haladás valameny- nyi résztvevőjét arra sarkallják, hogy aktivizálja munkáját. Egyelő­re nem volt kellő aktivitás az újítá­sok kidolgozásáért és meghonosí­tásáért felelős, valamennyi lánc­szem körében. Többek között azért nem, mert a gazdasági haté­konyság értékelésére vonatkozó, A Vecsernyaja Moszkva című esti lap egyik nemrégi számában olvastam a ZIL-nek, a Szovjetunió egyik legnagyobb termelési egye­sülésének hirdetését. E szerint a moszkvai Lihacsov Autógyár szakmunkásokat vesz fel. A hirde­tésben több mint húsz - többek között szerszámgép- és automa- tagépsor-beállító, szerelő stb. szakma szerepel. Miről tanúskodik ez a hirdetés és a hozzá hasonlóak, amelyekkel gyakran lehet találkozni a szovjet újságokban, az üzemek bejáratá­nál elhelyezett hirdetőtáblákon? Az országban hiány van kiválóan képzett munkaerőben, amely megfelel a tudományos-műszaki haladás igényeinek, és ugyanak­kor túl sok, alacsony szakképzett­ségű munkás végez fizikai mun­kát. Hogyan oldják meg manap­ság ezt a problémát? A Vecser­nyaja Moszkvában megjelent hir­detés ad erre is választ.- A szakma nélküli dolgozókat tetszés szerinti szakmára kiképez­zük, a termelő munka félbeszakí­tása nélkül. A gyárban a nagy teljesítményű munka végzéséhez, az általános műveltségi színvonal emeléséhez szükséges feltételek megvannak. Az a fiatal munkás, aki felső fokú végzettséget akar szerezni, a vállalat részére szak­munkáskádereket képző, alábbi három iskola közül bármelyikbe beiratkozhat:- autószerelő (esti tagozat),- gépgyártási (levelező ta­gozat),- műszaki főiskola-tanüzem, ahol a termelőmunka félbeszakí­tása nélkül esti és nappali tagoza­ton lehet tanulni". A Szovjetunióban évente több mint 7 millió ember tanul és szerez új szakmát közvetlenül a termelő- munka végzése során. A szak­munkásképzés állami rendszere minden évben körülbelül 2,5 millió fiatal szakmunkást ad a népgaz­daságnak. A közép- és felsőfokú szakoktatási intézetek több mint 2 millió diplomás szakembert ké­peznek. Évente több tízmillió mun­kás és alkalmazott részesül szak­mai továbbképzésben a termelő- munka során vagy különböző tan­folyamokon. sok érvényes előírás javarészt ál­talános jellegű, valamilyen tipikus, szabványfeltételekre szánták őket. Ma ez már nem elegendő. • Nyilván a fontos gazdasá­gi mozgatóerők közé kell sorol­ni - amint ez a Szovjetunióban jelenleg folyó vitákból kitűnik - az új technikával kapcsolatos termékek árképzésének kér­déseit?- Igen, az árak által a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyor­sítására kifejtett hatás fokozása- ez az egyik időszerű feladat. Az új technikával való ellátás axiómája közismert: az új és kor­szerűsített technika létrehozásá­nak mindig együtt kell járnia az általa végzett hasznos munka egységére jutó kiadások csökke­nésével. Ebből két fontos követ­keztetés vonható le. Először, az új technika árának közvetlenül fo­gyasztói tulajdonságaitól kell függ­nie, mivel az új technika nem ön­cél, hanem csupán ilyen vagy olyan társadalmi szükséglet kielé­gítésének eszköze. Másodszor, az új technika elsajátítása követ­keztében nem rosszabbodhatnak annak a vállalatnak az ökonomet- riai mutatói, amely ehhez hozzáfo­gott. Tehát nemcsak meg kell térí­teni a vállalatok számára a terme­lés volumenében és a felhalmozá­si alapok terén való veszteségeket- amelyek az új technika elsajátí­tásának időszakában elkerülhetet­lenek - hanem megfelelő gazda­sági mechanizmust is létre kell hozni, hogy növeljék érdekeltsé­güket a gyártott termékek állandó megújításával kapcsolatban. • Jelenleg felülvizsgálják a ,,kutatás-fejlesztés-terme- lés“ ciklus valamennyi lánc­A probléma lényege azonban nem merül ki a kiváló szakképzett­ségű káderek képzésével, akik elvben új technológiái kultúrával rendelkeznek, s irányítani tudják a gyors megújuló technikai felsze­relést. Az ország társadalmi-gaz- dasági fejlesztésének programok­mányai és távlati tervei azt a fel­adatot tűzik ki, hogy a lakossság- nak nemcsak a teljes, hanem az ésszerű foglalkoztatottságát is ga­rantálni kell. Ez pedig azt jelenti, hogy min­denekelőtt a kétkezi munka gyor­sabb ütemű csökkentését kell elérni, manapság ugyanis a mun­kásoknak kb. a 40 százaléka ezzel foglalkozik. Az a feladat, hogy 2000-re ennek a termelésben való részarányát 15-20 százalékra kell csökkenteni, s távlatilag szavatolni az egyhangú, a nehéz fizikai és alacsony szakképzettséget igény­lő munka felszámolását. Ez a feladat rendkívül nehéz, a tudományos-műszaki, gazdasá­gi és szociális intézkedések egész komplexumának következetes megvalósítását igényli. És ebben a komplexumban a legfontosabb: a műszaki fejlesztés és rekon­strukció, a komplex gépesítés és automatizálás meggyorsítása, az új technika és a haladó technoló­gia széles körű bevezetése, amely magas munkatermelékenységet biztosít. Fontos intézkedés a munkahe­lyeknek az országban jelenleg fo­lyó feltérképezése, ennek során feltárják és felszámolják a kevés­bé hatékony munkahelyeket. Az ukrajnai vállalatoknál például e vizsgálat során rövid idő alatt 17 ezer munkahelyet szüntettek meg és majdnem 40 ezret ésszerűsí­tettek. Eközben 25 ezer munkás vált „feleslegessé“, ezek azután átképzésben részesültek, új szak­mákat sajátítottak el és elfoglalták a megüresedett helyeket, segítsé­get nyújtottak a második és har­madik műszak jobb kihasználásá­hoz. Arra gondolnak, hogy már az idén az ország egész iparára kiter­jesztik ezt a vizsgálatot és éssze­rűsítést. A szovjet termelés gyökeres korszerűsítése - amit a század szemének szervezeti kapcso­latait. Milyen intézkedéseknek kell ebben a tekintetben a leg­nagyobb hatással járniuk?- Elsősorban az országban je­lenleg szervezés alatt álló, hatal­mas ágazatközi tudományos-mű­szaki komplexumok munkájának kell megfelelő hatással lennie. Az elsó 16 ilyen komplexum már lét­rejött. Mindegyikhez tudományos­kutató, tervelőkészítő és tervező vállalatok, kísérleti üzemek tartoz­nak. Egyes komplexumok keretei között speciális mérnöki közpon­tok is létesülnek, amelyeknek az a feladatuk, hogy az új technika kidolgozandó modelljeit előkészít­sék a szovjet népgazdaság vala­mennyi ágazatában történő, tö­megméretű bevezetésre. Az ilyen komplexumok haté­konyságát igazolja a már létező gyakorlat, többek között az Ukrán Tudományos Akadémia Paton Vil­lamos Hegesztési Intézetének munkája. Ezen intézet keretében tervezői-technológiai irodák, kí­sérleti üzemek, gyárak egyesül­tek. Ma, amikor a Paton-intézet az ágazatközi komplexum státusára tesz szert, a különböző minisztéri­umok és hatóságok még néhány tudományos és termelési alosztá­lyával is egyesül. Annak következtében, hogy az ágazatokban tudományos-terme­lési egyesülések alakulnak, a tu­domány gyári szektora is meg­erősödik. A tudósok és az üzemi dolgozók erőfeszítései egyesíté­sének ez a szervezeti formája, amely a legújabb technika és a modern technológiák létrehozá­sának meggyorsítására irányul, már bebizonyította hatékonysá­gát, és most mindinkább elterjed. végéig szándékoznak elvégezni - és a munka termelékenységé­nek ezen az alapon több mint kétszeresére való növelése ter­mészetesen bizonyos korrekció­kat tesz majd szükségessé a la­kosság foglalkoztatottságában. Ezzel kapcsolatban külföldi ellen­feleink - a tőkés termelés tapasz­talatai alapján - gyakran ezt a kér­dést teszik fel: Nem vezet-e ez munkaerő-felesleghez, munkanél­küliséghez? A szocialista tervgazdálkodás­ban, ahol a termelés legfőbb célja a népjólét fokozása, az ember mindig talál megfelelő lehetősé­get, ahol felhasználhatja tudását. A szovjet gazdaság távlatilag is dinamikusan fog fejlődni, új terme­lési ágazatok létesülnek, a mun­kaerő-tartalékok bizonyos áthe­lyeződése megy majd végbe a ter­melésből a szolgáltatások terüle­tére, amely nálunk, a Nyugattal összehasonlítva, még nem eléggé fejlett. A termelés intenzitásának és hatékonyságának növelése, a munka termelékenységének fo­kozása távlatilag új lehetőségeket teremt a dolgozók munkaidejének csökkentésére, fizetett szabadsá­guk időtartamának növelésére. Konfliktushelyzet keletkezett néhány építőmunkás és a vezető­ség között: a munkások már elér­ték a nyugdíjkorhatárt, de még dolgozni akartak, a vezetőség pe­dig ellenezte. Ki tesz igazságot? A munkások-pártonkívüliek, még­is elmentek a pártbizottságra, Lju- bov Petrovához, a városi pártbi­zottság elsó titkárához. Útközben kissé kételkedtek: vajon az elsó titkár végighallgatja-e őket, nem bízza-e ezt a beszélgetést mások­ra, vagy nem ,,adja-e át“ őket a szakszervezetnek, hiszen pár- tonkívüliek?...- Hogyan élnek, hogy szolgál az egészségük, mi újság?... A jó néhány nap alatt, amelyet együtt töltöttem az ogyincovói vá­rosi pártbizottság első titkárával, meggyőződtem róla: Ljubov Pet­rova ezeket a kérdéseket nem az illendőség kedvéért teszi fel, ha­nem őszintén érdeklődik. Annál inkább, mert ezeket az építőmun­kásokat, akárcsak igen sok társu­kat a járásban és a városban, Petrova személyesen ismerte. Hi­szen már több mint húsz év óta él itt, ezeknek az embereknek a kö­zelében. A párttitkár óvatosan, igazi női tapintatossággal beszél­getett az épületszerelőkkel, végig­hallgatta őket, majd kérdéseket tett fel, és megígérte: tisztázza a dolgot, segítséget nyújt ahhoz, hogy elfogadható megoldást talál­janak. Este pedig a városi vállalatok és építkezések pártbizottsági ve­zetőinek tanácskozásán arra kérte az egybegyűlteket, gondosabban bánjanak a veteránokkal, és akkor is találjanak számukra megfelelő elfoglaltságot, ha egészségi álla­potuk miatt már nem tudnak épít­kezéseken vagy szerszámgépek mellett dolgozni. Ljubov Petrova kért és figyelmeztetett: minden olyan esetet, amikor lelketlen ma­gatartást tanúsítanak a veteránok­kal szemben, szigorú pártálláspont alapján vizsgálnak meg, sót bün­tetést is kiszabhatnak... Több száz kilométert „furikáz­tam“ Ljubov Petrovával a város­ban és a járásban. Petrova sok tucat emberrel beszélgetett, segí­tett nekik eligazodni a gazdasági kérdésekben, de mindent nyugod­tan, a maga módján értelmezett: az emberek egymás iránti, a kö­zös ügy iránti magatartásának szemszögéből nézte a dolgokat. Ljubov Petrovának, bár csak nem­rég múlt negyvenéves, ezen a té­ren nagy tapasztalatai vannak. Még amikor szülőfalujában, Kozi- nóban fejőnőként dolgozott, az SZKP moszkvai területi bizottsá gának póttagja volt, s háromszor is az SZKP kongresszusának kül­döttévé választották. És bár a munka évei alatt két főiskolát is elvégzett - a Mezőgazdasági Fő­iskola levelező tagozatát és az SZKP KB Pártfőiskoláját - állan­dóan emlékezett szeretett Kazinó- jára, azokra, akik vele együtt dol­goztak, apjának és anyjának a ta­nácsaira, hogy mindig és minden­ben együtt érezzen az emberek­kel, rájuk támaszkodjon, az ő éle­tüket élje és osztozzon a gondjaik­ban. Apja sebekkel borítva tért vissza a háborúból, ahol légnyo­más is érte, és Ljuba már kislány korában megértette, milyen nehéz dolguk lett volna valamennyiüknek az apa halála után, ha nem segíte­nek a szomszédok, mindazok, akikkel együtt dolgozott és lakott. Ljubov Petrova, aki egyetlen egyszer sem éreztette semmiféle •tekintetben fölényét akár a leges­legegyszerűbb gyári vagy szov- hozmunkással szemben sem, együttérzően tanácsokat adott, ja­vasolt, belelátott az emberek lei­kébe, megértette a hangulatukat Döntéseit pedig beszélgető társai úgy fogadták, mint sajátjukat. El kell ismerni, akadnak még nálunk olyan vezetők, akik állító­lag nagy elfoglaltságuk miatt eset­leg nem fogadják a hozzájuk for­dulókat, formális választ adnak. Alkalmam volt olyanokkal találkoz­ni, akik abban a reményben keres­tek fel ilyen vezetőket, hogy igaz­ságot kaphatnak. De végighallgat­ták a rövid „magyarázatot“, és ezzel véget is ért a dolog: úgy elhessegették azok a „kérelmező­ket“, akár a tolakodó legyet. A szovjet sajtóban manapság sok kritikai írás jelenik meg erről. Hi­szen az SZKP XXVII. kongresszu­sának előkészítése során fokozó­dik az igényesség a pártvezetök, valamenyi kommunista munkastí­lusával és -módszereivel szem­ben, hogy ők felelősek mindenért, és elsősorban azért, hogy különö­sen az üzemek, vállalatok, hivata­lok kommunista vezetői milyen magatartást tanúsítanak az embe­rek iránt. Ljubov Petrova a pártak­tíva tanácskozásán egyszer beje­lentette: ezentúl nyilvánosan meg fogják tárgyalni a kommunisták valamennyi méltatlan cselekede­tét, függetlenül attól, hogy milyen tisztséget töltenek be. Akkor a te­remből a következő szövegű cé­dulát kapta: ,,Csak így tovább! Ez derék!1-' Ljubov Petrova az ilyen elvhű, megvesztegethetetlen párt­tagok segítségére támaszkodva tudott eltávolítani a városból szá­mos lelkiismeretlen funkcionáriust. Ezekben a napokban módom volt hallani, hogyan beszélget a párttitkár a különböző szintű kommunista vezetőkkel. Szelíd hangon, többször is mondta: „Ké­rem önt..Igen, kért, kérései mö­gött azonban a városi pártbizott­ság első titkárának szilárd, mun­kával kivívott tekintélye volt, ott álltak az ogyincovói kommunisták ezrei, akik ebbe a tisztségbe meg­választották, valamint a pártonkí- vüliek is, olyanok, mint ezek az építőmunkások... EDVIN JANSZON Az oldalt az APN anyagaiból állítot­tuk össze GLEB SZPIRIDONOV Valentyina Szarajeva szövőnő (elöl) már húsz éve dolgozik az ivanovói textilüzemben. Tizenhat gépet kezel egyszerre, bár a norma szerint csak nyolcat kellene. Kiváló munkájáért többször részesült magas kitüntetésben. Ő is ott lesz az SZKP holnap kezdődő kongresszusának küldöttei között. Felvételünkön tanítvá­nyai körében látható. (A ČSTK felvételei) A foglalkoztatottság problémái a Szovjetunió távlati terveiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom