Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám, csütörtök

Következetes forradalmár és internacionalista SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KUN BÉLA Kun Béla születésének száza­dik évfordulóján tudományos ülé­sek, értekezések és cikkek egész sora méltatja, elemzi és értékeli az 1919-es forradalmat követő évti­zedekben gyűlölt, mellőzött, vagy csupán „csendesen megtűrt“ for­radalmár politikai pályafutását, történelmet és politikát alakító munkásságát. Életét, politikai te­vékenységét, elméleti munkássá­gát behatóan ismerő történészek szerint, ez a szuggesztív, ellent­mondásokat nehezen tűrő politi­kus következetesen harcolt a szo­cialista társadalom megteremté­séért, a szocialista világforrada­lom győzelméért. Fáradhatatlan volt a cselekvésben, politikai agi- tációban, szervezésben. Megszál­lottan hitt a proletárdiktatúra, a kö­zeli világforradalom és a szocializ­mus győzelmében. Kiváló szónok volt. Egyénisége lenyűgözte hall­gatóit, akik szinte észrevétlenül vették át nézeteit és követték uta­sításait. Kun Béla az októberi szo­cialista forradalom után vált törté­nelmi személyiséggé, de nem ér­demtelen korábbi életútja sem. 1886. február 20-án született a „nagy, álmos, furcsa árok“, az Ér folyócska partján fekvő Szilágy megyei Leién. A helybeli jegyző első gyermeke volt. Gyermekkora, apja áthelyezése után, Szilágy­csehihez kapcsolódott. Családja szűkös anyagi viszonyok között élt, de a szülők iskoláztatták gyer­mekeiket. Kun Béla a zilahi, majd a kolozsvári gimnáziumban tanult. Sok minden iránt érdeklődött, de már kora ifjúságától vonzották a társadalmi és szociális problé­mák. Apja jogásznak szánta, s így az érettségi után joghallgató lett Kolozsvárott. De a Petőfit, a zilahi éveiben megismert Adyt, Heinét és Stendhalt olvasó, az 1848-as forradalom eszméiért lelkesülő fia­talember hamar kitört a jogtudo­mány számára rideg világából. Új­ságíró lett. A Kolozsvári Friss Újság, majd 1906-tól a Nagyvára­don megjelenő Szabadság és Előre c. lapok munkatársa lett. IMji i műi o tomtfUdau taott 8w pn* yan»113WQ (lijUi telHH.t i A jmjim IIH1EI BADIFQEOĹT nilHKAS. HUBES lÄDIFICILT PA1ÄSZT A 7ÖRÖS mSSBSfiSS! FEGYVERRE!!! V A Szovjetunióban magyar nyel­ven megjelenő újság első ol­dala. Többre vágyott. Tehetséges volt, s így már 21 évesen kora legszín­vonalasabb lapjához, a Budapes­ti Naplóhoz került. Reményteljes újságírói pályafutásának a kolozs­vári bíróság ítélete vetett véget. Felforgató tevékenység miatt hat­hónapi börtönre ítélték, mert lán­goló cikkben ostorozta a sztrájkoló kolozsvári építómunkások közé lövető államhatalmat. Szabadulá­sa után a Szociáldemokrata Párt régi tagjaként a kolozsvári Mun­kásbiztosító Pénztár dolgozója, majd ügyvezető igazgatója lett. 1908-tól tagja volt a Magyar Szo­ciáldemokrata párt erdélyrészi bi­zottságának. Sokat dolgozott, uta­zott, agitált, sztrájkokat szervezett és irányította a titkos választójogot követelő munkások megmozdulá­sait. Mozgalmas politikai életének alapja a kiegyensúlyozott otthon, a megértő feleség, Gál Irén zon­goratanárnő. Nagy terveket szőtt, de „egy különös nyári éjszaka“ sorsfordulóvá lett Kun Béla életé­ben is. Katonaként a frontra került, ahol megsebesült, majd 1916 ja­nuárjában fogságba esett. A szi­bériai tomszki hadifogolytábor la­kója lett. Itt is hamar megtalálta a szocialista eszmékkel szimpati­zálókat. Agitált, szervezett, de az illegalitásból csak az oroszországi februári forradalom után léphetett ki. Dolgozni kezdett az Oroszor­szági Szociáldemokrata Párt tomszki szervezetében. Tapaszta­latai és elméleti tudása alapján az oroszországi munkásmozgalom polarizációjában a bolsevikok mel­lé állt, s még a nagy októberi szocialista forradalom előtt belé­mm pett a pártba. Tudta, hogy a forra­dalmat a fővárosból irányítják, ezért 1917 decemberében Péter- várra utazott, ahol megismerke­dett V. I. Leninnel. Régi magyar elvtársaival megalakította a szét­szórtan dolgozó hadifogolytáborok vezérkarát. így egy központból irá­nyíthatták a polgári rendszerből kiábrándult proletárok beszerve­zését. Ezt a célt szolgálta a Nem­zetközi Szocialista cím alatt meg­jelenő magyar nyelvű lapjuk is. Szervezőmunkájuk alapját nem a nemzetiségi hovatartozás, ha­nem az osztályszempont képezte, s kommunistákat neveltek a hábo­rúban sokat szenvedett munkás- és szegényparaszti származású hadifoglyokból, frontkatonákból. Ezek Kun Béla vezetésével fegy­verrel harcoltak Narva alatt a szovjethatalomért és a breszt- litovszki béke aláírása után elin­dultak haza, hogy hazájukban is terjesszék a forradalmi eszméket. Kun Béla és elvtársai 1918. március 24-én megalakították az Oroszországi Kommunista (bolse­vik) Pártjának a magyar csoportját, és az otthoni munkásmozgalom­mal való kapcsolatteremtés céljá­ból kiadták a Szocialista Forra­dalom c. lapot. Ezt követően Kun Béla vezetésével összeült az első oroszországi hadifogolykongresz- szus, majd 1919. májusától az OK(b)P irányításával létrejött Kül­földi Csoportok Központi Föderá­ciójának az elnöke lett. Júliusban már az eszerek ellen harcol Moszkvában, augusztusban az uráli fronton. Kun Béla a forradalom jelentős egyénisége lett, de hazájában még nagyobb feladatok vártak rá. 1918 októberének utolsó napjai­ban már Budapesten volt, és no­vember 24-én a Moszkvában megfogalmazott program alapján megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját. Céljait a Vörös Újság terjesztette. Kun fáradhatatlanul szervezett, mun­kások ezreit győzte meg, s január­ban már azt jelentette Leninnek, hogy a párt „napról-napra növek­szik... s ha kezünkbe vesszük a hatalmat, azt senki sem ragadja el tőlünk“. De a polgári kormány nem tűrte a kommunisták gyors előretörését. 1919. február 21-én több elvtársával együtt bebörtö­nözték. Itt sem volt tétlen. A törté­nettudomány mai értékelése sze­rint „Kun ekkor és itt válik a mun­kásmozgalom egyik szárnyának vezéréből az ország politikai kulcs­emberévé“. Levelet küldött az SZDP vezetőségéhez, amelyben elhatárolta magát a magyar nacio­nalizmus minden formájától és ha­zájában is az internacionalizmus képviselője maradt. A börtönből a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának napján, 1919. március 21 -én szabadult ki, s rövi­desen külügyi és hadügyi népbiztos lett. Lenin szikratávírón üdvözölte Kunt, és nagyra értékelte a világ második proletárforradalmának győzelmét. Hangsúlyozta, a ma­gyar elvtársakra vár az a feladat, hogy megcáfolják a kommuniz­musról Európában terjengő ha­zugságokat. Ekkor Kun, a közeli világforradalom tántoríthatatlan híve, külföldi kapcsolatokat keres. Különösen sokat várt Bécstől és Münchentől. Várta, hogy itt is megalakuljanak a tanácskormá­nyok. De figyelmét nem kerülték el a belpolitikai élet problémái sem. Agitált, gyűlésekre járt, szervezett, s mikor az intervenciós seregek már a tanácshatalom létét veszé­lyeztették, fellépett a szónoki emelvényre és megrendítő szóza­tával elindította a budapesti mun­kások ezredeit a legveszélyesebb frontszakaszokra. Ám átmeneti harci sikerek ellenére tudta, hogy a fiatal Vörös Hadsereg nem győzheti le az antant hadait. Se­gítség kellett volna, de az ellen­séggel körülvett szovjethatalom nem segíthetett. A Tanácsköztár­saság bukása után, 1919. augusz­tus 2-án elhagyta az országot. Ausztriában rendőri felügyelet, éhezés és sok más nehézség vár­ja. Sokat tanult, kereste a kudar­cok okait, s hamar megteremtette a kapcsolatot az otthonmaradt elv­társaival. Bécsben megalakította a KMP Ideiglenes Központi Bizott­ságát. Ekkor levelet küldött Lenin­nek, amelyben kéri, hogy a Szov­jetunióban szeretne élni, ahová 1920. augusztus 11-én érkezett meg. Kun teljes erővel kezdett el dolgozni. A szovjet kormány meg­bízásából irányította a krimi had­műveleteket. A győzelem után so­kat utazott, majd az Uraiban vég­zett pártmunkát. 1924 októberé­ben Bécsbe érkezett. Négy éven át utazott pártügyben Bécs és Moszkva között, mint a nemzetkö­zi kommunista mozgalom vezető propagandistája. Közben Lenin műveit fordította. Figyelme egyre inkább a szakszervezetek felé for­dul. A magyar titkosszolgálat je­lentése alapján 1928. április 28-án Bécsben letartóztatták és osztrák bíróság elé állították. A vád: titkos szervezkedés. Miután a magyar kormány Kun kiadatását kérte, vi­lágméretű sajtókampány kezdő­dött el. A polgári és a jobboldali Kun Béla a szónoki emelvényen 1919-ben sajtó „megbüntetését“, a kommu­nista és a baloldali a szabadonbo- csátását követelte. A nemzetközi munkásmozgalom riadót fújt. A CSKP lapjai, közöttük a Pravda és a Munkás részletesen kom­mentálták Kun sorsát és tiltakoz­tak a bebörtönzése ellen. A szlo­vákiai kommunisták szolidaritásá­ról Herz Sándor szenátor szemé­lyesen beszélt neki a bécsi börtön­ben. A csehszlovák kormány a ha­zai szolidaritási mozgalom erejét látva, ellentámadásba ment át. A legképtelenebb váddal, irreden­tizmussal vádolta és kiadatását kérte. így akarta megtörni a kom­munista szolidaritás hullámát. Si­kertelenül. Kunt az osztrák bíró­ság három havi börtönre ítélte. A tárgyaláson a vádlott nem véde­kezett, támadott. A börtönben sem volt tétlen. Irányította a magyar kommunisták munkáját és készült a Komintern VI. kongresszusára. 1928. augusztus 1-én lépett szov­jet földre. A következő években a Komintern egyik vezető egyéni­sége. Sokat dolgozott, de hazájá­tól sem szakadt el teljesen. Segí­tette az 1931-es pártvezetőség munkáját, Sallai Imrét, Fürst Sán­dort, Kilián Györgyöt és Kiss Sán­dort. Ideológiai munkaközössége­ket alapított a párt elméleti problé­máinak feldolgozására és a veze­tése alatt álló moszkvai Magyar Klub a magyar szocialista kultúra jelentős alkotóműhelye volt. Kun Bélát az úgynevezett sze­mélyi kultusz időszakában koholt vádak alapján 1937. június 29-én letartóztatták. 1939. november 30- án halt meg. Politikai tevékenységének meg­ítélésében még ma is sok az el­lentmondás. A marxista történeti irodalom Kun Béla születésének centenáriumán azt a meggyőző- déses forradalmárt, a következe­tes internacionalistát, s egyben öntudatos hazafit állítja elénk, aki politikai tapasztalatai és ideológiai felkészültsége ellenére sem tudta magát kivonni kora befolyása alól. Dr. VADKERTY KATALIN, kandidátus HOMMü rUSTft KÓWYVTAH KOMMUNISTA KOMYVTA* MIT AKARNAK — m., A KOMMUNISTÁK? KI FIZET A HÁBORÚÉRT? imwiwroiyy "'ist; 1918-ban megjelent négy írásá­nak címlapja Kun Béla és a csehszlovákiai munkásmozgalom A bratislavai Pravda kiadó ebben az évben A világ forradalmi mozgalmának személyiségei című sorozatban könyvet jelentet meg Kun Bé­láról, korunk kiemelkedő forradalmáráról, szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából. Feleségé­nek visszaemlékezéseiből kirajzolódik a forra­dalmár személyisége, akinek életműve beépült a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Kun Irén visszaemlékezéseiből az olvasó ké­pet kap Kun Béla forradalmi-politikai aktivitásá­ról, a magyarországi szociáldemokrata mozga­lomban folytatott tevékenységéről, kezdve az orosz fogságtól, majd az októberi forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság idején, valamint a Kommunista Internacionáléban végzett mun­kájáig. A szerző az akkori idők társadalmi és politikai folyamataiba ágyazva mutatja be férjé­nek forradalmi tevékenységét. A drámai esemé­nyek hátterében kirajzolódik a politikai emigrán­sok élete Ausztriában és Németországban s plasztikus képet fest Kun Béla budapesti, bécsi, bolognai, berlini, moszkvai és krími életé­ről, munkájáról. Illusztrációképpen idézzünk egy rövid részle­tet, amely kiegészíti e tömör jellemzést: ,,1925. júniusában egy szép napon Kun Béla közölte velem, hogy hamarosan Bécsbe utazik. Határo­zat született, hogy Bécsben az ô vezetésével tartják meg a Kommunisták Magyarországi Párt­jának elsó kongresszusát. Nem mondhatnám, hogy túlságosan örültem ennek a hírnek. Mind­össze öt esztendeje volt annak, hogy Kun Béla Ausztriában börtönben ült, őrültek házába csuk­ták, el akarták rabolni, kétszer megmérgezték stb. és most ismét odautazik, méghozzá hosz- szabb időre. Semmit sem tehettem. Megszok­tam már, hogy a kommunistával a párt, a Kom­munista Internacionálé rendelkezik... Megtör­tént a búcsú, a vasúthoz konspirativ okokból nem mehettem ki. Nyár volt, dácsában (fenyő- gerendából épült ház) laktunk. A klubban,, ubor­kaszezon“ volt. Az emigránsoknak egyelőre nem tűnt fel, hogy Kun Béla nincs Moszkvában. ... Vártam Kun Bélát, Megjön-e? Lebukik-e?‘‘ A közös élet és a házastársak egymástól távol töltött évei az akkori Európa légkörét és Kun Béla emberi profilját tárják elénk. A visszaemlékezések érdekes, vonzó stílus­ban íródtak. A kiadványnak óriási dokumentáris értéke van: ismert és kevésbé ismert tényeket közöl, s autentikus forrásokból, Kun Béla legközelebbi munkatársainak emlékezéseiből merít. Saját visszaemlékezéseit a korabeli sajtóból vett idé­zetekkel és érdekes képanyaggal illusztrálja. A könyv magyarul négy kiadásban jelent meg, de lefordították orosz és bolgár nyelvre is. A szlovák fordítás (Béla Kun a československé robotnícke hnutie) Viliam Plevza akadémikus utószavával jelenik meg. A kiadvány elemzi Kun Bélának a csehszlovákiai munkás- és kommu­nista mozgalom fejlődésével kapcsolatos állás­pontját is, amely a nemzeti, regionális és világ­méretű forradalom folytatásával és fejlődésével kapcsolatos nézeteihez szervesen kapcsolódik. Plevza akadémikus tanulmánya elmondja, hogy Kun Béla, a hivatásos forradalmár jelentős mér­tékben hozzájárult a csehszlovákiai és a ma­gyarországi forradalmi erők internacionalista együttműködéséhez a tanácsköztársaságok le­verése után is, a húszas és a harmincas évek­ben. ANTON GOSIOROVSKÝ ÚJ szú 4 1986. II. 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom