Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám, szombat
ÚJ szú 5 1986. II. 15. Harc a mosolyokért Szokatlan kép fogadja a betoppanót a kosúti (Košúty) nyugdíjasok otthona előcsarnoknak kicsi, előszobának pedig nagy helyiségében. A fal körül szorongva egymás mellett ülnek a gondozottak.- Orvosra várnak? - fordulok rövid tétovázás után az egyik idős emberhez. A kérdezett közömbösen rám tekint, tetótól-talpig néhányszor végigmér, majd kissé elfordul tőlem. így jelzi, nem méltat válaszra. A másik oldalról hozzánk lép egy alacsony termetű, jó húsban levő férfi. Készségesen, bár szemében gyanakvással magyaráz: • - Az orvosi rendelő másutt van. Nem várunk senkire és semmire. Csak úgy, megszokásból üldögélünk itt. A szobákat délelőtt takarítják, az ebéd még nem kész. Ábrahámffy József, egykori földbirtokos kastélya köré szép parkot építtetett. Kissé ugyan hűvös van, de sétára alkalmas az idő. - Miért nem sétálgatnak, a parkban vagy a faluban? A válasz elmaradt. Ekkor már többen körénk álltak. „Kicsoda, micsoda, mit akar, honnan jött, minek, kit keres?“ - záporoztak a kérdések. Bevallottam, mi járatban vagyok.- Mindent megmutatunk, mindenről tájékoztatjuk - mondta az egyik lakó, akiben az újság, a szerkesztőség említése talán nem szeretem gondolatokat ébresztett -, de vegye tudomásul, egyetlen itt élő nyugdíjast sem szabad névről emlegetnie. Megígértem, s az óhajt tiszteletben tartom. Útközben, amíg eljutottam Mária Krištófikovához, az otthon vezetőjéhez, bepillantottam a tágas, háztartási gépekkel jól fölszerelt konyhába, ahol öt asszony készítette az ebédet. Naponta négyszer kapnak enni a ház lakói. Főzéshez friss zöldséget a helyi gazdaságból is hoznak. Nyáron és ősszel azonban leggyakrabban saját kertjük termését használják föl. A növényápoláshoz egy fizetett alkalmazottjuk van.- Szokott kapálgatni a zöldségeskertben? - fordulok az egyik fiatalosabb mozgású asszonyhoz a folyosón.- Ha kapálhatnék, a fiamét kapálnám - hangzott a meglepő válasz. Az otthon vezetőjét a napi ágyneműcsere, a szennyés elszámolása és a tiszta dunyhahuzatok, vánkosok, lepedők kiosztása közben találtám. Készségesen kalauzolt végig a tizenhárom szobán. A fekvőbetegek szobáiban, melyek inkább termek, tízen is vannak.- Nem a legmegfelelőbb ez a kastély - mondta terepszemle közben a vezető. - Ma már korszerűbb nyugdíjas otthonok is vannak. Reméljük, a 8. ötéves tervidőszakban megkezdik a bővítést. Egy új szárny felhúzását vették tervbe. Elkészülte után jelentős mértékben javul majd a helyzet. Az utóbbi években ugyanis egyre több, szinte magatehetetlen nyugdíjas kéri felvételét az otthonba. Elhelyezésük nemcsak gyarapítja a huszonhat gondozó és nyolc egészségügyi nővér tennivalóit, hanem, ha a 85 nyugdíjas majdnem fele ágybanfekvő, ez rányomja bélyegét az egész otthon életvitelére, hangulatára is.- Gyakoriak az olyasféle megnyilvánulások, hogy „ha kapálhatnék, a fiamét kapálnám“? - kérdeztem.- Néhány éve gondozottaink közül sokan unalomból kapát fogtak, virágokat ültettek, zöldséget gyomláltak. Nézze - mutatja az ablak alatti néhány bokrot-, többéves meggyőző munkánk eredménye. A múlt nyáron ültették nyugdíjasaink, hogy szépítsék környezetüket. Egész nyáron ápolták. Az utóbbi három-négy évre jellemző, ha valaki néhány órát foglalatoskodik a kertben, utána beállít az irodába és kéri a három korona órabért. Kifizetjük - mondja Mária Krištófiková elgondolkodva, majd folytatja:- Megfigyeléseink szerint az utóbbi években sokkal megtör- tebb, szomorúbb nyugdíjasok kerülnek hozzánk, mint 10-15 éve. Beilleszkedésük körülményes. Legrosszabb, ha a rokonság az idős embert lakásából, saját házából egyenesen az otthonba hozza. Ilyenkor az idős ember lelkileg nem készült föl eléggé a sorsdöntő változásra. Hetekig sírnak, míg megszokják az új környezetet.- S hogyan lehetne okosan fölkészíteni az időseket az otthonbeli elhelyezésre? - kérdeztem.- Több oka van annak, hogy a nyugdíjas hozzánk kerül: nincs senkije, vagy a fiatalok munka- és lakáskörülményei olyanok, hogy nem vehetik magukhoz az egyedül maradt szülőt. Esetleg, az idős embernék szinte elviselhetetlen „bogarai“ vannak. Ésszerű a családi ház eladása után, legalább néhány hónapra a szülőt befogadni, még akkor is, ha nagyon szűkén vannak a fiatalok. Könnyebben elviseli a családi fészek felszámolását, s hamarosan rájön, nem konfliktusmentes az élete a saját életüket élő fiatalok között. Aki ezután kerül az otthonba, sokkal kiegyensúlyozottabb, elégedettebb. Nagy Sarolta, egészségügyi nővér tavaly óta dolgozik a nyugdíjasok otthonában. Azelőtt Ga- lántán (Galanta) dolgozott a kórházban. Megkérdeztem:- Nem bánta meg a munkahelyváltoztatást?- Jól érzem itt magam, érdekel, amit csinálnom kell, és az otthon vezetőjétől akiről tudom, hogy még a karácsony estéit is az intézetben maradottak között tölti, ha ván szolgálata, ha nincs - megtanultam nagyon odafigyelni az idősekre. Igaz, hogy az orvosok mellett, kórházakban dolgozó nővérek bizonyos lenézéssel tekintenek a nyugdíjasotthonokban, gyermekintézményekben munkát vállaló társaikra. Valami mégis vonzott az öregek közé. S ma csak bölcsen mosolygok. Nálunk hetente kétszer rendel az orvos, a pszichiáter egyszer. Az időseknél gyakoribb a váratlan rosszul- lét, s olyankor az ügyeletes nővér nem az orvossal áll az ágyhoz. Egyédül kell döntenie, mit adjon a betegnek, gyorsan kell határoznia, mit is csináljon. Munkatársaimmal együtt ezért kísérjük nagy figyelemmel a szaklapok cikkeit, a szakirodalmat - fejezi be.- Szaktudás, szeretet és türelem ... ez a legfontosabb követelmény nálunk - veszi át a szót Frivolt Zsuzsa nővér, aki egy személyben krónikavezető és az otthon kulturális rendezvényeinek szervezője. - Már szó volt a beilleszkedés kérdéséről. Hozzáfűzném, a legtöbb hozzánk érkező ember lelkileg sérült. Leírottnak, fölöslegesnek érzi magát. A munkánkban talán a legszebb: szép szóval hitet önteni beléjük, bebizonyítani nekik, hogy van értelme az életüknek, visszaadni életkedvüket. örülünk, ha a betegek talpra állnak, a könnyáztatta arcok mosolyra derülnek. Szemüveget kérnek, mert olvasni, kézimunkázni akarnak, megjavíttatják fogaikat, törődnek önmagukkal. Az asszonyok fodrászhoz járnak, sokan a nővérekkel készíttetnek frizurát és igénylik a rendszeres fürdetést. Bekapcsolódnak a szakkörök munkájába. Levetkőzik eltompult- ságukat, például szerepelni akarnak az olvasókör rendezte szavalóversenyen. Az egyik asszony itt tanult meg hímezni. A nővérke, aki megtanította, azóta nem győz térítőkét elórajzolni számára. Élvezik a szórakozást, szükségük van a sikerélményre.- Eseményszámba megy, ha vendégeket fogadunk. Szórakoztatni, köszönteni járnak hozzánk a galántai gimnázium, a vízkeleti (Čierna Voda) alapiskola tanulói, a Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai, a járásból több pionír- csapat, a nószövetség szervezetének tagjai és számos szocialista munkabrigád. Olykor népdal- vagy szavalóversenyt rendezünk, esetleg zenét hallgatunk. Mindez az ebédlőben történik, mert nincs más nagyobb helyiségünk - ismerteti az otthon belső életének egyes mozzanatait Mária Krištófiková.- Egyéb szórakozási lehetőségre nem nyílik alkalom az 1479 lakosú községben?- Havonta egyszer moziba megyünk - mondja Nagy Sarolta. - Azután napokig téma a film tüzetes megvitatása éppúgy mint a tévé vagy a rádióadásoké. Az olvasókörben elbeszélgetnek az olvasott művekről. S mindig örülnek az évi nagy kirándulásnak, amikor hosszabb útra indulunk. KODAY BERTA A Nové Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézet népi milícia egysége az utóbbi időben minden téren kiváló eredményeket ért el. Tagjai a székházuk építésénél több mint 7000 órát dolgoztak társadalmi munkában. Az 1948-ban létrejött egység tagjainak 75 százaléka a Példás lövész jelvény viselője. Többször elnyerték, illetve megvédték ezt a címet. Külön büszkék arra, hogy a sorkötelesek kiképzőközpontja, amely fölött védnökséget vállaltak, a járásban a legjobbak közé tartozik. Felvételünkön Michal Moravička aknavetős raja gyakorlat közben.-néCsak egy utas volt... Esős, nyirkos reggel volt, amikor a park melletti autóbuszmegállónál várakoztam, fázósan az ernyő alá bújva. A környéken ezúttal nem volt nagy forgalom, elvétve láttam egy-egy sietős embert. A közelben viszont figyelmes lettem egy középkorú férfira. Jól látom? - tettem fel a kérdést magamban. A férfi összeszedte a megálló körül szétdobált szemetet, papírokat, banánhéjat, eldobott füzetet, üres cigarettásdobozokat és szorgalmasan áthordta az út másik oldalára a szemeteskukába. Mit sem törődve azzal, hogy netán valaki meglátja, a barna, korhadt levelek közül és a nyárról megmaradt gyér fűből is elópiszkálgatta a fehéren virító papírokat, majd amikor a keze már tele lett, a sáros, vizes szemetet a rendeltetési helyére vitte. A kis formájú szeméttartót, amely a megálló melletti pirosra festett korlátra volt szerelve, leemelte, és tartalmát átöntötte a nagy úrtartalmú, szemben levő kukába. A mögöttem várakozó két kamasz egymásra vigyorgott, majd két slukk között az egyik kezével jelezte, hogy ez az ember nem normális. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Ki ez? Az biztos, hogy nem a városi szolgáltató vállalat alkalmazottja, utazótáskája a járdán hevert, s ruházata is megfelelt a jó „átlagnak“. Aztán összegeztem magamban a látottakat: egyszerű, várakozó utas volt, akit bántott az emberek rendetlensége, hanyagsága, szemetelése. Sokan mintha észre sem vennék a megállók melletti szeméttartókat. Viszont az ilyen magatartással nemcsak a környezetünknek ártanak, hanem magukról is bizonyítványt állítanak ki. Nem éppen a legjobbat... CSÖRGŐ ZSUZSA Bíznak erejükben KERÜLETI PÁRTKONFERENCIA KÜLDÖTTE Dús, fekete bajúszú, mar- A káns arcú fiatalember Fazekas Árpád mérnök, a Pelsőci (Plešivec) Egysé- ges Földmúves-szövetke- r ^ zet elnöke. Tömören, megfontoltan beszél. Kiejtése elárulja, hogy nem Gömör szülötte, s bölcsője valahol a Tisza mentén ringott.- Valóban így van- mondja mosolyogva -, kistárkányi (Maié Trakany) vagyok, s nem sokkal a főiskola elvégzése után kerültem Gömörbe, s ma már itt érzem magam otthon. Megismerte a vidéket, az embereket, munkája, családja is ide köti. Hét éven keresztül volt a járás egyik legmagasabban fekvő községe, Szilice (Silice) szövetkezetének az elnöke. Két évvel ezelőtt vette át a pelsőci szövetkezet vezetését. Munkája mellett felelősségteljes politikai tevékenységet is végez. Tagja a járási pártbizottság elnökségének, részt vesz a Kelet-szlovákiai kerület pártkonferenciáján. Ez a megbízatás a párt és a dolgozók bizalmát bizonyítja, ugyanakkor felelősséget is jelent.- Vezetni, irányítani, az emberek érdekeit képviselni valóban nem könnyű feladat- mondja Fazekas Árpád. - Eddig is úgy igyekeztem végezni a munkámat, hogy azzal a dolgozók és a népgazdaság érdekeit, célkitűzéseit szolgáljam. Jól kell ismerni és érteni pártunk gazdaságpolitikáját, s azt egyeztetni a lehetőségeinkkel, a munkafeltételekkel, a dolgozók életkörülményeire vonatkozó igényekkel. Sok példával bizonyítható az ideológiai munka hatása a termelésre. A jövőben persze e téren többet kell tennünk. Meggyőződésem, ha a dolgozók részletesen ismerik a párthatározatokat, pártunk gazdaságpolitikáját, akkor jobban megértik, hogy e célkitűzések szorosan összefüggnek egyéni érdekeikkel, életszínvonaluk emelésével, életkörülményeik javításával. E felismerés hatékonyabb munkára, a minőség javítására, a munkafegyelem szilárdítására ösztönzi őket. Az elmúlt ötéves téridő- szakban a legtöbb munkahelyen ezt a módszert követtük, s ez meglátszott az eredményeken is. A szövetkezetben az elmúlt két évben fokozatosan nőtt a termelékenység. A feltételek már adottak, hogy a 8. ötéves tervidőszakban a járás jól gazdálkodó mező- gazdasági üzemei sorába küzdjék fel magukat.- Az 1984-es esztendő - folytatja az elnök - szövetkezetünk legjobb éve volt. Gabona- termesztés terén elértük az egy hektárra eső négytonnás átlagot, ami az eddigi eredményekhez képest rekordnak számított. Minőségileg javítottuk a takarmányalapot. Eredményes volt az állattenyésztés is. Növekedett a súlygyarapodás, a tejtermelést átlagosan 840 literrel növeltük. Természetes, hogy az eddig elért 2890 literes tejhozammal nem lehetünk megelégedve. Ettől a jövőben szeretnénk sokkal jobb eredményt elérni. E cél érdekében növeltük a takarmányrépa vetés- területét, javítottuk a takarmányok minőségét, mert régi igazság, hogy a tehenet a „száján keresztül fejik“. A szövetkezethez öt község mezőgazdasági területe tartozik, összesen 3400 hektáron gazdálkodnak. Hatszáz fejőstehenük, és ötszáz hízómarhájuk van. Jelentős szerepet játszik a juhtenyésztés is. Hízósertésből évente 320 tonnát adnak a közellátásnak. A gabonanemúek termesztésén kívül olajos növények, főképpen mák termesztésével is foglalkoznak.- A jövőben melyek a legfőbb feladataik, gondjaik?- A mi szövetkezetünkben, de azt hiszem ez a járás minden mezőgazdasági üzemére vonatkozik - válaszolja - a legfontosabbak közé tartozik a földalap kihasználása és a talajjavítás. Vannak olyan körülmények, melyek nehezítik a termelést. Nálunk például a mezőgazdasági terület jelentős része védett terület. Ezeken a területeken tilos a vegyszerezés, különböző növényvédő szerek használata. Ezek alkalmazása nélkül pedig nehéz a termelés fokozása.-Továbbá megemlíteném a munkaidő jobb kihasználását, a munkafegyelem megszilárdítását, a differenciált bérezés bevezetését, a stabil, összetartó kollektívák kialakítását. Ezen a téren nálunk példát mutatnak a gépszerelők és a traktorosok. Jó eredményeket érünk el a melléküzemágakban, ahol többnyire különböző gépalkatrészeket, fék- berendezéseket gyártunk. Jelentős a gott- waldovi cipőgyár sviti részlegével kötött szerződés, így 50-60 nőnek tudunk biztosítani állandó munkalehetőséget.- Mit vár az elkövetkezendő öt évtől?- Elsősorban a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítését, bízunk erőnkben, pártunk megfontolt irányításában, a dolgozók összefogásában és aktivitásában. FECSÓ PÁL
