Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám, szerda

Nemčík nemzeti művésztől Miért zárták ki a jílovéi városi pártbizottság elnökét a kommunisták soraiból? A párt mögé nem lehet rejtőzni Búcsú Július Amikor három vagy négy évvel ezelőtt meglátogattam Spanner Edit festömúvésznót, önkéntelenül is megakadt a szemem egy új Július Nemčík képen.- A halál völgye - mondta a művésznő. - Férjem ajándéka - tette hozzá borzongva, és mert nem egészen értettem a dolgot, elmagyarázta, hogy férje legújabb ajándéka azért kapott ilyen meg­rázó címet, mert úgy érzi, hogy már nem sok van neki hátra az életből. Én még mindig értetlenül álltam, mire a művésznő elmond­ta, hogy a férjét egy kicsit letörte egyik legjobb festőművész-barát­jának a halála. Ráadásul eleget betegeskedik. Persze, korábban is volt már így, reménykedett, majd csak úrrá lesz a mostani helyzeten is. A kép természetesen nem sok­ban különbözött a többi Nemčík- festménytól. Talán egy kicsivel komorabb volt a többinél. Ezt a művésznő is így vélte. Legutóbbi vándorkiállításának anyagában, amely többek között Komáromban (Komárno) is látható volt, számos hasonló tartalmú, balladisztikus festménye szerepelt. A címek is híven tükrözték a tartalmukat: Száraz patak, Fekete felhő, Felhő táj felett, Halódó nap, Nyári vihar; és a képeken valóban ott voltak a komor felhők, a kopár, csontoso­dó fekete fák, a fekete, dombok közé szakadt gyalogutak. Mind­egyik kész ballada, teli feszült­séggel. Mindez megrázott, de amikor újraláttam alkotásait, inkább a tiszta, dallamos, meleg képeket néztem. A feleségéhez hasonló­an, én sem hittem A halál völgyé­nek. Annál is kevésbé, mivel köz­ben gyönyörű, meleg, napsütötte tájakat is festett. Egyik-másik szinte Vergilius idilljeit juttatta eszembe. Táj lovacskákkal, A Duklára vezető út, Földek a dombok alatt. Most mégis meg­történt, ami immár megváltoztat­hatatlan, Július Nemčík nemzeti A módosításokról kérdeztük dr. Viliam Keseget, az SZSZK Egész­ségügyi Minisztériuma jogi osztá­lyának főosztályvezetőjét.- A törvényjavaslat eleve abból indul ki, hogy a nő szabadon dönt­se el, hogy terhességét művileg megszakíttatja, s ezért a bizottsá­gok létjogosultsága megszűnik. (Itt megjegyezném, hogy számos országban, például az NDK-ban ismeretlenek az ilyen bizottságok.) Az elv az, hogy a művi terhesség­megszakítást a nő írásbeli kérvé­nye alapján végezzék el, ha egész­ségi állapota, valamint a magzat kora nem akadályozza a beavat­kozás végrehajtását. Természete­sen abban az esetben, ha a ter­hesség veszélyezteti a nő életét, egészségét, vagy ha a magzat fejlődése rendellenes, a művi ter­hességmegszakítás egészség- ügyi okokból indokolt. Vagyis, a javasolt törvénymódosítás megadja a nőnek a jogot, hogy indoklás nélkül kérvényezze ter­hessége megszakítását, de figye­lembe véve az egészségre és az egészséges utódlásra való alkot­mányos jogát, a terhességet egészségi okokból is megszakít- tathatja. Az elmondottakból egyértelmű­vé váltak a nők jogai. De apróra váltva, mit kell majd a jövőben, a javaslat törvényerőre jutása után tenniük a terhességüket nem vál­laló nőknek?- írásbeli kérvénnyel (lesznek elórenyomott nyomtatványok is) fordulnak lakhelyük szerinti, kör­zeti illetve üzemi szakorvosukhoz, aki felülbírálja egészségi állapotu­kat, s megtartva az előírt határidőt (12 hét) a kérvényezőt beutalja az művész nincs többé közöttünk. Elérkezett és megállapodott ,,a halál völgyében", és igazat kell adjunk neki. Többet tudott az élet­ről, mint mi. Reálisan érezte-érzé- kelte mindig a dolgokat, ezúttal sem túlzott. A háborús években lángoló lo­vak vágtattak képzeletében Prága fölé. Lélekben a felmentő sereget várta, a képen pedig vörös tűzzel égtek a lovak a város fölött. Ké­sőbb az elesetteket, földönfutókat festette, akárcsak barátja, a nagy szlovák festő, Cyprián Majerník. A háború után megfestette - hogy ne csak az emlékezet őrizze - el­pusztult szülőfaluját, majd a seb­helyes tájat. Amikor lassan behe­gedtek a sebek, gyönyörúszép napsütötte földekben, virágos ré­tekben, idillikus, mesébe illő tájak­ban gyönyörködött. Végül jött a ballada elóérzete. Azon kevesek közül való volt, akik életük utolsó pillanatáig igazi festők maradtak. Képpel fejezte ki gondolatait. Nem így kezdődött az élete. A Prešov környéki kis faluban, ahol 1909-ben született, és az egész vidéken nagy volt a nincste- lenség akkoriban, és rá sem várt fényes pálya. Ácsmester lett. De abban az időben élt, küszködött illetékes egészségügyi intézet nő- gyógyászatára. Az orvos termé­szetesen felvilágosít az esetleges nem kívánatos mellékhatások ve­szélyességéről és szól a fogam­zásgátlás szükségességéről is. Ha az orvos úgy látja, hogy az illető nem felel meg a feltételek­nek, s ezt közli is a kérvényezővel, az három napon belül kérvényez­heti az orvosi döntés felülbírálását járási, illetve kerületi szakorvosi szinten. Talán szólhatnánk az úgyneve­zett miniinterrupciókról is, melyek a terhesség korai stádiumában (a nyolcadik hétig) végezhetők el. Ugyanis ez idáig a bizottság általi döntés hosszadalmassága szinte lehetetlenné tette ezek végrehaj­tását. A törvénymódosítási javas­lat foglalkozik ezekkel a kérdések­kel is?- Az ún. miniinterrupció (altatás nélkül kiszippantják a méh tartal­mát) kímélóbb eljárás mint a művi terhességmegszakítás, s a nem kívánatos mellékhatások is egy- hetedre csökkennek. Az egész­ségügyi szempontokon túl nem hanyagolható el a gazdasági sem. Gondolok itt a kórházak kapacitá­sára éppúgy, mint a betegállo­mány alakulására. Míg a művi ter­hességmegszakításnál a munka- képtelenség lehet hét-tíz napos, a másik módszer alkalmazásánál csupán két-három napos. Ezek a szempontok is - mert nem lehe­tett megtartani a rövid határidőket - megkérdőjelezték a bizottságok szükségességét. A múltban az volt a gyakorlat, hogy a nőnek a művi terhesség­megszakításért bizonyos díjat kel­lett fizetnie. Ha egészségi okok már Prešovban néhány festő, Jor­dán Miklós, Rákosi Ernő. Előbb a templomképek restaurálásában segédkezett, később egyre jobban vonzotta a ceruza meg az ecset, s így végül is jelentkezett a prágai képzőművészeti akadémiára. A háborús években nem volt olyan egyszerű iskolába járni, még ke­vésbé Prágában. Mégis sikerült befejeznie tanulmányait, majd az 1909-es művészcsoport tagja lett. A már említett Cyprián Majer­ník, de többiek is, Štefan Bednár, Csemiczky László, Jozef Hečko, Ján Mudroch, Nemes Endre és az előttük és utánuk járók is, köztük Jokoby Gyula, Lórincz Gyula külö­nösen érzékenyek voltak a szociá­lis elnyomásra. így hát ó is újra éli gyermekkorát, figyeli és festi az emlékekkel teli tájat, amelybe be­leszületett, de amely oly mostohán bánik lakóival, hogy szinte magá­ba nyeli a nyúzott lovakat, gör­nyedt parasztjait. Ebben az időben Prága és Prešov között ingázik. Három év múlva végre letelepszik, az utóbbi városban. Vagy ötven képet fest róla. Képeit a kiállítóte­rem helyett kirakatokban helyezi el. Megnősül. A háború után Kas­sára (Košice), majd innen a fővá­rosba költözik. Itt is, ott is szervezi a képzőművészeti életet. Fest és, ha teheti, siet haza, hogy újra és újra átélje a szülőföld kínálta lát­ványt. Később, amikor már egyre nehezebben mozdul ki műtermé­ből, emlékezetből festi mindazt, amit szeret, ami olyan közel áll a szívéhez. Mintha örök honvágy gyötörné, képzeletében újra és új­ra otthon jár, ecsetje pedig festi „hosszú képsorokban“ a szülő­föld gyönyörű tájait. Mintha már nem is a művészet lenne fontos, hanem a festés, a táj, a rög, az emberek. A film most elszakadt. Július Nemčík nincs már az élők között. Csak a képei. De azok annál ele­venebben. Július Nemčík nyugod­tan indult „a halál völgyébe“. NÉMETH ISTVÁN indokolták a beavatkozást, a bea­vatkozás ingyenes volt. Ezen a té­ren is történik változás?- A javaslat az, hogy ha a nő a törvényes határidőn belül kérvé­nyezi terhességének megszakítá­sát, a díj ötszáz korona lesz. Ha terhessége miniinterrupcióval sza­kítható meg, nem kell fizetnie. Ter­mészetesen ingyenesen végzik a beavatkozást akkor is, ha egészségügyi okok miatt történik. S végezetül megtudhatnánk mi­lyen stádiumban van jelenleg a törvény módosítása?- A törvénymódosítási javasla­tot előterjesztettük az SZSZK kor­mányának. Megvitatása után az SZNT megtárgyalja, majd jóvá­hagyja. Ha törvényerőre emelke­dik, előreláthatólag ez év felében lép hatályba. összegezve tehát a hallottakat: az elképzelések valóra váltásával gyorsabbá, egyszerűbbé válik az ügyintézés, s a nő megkapja a jo­got, hogy önmaga döntsön. S ha idejében fordul orvoshoz, a kevés­bé káros megoldást választhatja. A felelőtlen kapcsolatteremtések korlátozása érdekében fokozot­tabb mértékben kell foglalkozni a családtervezéssel, de a partner­választás kérdésével, s nem utol­sósorban magával a fogamzás- gátlással is. S ez nemcsak az iskolák, hanem elsősorban a szü­lők feladata. Ha bátrabban, nyíltabban szó­lunk ezekről a sokak számára még mindig kényes kérdésekről, talán sikerül elérni, hogy egyre keve­sebb lesz azok száma, akik nem vállalva az anyaságot a művi ter­hességmegszakítás mellett dönte­nek. PÉTERFI SZONYA I A déčíni járási pártbizottság hosszan foglalkozott Václav Po­láknak, a jílovéi városi pártbizott­ság elnökének, a Járási Építőipari Vállalat vezető dolgozójának ese­tével. Végül is jóváhagyta a Déčíni Járási Építőipari Vállalat pártalap- szervezetének döntését, amellyel kizárta ót a kommunista párt sora­iból. ' Václav Polákot 1967 márciusá­ban vették fel a pártba. Feladatait becsülettel teljesítette. A rábízott tisztségeket pontosan ellátta. Min­denütt valamivel többet tett a köte­lességénél, lendülettel, odaadás­sal, ötletesen dolgozott. Huszonöt éves korára a Déčíni Városi Építő­ipari Vállalat igazgatója lett, és több éven át sikeresen tevékeny­kedett ebben a tisztségben. Ab­ban az időben választották meg lakóhelyén, Jílovéban a városi pártbizottság tagjává. Nem lennénk objektívak, ha nem tennénk hozzá: a fiatal veze­tő gyorsan megszédült: fennhéjá- zóan kezdett bánni egyes beosz­tottjaival. Ez pedig összeegyeztet­hetetlen az irányító tisztségben dolgozó kommunista munkájával. Erről nem egy megjegyzést kellett hallania, és úgy tűnt, hogy Václav Polákra hatott is az elvtársiatlan viselkedésével kapcsolatos bí­rálat. A hetvenes évek végén a városi építőipari vállalat egyesült a járá­sival. Václav Polákot fómechani- kusnak nevezték ki. Közben a jílo­véi városi pártbizottságon maga­sabb tisztségbe került, elnökké választották. A fiatal elnök nem egy feladatot jól teljesített a város fejlesztése érdekében. Egyes negatív jellembeli tulaj­donságai azonban a tisztség hatá­sára ismét előtérbe kerültek. Az elnök egyre kevésbé vette figye­lembe mások nézeteit, ós fokoza­tosan megszokta, hogy mások he­lyett dönt. A pártbizottságon belüli korábbi munkamegosztás meg­szűnt, ami azt a benyomást keltet­te, hogy a'bizottság csak elnöké­nek köszönhetően működik. Dön­téseit Václav Polák csak közölte a bizottsággal, ez volt minden. A pártbizottság egyes tagjai csak­nem teljesen megszűntek dolgozni. Az elnök teljesítette feladataikat. A járási pártbizottság tisztségvise­lői nemegyszer beszélgettek Vác­lav Polákkal helytelen vezetői stí­lusáról, bírálták, figyelmeztették ót. A bírálat akkor még nem is maradt hatás nélkül. A járási építőipari vállalatnál betöltött irányító tisztségében azonban Václav Polák már senki­re sem volt tekintettel. Magánutak- ra használta a szolgálati gépko­csit, visszaélt szolgálati beosztá­sával. A munkásokkal szemben durván, lenézően viselkedett, min­denkinek állandóan hangsúlyozta, mennyire felelős párttisztséget lát el. önkényesen megszegte a munkafegyelmet, elhagyta mun­kahelyét, állítólag éppen párttiszt­ségével kapcsolatos ügyek miatt. A rábízott tisztség és a járás veze­tő párttisztségviselóinek neve mö­gé bújt. A járási építőipari vállalat veze­tősége, üzemi pártbizottsága és pártalapszervezeti bizottsága eze­ket a kifogásokat sokáig egészen természetesen elfogadta. Senki sem ellenőrizte útjait a járási szék­helyen: hiszen a városi pártbizott­ság elnökében megbíztak. De Václav Polák idővel teljesen elját­szotta ezt a bizalmat. Hibákat csak másokban látott, önmagában so­ha. A személye elleni bírálatért másokat meg is fenyegetett. A vállalat vezetősége végül is úgy döntött, hogy intézkedik egyes bírált jelenségek ügyében. Václav Polák azonban ezután sem tartot­ta tiszteletben az előírásokat, pe­dig tisztségére való tekintet nélkül ez kötelessége lett volna. Tovább­ra is jogtalanul használta magán­útjaira a szolgálati gépkocsit. Csak önmagát látta és ismerte el. A helyzet egészen odáig fajult, hogy az alapszervezet - amelynek ó is tagja volt - kommunistái ki­mondták: ,,Ha Polák elvtárs a pártban marad, ez a kommunis­ták kigúnyolása lesz, és aligha válnak a fiatalok a CSKP tagjelölt­jeivé“. Ezt a jegyzőkönyvben ol­vashatjuk. Nagyon komoly sza­vak. Tekintetbe véve a lakóhelyéről is érkező észrevételeket, 1984 jú­niusában Václav Polákot felmen­tették a városi pártbizottság elnö­kének tisztségéből. Ugyanazon év augusztusában felfüggesztették párttagságát, mert a népi ellenőr­zési bizottság és a rendőrség vizs­gálatot kezdett a szolgálati gépko­csi magáncélokra való kihasználá­sa miatt. A hosszan tartó vizsgálat alátámasztotta a figyelmeztetések helyességét. A szolgálati gépkocsi magáncélokra történt indokolatlan használatával Václav Polák a vál­lalatnak legalább 31 ezer korona kárt okozott. Ezenkívül vezetőként a vállalat beleegyezése nélkül kü­lönféle ajándéktárgyakat készítte­tett 15 ezer korona értékben. To­vábbi pénzt indokolatlanul vett fel egy szlovákiai szolgálati útra, amelyre soha nem került sor. A törvény megsértéséért a Dé­číni Járásbíróság egyévi szabad­ságvesztésre ítélte. Az Ústí nad Labem-i Kerületi Bíróság az ítéle­tet jóváhagyta. A járási építőipari vállalat alapszervezete ezekért a hibáiért és a pártalapszabályzat megszegéséért Václav Polákot ki­zárta a párt soraiból. A járási párt- bizottság elnöksége a döntést jó­váhagyta. Václav Polák a CSKP Észak-csehországi Kerületi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságához fellebbezett. Ott azonban fellebbe­zését elutasították. Václav Polák megkapta igaz­ságos büntetését. De szükség volt erre? Erre a kérdésre a járási pártbizottság és a járási építőipari vállalat több dolgozója válaszolt. Václav Drahokoupil a vállalat energetikusa: „Feltétlenül helyes fiatalokra felelős tisztségeket bíz­ni. Csakhogy Václav Polák nem bírta elviselni a vezető gazdasági dolgozók és a párttisztségviselók munkájával járó erkölcsi felelős­séget.“ Otakar Veselý, a déčíni járási pártbizottság vezető titkára: „En­nek nem kellett volna megtörtén­nie, ha jobban figyelembe vettük volna jellembeli tulajdonságait. Ál­landóan időszerű az az elv, misze­rint meg kell bízni, de ellenőrizni is kell. Megvalósítására következe­tesebben törekedni kell“. Stanislav Hospudka, a Déčíni Járási Építőipari Vállalat üzemi pártbizottságának elnöke: „Válla­latunknál a különféle szervezetek számos önkéntes tisztségviselője dolgozik. Sohasem takaródznak tisztségükkel. Václav képes volt feladatainak teljesítésére, de sok­szor nem párttaghoz méltóan vi­selkedett. Következetesebben kellett volna reagálnunk az embe­rek figyelmeztetéseire, és sza­bálysértéseivel már akkor kellett volna foglalkoznunk, mielőtt még ekkora méreteket öltöttek. Mindez nagy tanulság számunkra“. František Vomáčka, a járási építőipari vállalat sofőrje: „Köz­vetlen beosztottja voltam. Nem tudta elviselni a személyét ért bí­rálatot. A pártszervekre hivatkoz­va fenyegetőzött. Ezért is tartott olyan sokáig amíg a dolgok változ­ni kezdtek“. Dudék Rychtecký, a vállalat kettes számú pártalapszervezeté- nek elnöke: „Féltünk szabálysér­téseivel foglalkozni. Azt akartuk, hogy a járási pártbizottság foglal­kozzon velük. De egyre inkább meggyőződtünk arról, hogy szá­mára a párt csak arra volt jó, hogy mögéje rejtőzzék, ismeretségeire hivatkozott és számára az alap­szervezet semmit sem jelentett. Ekkor már mozgásba lendültünk. De ez már késő volt. Szigorúbbak­nak kellett volna lennünk vele szemben. Ez a mi hibánk“. A legnagyobb mértékben ter­mészetesen maga Václav Polák a bűnös. Senkinek sincs joga ah­hoz, hogy a párt mögé rejtőzzék, és visszaéljen párttagságával, va­lamint a rá bízott tisztséggel. VÁCLAV PERGL NYÍLTAN A KÉNYES KÉRDÉSEKRŐL A döntés a nőké Köztudott, hogy hazánkban egyre emelkedik azok száma, akik bizonyos okok, életkörülményeik miatt terhességük művi megszakítását kérvényezik. Az orvosok nem szívesen vállalják a beavatkozást, de abból az elvből kiindulva, hogy inkább szakemberek végezzék, mint ahogy valaha mások, - beláthatatlan következményekkel - a 68/1957-es számú törvény alapján indokolt esetekben engedélyezik a terhesség megszakítását. A nemzeti bizottságok által kinevezett szakbizottságok hivatottak arra, hogy a kérvényen feltüntetett indokokat felülbírálják, s úgy döntsenek, hogy ne szegjék meg a törvényt, de vegyék figyelem­be a kérvényező álláspontját is. S ez az, ami akadá­lyozza a gyors lebonyolítást, hiszen a kérvényező több indokot is felsorol. A bizottsági tagok kénytele­nek figyelembe venni az időtényezőt is, (a művi terheség megszakítás a magzat 12 hetes koráig vé­gezhető el), s ezért általában csak komoly egészség- ügyi okok miatt utasítják el a kérelmeket. A bizottság ma már nem teljesíthette, de nem is teljesítette eredeti rendeltetését. Alapos elemzés után az érdekelt szakemberek úgy határoztak, hogy az eddi­gi bizottság általi döntéseket új elvek szerint módo­sítják. ÚJ SZÚ 4 1986. I. 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom