Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1986. I. 2. Elhárítani a fegyverkezést az űrben és megállítani a földön A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozata (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség december 29-én az alábbi nyilatkozatot tette közzé: Az amerikai fél ismét megkísérelte rágalomkampány kibontakoztatását arról, hogy a Szovjetunió állítólag „megsérti“ nemzetközi kötelezettség­vállalásait. E célból állították össze az amerikai kormány újabb „jelentését“ az USA Kongresszusához, amely megis­métli azon megalapozatlan állítások összességét, amelyeket már hosszú évek óta szeretnének érvényre juttatni azok, akik mindenáron meg akarják akadályozni az USA és a Szovjetunió közötti konstruktív megállapodásokat a lázas fegyverkezés korlátozásáról, a nemzetközi helyzet javításáról, a szovjet-amerikai kapcsolatokban a jobb irányába történő fordulatról. A szovjet fél a múltban teljesen egyértemű álláspontra helyezkedett ezzel az irányvonallal kapcsolatban, amely megengedhetetlen az államok közötti viszonyokban, valamint azon tisztességtelen módszerekkel kapcso­latban is, amelyeket alkalmaznak. Ép­pen erről volt szó abban a memoran­dumban, amelyet az USA kormányá­nak 1984 januárjában adtak át, továbbá a washingtoni szovjet nagykövetség jelentésében, melyet az amerikai kül­ügyminisztériumnak nyújtottak át 1985 februárjában, s úgyszintén a TASZSZ június 12-i nyilatkozatában. A Szovjetunió szerződésekkel kap­csolatos politikája és gyakorlati tettei mindig becsületesek és következete­sek voltak s lesznek a jövőben is. Az 1972-ben a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződés, vala­mint az ideiglenes megállapodás alá­írása, ezt követően pedig az 1979-es SALT-2 szerződés aláírása óta eltelt időszakban a Szovjetunió semmi olyat nem tett, ami ellentétes lenne a megálla­podások rendelkezéseivel, s nem tett kísérletet ezek megkerülésére. Ugyan­ez vonatkozik a Szovjetunió más jogi és politikai kötelezettségvállalásaira, amelyeket említ az amerikai „jelentés“, legyen szó akár a helsinki Záróokmány­ról vagy a föld alatti nukleáris robbantá­sok korlátozásáról 1974-ben kötött szerződésről akár a békés célú föld alatti atomrobbantásokról 1976-ban kötött szerződésről vagy egyéb további két- és sokoldalú dokumentumokról. Az ameri­kai fél ezt tudja. Azon állításainaktartha- tatlansága, miszerint a Szovjetunió „megsértette“ volna szerződéses köte­lezettségeit, lelepleződött az állandó szovjet-amerikai tanácskozó bizottság ülésén is. Ezt a szervet hivatalosan hozták létre azzal a céllal, hogy ellen­őrizze azon megállapodások megtartá­sát, amelyeket a felek megkötöttek. Az állandó bizottság amerikai képviselője- amint azt nemrégiben bejelentették- az Egyesült Államok Kongresszusa előtt megerősítette, hogy a Szovjetunió teljesíti kötelezettségeit. Bármilyen ka­tonai-technikai és jogi szófacsarásokat találjon is ki Washington abbeli igyeke­zetében, hogy bizonyítsa, a Szovjetunió állítólag nem tartja meg a szerződése­ket, léteznek alapvető, vitathatatlan té­nyek, melyek széles körben ismertek és egyértelműen bizonyítják a dolgok való­di állását, azt, ki és hogyan viszonyul a megállapodásokhoz, s általában a nemzetközi jog tiszteletben tartásá­hoz. Nem az USA-nak, hanem a Szov­jetuniónak van meg minden oka arra, hogy feltegye a kérdést, lehet-e hinni abban, amire az amerikai fél szerződés­ben vállal kötelezettséget, s teljesíti-e azokat. Ennek alátámasztására elég néhány lényeges példát felsorolni. A rakétaelhárító rendszerek korláto­zásáról 1972-ben kötött szerződés, amelyet az USA elnöke aláírt, a Kong­resszus pedig ratifikált, időtartalmát te­kintve nem korlátozott. Arra kötelezi a Szovjetuniót és az Egyesült Államo­kat, ne telepítsenek területükön rakéta­elhárító rendszereket, s ne hozzák lét­re az ezekhez szükséges alapokat. Kötelezi továbbá mindkét felet, hogy a tengereken, a levegőben vagy a világűrben elhelyezett, vagy a moz­gatható szárazföldi objektumokra tele­pített ilyen rakétavédelmi rendszerek elemeit se fejlesszék, ne végezzenek velük kísérleteket és ne állítsák rend­szerbe. Hogyan viszonyul az amerikai fél a szerződésnek ehhez az alapvető rendelkezéséhez? A szerződés köz­vetlen megsértése volt az, amikor az amerikai kormány meghirdette a raké­tavédelmi rendszer létrehozásának programját az USA és NATO-szövet- ségeseinek területén. Nem titkolja, hogy e rendszer részét alkotnák a be­tiltott, világűrbe telepített elemek. Már több tízmilliárd dollárt fordítottak azok­ra a munkákra, amelyekkel lényegé­ben felszámolják a rakétaelhárító rend­szerek korlátozásáról szóló szerző­dést. A szerződés felborítását célzó igyekezetei olyan formális megállapí­tásokkal leplezik, hogy a szerződés állítólag nem tiltja a kiterjedt rakétavé­delmi rendszer létrehozásával kapcso­latos „kutatómunkát". Emellett már ko­rábban kijelentették, megtalálták a szerződés olyan „magyarázatát“ is, amely lehetővé tenné nekik, hogy a „kutatásról“ áttérjenek a betiltott rendszerekkel végzett széles körű kí­sérletekre. Ismeretes, hogy a rakétael­hárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződéssel ellentétben az USA Thu- lában (Grönland) új, nagy fázisráccsal ellátott rádiólokátor-állomást épít an­nak ellenére, hogy az ilyen típusú állomásokat a szerződés szerint csak a saját területének határtérségeiben lenne szabad létrehozni. A tervek sze­rint hasonló állomást létesítenek az angliai Fylingdalesban. Ilyen körülmények között már telje­sen világos, miért vált szükségessé a „csillagháborús“ program meghirde­tése után két évvel hamis adatokat kiagyalni arról, hogy a Szovjetunió sa­ját területének védelmére a rakétavé­delmi rendszer létrehozásának „kü­szöbén áll." Ugyancsak érthető, miért kellett a Krasznojarszk térségében lé­tesített mi rádiólokációs állomásunk­nak olyan funkciókat tulajdonítani, ami­lyenekkel nem rendelkezik és nem is fog, miért kellett a legkülönbözőbb kita­lálásokhoz folyamodniuk. Mindennek egyetlen oka van - hogy leplezzék saját tetteiket, amelyek összeegyeztet­hetetlenek a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződéssel Az USA kormánya úgy szeretné ma­gát beállítani, mint a SALT-2 szerző­dés védelmezőjét - ez olyan szerep, amely Washingtonnak semmiképpen nem jár ki. Hiszen tudvalévő, ha az USA időben ratifikálta volna ezt a szer­ződést, mára már megvalósult volna a stratégiai támadófegyverek széles körű csökkentése, s megnyílt volna az út a további nagyarányú és átfogóbb csökkentésekhez ezen a területen. Washington viszont éppen ezt nem kívánta. A kormány képviselői nyíltan kijelentették, hogy a „SALT-2 megtar­tására az USA-nak nincsen sem jogi, sem erkölcsi kötelezettsége". Tehát az Egyesült Államok nem rati­fikálta a szerződést, csupán 1982 má­jusában jelentette be azon szándékát, hogy nem kezdeményez olyan akció­kat, amelyek aláásnák a SALT-2 szer­ződést. A valóságban azonban az amerikai kormány teljesen másképpen jár el. Az USA, amely nem teljesítette - a SALT-2 szerződéshez csatolt jegy­zőkönyvben foglalt kérdések megoldá­sára vállalt kötelezettségét, megkezdte a szárazföldi és tengeri telepítésű nagy hatótávolságú robotrepülőgépek gyár­tását és rendszerbe állítását. Úgyszin­tén hozzálátott Nyugat-Európában új ballisztikus rakétáinak és robotrepüló- gépeinek telepítéséhez, amivel közvet­lenül a SALT-2 szerződés alapját tá­madta, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fennálló stra­tégiai egyensúlyt, amit a szerződés megállapításai is rögzítenek. Ez a szerződés XII. cikkelyének nyílt meg­sértése, hiszen az kimondja az egyen­súly megsértésének tilalmát. Nem véletlen az sem, hogy a szov­jetellenes rágalomkampály - miszerint a Szovjetunió nem teljesíti a SALT-2-t - szintén a szerződés azon kitételére irányult, amelyek a legnagyobb gátat jelentik az új amerikai stratégiai prog­ramok megvalósítása előtt. A Szovjet­uniót többek között azzal vádolják, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták második új típusának kifejlesz­tésén dolgozik, bár az USA-ban tudják, hogy nincs szó új rakéta fejlesztéséről, csupán a meglevő RS 12-es szovjet rakéta korszerűsítéséről. Emellett ók maguk fejlesztik az új MX rakéta mel­lett az interkontinentális ballisztikus ra­kéták másik típusát - a Mitgetmant. A Szovjetunió és az USA között tárgyalások folynak az atom- és az ürfegyverekról. Ezek célja hatékony megállapodások kidolgozása, amelyek arra irányulnak, hogy elhárítsák a lázas fegyverkezést az űrben és megállítsák a földön, megszilárdítsák a stratégiai stabilitást, s végső soron teljes mérték­ben felszámolják a nukleáris fegyvere­ket. Az erre vonatkozó megállapodást a novemberben Genfben megtartott szovjet-amerikai csúcstalálkozón megerősítették. A Szovjetunió a genfi tárgyalásokon javaslatot terjesztett elő a csapásméró úrfegyverek betiltására és azon nukle­áris fegyverek 50 százalékos csökken­tésére, amelyek meghatározzák a Szovjetunió és az USA közötti straté­giai egyensúlyt. Az amerikai fél állás­pontja mindeddig lényegében az volt, hogy elutasította a tárgyalások témájá­ról és céljairól szóló megállapodás tel­jesítését. Az USA ellenez minden olyah intéz­kedést, amely elhárítaná a lázas űr­fegyverkezést. Ehelyett azt ajánlja, hogy a felek e fegyverkezés valamilyen „szabályainak“ kidolgozásával foglal­kozzanak. Ragaszkodnak a csapás­mérő kozmikus fegyverek létrehozását célzó programjukhoz, amely csak azt eredményezheti, hogy nagymértékben destabilizálódik a stratégiai helyzet és minden irányban fokozódik a lázas fegyverkezés. Az amerikai fél minded­dig az atomfegyverzet hatékony csök­kentésére sem mutatott szándékot: a tárgyalások legutóbbi fordulójában előterjesztett javaslatai bár említik ugyan a jelentős csökkentést célzó szovjet kezdeményezést, a valóság­ban azonban nyitva hagyják az utat a stratégiai hordozók és robbanófejek számának korlátlan növekedése és te­lepítése előtt, s egyáltalán nem állítják le a lázas nukleáris fegyverkezést Eu­rópában. Az ilyen magatartás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen azzal a feladat­tal, hogy meggyorsítsák a genfi tárgya­lásokat, s konkrét megállapodásokat dolgozzanak ki az atomháborús ve­szély elhárítása, a szovjet-amerikai kapcsolatok javítása érdekében. Rendkívül időszerű és fontos kérdés az összes atomrobbantás leállítása. Ennek végrehajtása egyet jelentene az atomfegyverzet elhalását célzó folya­mat megkezdésével, az atomsorompó- szerződés VI. cikkelyében foglalt köte­lezettség teljesítésével. A Szovjetunió egyoldalúan leállította az összes atom­robbantást. Javasoljuk az USA-nak, csatlakozzon hozzánk, hogy így az atomrobbantásokra elrendelt moratóri­um kétoldalúvá váljék. Emellett a szov­jet fél javaslatot tett a megbízható ellenőrzés létrehozására is. Az alapvető politikai, jogi és erkölcsi kötelességek - amelyeket a Szovjet­unió és az USA, mint a fő atomhatal­mak magukra vállaltak - teljesítéséről van szó. Ha e kérdésben az USA negatív álláspontja nem változik meg, az bizonyítja, milyen Washington igazi viszonya ahhoz a problémához, amely óriási jelentőségű az emberiség békés jövőjének biztosítása szempontjából. Ezt nem lehet leplezni semmilyen kita­lálásokkal arról, hogy a Szovjetunió megsértette volna a föld alatti atomrob­bantásokról szóló 1974-es és 1976-os szerződéseket, azokat a szerződése­ket, amelyeket az USA nem hajlandó ratifikálni és amelyeket nem egy alka­lommal megsértett. A TASZSZ-T AZ ALÁBBIAK KÖZLÉSÉRE HATALMAZTÁK FEL: A Szovjetunió szilárdan törekszik minden szovjet-amerikai megálla­podás megőrzésére, amelyeket az egyenlőség és egyenlő biztonság elve alapján dolgoztak ki, síkraszáilt ezek szigorú megtartása és teljesí­tése mellett. Nem engedhető meg a rakétavé­delmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződés aláásása, amely szerződés alapvető jelentőségű a lá­zas űrfegyverkezés elhárítása, a nukleáris fegyverzetek korlátozá­sát és csökkentését célzó folyamat fokozatos kibontakoztatása szem­pontjából. Ki kell zárni minden olyan akciót, amely ellentétes e szerző­déssel és sértené azt. A szovjet fél megerősíti a SALT-2 szerződéssel kapcsolatos állás­pontját. Abból indul ki, hogy e szer­ződés - amely akadályt jelent a két fél legerősebb fegyvereinek mennyi­ségi növekedése és minősége töké­letesítése előtt - rendelkezéseinek megtartása továbbra is rendkívül je­lentős a stratégiai egyensúly megőr­zése és az atomfegyverzet korláto­zásáról és csökkentéséről szóló po­tenciálisan új megállapodások ki­dolgozását szolgáló feltételek létre­hozása szempontjából. Gyakorlati lépéseket kell tenni az atom- és ürfegyverekról folytatott genfi tárgyalások meggyorsítására azzal, hogy végre megkezdődjék az olyan megoldások előkészítése, amelyek ténylegesen biztosítanák a lázas fegyverkezés elhárítását az űrben és megállítását a földön. E célok elérése sürgető korpa­rancs. Az atomháború megengedhe­tetlen, s annak nem lehet győztese. E kérdésben a kölcsönös megértést legfelsőbb szinten is kinyilvánítot­ták. Ebből kell gyakorlati következ­tetéseket levonni. A Szovjetunió kész hozzájárulni az álláspontok közelítéséhez a béke és nemzetközi biztonság központi kérdéseiben. Felszólítja az USA-t, járjon el hasonló szellemben, s ta­núsítson nagy felelősségtudatot minden néppel szemben. HÍRÉHEZ, NEVÉHEZ MÉLTÓ PROGRAM Épül és változik a „legszebb város“ Hajdanán Rimaszombatot (Rimavská Sobota) a legszebb város­ként emlegették. Az évtizedek múltával régi rangja, neve kissé megkopott ugyan, ám kétségtelenül ma is Dél-Szlovákia egyik sajátos hangulatot árasztó járási székhelye. Fejlődése különösen az utóbbi egy-másfél évtizedben gyorsult meg. A legutóbbi választási időszak városfejlesztési programjáról, az eredményekről és a huszonkétezer városlakót és vezetőit foglalkoztató gondokról Pavel Brniar mérnökkel, a vnb elnökével beszélgettünk. • Elnök elvtárs, személy sze- szolgáltatások, a korszerű szol­rint hogyan értékeli a választási program teljesítését?- Elöljáróban el szeretném mondani, hogy a választási program nyílt dokumentum, mely szükség esetén időközben is rugalmasan kezelhető, a la­kosság legsürgetőbb igényei­nek, s persze anyagi lehetősé­geinknek megfelelően bővíthető. A program teljesítését a fentiek figyelembevételével évenként megvitatjuk és ellenőrizzük. Az elkövetkező hetekben és hóna­pokban viszont egy hosszabb időszak alapos értékelésére ke­rül sor, s szeretnénk, ha ebben nem csupán a szükebb körű vá­rosvezetés, hanem a lakosság széles rétegei is részt vennének, mint ahogyan elvárjuk polgára­ink észrevételeit és javaslatait az új választási időszak program- tervezetének kialakításában is. A jelenlegi választási program teljesítését mi összességében pozitívan értékeljük, hiszen vá­rosunkban 1 milliárd 180 millió koronát fordítottunk építésre, többet, mint bármelyik korábbi tervidőszakban. Hadd említsek meg a legjelentősebb ipari beru­házások közül néhányat. A váro­sunk északi részén megkezdett nagyberuházás keretében gép­gyár létesült. A gyárépítés első szakasza 230 millió koronát igé­nyelt, s a fejlesztés az elkövetke­ző években is folytatódik. Nálunk különös jelentősége van a gép­gyártás meghonosításának, mi­vel a környék és az egész járás mezőgazdasági jellegű, s a gé­pesítés következtében felszaba­dult munkaerő nagyrésze a ko­rábbi években elvándorolt. Ugyancsak az értékelt időszak­ban 99 millió koronás ráfordítás­sal felépült egy korszerű kenyér­gyár, melynek üzembehelyezé­sétől sokat reméltünk, ám vára­kozásaink nem minden vonatko­zásban teljesültek. A választék kenyérből és péksüteményből kétségtelenül bővült, ám a minő­ség nem mindig megfelelő. Még egy borkombináttal is gazdagod­tunk (ennek építési költségei megközelítették a 70 millió koro­nát), s bővült a Cirko fafeldol­gozóüzem, a Nógrádi textil­üzem, az Agrostav, s megkez­dődött a helybeli konzervgyár re­konstrukciója is. • A lakásépítésben mennyi­ben sikerült megvalósítani az el­képzeléseket?- Csak részben. Az állami és szövetkezeti lakásépítés, mellyel korábban igen sok problémánk volt, lényegében teljesítette fela­datát, az egyéni építkezések te­rén viszont jelentős lemaradás tapasztalható. Nem mintha hiá­nyozna az építkezési kedv, ha­nem - mert sajnos - nem tudtuk idejében megteremteni a szük­séges feltételeket. A magánerős építkezésre kijelölt helyek köz­művesítése késik. Ami az állami és szövetkezeti formákat illeti nincs lemaradás, így összesen 1340 lakás épült fel. Ennek elle­nére még mindig nagyon sokan várnak új lakásra, örvendetesen előreléptünk a járulékos beruhá­zások terén. Több óvoda, böl­csőde és üzlet épült a lakótele­peken vagy közvetlen közelsé­gükben. Különösen városunk üzlethálózata fejlődött dinamiku­san. Négy nagy alapterületű, ön- kiszolgáló élelmiszerboltot ad­tunk át rendeltetésének az utób­bi években, emellett zöldség­gyümölcs, hús, konfekció, író­szer, kozmetikai és iparcikk-bolt is nyílt. Az új létesítmények áta­dásával javultak a kereskedelmi gáltatóház átadásával pedig az egyéb jellegű szolgáltatások. Lé­nyegesen javult a helyzet a ven­déglátásban. A város központjá­nak egyik domináns épülete lett a Jednota Slovan szállodája, s ugyancsak javultak az elszállá­solási lehetőségek a Kurinci tó partján. A kisebb vendéglők kö­zül hadd említsem meg a Gö- mört, az Ifjúságot és az akasztó­hegyi eszpresszót. A közlekedés és a távösszeköttetés helyzete is javult az autóbuszpályaudvar, il­letve az új postaépület üzembe­helyezésével. Szólni kell még az oktatásügy, a kultúra és a sport helyzetéről. Régi adósságunkat törlesztettük városunk lakosaival szemben az új művelődési ház átadásával, s kétségtelenül elő­reléptünk a bölcsődék, óvodák létesítése terén is. Abban, hogy az öt évvel ezelőtti hatszáz­nyolcvan el nem helyezett kisko­rú gyermek száma időközben százhatvanra csökkent, nagy ré­sze van a Zdroj és a Jednota vállalatoknak, valamint a Számí­tástechnikai Üzemnek, a Nehéz­gépgyárnak, a Közép-szlovákiai Konzervgyárnak és a Járási Épí­tőipari Vállalatnak, melyek nagy­mértékben hozzájárultak az épí­tési költségekhez. Több, nagy jelentőségű sportlétesítmény építése kezdődött el az elmúlt időszakban. Közülük átadtuk rendeltetésének a tekepályát és erősítótermet, valamint egy tor­natermet. A műjégpálya is ha­marosan elkészül, s már az idén igénybe vehetik a korcsolyázók. 1987-re várhatóan a fedett uszodát is átadjuk rendeltetésé­nek. A város szépítését, törté­nelmi központjának felújítását is megkezdtük. Nagyon büszkék vagyunk a gáz bevezetésére, aminek elsősorban környezetvé­delmi szempontból van nagy je­lentősége. A város lakóépületei­nek immár 93 százaléka kap­csolódik a földgázvezetékre. Elért eredményeinkben nagy ré­sze van az igazgatói tanácsnak, a választott szerveknek, a társa­dalmi szervezetek tagságának. • Ismeretesek már az elkö­vetkező választási időszak célki­tűzései is? Nagyjából igen, persze sok minden vár még elintézésre, pontosításra. Egy biztos: tenni­valónk nem lesz kevesebb. Min­denekelőtt folytatni kell az iparo­sítási programot. Céljaink első­sorban a nehézgépgyár bővíté­sével, a Számítástechnikai Üzem felépítésével, az elektro­nika meghonosításával kapcso­latosak. Nagyon szeretnénk az évtized végén lerakni az új tejfel­dolgozóüzem alapjait is. A la­kosság tejjel, tejtermékekkel va­ló ellátása nem megfelelő, javu­lásra a mostani körülmények kö­zött nem is lehet számítani. Leg­alább ennyire fontosnak tarta­nánk egy korszerű orvosi rende­lőintézet építését is. A Jednota új áruházat épít. Ugyancsak meg lesz az anyagi fedezete néhány szolgáltatás korszerűsí­tésének, valamint a kurinci üdü­lőhely fejlesztésének. A tó part­ján már a jövő évben megkezd­jük egy meleg vizű medence építését, s a következő évek fejlesztési programjában szere­pel a második autókemping felé­pítése is. Természetesen még nagyon sok kisebb-nagyobb lé­tesítmény építését, a meglévők kapacitásának bővítését is ter­vezzük. Természetesen számo­lunk a lakosság segítségével és hozzájárulásával. Néhány évvel ezelőtt Brndiar Pavollal az élen fiatal, tenni akaró és tenni tudó vezetők kerültek a város élére. Igyekezetük - ez talán a fentiekből is kitűnik - nem volt hiábavaló, s a város az ötvenes­hatvanas években tapasztalt viszonylagos megtorpanás után elindult a fejlődés, a fellendülés útján. Lehet hogy ,,Bátyi" ismét a legszebb városok egyike lesz Dél-Szlovákiában? HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom