Új Szó, 1986. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-27 / 22. szám, hétfő
ÚJ szú 5.. 1986. I. 27. A Slovenský spisovateľ könyvkiadó a legutóbbi hetekben a Nová próza (Új próza) sorozatban öt figyelemre méltó alkotást jelentetett meg. Az írók neve többnyire már ismert a magyar olvasók előtt, hiszen műveik fordításait kötetekben vagy a sajtó hasábjain már sokan olvashatták. Az öt szerző közül a legfiatalabb Jozef Puškáš. akinek szinte bizonyos mértékű történelmi optimizmust is rejt magában. Nagyon fiatalon hunyt el 1984- ben Vlado Bednár, akinek tehetségét a hátrahagyott kéziratok is igazolják. Ezekből került elő Libero (a labdarúgás nyelvében: Söp- rögető) című szatirikus kisregénye is. A vidéki futball sokszor nevetséges és kicsinyes világába helyezi a cselekményt, amely akkor bontakozik ki igazán, miután a két rivalizáló község egyikének csapata leszerzódtet egy tehetséges „liberót“. Ján Lenčo írói világa eddig is leginkább a történelmi környezet és szemlélet megválasztásával volt jellemezhető. Kisműfajú szatirikus írásaiban azonban mélyen gondolkodó alkotót ismerhettünk meg. A Žena medzi kráľmi (Nő a királyok között) című - az ógörög időkben játszódó - regénye inkább a történelmi perspektíva megválasztása miatt érdekes. Hősnője az egyszerre uralkodó Bűnös-e a bűnügyi regény A KRIMIRŐL öt szlovák könyvújdonság valamennyi megjelent kötetét lefordították magyar nyelvre. Remélhetőleg Sny, deti, milenky (Álmok, gyerekek, szeretők) című új novellás kötetének anyagát is hamarosan olvashatjuk majd. Hat novellájában mindegyre arra készteti hőseit, hogy ne elégedjenek meg helyzetükkel és szakítsanak az erkölcsi és kommunikációs sztereotípiákkal. A legidősebb szerző Andrej Chudoba, aki a Krv nie je voda (A vér nem válik vízzé) című kötetével jelentkezett. Tizedik könyve az idős emberek és a fiatalok konfliktusait elemzi. Könyörtelen mindkét korosztállyal szemben, egyformán felró a számlájukra minden elkövetett bűnt, embertelenséget. Igazságos vógkicsengésú novellái azonban sohasem nélkülözik a humornak azt a fajtáját, amely már spártai királyok oldalán részese lesz mind a bukásnak, mind a felemelkedésnek. Ez az írói ötlet már önmagában is felkelti az olvasó érdeklődését. Bizonyos értelemben a mi tájainkon is inspirálóan hat az egyes alkotókra a dél-amerikai próza mágikus realizmusának világa. Oľga Feľdeková Veverica (Mókus) című novellagyújteményének darabjai a népélet balladisztikus, mesékkel átszőtt világában gyökereznek. Ez a kötet mindenképpen sok tekintetben rokonítható a magyar irodalomból Tamási Áron, de Kovács Magda világával is. Műfordítóink műhelyében bizonyára már ott találhatók ezek a kötetek. Van közöttük olyan is, amely a magyar olvasók számára is érdekes világot tár fel. (d-n) Megírtam már, s ha jól emlékszem, épp ezeken a hasábokon, hogy nem vagyok ellensége a kriminek. Igaz, elég sajátos a viszonyom hozzá - a nyomtatásban megjelenő detektívtörtónetekre például nem vesztegetem az időt, a tévében sugárzott krimiknek viszont még a legócskábbja miatt is képes vagyok átprogramozni bármelyik napomat de kapcsolatunk tartós, és egyelőre nem is látom okát annak, hogy ezen változtassak. Nem rajongok érte elvakultan, de nem vagyok elfogult vele szemben sem. Egyszerűen tudomásul veszem a létét, hiszen ha az ellenkezőjét tenném, azzal sem árthatnék neki. De minek is kellene ártanunk annak, ami - a különböző, időről időre felerősödő vélemények ellenére - feltehetően maga sem ártalmas. Ismeretes, hogy a műfaj atyjának egy nem is akármilyen klasszikust, Edgar Allan Poe-1 szokás tekinteni, s az ő 1841-ben írt Morgue utcai kettős gyilkosságának megjelenésétől számítódik a krimi története. Ettől kezdve már lehetetlen útjába állni, a műfaj az írókat és a kufáro- kat, a szellem kufárjait egyaránt vonzza, s főleg az olvasók táborában hódít meg magának elképesztően nagy tömegeket. Mitöbb, sokan éppen a krimi által kerülnek az irodalom közelébe. A műfaj gyorsan magasba csapó népszerűsége egyúttal az iránta megmutatkozó igényeket is jelzi, noha kezdettől fogva szép számmal akadnak a krimitől az irodalmat, egy afféle „magas“ kultúrát féltő ellenzői is. De hiába minden, a krimi feltartóztathatatlanul halad dia- dalútján. Jellemző Arthur Conan Doyle, a ma is népszerű Sherlock Holmes megteremtőjének esete, aki felindulásában egyszer már megölte híres mesterdetektívjét, ám olvasói nyomására arra kényszerült, hogy feltámassza őt és tovább mesélje híres történeteit. Conan Doylenak egyébként még az oly kényes ízlésű Szerb Antal is kétségtelen érdemeként említi, hogy ,, sikerült alkotnia valakit, aki éppúgy van, mint Don Quijote vagy Falstaff“. S magam is azon a véleményen vagyok, hogy Sherlock Holmes-nak még akkor is helye van ebben az előkelő társaságban, ha távolról sem tarthatjuk őt egy cervantesi vagy egy shakes- peare-i méretű figurának. Ha pedig itt tartunk, akár magát Babitsot is megemlíthetnénk a bűnügyi történet szószólói között. Bizonyára sokakat meglep, mint ahogy engem is meglepett, hogy ez a nem hunyó fénnyel ragyogó szellemóriás milyen kitűnő, mondhatnánk: hízelgő véleménnyel volt a krimiről. Mi több, egyenesen a régi korok eposzaihoz hasonlította a detektívregényt, amihez azonban sietve hozzátette, hogy persze nem egyes silány detektív- regényeket vesz a védelmébe, ,,hanem magát a műfajt, mely a ponyva erős, szabad levegőjén érleli már a Formát egy jövendő Homérosz számára“. De az ellenpéldáért nem kell messzire menni; a magyar irodalomban is nem egy ilyet találunk. A bűnügyi regények ellen leghevesebben föllépő Gergely Mihály nem kevesebbet állít, minthogy a krimitörténet egyre durvábbá vált, ,,halmozódott benne a gátlástalan erőszak, szadiz- mus, könyörtelenség, a szellemi igénytelenség, az élet élvezésének istenítése s minden igazán emberi, nemes erény és ambíció tagadása, lesöprése, nevetségessé tétele“. E vélekedésével egészen közel kerül Chestertonéhoz, aki úgy véli, hogy „a fővárosban burjánzó bűnért legalább felerészben az ilyen olcsó irományok oko- landók“. Természetesen, eszem ágában sincs azt állítani, hogy a krimiből még a halvány árnyéka is hiányzik mindannak, amit bűnéül Gorgoly folró. Itt mindössze annyit kérdeznék, vajon csak a bűnügyi történetekben találhatók meg mindezek? *És még valamit. Vajon a krimi vált egyre durvábbá, netán az életünk durvult el, s a krimi csak tükröt tart ez elé az eldurvulás elé? Mert Gergely Mihály logikájával igen rövid úton eljuthatnánk ahhoz az erősen megkérdőjelezhető megállapításhoz, miszerint a bűnügyi regények teremtik magát a bűnt. De vajon búnös- e valamiben is a bűnügyi regény, lehet-e bűnös egy műfaj? A kérdés sokkal bonyolultabb annál, minthogy eltűrne bármiféle leegyszerűsítést. Abban Bálint Györgynek igazat adhatunk, hogy „a de- tektívregények azért vannak, mert szükség van rájuk“. Létező és meglehetősen széles körű társadalmi igényeket elégítenek ki, s valószínűnek látszik, hogy bizonyos értelemben más megítélési alapról kell közelednünk hozzájuk, mint egyéb irodalmi műfajok esetében. Könnyen zsákutcába juthatunk ugyanis, ha olyasmit várunk el a krimitől, ami feltehetően kívül esik rajta. S azt hiszem, részben ez a magyarázata annak is, hogy a detektívtörténet kapcsán a legszélsőségesebb indulatok és nézetek csaptak össze eddig. Pro és kontra. Mindezt akkor is nyomon követhetjük, ha kezünkbe vesszük a Gondolat Könyvkiadó nemrégiben indult, s egyelőre rendkívül izgalmas és magas színvonalú kötetekkel jelentkező Pro és Kontra sorozatának legújabb darabját, amely A krimi szerteágazó problematikáját járja körül. A könyv anyagát az a Keszthelyi Tibor válogatta, só írta az egyes idézeteket összekötő és magyárázó szövegeket is, aki korábban A detektívtörténet anatómiája címmel példás monográfiát jelentetett meg a krimiről. Mostani munkáját akár nyomozásnak is minősíthetnénk a krimi ügyében, amely nem kevésbé érdekes és lebilincselő olvasmány, mint egy jól megírt, fordulatokban gazdag bűnügyi regény. Melynek e kissé rendhagyó ismertetését hadd fejezzem be egy tőle vett idézettel, annál is inkább, mivel magam is úgy vélem, hogy az e válogatásban ütköztetett nézetek közül talán ő jár legközelebb az igazsághoz: ,,A detektívtörténet nem a patinás irodalmi műfajok helyébe lép, hanem mögéjük sorakozik fel, új jelenségként. (...) Nem egyszerűen arról van szó, hogy a dotektívtörtónetet alaposan félreismerik? Regénynek és novellának nevezik, ekként ítélik meg, holott: mese. (.. .) A detektívtörténet a varázsmese sajátosan új formája: urbánus mese. A nagyvárosi életforma egyik lehetséges irodalmi vetülete. (...) Az ipari forradalom megadja a kegyelemdöfést a feudalizmusnak. A város elnyeli a falut, átalakítja az emberi viszonyokat. A népi művészet helyet ad a tömegkultúrának. A csodákkal és meglepetésekkel gyönyörködtető varázsmese ezúttal önmagát bűvöli el, átalakul de- tektívtörténetté (a XX. század második felére ismét mutál: sei-fi is lesz belőle).“ Ami viszont arra figyelmeztet bennünket, hogy az / ember, ha el is tudja titkolni meseéhségét, elnyomni, megszüntetni sehogyan sem képes. Mert mesére szüksége van, s mivel szüksége van rá, meg is teremti a meséit. Miként megteremtette a krimit is. TÓTH LÁSZLÓ Lehetőségek labirintusai Kari Krolow: Az életrajz folytatása „Car/a mintha egy könyv lapjai közül lépett volna elő, holott előzőleg rendesen bejelentkezett telefonon. Henri mintha már látta volna ezt a lányt régebben, talán egy könyv szereplőjeként találkozott vele.“ E két mondatot Kari Krolow Az életrajz folytatása című elbeszéléséből jegyzeteltem ki, amely a budapesti Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozata 482. köteteként, flácz Péter fordításában jelent meg. A kisregénynek, de akár „nagynovellának“ is nevezhető könyv hőse, „a Henri nevű férfi“ (az író alteregója), és ,,a Carla nevű lány“ (Henri csodálója) lírai- an szép, habár korántsem ilyen egyszerű szerelmi kapcsolatának pontos tényközléseit, a két szereplő mesterien megkomponált jellemábrázolását adja az olvasó kezébe Kari Krolow. Az a Kari Krolow, aki 1915-ben született Hannoverben, s akit a mai német nyelvű irodalom európai rangú lírikusaként tartanak számon. Kevés magyarra fordított verséből is kiviláglik, hogy igazi lírikusi alkat ó, és költő, a szó legnemesebb értelmében. Hosszú alkotói pályája során, csak elvétve váltott át más műfajra, összegyűjtött tárcacikkeit Poetikus napló címen adta ki, majd már maga mögött hagyva a hatodik x-et, megírja első szépprózai művét. Az életrajz folytatása című önvallomásos elbeszélését. A könyv mondanivalóját, az utószó szerzője, Németh G. Béla dicséretes tömörséggel foglalja össze: „Az öregedő, neves költőnél egy tanulmányait záró egyetemista lány jelentkezik: a költő életművéről óhajtja megírni a szakdolgozatát. Kényelmetlen, kellettet, elhárító érzés az egyik oldalon, félénk, félszeg, vágyódó érdeklődés a másikon. A beszélgetés mégis megindul, és elkezdődik a munka is. (...) A két ember kapcsolata ezután belső meditációk során formálódik. A férfi, aki lelkében már fölkészült az öregség magányára, belső ellenkezéssel küzdve, elfogadja ezt a kései lehetőséget. “ A könyv cselekményéhez any- nyit azért érdemes hozzáfűzni, hogy a két főhős közül, sem Henri, sem Carla nem mond(hat)ja hiábavalónak, veszteségnek, vagy csalódásnak az együtt eltöltött édes-keserű napokat és a már megváltoztathatatlan (de helyes) „döntést“. Mert a kapcsolatuk ki- csúcsosodásához, vagy annak a drámai széthullásához vezető úton rá kellett jönniük, hogy a „szépet“ ott kell keresni, ahol érdemes, illetve ahol reális esélyünk lehet rá. Ezek után úgy hiszem, hogy Henri és Carla erkölcsi bizonyítványát nem kell magyarázgatnunk. Hiszen az ó, egyre mélyebbre és messzebbre búvó, szinte labirintusként megépített kapcsolatuk végkifejlete is kellőképpen példázza, hogy egy bizonyos, bonyolult léthelyzetben (a kiúttalansághoz vezető ponton), a tudatosan vállalt és érzékenyen megfontolt emberi magatartásforma, elősegíti, elősegítheti az utolsó előtti lépés meg nem tételét. És ez már felér a ~i- kerrel. Kari Krolow kétszereplős - párbeszédek nélküli cselekménybonyolításra alapozott - elbeszélése tehát, nagyszerű olvasmányt ígér. VÖRÖS PÉTER Duba Gyula: A MACSKA FÉL AZ ÜVEGTŐL Aki ismeri Duba Gyula legutóbbi novelláit, elbeszéléseit és szatíráit, új regényét lapozgatva ismerős világba lép. A macska fél az üvegtől című regényben az író megkapó realizmussal ábrázolja egy középkorú magyar értelmiségi házaspár mindennapjait, házaséletük elmélyülő válságát, amelynek látszólag a férfi élhetetlensége az oka. Valójában a regény két főszereplője: a férfi és a nő két nehezen összebékíthetó magatartást képvisel. Kettejük „megigazu- lásáról“ szól Duba Gyula társadalmi és morális kérdéseket egyaránt felvető regénye. r buba Gyula A macska fél az üvegtől madách az ifjú régész tervezte, olyan kalandokba keveredik, melyekről nem is álmodott. Közjáték Kumadasia OnUniv Hutuíin Dušan Duäek: KALENDÁRIUM Tizenegy novellát ad közre a Madách Kiadó a fiatalabb szlovák írónemzedékhez tartozó alkotó műveiből. Elsősorban a városi ember világa jelenik meg a kötet lapjain, de az egyes novellákban az író gyermekkori élményei alapján született falusi történetek hősei is érdekesek számunkra. Az így megteremtett erkölcsi arcélek sokasága végül is a klasszikus novellaformától sokszor különböző írásokban kap helyet. ÚJ KÖNYVEK^ — Ordódy Katalin: KÖZJÁTÉK KUMADASIN Ordódy Katalin, akinek már több sikeres regényét (Nemzedékek, A keskenyebb út, Az idegen, Kerekes kút stb.) ismeri a magyar olvasó, ezúttal egy értelmiségi fiatalember életének egy érdekes - és számára nagyon is tanulságos - szakaszát beszéli el. Hősünk sikerrel befejezi egyetemi tanulmányait, örököl egy lakást és némi pénzt is, úgyhogy elutazhat szabadságra. Törökországba, ahová régóta vágyódik. Régész lévén, azt reméli, hogy ott szakmai érdeklődését is kielégítheti. A törökországi út végül is egészen másképp alakul, mint ahogy
