Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-26 / 30. szám

TENGERPARTI ÜDÜLÉSEN- Hol tanult meg ilyen reme­kül a víz alá bukni?- Dubrovnikban, amikor összetalálkoztam az egyik hi­telezőmmel! * * * A férj ezt irja a feleségének: „Kedves Elza! A szél üvölt, a tenger tombol - és nekem mindig Rád kell gondolnom...“- Láttam a férjét a strandon, egy csuda klassz szőke nővel ment karonfogva.- Hát aztán? Mit várt az ő korabeli férfitől? Hogy kis vödörrel meg lapáttal mász­káljon? * * *- No és volt valami haszna a széllovaglásból?-Tiszta sor, olyan gyakran pottyantam a vízbe, hogy meg­spóroltam magamnak a búvár- tanfolyamot! Az egyik üdülő mondja a másiknak az északi-tengeri strandon:- Valahogy csak sikerül egy kis szint kapnom: kékre fagyok a hidegtől! (G. Gy.) FÖLÖSLEGES Rettenetes ez, doktor úr! Egész éjszaka nem tudtam elalud­ni a feleségem köhögésétől.- Majd felírok neki valami köhö- géscsillapitót.- Most már felesleges. Két hét­re úgyis vidékre utazom. ÉRETTSÉGI- Hogy sikerült az érettségid? - kérdezik a vizsgáról hazatért fiatalembert az izgatott rokonok.- Nagyszerűen. Az ősszel köz­kívánatra meg kell ismételnem! FIZETÉS Rendőrőrs. Berohan egy kisirt szemű nő:- Keressék meg a férjemet! El­tűnt.- Mikor tűnt el a kedves férje?- Pontosan egy hete.- Akkor miért csak ma jelenti?- Ma kap fizetést. SZÁZ- Rózsika, miért sir úgy?- Mert elhagyott a vőlegényem.- Hát csak nem sirat egy olyan vőlegényt, aki nem akarja elvenni? Olyat százat is talál! MÉG NEM Az ifjú asszonyka dicsekszik a barátnőjének:- Már egy év óta vagyok férj­nél, de még egyszer sem volt nézeteltérés köztem és a férjem között. Ha nekem van igazam, azt a férjem rögtön belátja.- És ha a férjednek van igaza?- Az még nem fordult elő! A HÉT VICCE- Rettenetesen összevesztem Sanyival. Megmond­tam neki, hogy látni sem akarom.- Erre ő?- Azt mondta, hogy rendben van, és leoltotta a vil­lanyt.- Juszt is engem szeret jobban az anyukám! Már a negyedik apukához megy hozzá, de engem mindig megtart... (Ján Schenko karikatúrája) KÖSZÖNET A vőlegény az esküvői szertar­tás után megszorítja az anya­könyvvezető kezét.- Igazán köszönöm a vigaszta­ló szavakat! ÓVATOSSÁG- Rémes alak ez a pénztáros! Nem merek ránézni. Kancsali, az orra ferde, óriási a füle. Tulajdon­képpen miért vették fel?- Óvatosságból. Ha megszökik a pénzünkkel, könnyen fel lehet ismerni. DRÁGA- Gratulálok, látom, új titkárnőd van. Csini baba. Mit tud?- Ne is bosszants. Hat hétig ír egy levelet.- Az sok. Az túl drága.- De milyen drága addig a hat hétig! LÁTTA- Képzeld, a Feri súlyos sebek­kel fekszik a kórházban!- Hihetetlen! Hiszen alig egy félórája láttam egy fiatal szőke nővel!- A felesége is látta. Megoldás (Vladimír Pavlik karikatúrája)- Később jövök haza, anyuli. Még meg kell oldani egy hosszadalmas munkahelyi prob­lémát. .. (Andrej Sekela karikatúrája) ELSŐS Rudika először megy iskolába.- Hogy hívnak? - kérdi a tanító. A fiúcska hallgat.- No, hogyan szokott hívni a mamád, amikor az ebéd már az asztalon van?- Nem kell engem hívni, én olyankor már mindig ott vagyok! SZKLERÓZIS- Rájöttem, hogy a férjemen már viládgosan kiütköznek a szklerózis jelei.- Csak nem?- Csak igen. Képzeld, tegnap nekem hozott virágot, és a titkár­nőjének adta oda kimosni a zok­niját. MEGLEPETÉS Repülőgép ablakán kinéz egy utas és Így szól:- Fantasztikus! Olyan kicsik az emberek, mintha hangyák len­nének.-De uram, ezek tényleg han­gyák - mondja egy másik utas a repülőgép ugyanis még nem szállt fel. RÉGI- Régebben hosszú ideig éltek az emberek! Bezzeg a mai vi­lágban...- Ugyan már! Hiszen ma is van­nak öregek.- Vannak. Csakhogy azok még a régi világból maradtak itt. SZŰCS Régi vágya telje­sült az ifjú feleség­nek. Tigrisbundát kapott a férjétől születésnapjára. Az első öröm hul­lámai után elkomo- rodott.-Tudod, drá­gám, azért elszo­morít, hogy egy ál­latot így meg kel­lett kopasztani csak azért, hogy nekem bundám le­gyen. Mire a férj:- Bizony, elég szívtelen volt a szűcs, örülök, hogy te legalább ilyen szolidáris vagy velem... NEHÉZSÉG Rubinsteintöl megkérdezték egyszer:- Mi jelentette az ön számára a legnagyobb nehézséget, amikor tanult?- A zongoraórák fizetése. VILLAMOS- Régen ismeri ezt a gyomor­specialistát? - kérdi egyik beteg a másiktól.- Régen.- ön is ulcusszal jött hozzá?- Nem kérem! Én villamossal. FEKETE PONTOK- Roppant komoly látási pana­szaim vannak, doktor úr - mondja egy férfi a szemorvosnak. - Állan­dóan fekete pontok vibrálnak a szemem előtt. A doktor megvizsgálja a bete­get, aztán feltesz neki egy próba­szemüveget.- (gy jobb? - kérdezi.- Hogyne! - örvendezik a be­teg. - Most, hogy rajtam van a szemüveg, már sokkal tisztáb­ban látom a fekete pontokat. BOLDOGSÁG Rézhegyi meséli a barátjának:- Nagyszerű! Három lányomat már sikerült férjhez adnom, most még csak a feleségemtől kell el­válnom, és kész a családi boldog­ságom. FELELET Régiségkereskedő segédet akar felvenni. A jelentkezőt odavi­szi egy vitrinhez és így szól:- Itt van egy kakukkos óráról leesett mutató. Mi ez?- Ez kérem - feleli a segéd - madame Pompadur fogpiszká- lója. Helyes - szól a kereskedő —, elsején beléphet. FONTOS Rendelőintézet. Két orvos be­szélget:- A mi szakmánkban az a leg­fontosabb, hogy megtudjuk, me­lyik ételt szereti legjobban i pá­ciens.- Minek azt tudni?- Hogy eltilthassuk tőle. JOSEF STROUHAL: RÁMENŐS Rockefellerről mesélik, hogy kiskorában egyik rokonától egy dollárt kapott.- Mit kell ilyenkor mondani? - kérdezte a mamája.- Hogy kérek még egyet - vála­szolta a kis Rockefeller. FRISS- Robika, miért nem eszed meg a tojást? Amikor én gyerek voltam, örömmel megettem volna.- Az lehet, néni kérem, de ak­kor még friss volt...- Gyönyörű lakótelep- lelkendezett az öreg Novak, aki látogatóba jött a fiához.- Gyönyörű - mondta és a nyomaték kedvéért felhajtott egy kupica hazulról hozott kis­üstit. - A vendéglő itt van egy hajitásnyira, a felvonó műkö­dik, az önkiszolgáló élelmi­szerbolt egy ugrás ...De ma­gyarázd meg nekem, mi az ördög az a romhalmaz szö­gesdróttal körülvéve? Műem­lék? Szép, hogy igy védik, de ahhoz képest elég siralmas ál­lapotban van.- Ugyan, apa - szakította félbe a fia. - Mi jutt eszébe. Miféle műemlék? Inkább egy furcsa történet... Aztán szépen elmondta, hogy amikor már elkészült a la­kótelep és beköltöztek a lakók, valakinek eszébe jutott, hogy az egyetlen üresen maradt tér­ségen újabb háztömböt emel­nek. Hogy melyik épitővállalat fogott a munkához, nehéz len­ne megállapítani, mert a táblát rég elfújta a szél. Szóval munkához láttak és nem is akármilyen ütemben. A tehergépkocsik szünet nélkül hordták az építőanyagot, csak­hogy ha egy kis eső esett, akkor valóságos sártengerré változtatták a lakótelepet. A la­kók panaszkodtak, a bizottság kiszállt, felülvizsgálta a helyze­tet, megbírságolta az épitővál- lalatot. Másnap annak rendje és módja szerint eltűntek a te­hergépkocsik, az épitőmunká- sok, az épülőfélben álló ház­tömb elárvult, lassan romlás­nak indult. Igaz, azóta nincs sár a lakó­telepen. Palágyi Lajos fordítása-f ÚJ szú 22 1935 VII. 19 %

Next

/
Oldalképek
Tartalom