Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-28 / 52. szám

Magyarországi útijegyzetek 2. A. Minden szinten, szinte minden - a budapesti Corvin áruház jól ismert reklámszö­vege. Az árubóség viszont még nem minden - folytat­hatnánk tovább a mondást, persze ez már a vásárlókat nemigen érdekli, az eladókat viszont annál inkább. Az előbbieknek csak az a fon­tos, hogy megtalálják, amit venni szándékoztak s elége­dettségük teljes, ha készsé­gesen, udvariasan szolgál­ják ki őket. De vajon mennyi­re elégedettek az áruház al­kalmazottai a róluk való gondoskodással - többek között erre kerestünk vá­laszt ottjártunkkor. RUGALMAS MUNKAIDŐ Már javában folyt a karácsony előtti vásár, zsúfolt polcokon kínálták az árut az egyes részlegeken. Gere Zsigmond- nénak sem maradt sok ideje arra, hogy velünk társalogjon, hisz a műszaki cikkek osztályán nemcsak nézelődtek, hanem vásároltak is, és az árut ő csomagolta, ő adta át a vevőknek.- Tizenegy éve dolgozom a Corvinban- mondotta. - Azóta sok minden megvál­tozott. Javultak a munkakörülményeink. Ahol csak lehetett, könnyítettek a nők helyzetén. Úgy érzem az áruház vezetői kellő figyelmet szentelnek ennek a kér­désnek. Aztán nagy lelkesedéssel beszélt ar­ról, hogy csak pár lépést kell megtennie és a fodrász rendbe teszi frizuráját. A kozmetikus szolgáltatásait is helyben igénybe veheti, akár úgy, hogy nyitás előtt bejön (az egyik héten reggel koráb­ban kezd, a másik héten pedig délután tart tovább nyitva a fodrász, a kozmeti­kus) vagy pedig úgy is megoldható a szé­pítkezés, hogy a kolléganője helyettesíti öt, később pedig behozza a mulasztását.- Nagy segítség a nőknek, hogy ná­lunk is bevezették a rugalmas munkaidőt- folytatta. - Én például fél tíztől hatig dolgozom, de ha mondjuk tízkor halaszt­hatatlan intéznivalóm akad, a felettesem beleegyezésével akár aznap, vagy más­nap is ledolgozhatom a hiányzó órákat. Minden második szombaton dolgozom, mivel ilyenkor is nyitva tartunk. Nekem úgy felel meg a legjobban, hogy a sza­badnapomat is részletekben veszem ki, s ez ellen sincs kifogása senkinek. A lá­nyom ugyan már tízéves, de úgy igyek­szem beosztani a munkaidőmet, hogy a lehető legtöbbet lehessünk együtt. Erre az új munkaidórend jó lehetőséget nyújt. A másik részlegen fiatalok próbálgat­ták a divatos kabátokat, Mucsi Ferencné nagy szakértelemmel a pénztárgépet ke­zelte. Nem csoda, hiszen 1950-töl dolgo­zik itt, s ez a tény már önmagában is árulkodik arról, milyen a viszonya a mun­kahelyéhez.- Budakesziről járok be. Az áruház nélkül el sem tudnám képzelni az élete­met. Azt szeretném, ha az utánunk jövök, a fiatalok is legalább így ragaszkodnának a Corvinhoz. Korábban nem volt munka- időkedvezmény, meg a többi lehetőség, amely ma az ifjú nemzedék rendelkezé­sére áll. Az a lényeg, hogy kellőképpen értékeljék azt, amit kapnak és viszonozni is tudják. A HAGYOMÁNYOKRA ALAPOZVA Még egy ideig nézelődtünk az áruház­ban, majd kísérőnk, Csányi György üzlet­vezető csendesebb, zavartalanabb hely­re, az irodájába invitált.- Akár ott is folytathatnám, ahol Mucsi Ferencné befejezte, - indítványozta, mi­közben hellyel kínált. - Szükségünk van a fiatalokra, a jó, megbízható munkaerő­re ahhoz, hogy igényes feladatainkat tel­jesíteni tudjuk. Az 1985-ös évre előirány­zott egy milliárd 600 millió forintos kiske­reskedelmi forgalmat csak jól szervezett munkával, a kollektíva összetartásával lehet megvalósítani. A gazdag hagyományokkal rendelkező áruház semmiképp sem akar lemaradni. 1926. március 1 -én nyitották meg, s azó­ta is a Centrum áruházak legnagyobbika (a Centrum áruházakból az ország terü­letén 36, s ebből a fővárosban 12 van). A hatvanas-hetvenes években komo­lyabb átalakítási munkákat hajtottak vég­• Amíg az anyukák a vevőket szolgálják ki... (Archívfelvétel) re, s így nemcsak az eladóteret módosí­tották, korszerű önkiszolgáló rendszert vezettek be több részlegen, hanem az elárusítók helyzetén is javítottak.- Kilencszáz dolgozónk mintegy 82 százaléka nő - folytatta az üzletvezető. - Tudjuk, hogy csak akkor várhatunk el tőlük kitartást, helytállást, ha mi is a lehe­tőségeinkhez mérten kielégítjük igényei­ket. Az alapvető higiéniai létesítmények megléte már rég természetessé vált áru­házunkban. Körültekintően járunk el a szabadságok elosztásánál és nagy se­gítségként könyvelik el dolgozóink, hogy helyben kedvezményesen étkezhetnek. Luncz Benedekné arról beszélt, mit tesz a szakszervezet az üdültetések megszervezéséért. A Szakszervezetek Országos Tanácsától évente 35—40 be­utalót kapnak, s ezen kívül Miskolctapol­cán és Balatonzamárdiban is nyaralhat­nak családostul az áruház dolgozói. A FIATALOKÉRT - AZ IDŐSEKÉRT- Az üzemorvos és a fogorvos is hely­ben van - folytatta Luncz Benedekné, aki jól ismeri az áruházat, hisz férjével együtt immár harmincöt éve dolgoznak itt. - Az élelmiszerrészleg megnyitásával nemcsak a hozzánk betérőknek tettük lehetővé az egy tető alatti bevásárlást, hanem a mi háziasszony eladóink is előnyösen vásárolhatnak. Reggel mű­szak előtt megrendelhetik az árut, távo­záskor pedig külön pénztárnál fizethet­nek. Sok időt takarítanak meg, hiszen máshová már nem is kell menniük. Ter­mészetesen a kiárusítások, az engedmé­nyes akciók során is előnyt élveznek - nyitás előtt megvehetik amire szüksé­gük van. A volt dolgozókat is számontartják. A nyugdíjasok közül többen visszajön­nek, rövidített műszakokra munkát vállal­nak. De azokkal sem szakad meg a kap­csolat, akik a megérdemelt pihenést él­vezik. Valamennyi osztályon működik szocialista munkabrigád, tagjaik meglá­togatják a volt kollégákat, ugyanúgy mint a gyermekgondozási szabadságon levő anyukákat. Valamennyiüknek eljuttatják a havonta megjelenő Corvin Híradót, melyből minden lényegeset megtudhat­nak az áruházban történtekről.- Karácsony előtt minden évben talál­kozót szervezünk nyugdíjasainknak és ajándékkal kedveskedünk nekik - mon­dotta Csányi György. - Élénk figyelem­mel kísérjük, mivel segíthetnénk a rászo­ruló dolgozókon. A gyermeküket egyedül nevelők évente kétszer segélyt kapnak, a lakásépítőket kölcsönnel támogatjuk, de megemlíthetem azt is, hogy ösztöndí­jat adunk a szakképzetlen eladóknak, akik továbbtanulnak. ÉS A NEGYEDIK SZINTEN... Kinek is jutna eszébe, hogy az áruház „tetején“ apróságok alusznak, álmodnak a tarka takarók alatt. A gondozó nénik az elszakadt ágyneműt varrják, miközben nyugalmukra ügyelnek. Itt van az áruház bölcsődéje.- Negyvennégy férőhelyünk van, most viszont csupán huszonnégy apróságunk van - mondotta Prei Péterné, a bölcsőde vezetője. - Fél hattól fél nyolcig üzeme­lünk, a szülők munkaidejüknek megfele­lően hozzák gyermeküket. Valamennyi gyermekes anyuka visz- szajöhet az áruházba; kilenchónapostól három-három és fél éves korig a gyerme­keket elhelyezik a bölcsődében, az óvo- dáskorúakat pedig a tanácsi intézmé­nyekbe írathatják be. Nincs gondjuk a bölcsődével, az óvodával. A hét gondozónő és az öt műszaki dolgozó négy műszakban dolgozik, hogy az áruház alkalmazottjai valóban nyu­godtan végezhessék teendőiket. Csendesen jártuk végig az otthonosan berendezett bölcsődét, benéztünk a mos­dókba, a játéktermekbe, a konyhába. Megcsodáltuk a nyáron pancsolásra is alkalmas erkélyt, melyet esetleg kerékpá­rozásra is lehet használni. Áruházi sétánk befejezéseképp még egyszer végignéztük a délutáni csúcsfor­galmat lebonyolító részlegeket. A látot- tak-hallottak után mintha még erősebben csengett volna a fülünkben a jól ismert mondat: a Corvinban minden szinten, szinte minden... és nemcsak áruból, ha­nem a dolgozó nők érdekében is. DEÁK TERÉZ Önzetlen segítőkészség Dr. Jozef Brna, az SZSZK Igaz­ságügyi Minisztériuma büntetés­végrehajtási intézetének tisztje eddig már ötven alkalommal adott vért és ezért novemberben a Jánsky emlékérem aranyfokoza­tával tüntették ki. Évente többször is felkeresi a vértranszfúziós állo­mást, de nemegyszer előfordult már, hogy telefonon hívták, s ö azonnal ment, mert tudta, hogy emberélet megmentésében se­gíthet.- Négyéves voltam, amikor apám tragikus körülmények között meghalt. Anyám, aki egyedül ne­velte két gyermekét, mindig arra tanított bennünket, hogy segítsünk a rászorulókon. Ezt csak később értettem meg - mondja. - A marti­ni Szlovák Nemzeti Felkelés Nyomdában lettem szakmunkás, ott vettek fel a pártba. Innét vonul­tam be a tényleges katonai szol­gálatra, a néphadseregben lettem véradó. A leszerelés után egy ideig még a régi munkahelyén dolgozott, majd a nemzetbiztonsági testület­be hívták. Egy tanfolyam és né­hány hónapi szolgálat után a bűn­ügyi osztályra került. Néhány év múlva munkahelyet változtatott: a büntetésvégrehajtási intézetek fegyveres testületébe lépett. Tet­szett neki ez a munka, s hogy még eredményesebben dolgozhasson, beiratkozott a Komensky Egyetem jogi karára. Hat évvel ezelőtt kapta kézhez a diplomát. Azóta a szlo­vák fővárosban felelősségteljes beosztásban dolgozik.- Elfoglalt ember vagyok, de a véradásra mindig találok időt, sőt igyekszem munkatársaimat is meggyőzni ennek fontosságáról. Sohasem kérdezte, ki kapta meg az általa adott vért, nem is várt érte köszönetét. Embertársi kötelességének érzi, hogy máso­kon segítsen. Két alkalommal rendkívüli véradást is vállalt és az ezért járó jelentős összegre nem tartott igényt. Amint mondja, nincs (A szerző felvétele) ebben semmi különös, nem pén­zért csinálja, hanem azért, hogy másokon segítsen.- Ha egészségem engedi, a jö­vőben is folytatom a véradást- önti szavakba terveit. - Amint látja, semmilyen káros következ­ménye nincs ennek. Ezért is azt ajánlom minden egészséges em­bertársamnak, hogy adjon vért, mert ezzel a rászorulókon segíte­nek. Sohasem tudhatjuk, hogy magunk mikor szorulunk mások segítségére. A munkakollektíva, amelyben dolgozik, elnyerte a szocialista kollektíva címet. A társadalmi munkán kívül a jogi nevelésből is kiveszik a részüket és segítenek a patronált iskolában a honvédel­mi napok megszervezésében. Ó maga is gyakori vendég a hal­lássérültek Kocelová utcai szak- középiskolájában. Hogy miről be­szél a gyerekeknek? Hol a törvé­nyek megtartásának fontosságá­ról, hol pedig a véradásról, s mind­arról, ami a fiatalokat érdekli.- Ha van szabadidőm, horgá­szok és barkácsolok - vallja ma­gáról. - Nem mindig térek haza zsákmánnyal, de nem is az a fon­tos, hanem inkább az, hogy jó pihenést jelent számomra a víz­parton eltöltött idő. A horgászás mellett rendben tartjuk a tavakat, ami ugyancsak fontos. Nagy ese­mény volt számomra, hogy az idén a Szovjetunióban nyaraltam. Édesapja a felkelés résztvevője volt. Ezért is tartja kötelességé­nek, hogy kivegye részét az Anti­fasiszta Harcosok Szövetsége alapszervezetének a munkájából. Az ifjúság nevelésével foglalkozó bizottságban dolgozik, de ha a helyzet úgy hozza, más felada­tokat is elvállal.- A fiam tizennyolc éves, most fejezte be a szakmunkásképző is­kolát - mondja, majd így folytatja. - Szeretném, ha tanulmányait ka­tonai iskolában folytatná. Kedve van hozzá. Az édesanyja eleinte ellenezte, de már ó is belenyugo­dott. Örülök, hogy ö is a csehszlo­vák fegyveres erők egyenruháját viseli majd. Jozef Bma személyében olyan embert ismertem meg, aki a szol­gálatban szigorú, de ugyanakkor megértő, feladatait és embertársai iránti kötelességeit mindenkor pél­dásan teljesíti. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÍ 8 1985. XII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom