Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. december 28. XVIII. évfolyam 52. szám Ára 1 korona A — ember ilyentájt, ha csak teheti, kilép a hétköznapok teremtő és fárasztó ritmusából, ősi szokásához híven fényt teremt a jeles napoknak, Saint-Exupéry kis hercegéhez hasonló díszbe öltözteti a szívét. Ezekben az élet törvényszerűségét, az elmúlást, valamint az újjászületést jelképező meghitt percekben, órákban, szükségét érezzük a számvetésnek szeretteink, barátaink, munkahelyi kollektívánk, társadalmunk boldogulásáról, a világ dolgairól. A meditációnak arról, hogy mivé lettek tavalyi reménykedéseink, elhatározásaink, mennyit sikerült valóra váltanunk belőlük. Bizony egy év alatt nem sokkal lett jobb, emberségesebb a világ. Az idén is szemtanúi lehettünk alkotásnak és pusztításnak: meg„...Énbe Hívünket csodálhattuk az emberi teremtő erő, a békés építő munka, a technika és a tudomány megannyi lélegzetelállító vívmányait, ugyanakkor döbbenve szemléltük földünk sok táján végig söprő véres és ostoba feneségeket: gyilkosságokat, terrorcselekményeket, értelmetlen vérontásokat, környezetszennyezést, a szellemi és a fizikai elnyomás szívszorító megnyilvánulásait. Tudunk milliárdokat fölemésztő fegyverkezésről, milliókat sírba döntő éhhalálról. Ám ennyi gond láttán sincs okunk csügge- désre, sőt tavalyhoz képest mindenképpen több a reményünk arra, hogy ez a földgolyó sohasem lesz ravatal. Genf után - írta találóan egyik újságíró kollégám - bennünk ez a go- molygó, heterogén század egy picit több fénynyel forog. Reálisabb az esély, hogy a békességóhajtók millióinak erőfeszítése, mind erőteljesebb hangja végül is győzedelmeskedik a civilizációnk létét veszélyeztető, úgynevezett csillagháborús és egyéb esztelenségek ellen. Manapság, a képernyő, de utazásaink révén is van összehasonlítási alapunk: mennyire jutottunk, milyen az életünk másokhoz képest. Ennek birtokában minden józanul gondolkodó ember elismeri, milyen nagy dolog itt e hazában háborús viharokról szélárnyékban, békében és jólétben élni. így van ez akkor is, ha gyakran jogosan háborgunk felelőtlen, kárt okozó és nem értéket teremtő munka láttán, indokoltan szólunk vagy dühöngünk, ha korrupciót, visszaéléseket észlelünk, ha silányak a szolgáltatások, s ha olyan jelenségeket tapasztalunk, amelyek eszményeinkkel összeegyeztethetetlenek. Életünket nem értékeljük rózsaszín szemüvegen keresztül. Tudjuk, sok még a tennivaló, az orvoslásra váró gond, nehézség, s tény: ez eddiginél jóval többet kell tennünk azért, hogy mi is lépést tartsunk a gyorsuló idővel, a tudományostechnikai fejlődéssel. Pártunk politikája, programja reális lehetőségeket teremt ember- és társadalomformáló céljaink valóra váltásához. Mindehhez elsősorban béke kell és egészséges társadalmi légkör, amelyben a szocialista értékrendszer szempontjai erőteljesebben, még következetesebben érvényesülnek, vagyis munkája, tettei szerint minősítik az embert, és nem fogadkozásai, hangzatos kijelentései alapján; s amelyben a tudásnak, a politiDarázs Rozália: Harmónia kai és szakmai felkészültségnek is még nagyobb tekintélye, súlya lesz, nem csupán az anyagiaknak. Ahol anyagi szempontból is érdemes, sőt kívánatos tovább tanulni, rendszeresen művelődni, becsületesen dolgozni. Tehát az a közösségi szemlélet, elóbbrehaladá- sunkhoz nélkülözhetetlen elv érvényesül, amelynek fontosságát legutóbb a szovjet pártdokumentumok hangsúlyozták. Gondolataink ezekben az órákban nagy távolságokat barangolnak be, sorsproblémákat mérlegelnek, hogy aztán szükségszerűen visszatérjenek a családi fészek melegéhez. Újra itt a szép alkalom megállni, megpihenni,- ,,a percet édes szóval ütni el“, jó példával ráébreszteni gyermekeinket, hogy nemcsak rohanás, idegeskedés, talmi csillogások haj- hászása az élet, vannak egyéb, legalább ilyen fontos erkölcsi értékek is. Ismét itt a lehetőség a családban tenni is azért, hogy a külsőségek ne kerekedjenek fölé az ünnepek érzelmi, gondolati tartalmának: igazi értelmének. Számvetésünk végefelé érve nem túlzás leírni: okunk van arra, hogy jó kedvvel búcsúztassuk az elköszönő évet, s bizakodással köszöntsük a helyébe lépőt. Évszázadok tapasztalata, bölcsessége, elődeink üzenete sugárzik hagyományos újévi köszöntésünkből. Békét kívántak maguknak, másoknak, hogy boldogulhassanak, s előbbre léphessenek; búzát, hogy kevesebb legyen a rosszul táplált, éhező ember e földön; és hát bort ./s a vigasságokhoz, ünnepnapokhoz, amelyek szintén fontosak az ember életében. Ismételjük meg mi is ezt a mély tartalmat hordozó, régi jókívánságot azzal az elhatározással, hogy az új esztendőben munkánkkal, cselekedeteinkkel iparkodunk mind többet megvalósítani szép- be-szött reményeinkből, terveinkből. SZILVÁSSY JÓZSEF
