Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
/V szocialista társadalom fejlődésének elméleti kérdései ti és nemzetközi dialektikája AZ INTERNACIONALIZMUS A NEMZETI FEJLŐDÉS BIZTOSÍTÉKA ilwSllfisC A szocializmus mint társadalmi rendszer internacionalista elveken alapszik. Építésének fő törvényszerűségei minden ország számára azonosak. Megvalósításuk azonban az egyes országok életének sajátos feltételei között folyik. Rendkívül nagy gyakorlati-politikai jelentőségű a nemzeti és a nemzetközi dialektikájának, az egyes szocialista nemzetek fejlődése sajátos jellege kölcsönös kapcsolatának és fejlődésük általános törvényszerűségei dialektikájának a helyes értelmezése. Lehetővé teszi a kommunista pártok tudományosan megalapozott -politikájának kidolgozását és megvalósítását, a szocialista országok és az egyes szocialista nemzetek közötti kapcsolatok tudatos és tervszerű irányítását közösségünk több- vagy soknemzetiségű államaiban. A szocialista nemzetek egységének megszilárdítása és sokoldalú fejlesztésük megfelel a társadalmi fejlődés fő törvényszerűségeinek és irányzatainak, összhangban van a társadalmi élet minden területének objektív és szükségszerű in- ternacionalizálódásával. Az emberiség egész gazdasági, politikai és szellemi élete - ahogy ezt Lenin hangoztatta - már a kapitalizmusben egyre jobban internacionalizálódik, a szocializmus pedig teljesen nemzetközivé teszi. A szocialista nemzetiségi kapcsolatok internacionalista lényegének szilárd alapját a szocialista népgazdaság képezi, amely a szocialista termelési módon alapul. Ez a népek közötti barátság és kölcsönös segítség kialakulásának és fejlődésének meghatározó anyagi feltétele. A szocializmus nemzetközi voltának hangsúlyozása azonban semmi esetre sem jelenti a nemzeti sajátosságok és hagyományok jelentőségének tagadását. A történelmi tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a kommunisták mindig fellépnek a nemzeti sajátosságok lebecsülése ellen. Határozottan elítélik ,,a nemzetek és a nemzeti kötelékek felszámolásával“ kapcsolatos kispolgári téziseket s azt is, ha ezeket „tisztán osztályhovatartozással“ helyettesítik. Klement Gottwald például már 1932- ben leleplezte azt a burzsoá hazugságot, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja állítólag a nemzeti sajátosságok eltüntetését követeli, hogy „a nemzet ellen van“. Hangsúlyozta, hogy a proletár ideológia nagy súlyt helyez a nemzetek és nemzetiségek közötti gyűlölet felszámolására, a fejlődésük és közeledésük útjában álló akadályok kiküszöbölésére. A pártot nemzeteink leghaladóbb hagyományainak védelmére, mindenfajta nemzetiségi elnyomás elleni következetes harcra buzdította. E cél elérésének alap- feltételeként a proletariátus nemzetközi egységét jelölte meg. A PROLETÁRSZOLIDARITÁS TÖRVÉNYSZERŰ JELLEGE A proletár internacionalizmus szükségszerűen a kapitalista társadalom objektiv fejlődéséből adódik. A kapitalista kizsákmányolás azonos helyzetet teremt a különböző nemzetiségű dolgozók számára, aminek következtében mindennapi gyakorlatunk és tapasztalataink fő vonásaikban azonosak lesznek. Engels Frigyes hangsúlyozta, hogy „minden ország dolgozói azonos helyzetben vannak, s azonosak érdekei, ellenségei is“. Ezen az alapon jönnek létre a proletariátuson belül az azonos (de ugyanakkor sajátosan nemzeti) osztályhagyományok, szokások, amelyek elsősorban a nemzetközi szolidaritásban, a testvériség érzésében és a célok közös voltának felismerésében nyilvánulnak meg. ' Az internacionalizmus pszichológiája azonban nem automatikusan hatja át az ideológiát. Ahhoz, hogy egységes egészet alkosson, és rendszerjellegüvé váljék, tudományosan megalapozottnak kell lennie. Az internacionalizmus ideológiája a testvériség és a szolidaritás tudatosítása, elméleti indoklása és kidolgozása. A társadalom minden területének objektív internacionalizálódási folyamatát tükrözi a munkásosztály tudatában. A proletár internacionalizmus ezért nem hathat a munkásosztály tudatán kívül. Mivel a proletariátus osztálylényegénél fogva nemzetköz), csupán egyesített erővel szabadíthatja fel az egyes nemzetek munkásosztályát. Ezt a törvényszerűséget fejezi ki az internacionalizmus, amely a munkások, valamint a különböző nemzetekhez és embercsoportokhoz tartozó más dolgozóknak a nemzetközi szolidaritása. Az internacionalizmus a pszichológiában, az ideológiában és a társadalmi gyakorlatban tükröződik. Semmi köze sincs a burzsoázia „intemecionalizmusá- hoz“, amely csupán nemzetközi monopolista s más szövetségek, konszernek létrehozását jelenti. Az internacionalizmus a proletár osztályjelleg formája. A proletár internacionalizmus sajátos, magasabb megnyilvánulási formája a szocialista internacionalizmus. A proletár internacionalizmus bázisának kibővítésével jött létre - először a soknemzetiségű Szovjetunió megalakulásával, később pedig a szocialista világrendszer megszületésével. Kezdetben csak a proletariátus politikai és ideológiai egyesítése indult meg a szocialista gazdaság szilárd alapján. Ezzel párhuzamosan bővült az internacionalizmus szociális bázisa: zászlaja alatt nemcsak a munkásosztály, hanem a többi dolgozó osztály, ill. réteg is egyesül. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a szocialista internacionalizmus nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak a többi szocialista országhoz fűződő új típusú kapcsolataiban válik meghatározó alapelvvé, hanem kifejezi hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek legfontosabb szükségleteit is. Mélyen áthatja belső életük minden területét: a gazdaságot, kultúrát, erkölcsöt, politikát egyaránt. Amint azt Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta: ...... épp ebből táplálkozik a csehszlovák nép osztályszolidaritása és szoros kapcsolata a világ forradalmi erőivel.“ A proletár, szocialista internacionalizmus osztálylényegének marxista-leninista értelmezése nagy jelentőségű a nemzeti és a nemzetközi kapcsolatának és lényegének elemzése szempontjából. Azt mutatja, hogy az internacionalizmust nem mint valamiféle felszíni jelenséget kell értelmeznünk a csehek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok és a többi nemzetiség életével kapcsolatban. Nem szabad megfeledkezni fontos belső (belpolitikai s a nemzeten-nemzetiségen belül játszott) szerepéről sem. Helytelen, ha a proletár internacionalizmust csupán külső, nemzetközi szerepére korlátozzuk. Az így értelmezett internacionalizmus nemzeteinkkel és nemzetiségeinkkel kapcsolatban valamiféle külsődleges jelenségnek, nem pedig belső fejlődésükből eredő lényegi vonásnak tűnhet. A különböző irányzathoz tartozó anti- marxisták kibékíthetetlen ellentétet látnak a nemzeti és a nemzetközi között. A nemzeti védelmét hirdetik a nemzetközivel szemben. A csehszlovák revizionisták például 1968-69-ben azt állították, hogy „a szlovák nemzetnek a szocializmussal kapcsolatos tapasztalata negatív, mert a szocializmus fokozatosan tagadja a nemzeti szabadságot“. Szerintük ennek az internacionalizmus az oka, amely állítólag nem modern és igazságtalan, mivel a nemzeteket alárendelt egységekké degradálja. Szerintük a CSKP fő hibája az, hogy megalakulásától kezdve internacionalista pozíciókból indul ki, amely pozíció úgymond összeegyeztethetetlen népünk nemzeti érdekeivel. A nacionalistáknak az a tézise, hogy az internacionalizmus fékezi hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek sokoldalú fejlődését és felvirágoztatását, lényegét tekintve reakciós. A proletár, szocialista internaciolizmus nemcsak hogy nem zárja ki a nemzeti szempontokat, hanem ellenkezőleg: a nemzeti és a nemzetközi feladatok helyes megoldásának bionyítéka. Az internacionalizmus elvének érvényesítése szavatolja azt, hogy társadalmunk fejlődése a szocialista osztálytartalom és a sajátosan nemzeti forma szerves egysége lesz. A nemzeti és a nemzetközi kapcsolatának revizionista meghamisítása a nemzeti érdekeknek a nemzetközi összefüggésektől való elszakításán, valamint a nemzeti sajátosságok abszolutizálásán és felnagyításár alapszik. Ez az álláspont a gyakorlatban törvényszerűen nacionalizmushoz és opportunizmushoz vezet. A KULTÚRÁK KÖLCSÖNÖS GAZDAGÍTÁSA A különböző irányzatú antimarxisták elméleti törekvéseire az jellemző, hogy azonosítják a nemzeti (nacionális) és a nacionalista fogalmát. Azt állítják, hogy a nemzeti érdekek védelme csak nacionalista tartalmú lehet. A nemzet szabad léte egyedüli biztosítékának a nacionalizmust hirdetik. A gyakorlatban azonban a nacionalizmus a valóban nemzeti érdekekkel és értékekkel kibékíthetetlen ellentétben van. A reakciós osztályok és rétegek pozícióiból forgatja ki, magyarázza félre őket. Deformálja és elferdíti a nemzetek és nemzetiségek valódi életét, fejlődésük internacionalista irányvonalát. A nemzeti sajátosságok nem a nemzetek valamiféle „elkülönültségének“ vagy „biológiai lényegének“ a következményei, ahogyan azt a burzsoá és revizionista ideológusok igyekeznek bizonyítani. A nemzeti sajátosságokat a nemzet, a nemzetiség megismételhetetlen sajátos, konkrét történelmi feltételei, történelme váltotta ki. Ide nemcsak természeti, hanem - elsősorban - társadalmi sajátosságok tartoznak: az elődök és a kortársak által létrehozott anyagi és szellemi értékek, hagyományok, a jellem sajátosságai. A nemzeti értékek és érdekek a nemzet életével kapcsolatos nacionalista elképzelésektől eltérően tartalmazzák más nemzetek tapasztalatait és szellemi értékeit is. Az egész nemzet, nemzetiség csak olyan összefüggésben létezik, amely a nemzetközihez vezet. Ezért a nemzeti a nemzetközi történelmi megnyilvánulása, kifejezője. A nemzeti és a nemzetközi dialektikája a kölcsönös feltételezettségben, egymás kiegészítésében és a kettő átszövődésében rejlik. Nemcsak áltudományos, hanem egyúttal a valóban nemzeti kultúra megismerését is gátolja az a nézet, miszerint a nemzeti csak azt tartalmazza, ami kizárólag egy nemzethez tartozik, ami megkülönbözteti ót más nemzetektől. Ez a vélemény fékezi a további fejlődést, mivel a nemzetet elszigeteli más nemzetek vívmányaitól. A nemzeti kultúra tehát mindig két összetevő: az általános és a sajátos szintézise - eltérően a burzsoá kultúrától, amelynek nacionalista lényegét a reakciós erők nemzetinek kiáltják ki, a valóban nemzeti kultúra az egyetemes kultúra konkrét megnyilvánulása. Elsősorban az illető nemzet, nemzetiség által létrehozott haladó, demokratikus kultúrát, valamint a más nemzetekkel fenntartott kapcsolatok során szerzett értékeket tartalmazza. Ezért a csehek, szlovákok, magyarok, ukránok és a Csehszlovákiában élő többi nemzetiség haladó, szocialista nemzeti kultúrája az egész emberiség kultúrájának szerves részét képezi. Ilyen értelemben a nemzeti kultúrába vagy a nemzet által teremtett kultúrába fejlettségétől függően számos nemzetközi elem is integrálódott. Csehszlovákia Kommunista Pártja nagy figyelmet fordít a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának fejlesztésére, e kultúrák kölcsönös gazdagítására. Jelenleg a csehszlovák nép szocialista kultúráját az internacionalista küldetés betöltésére irányítja. Amint azt a CSKP XVI. kongresszusán megállapították, a valóban nemzeti elemek céltudatos és rendszeres ápolása hozzájárul a szocialista közösség országai testvéri szövetségének megszilárdításához, és kultúránk értékeivel hatékonyan segíti a népek közötti együttműködés fejlődését. MIROSLAV HANZEL ISZÚ 3 XII. 20. A Szovjetunió Kommunista Pártja - annak az országnak a pártja, ahol a szocializmus először vált valósággá - újjászerkesztett programjának tervezetét tárgyalja. Ez a dokumentum, miután a jövő év februárjában sorra kerülő XXVII. pártkongresszus elfogadta, egészen a XXI. század kezdetéig meghatározza majd a szovjet kommunisták stratégiáját. Természetes, hogy a tervezetben számos fontos tétel foglalkozik a szocialista világrendszerrel, a szocialista testvérországokkal való együttműködéssel. A XX. század második fele a szocialista világrendszer megjelenésének, megerősödésének és fejlődésének időszakává vált. A létező szocializmus országai szilárd pozíciókat foglalnak el, növekszik tekintélyük és jelentőségük a nemzetközi ügyek terén. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában egyesült 10 európai, ázsiai és amerikai szocialista állam például, amelynek lakossága összesen a földgömb népességének csupán egytized része - hatalmas gazdasági komplexuma. A világ ipari termelésének egyharmada, nemzeti jövedelmének negyedrésze és mezőgazdasági termelésének ötödrésze esik rá. Az SZKP újjászerkesztett programjának tervezete hangsúlyozza, hogy a létező szocializmus pozíciói tovább erősödtek, tekintélye és befolyása világszerte növekedett. A szocialista közösség megerősödése arra vezetett, hogy a világ szinterén az erőviszonyok döntő módon a társadalmi haladásért, a demokráciáért, a nemzeti szabadságért és a békéért harcoló népek javára változott meg. Az SZKP újjászerkesztett programjának tervezete elsőrendű feladatként tűzi ki azt, hogy „szüntelenül szélesíteni és mélyíteni kell a Szovjetunió együttműködését a szocialista testvérországokkal, minden eszközzel elő kell segíteni a szocialista világrendszer megerősödését és haladását.“ Az újjászerkesztett program tervezete rendkívül konkrétan jelöli ki az adott irányba való előrehaladás útjait. Többek között a következőket javasolja:- az SZKP elősegíti a pártközi kapcsolatok kiszélesítését, amelyek a párt valamennyi láncszemét - a központi bizottságoktól a pártalapszervezetekig, a két- és sokoldalú alapon történő vélemény- és tapasztalatcseréig,- tovább kell követni az SZKP irányvonalát, amely a Szovjetunió és a szocialista országok államközi kapcsolatainak megszilárdítására, a politikai együttműködés valamennyi formájának további aktivitázálására törekszik,- amíg a NATO katonai tömb létezik - elő kell mozdítani a Varsói Szerződés Szervezete tevékenységének tökéletesítését,- a gazdasági kölcsönös kapcsolatok területén pedig - a szocialista integrációnak, mint a szocialista országok egybekovácsolása anyagi alapjának további elmélyítését. Gazdasági területen elvileg fontos sajátosság az SZKP- nak az a szándéka, hogy az integráció alapján elősegíti a társadalmi termelés és a szocialista életmód fejlődését a közösség országaiban, gazdasági fejlettségi színvonaluk kiegyenlítődése folyamatának meggyorsulását. Emellett az SZKP, mivel természetesnek és hasznosnak tartja a szocialista és a tőkésállamok gazdasági együttműködésének erősítenie kell a közösség technikai-gazdasági sebezhetetlenségét az imperializmus ellenséges akcióival, a gazdasági válságok és a kapitalizmusra jellemző, más negatív folyamatok befolyásával szemben. A programtervezetnek a szocializmus világpozíciói megszilárdításával foglalkozó részét elemezve, mindenképp figyelmet kell fordítani arra, hogy az SZKP tiszteli a szocialista partnereket, az egyenjogúságnak, a nemzeti érdekek kölcsönös tekintetbevételének elvét. A dokumentum közvetlenül rámutat arra, hogy mind nagyobb kölcsönös megértést kell kialakítani és fokozni kell a közeledést egymáshoz. Az általános és a különös tekintetbevétele mindegyik szocialista ország történelmi útján, az elvi kérdésekre vonatkozó akciók koordinálása, az elvtársi érdekeltség egymás sikereiben - éppen ez különbözeti meg a nemzetközi kapcsolatok új típusát, amelyet a szocializmus hangoztat, az egyenjogúság hiányán, az erőseknek a gyengék fölötti katonai és gazdasági uralmán, a féktelen fegyverkezési versenyen alapuló kapcsolatoktól, amelyeket az imperializmus honosít meg. A szocialista világrendszer majdnem négyévtizedes sikeres működésének tapasztalatait összefoglalják az SZKP újjászerkesztett programja tervezetének sorai. E dokumentum tanulmányozása és megvitatása csak most kezdődik. Világos azonban, hogy máris termékenyítőén hatott a szocialista világ társadalmi gondolkodására, IGOR SZINYICIN az APN politikai szemleirója
