Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
* * l ‘ GYÖNGY- Vettél valamit névnapjára a feleségednek?- Sokáig haboztam, hogy autót vegyek-e vagy gyöngysort. Végül is a gyöngysor mellett döntöttem.- Miért?- Mert még nem találták fel a hamis autót. BLÖD- Valóban rossz idegállapotban van a feleséged?- Rosszban.- És az is igaz, hogy ha egyedül van, magában beszél?- Nem tudom. Én még sohasem voltam ott, amikor egyedül volt... BÜROKRÁCIA- Iratszekrényeink zsúfolásig megteltek - közli az iroda munkatársa a főnökével. - A hat évnél régibb keltezésű leveleket meg kell semmisíteni.- Lásson neki - válaszol a főnök —, csak előbb készíttessen másolatot minden okmányról, amely megsemmisítésre kerül! HALLOTTUK áMa aamÁÁó-Ua. frijj' T TEJ- Végtelenül szomorú vagyok, drágám... Ma van a házassági évfordulónk, s te megfeledkeztél róla.- Megfeledkeztem? Ugyan! Mit gondolsz, miért nem csaptam ricsajt, hogy odakozmált a tej?! KIFACSART SZÓLÁSOK A nagy hal megeszi a kis hálót. XXX Az izgágák álmát alussza, xxx Minden követet megmozgat. xxx Ismeri a - dorombolást, xxx Otthagyta a fogkeféjét, xxx Ha jó nincs, szamár is elkél. xxx Vak tyúk is talál szemetet xxx Legény a lúdtalpán! xxx Van sajtó is a kenyérhez, xxx Aki könnyen ír, könnyen felejt. xxx Olyan igaz, mint ahogy ittál. xxx Jobb lapokat látott, xxx Lerázta a nyakkendőjéről, xxx E9y gyékényen árulkodnak. KULCSÁR FERENC Utcakép (Ján Schenko rajza) VALLOMÁS- Vádlott, hogy jutott eszébe, hogy tisztes öregember létére autót lopjon?-Tudja, bíró úr, az én fiatal koromban még nem volt autó... JEVGENYIJ ESSAR OPTIMISTA, PESSZIMISTA Optimista az olyan ember, aki dobbal és trombitával megy lakást bérelni. + + + Optimista az olyan ember, aki annyira biztos a sikerben, hogy magát a sikert nem is igényli. + ♦ -f Optimista az olyan ember, aki a titkárnőjét veszi feleségül, és azt hiszi, hogy majd továbbra is diktálhat neki. + -f + A pesszimista aggódik, hogy minden nó könnyelmű, az optimista pedig reménykedik benne. + + ♦ Az optimisták és a pesszimisták egyaránt szükségesek a társadalomban: az optimisták találják fel a repülőgépet, a pesszimisták az ejtőernyőt. Petényi János fordítása A hét vicce- Vilmos, Vilmos, nem szégyellett magad? Egész életedben az alkoholizmus ellen harcolsz, most meg részeg vagy, mint a csap! A férj pislogva feleli:- Ne dühöngj, szivem. Ma is harcoltam az alkohol ellen, csak ma ó győzött... VITA TÁVOLLÉT Vezetői vizsgán kérdezik:- Mi az, ami gépkocsibaleset közben még a lélekjelenlétnél is fontosabb?- A fizikai távoliét! KETREC- Vera kisasszony, nem emlékszik rám? Az állatkertben ismerkedtünk meg.- Ne mondja! És melyik ketrecben láttam magát? KÍVÁNSÁG A vendég leül egy asztalhoz gondosan áttanulmányozza az étlapot s így szól:- Úgy döntöttem, hogy malacsültet eszem. De ragaszkodók hozzá, hogy sovány legyen. Persze, azért legyen egy pici szalonnája, de csak egy leheletnyi. Ne legyen túl sült, de sületlen se. Ne legyen kemény, de puha sem...- Értem - mondja a pincér-, de milyen legyen a malac vércsoportja? Veszekszik két kopasz:- Te kopaszabb vagy mint én!- Már miért volnék? Hiszen egyikünknek a fején sincs egyetlen árva hajszál sem...- De a te fejed nagyobb, mint az enyém! BECSAPTA- Vádlott! Miért csapta be azokat az embereket, akik hittek magának?- Azért, bíró úr, mert azokat, akik nem hittek, sehogy sem sikerült becsapnom. A Lada úgy tett, hogy plinc-plinc-plinc, aztán könnyezni kezdett az első két kereke között.- Nem gond - mondta a mester. - Ugorjon el ide a sarki boltba, vegyen egy vo- nyasztócsövet, egy perc alatt bedobom, aztán kész.- Vonyasztócső - tűnődtem. - Drága?- Tizenháromnyolcvan.- Nagy?- Mint a kisujjam. Vidor lélekkel táncoltam be a sarki boltba. Egy kisujj tizenháromnyolcvanért ajándék!- Vonyasztócső? - mondta a pult kicsi hölgye és morózus pofikája nagyhirtelen diadalmas mosolyt öltött. - Nin-csen! így mondta: nin-csen! Him- nikus hangvétellel, a végét peckesen felpederve, mint lovaskatona a bajszát. Kicsiny ezüstharangocskák csilingol- tak ebben a nincsben. Markó Iván koreográfiát kreálhatott volna erre a nin-csenre. Eltöprengtem. Miért jó neki az, ami rossz nekem? Miért teszi boldoggá, hogy nem juthatok vonyasztócsőhöz? Várjunk csak! Lehetséges, hogy ez a vo- nyasztócsö valami rossz dolog. Attól tart, hogy a vonyasztócső rabságába esem és többé nem szabadulhatok tőle. Magányos óráimban vonyasz- tócsöveket spriccelek a karomba intravénásán, zöld emberkékkel csacsacsázom a nagyváros kupolái felett és végül nyomorult páriaként végzem a külterület számos szemétdombjainak egyikén. Érettebb megfontolás után el kellett vetnem ezt a lehetőséget. Ebben az esetben ugyanis nem tizenháromnyolcvan lenne az ára, hanem tizenPETERDI PÁL Vonyasztócső háromezernyolcszáz. Valutában. Hát akkor? Megeshet, hogy a vonyasztócső némi átalakítás után gyilkos fegyverként is használható. És a pult kicsi hölgye attól félt, hogy a vonyasztócső birtokában, hirtelen elborul az elmém, kiirtom a családomat és véres kezekkel kurjongatok majd utcahosszat. Talán már a nagybetűs címsorokat is látja lelki szemei előtt: „Oroszlánháló és altatólövedék! A különleges alakulatok többórás tűzharc után ártalmatlanná tették a vonyasztócsöves ámok- futót!“ Aztán észre kellett vennem, hogy ez is nélkülöz minden realitást. Kisujjal nem lehet ámokot futni. De hát ebben az esetben miért a boldog nin-csen, a diadalmas mosoly, a ezüsthangocskák? Alighanem a pult kis hölgyének személyiségében kell keresnem az okot. Bizonyára rossz gyermekkora volt, s most bosszút akar állni a világon. Alighanem ő az angol király lánya, csak egy gonosz néger asszony kilopta őt a bölcsőjéből és a saját porontyát csempészte a helyére. Innét van, hogy ma egy ifjú néger lány ül a Birodalom trónján, őt pedig a jogos örököst vonyasztócsö- vekért zaklatják a sarki boltban. Egyébként bizonyítani is tudja mindezt, tessék, bárki megnézheti a hagyományos eperalakú anyajegyet a balkarja belső oldalán. Aztán ezt a megoldást is el kellett ejtenem. A pult kicsi hölgye nem viselt eperalakú anyajegyet a balkarja belső oldalán. Hogy akkor mégis miért örült? Maradt az egyetlen elfogadható válasz. Csak. Elhatároztam, hogy ezentúl naponta ötször betérek hozzá vonyasztócsőért. Szeretek örömet szerezni az embereknek. Hát... mára ennyi. Tessék, hogy poén is kéne a történet végére? Haha. Nin-csen! 1 ÚJ SZÚ 22 1985. XII. 1
