Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
szó 1 5. XII. 13. Pedagógusok, hatvanévesek. Hárman azok közül, akik 1948 februárja után elsőként indultak az újraalakuló magyar tanítási nyelvű iskolákba, édes anyanyelvűnkön oktatni, nevelni a nagy számban sereglő gyerekeket, ifjakat. A felszabadulás utáni első, az alapozó pedagógusnemzedék tagjai ők. Sok van, mi közös az életükben. Nemcsak születésük éve, nemcsak indulásuk körülményei, nemcsak az, hogy mindhárman immáron több évtizede tanítanak együtt egy iskolában, a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. Volt egy háború, amely szinte azonos módon szólt bele sorsuk alakulásába, mint annyi máséba e tájon, akik tanulni akartak, az eleminél magasabb fokon. Nem folytathatták ott a szellem gyarapítását, ahol elkezdték, szülőföld- közeiben. Azonban a történelmi földcsuszamlások sem állíthatták meg ifjúi lendületüket, vállalva minden, ma már szinte hihetetlennek tetsző nehézségeket, magyarországi középiskolák és egyetemek diákjai lettek. Aztán, tanulmányaik befejezése után, hazajöttek. Czókoly Béla, Szénássy Zoltán és Miklós Elemér azok között voltak, akik úgy gondolták, vagy még inkább érezték, hogy haza kell jönniük, ahol az új, a szocializmus eszményei szerint berendezkedő társadalomban, az új lehetőségek között nem kis feladat várt rájuk. CZÓKOLY BÉLA, matematika-fizika szakos, Példás pedagógus Gömöri faluban, Simonyiban (Simonovce) született.- Szüleim mindvégig ott éltek. Egyszerű emberek voltak, én az egyetlen gyerekük. Sokat szenvedtek amiatt, hogy elszakadtam tőlük, de végül belenyugodtak, már amennyire tudtak, hiszen tanulni mentem el. Évenként egyszer-kétszer meglátogatom szülőfalumat, olyankor szinte átélem gyermekkoromat. A gimnáziumi évek Rimaszombatban (Rimavská Sobo- ta) kezdődnek; Miskolcon érettségizik.- Nem készültem pedagógiai pályára, az volt a kérdés számomra, hol lehet matematikát és fizikát tanulni. A műegyetemre szerettem volna bejutni, de nem sikerült, (gy kerültem a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol mindjárt tanárképzés is folyt, ötvenben végeztem, már csehszlovák állampolgárként, és ösztöndíjasként."Szerettem a kollégiumban uralkodó kollektív szellemet, a vitákat, melyek mindenre kiterjedtek; ezek segítettek elhatározásaimban. Ott akkor sok olyan ember volt, mint én, vagyis hiányos felkészültségű. Háborús éveket éltünk meg. Keményen kellett dolgozni, hogy behozzuk lemaradásunkat. A kitüntetettek között fejezte be tanulmányait Czókoly Béla. Még Pesten tartózkodik, amikor táviratot kap, hogy várják a bratislavai pedagógiai gimnáziumba. Itt kezdi meg tanári pályafutását, amelyet gyakorlóévéi alatt szeretett meg, egy életre; majd hamarosan, egészen pontosan 1951. április 5-én Komáromba kerül. Mint a gimnázium tanára, tanfolyamokon részt vesz pedagógusjelöltek felkészítésében, a magyar iskolák számára.- Akkor, kezdetben éreztük igazán, mennyit adtak az egyetemi évek. Amikor teljesen magunkra voltunk utalva, tankönyvek sem voltak. És alapokat adtak az önképzéshez. Olyan óriási változások történtek és történnek a matematika tartalmában, hogy állandóan tanulnunk kell, ha lépést akarunk tartani az idővel. Igen, eljutottam a számítástechnikáig. Ha idősebb tanárokkal beszélgetek, azt mondják, nem való az már nekünk. Én szeretem.- Hallottam önről, hogy szigorú tanár hírében állt mindig.-Tudom, rémhírek járnak rólam ma is, pedig sokat változtam. Valamikor szigorúbb voltam. Persze, szigorúság. Akik tanultak és tudtak, azok inkább következetesnek és igényesnek tartottak, mint szigorúnak. Mondtak olyat is, hogy akinek az elsőben hármast adok, az végig hármas lesz, vagyis skatulyázok. Pedig sokan igazán szépen fejlődtek. A legjobbakkal meg egyenesen élvezetes dolgozni. Csak kevesebb van belőlük ma. Tehetség dolgában felülmúlják az ötvenes évek diákjait, akik között viszont több volt a célratörő, tudatosan dolgozó, többségük ilyen volt.- Visszanézve pályájára, mi az, aminek örülni tud?- Bár sok keserűség tapad ehhez a pályához, találkoztam rosszindulattal, és le kellett nyelnem egyet s mást, voltak álmatlan éjszakáim, azért mindennél fontosabb az, hogy sok értékes embert adott iskolánk, és ha az olimpiákat nézzük, jelenleg például fizikából elsők vagyunk a kerület középiskolái között, matematikából elsők-máso- dikok. És ebben már folytatóinknak, a fiatalabb kollégáknak is részük van. öröm az is, hogy a matematika tanításával logikus gondolkodásra nevelhettem diákjainkat. Nekem ez jelent örömet. Akármilyen idős pedagógus vagyok, én most is mindig megnézem, mit fogok tanítani. Az hajt, hogy élvezem a tanítást. Az osztályban egyedül csak a gyerekekkel élek, ott feledem a bántó dolgokat. ... tankönyvek sem voltak Egyelőre nem is tudnék úgy lenni, hogy nem tanítok.- Szabad idejét mivel tölti?- Matematika, fizika, pedagógia, matematika és fizika tankönyvek fordítása és recenzálása - nekem mindig ez kötötte le azTdőmet. Fiatalabb koromban is lekötöttek a fordítások. Mondják is rólam, hogy egyoldalú vagyok. A rádióra, tévére azért odafigyelek, és olvasok, igaz, ma már inkább csak szakmai dolgokat. Gyermekeim felnőttek, a fiam a Szlovák Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetében dolgozik, a 'lányom konzervatóriumot végzett, pedagógus. Szeretnék utazni, nem nagyon jártunk külföldön. Voltunk Jugoszláviában a tengernél, nagy öröm volt a számomra. Ó, mit jelentett nekem a tenger?! Mit segített az egészségi állapotomon?! Hatvankilenctől vannak problémáim, légcső és szív. Szerencsére, mindkettő rendbejött, de kezelésre járok azóta is. Társaságba nem járok, s ezen el is gondolkoztam, nem jól van ez így, de nem tudok változtatni rajta. Addig szeretnék dolgozni, amig eredményes munkát tudok végezni. A nyugdijat úgy képzelném el, hogy fokozatosan abbahagyni a munkát. Nem lelném a helyem, ha egyik napról a másikra kellene búcsúznom. Dr. SZÉNÁSSY ZOLTÁN, magyar-történelem szakos, helytörténész, legutóbbi könyve Komáromi Olympos címmel jelent meg. Negyvenhétben tér haza a pápai tanítóképzőből, és dolgozik hajógyárban, bányában és másutt. A járás területén elsőként egy, Seregakol nevű tanyán nyílik magyar iskola, odamegy tanítani. Aztán Perbetén (Pribe- ta), majd He- tényben (Chotín) iskolaigazgató; közben befejezi tanulmányait a Komensky Egyetem levelező tagozatán, ötvenhat szeptemberétől a gimnázium tanára. Hetvenben doktorál, értekezésének címe: 1848 európai forradalmai. Pályafutásának, pedagógusi magatartásának meghatározó élménye a szülői ház légköre és a város történelme.- Hajdúkapitány volt a hajdani ősöm, déd- nagyapám Klapka György katonája, negyvenötig őriztük a kardját. Ezek a kardok ösztönöztek engem arra, hogy tollat vegyek a kezembe. A tanítóképzőben pedig úgy neveltek és oktattak, hogy nemcsak az ifjúságot, mindenkit kell tanítani - élőszóval, tollal, jótanáccsal. Néptanító. Ennél magasztosább fogalmat nem tudok elképzelni. Én nem tudom elválasztani a katedrát a tolitól.- Azért egy pillanatra próbáljuk meg mégis. Milyen nevelési eszmények irányítják önt, amikor tanítványai elé áll?- Elejétől fogva vallom, hogy szeretettel és szigorúsággal kell nevelni a jövő nemzedékét, ezek nélkül nem lehet célt érni. Különben erősen gyerekcentrikus vagyok, ami abból is látszik, hogy négy gyerekem van, három lányom, akik pedagógusok, a fiam állatorvos. Mi hatan voltunk otthon testvérek. Én mindig arra tanítottam gyermekeimet és diákjaimat: szeressétek és tiszteljétek anyanyelveteket, népünk múltját, ugyanakkor szeressétek és tiszteljétek mások nyelvét, hitét, nemzetiségét, soha meg ne bántsatok senkit azért, meri más a nyelve, a hite, mert másként dobog a szíve. Ezeket a kérdéseket az emberség trónusáról kell nézni. Sajnos, e téren hiányosságok vannak Európa-szerte.- Talán nem térünk el nagyon a témától, ha a módszereiről kérdezem.- A harminchét év alatt rengeteg módszert átéltem. Tapasztalataim arról győztek meg, hogy nincs jó vagy rossz módszer. Célravezető van, és kevésbé célravezető. Atanáraimtól örököltem, hogy a jó pap holtig tanul, a jó tanár holta után is tanít. Néha felidéződnek bennem diákéveim, amikor egyik-másik tanár három-négy könyvet hozott magával az órára, a tankönyvön kívül. Ezt teszem én is. Nézzük csak mit mond ez az 1444-ből származó szöveg. Néma csend. Falják a gyerekek. Itt a módszer lényege - tanulnak valami fontosat, ami nincs a tankönyvben. A nem kötelezőt isszák a gyerekek. Természetesen sok függ a tanárember egyéniségétől. Szegénységi bizonyítvány, ha odaadott recept szerint végzi a munkáját. A tanterv nagyvonalakban fogalmaz, azt a tanárnak kell megtöltenie tartalommal. És itt kell szelektálni. Kiválasztani a valódi értékeket, amelyek átmentek a történelem tisztítótüzén.- Beszélgetésünk előtt órája volt. Hogyan sikerült?- Jó hangulatban jöttem ki, éreztem, a mag termékeny földbe hullott. De ez nem mindig van így. Van, amikor a helyzet tövist terem, mint a gazdának a mezőn. Elégtételt az ad, hogy azért sok nemes magot tudunk elhinteni.- Nagyon szereti Komáromot. Mit jelent ez a város önnek?- Óriási terhet. De önként vállalt és szívesen viselt terhet. Ha idegenként "tanítanék e városban, és úgy, hogy nem ismerem a történelmét, sokkal könnyebb lenne. De ismerem. Én nem úgy vagyok, hogy hallok valamit a városról, én az anyatejjel szívtam magamba. Ez a szülőföldem, amely kérdez, és követel is. Ha kimegyek a temetőbe és nemes magot tudunk elhinteni meglátom például Mindszenthy Sámuel író sírját, úgy érzem, mintha tartozásom lenne vele szemben. Itt vagy, és az utókor méltatlanul elfelejt. Számomra lelki öröm, ha kiemelhetek valakit, valamit a feledés homályából, ha csupán egy adattal, egy morzsányival bővíthetem az irodalmat, történelemismeretünket. Akár hiszi, akár nem, ha befejezek egy írást, még a könnyeim is kifolynak. Aztán ott a Sziget csodálatos mikrovilága, a napsugarak. Szavakkal ecsetelni nem lehet, Ott van egy kis kertem, néhány méterre Jókai kertjétől. Ennek a szigetnek olyan csodálatos irodalma van, talán lesz még időm megcsinálni a szintézisét. Annyi nagyság fűződik hozzá, Csokonai, Petőfi, Kultsár, Beöthy. Naponta látom ezt a szigetet, és ez is követel. Többet akarok adni annál, ami egy tanítási órán lehetséges. Ami vagyok, ami lettem, az őseimnek köszönhetem. A Klapka-könyvemet dédnagyapám emlékének szenteltem, úgy éreztem, övé a érdem, én csak papírra vetettem, amit tőle kaptam. így vagyok az íróasztalnál is: néptanító. DR. MIKLÓS ELEMÉR, igazgatóhelyettes, jelenleg vállalati gazdaságtant tanít. Csiliznyáradon (Topolovec) született, földmúvelőcsaládban. Bratislavai, majd dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) gimnáziumi tanulmányai negyvennégy őszén megszakadnak. Dél-Komáromban érettségizik le. Budapestre megy, orvos szeretne lenni.- A kollégiumban azonban csak feketén volt helyem, kitettek. Hazajöttem, de amikor megtudtam, hogy Csehországba kell mennem répát szedni, hamarosan visszatértem Budapestre. Az orvosiról akkor már lecsúsztam. Egy barátom mondta, jelentkezzek a közgazdaságira. Felvettek. Közigazgatási szakot tanultam. Később a joghoz csaptak bennünket. 1950. március 31-én avattak jogi és államtudományi doktorrá. Hazatévre, a megbízotti hivatalban azzal fogadtak, hogy bármilyen főiskolát végzett tanerőket keresnek, két magyar középiskola nyílik, az egyik Komáromban. Pillanatnyilag már csak én vagyok egyedül, aki a legelejétől itt van. Horváth József igazgató a múlt tanévben nyugállományba vonult, helyére Keszegh István lépett, volt tanítványunk.- Hogyan kezdődött az első tanéve?- Roppant- érdekesen. Huszonöt éves voltam, a diákjaim között huszonhét évesek is akadtak. Filozófiát, földrajzot, németet, pszichológiát tanítottam. Talán nyolcán voltunk tanárok összesen, a magyar tagozaton, ugyanis iskolánk kezdetben még nem volt önálló. Száznegyven- négy diákunk volt. Ahogy múlt az idő, rá kellett jönnöm, hogy a pedagógia mégiscsak mesterség, tanítani lehet, de nem közömbös, hogy hogyan. Levelező tagozaton elvégeztem a matematika-fizika szakot, de képesítésem csak a hat-kilenc osztályra szólt. Következett kétéves, kiegészítő tanárképző stúdium, gazdasági tantárgyakkal. Pályafutásom alatt összesen tizenöt féle tantárgyat tanítottam. Két évvel később igazgatóhelyettes lettem, amihez a veze- töképzö-tanfolyamot is el kellett végeznem. Az ötvenes évek vége felé jött olyan kérés, hogy menjek jogi pályára, de maradtam. Nem bántam meg. Mint igazgatóhelyettes is hasznát vettem jogi és gazdasági ismereteimnek. Több tantárgyról van áttekintésem. Ugyanakkor az is igaz, hogy szétforgácsolódott az ember.- Tanárként hogyan tudta hasznosítani gazdasági ismereteit?- Régóta kísérleti iskola vagyunk, a közgazdaságra szakosodva. Diákjainknak tantárgyuk az üzemgazdaság- és szervezéstan, újabban pedig a számítástechnika. Megvan az érdeklődés ezek iránt a tantárgyak iránt, érdekük is a diákoknak, hogy tanulják őket, ha be akarnak kerülni a megfelelő főskolára, emellett, ha érettségiznek belőlük, az már bizonyos képzettséget is jelent.- A kívülálló számára elég rideg tantárgynak tetszik a gazdaságtan.- Szeretem tanítani, hisz itt is a gondolkodás, csak éppen a gazdasági gondolkodás formálásáról van szó. Vannak osztályok, ahol nagyszerű vitákat tudunk folytatni, például a tévé egy-egy gazdasági műsorában hallottakról. A reál tantárgyak oktatása és a gazdasági gondolkodás fejlesztése fő erősségeink, de úgy igyekszünk, hogy a humánképzés se szenvedjen hiányt. Ezért is az iskolán kívüli művészeti tevékenység: az irodalmi színpad, a zenekar. Most alakul például a Harmos Károly képzőművészeti kör.- Az iskoláról térjünk át magánéletére, otthoni óráira.- Fiunkat felneveltük, orvos lett, Budapesten tanult. Ami a kikapcsolódást illeti, nem szeretem a magányt, de szeretek a kertben lenni, szeretem a növényeket, és szívesen barkácsolok. Csinálok mindent. Általában reggel ötkor kelek, dolgozgatok a ház körül, aztán negyed nyolckor elindulok az iskolába. Gyakran a tanítás után is maradunk, akár van gyűlés, akár-nincs, megbeszéljük a problémákat, szívesen, élvezettel. A sok pályamódosítás után szervezett formában már nem óhajtok tovább tanulni. Történelmi könyveket, de főként filozófiát és közgazdaság- tant olvasok, szépirodalmat csak a szünidőben. Mi most lassan lelépünk a katedráról. Jó látni, hogy a tantestületünk negyven tanárából huszonöt a tanítványunk volt. Az ilyen idős pedagógusoknak már az a kellemes, ha látjuk, például érettségi találkozókon, kik lettek tanítványainkból. Mindenesetre furcsa érzés nyugdíjkorhatáron lenni - nehéz elszakadni. BODNÁR GYULA Tizenötféle tantárgyat tanítottam (Gyökeres György felvételei)
