Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-13 / 50. szám

Rakodás közben... gástalan, nagy fútóértékű tüzelőt szeret­nének kapni a pénzükért! Egyébként lig­nitet bármikor tudnánk szállítani, de - mi­vel ezen a vidéken ez szokatlan szénfé­leség - az emberek idegenkednek a vá­sárlásától. Csak a „jó öreg", megszokott barnaszénben bíznak. A bánya egyébként vagongondokkal küzd. Hiányoznak a két oldalra nyitható kocsik. Mindössze három ilyen jellegze­tes piros szállítóeszköz áll a rendelkezé­sükre, amelyek ingajáratban közleked­nek a Dolina-bánya és a nagykürtösi vasútállomás között. Másfajta kocsikból költséges a szén teherautókra emelése. A házhoz szállítást nyolc teherkocsi végzi. Két műszakban dolgoznak szor­gos vezetőik. Most már csupán a lakos­ság igényeinek a kielégítésén fáradoznak. Munkájukat lelkiismeretesen végzik. Az igazgató módfelett elégedett velük! Volt tanítóm kesergett a minap.- Nyakunkon a tél, én még június tize­dikén rendeltem 60 mázsa barnaszenet a Közép-szlovákiai Szénraktárak nagy-_ kürtösi (Veíky Krtíé) 10. számú telephe­lyén - mondta ám a várva várt tüzelő a mai napig nem érkezett meg. A tavalyi készletem viszont erősen megcsappant, már csupán néhány napra elegendő... Panaszkodtak már mások is a járás­ban: késik, akadozik a szénszállítás. En­nek okairól megkérdeztem az igazgatót. Lubomír Haéko nem kereste a kibúvót. rapiM n Dür r imí- Mi tagadás - szögezte le -, az utóbbi hetekben, sót hónapokban a szükséges­nél kevesebb darabos szenet tudtunk szállítani a lakosságnak. De igyekszem mindjárt „megmagyarázni a bizonyítvá­nyunkat": a kürtösi Dolina-bánya dolgo­zói szeptember és október folyamán vált­hatták be szénjegyeiket, vásárolhatták meg az általuk igényelt szénmennyisé­get, így az említett időszakban elsősor­ban nekik szállítottunk tüzelőt. Magán- személyeknek és közéleteknek az idén 59 ezer tonna szenet kell kifuvaroznunk. November tizedikéig - keresgél az igaz­gató kimutatásai között 56 524 tonná­nyit kaptak meg az igénylők, ami az összmennyiség 95,8 százaléka. Lélegzetvételnyi szünet után újabb adatokat sorol.-Járásunk kereken tízezer jegyzett háztartása közül 9595-ból kaptunk szén- vásárlási kérelmet. Ezidáig 8079 család számára meg is érkezett a tüzelő. Ami azt jelenti a számok tükrében, hogy a 28 ezer tonnából az említett időpontig 25 578 tonna ,.fekete aranyat" eljuttattunk pol­gárainkhoz. Lubomír Haéko siet hozzáfűzni:- Leszögezem, hogy az év végéig minden beérkezett igénylést teljesítünk. Lehet, nem kapja meg mindenki a kívánt mennyiséget egyszerre, egy azonban bi­zonyos: senki nem fog a mi hibánkból az idei fűtési idényben szénhiányban szen­vedni. Világos, megnyugtató szavak. Mint a más járásokból érkező jelenté­sekből megállapítottuk, a nagykürtösi körzetben szlovákiai viszonylatban is a legjobb a szénhelyzet. Ülünk az igazgatói irodában, beszél­getünk, közben, veti fel Lubomír Haéko, jó pár száz méternyire alattunk minden bizonnyal bányászok dolgoznak. A lakos­ságnak és a közületeknek szállítandó szén nagy része mégis az ország más vidékeiről érkezik. —- Egyéb szlovákiai bányákból, de a cseh országrészből is kapunk szenet - tájékoztat tovább az igazgató. - Ugyan­is a mi, kürtösi szenünk, valljuk be őszin­tén, már nem valami kiváló minőségű és hát az elkövetkező években sem várható ezen a téren szembetűnő javulás. Bár csak tévednék! Az igénylők pedig kifo­„ Senki nem marad szén nélkül a té­len!“ - mondja az igazgató (A szer** ' elvételei)- Stefan Ivaniő, vagy az inámi (Dolin- ka) Nagy István például szabad idejének jelentős részében is szénszállítással fog­lalkozik - nyugtázza örömmel az igaz­gató: Sűrű pelyhekben hull a hó. Kimegyünk a néhány éve épült kürtösi vasúti teher­pályaudvarra. Látom, a rossz idő ellenére is zavartalan a rakodás. Zokszó nélkül dolgoznak az emberek.- Igyekszünk - mondta egyikük szeré­nyen -, mi sem örülnénk neki, ha szénhi­ány miatt hideg, fűtetlen szobában kelle­ne töltenünk az estét, az éjszakát.- Egyébként december elsejétől- jegyzi meg a magyarul is jól beszélő, szépen fogalmazó szakember -, már a következő, az 1986-os esztendőre is elfogadunk szénigénylési előjegyzése­ket. Sót, - a kerületben elsőként - a nem­zeti bizottságokon beszerezhető meg­rendelőlapokon is elküldhetik címünkre az igénylést. Mi azt,,visszaigazoljuk". Okos, hasznos, de elsősorban idő- és pénztakarékos kezdeményezés. A járási székhelyen kívül ezidáig csupán Ipoly- nyéken (Vinica) működött a szénraktá­raknak igényfelvevó hivatala, azonban a közeljövőben Csábon (Cebovce) vagy Lukanyényén (Nenince) is szeretnének hasonló fiókot létesíteni.- Célunk - jelenti ki az igazgató- a vállalt szolgáltatások hiánytalan nyúj­tása. Sokszor azért - töprengtem a vasútál­lomásról az irodaépület felé menet - mi magunk is vétkesek vagyunk abban, hogy nem érkezik meg a kívánt időpontra a megrendelt szenünk. Tavasszal, nyár elején eszünkbe sem jut a téli tüzelőre gondolni. A hűvösebb napok beálltával aztán egyszerre ráébredünk: fogytán a készlet, újat kell beszerezni! Az igazga­tó tud néhány „visszaesőről“, akik rend­szerint október derekán adják le rendelé­süket és azt szeretnék, ha egy-két napon belül már az udvarukon, a pincéjükben lehetne, lenne a szén. A kürtösi szénraktáraknak tárolási gondjaik vannak. A szénszállítás három formában zajlik. Közvetlenül a bányából érkező szénnel a helyszínen töltik meg a teherkocsik rakterét, a vasútállomáson rakodnak a Dolina-bánya szenével a jár­művek, vagy a máshonnan érkező tüze­lőanyaggal töltik meg az autókat. Hamarosan a telephely dolgozói szo­cialista brigádot alakítanak. Estefelé egykori tanítóm háza előtt vitt el az utam. A pedagógust nagy munká­ban találtam: szenet lapátolt.- Megérkezett! - nyugtázta örömmel- Most már jöhet a hó, a fagy, lesz mivel tüzelnem. Jól betüthetek! ZOLCZER LÁSZLÓ Emberek és (bal)esetek SENKI SEM TEHET RÓLA? A szigorú biztonsági előírások és megelőző rendelkezések ellenére a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban sem csökken, sót egyre inkább növekszik az üzemi balesetek száma. Az elmúlt év néhány tanulságos (bal) esetét Idézzük fel a jnb visszkereseti bizottságának vaskos aktakötegei segítségével. senki rom lelte a nyomát. A jnb egész­ségügyi szakosztálya mellett működő visszkereseti bizottságának érthetően más véleménye volt az esetről. Szakvéle­ményekre támaszkodva, a munkáltató többszörös mulasztását állapította meg. Mindenekelőtt az alkoholfogyasztást ille­tően mutatott rá az ellenőrzés hiányossá­gaira, noha erre a vállalat 1981-ben kia­dott belső munkarendjének 14. pontja is kötelez. Az ellenőrzés jogosságát indo­kolta volna egyébként a fizetési napon kívül a szerencsétlenül járt dolgozó sze­mélye is, aki a tanúvallomások szerint gyakran fogyasztott szeszes italt. A mun­kahely biztonsága, megvilágítása terén sem volt minden rendben. Különben nem történhetett volna meg viszonylag köny- nyen a tragikus kimenetelű baleset. A mulasztásokért a jnb százezer koronás összeg kifizetésére kötelezte a magnezit­gyárat. Az elmúlt év januárjában súlyos bal­eset történt a Szlovák Magnezitmúvek hacavai üzemében. O. B., negyven esz­tendős ratkovái lakos, MIS IP típusú munkagépével magnezitszállítás közben a biztonsági sorompót áttörve a mélybe zuhant. A kivonult mentők, sajnos, már csak a halálos kimenetelű baleset tényét állapíthatták meg. A helyszínelést követő Widmark-próba azonban a szerencsétle­nül járt ember vérében 2,41 ezreíéknyi alkoholt mutatott ki. Kétség nem férhet hozzá, hogy az áldozat ezen a napon - a fizetés napján - italozott. Persze, hogy kivel, mikor és hol, azt mindmáig homály fedi. Legalábbis a vaskos aktakö- tegben sehol nem találni ennek a nyo­mát. Azaz, hogy mégis van itt egy mon­datnyi utalás erre is. Idézet a vállalat fellebezési beadványából: „...valószínű­leg magával vitt egy üveget, és ebből fogyasztotta a szeszes italt...“ A feltételezett üvegnek persze sehol. Meglepő, hogy az üzem vezetése nem érezte vétkesnek magát és megfelleb­bezte az első fokon hozott határozatot. Egyebek között megkérdőjelezte a bale­set körülményeit kivizsgáló bizottság ille­tőségét és szakértelmét, s hiányolta a Banská Bystrica-i Területi Bányahivatal és a Bányaipari és Energetikai Szakszer­vezeti Szövetség képviseletét. Az üzem területén tiltott alkoholfogyasztással, illet­ve ennek ellenőrzésével kapcsolatban pedig kifejtették, hogy az előírások nem mondják ki az ellenőrzések gyakoriságát. Ezért - szerintük - a történtekért nem vállalhatnak felelősséget. A baleset körülményeinek újbóli kivizs­gálásával időközben a kerületi visszkere­seti bizottság szakemberei is foglalkoz­tak, s helybenhagyták az első fokú dön­tést. HA AZ OSZLOP BESZÉLNI TUDNA... Jóval szerencsésebb kimenetelű bal­eset történt Almágy (Gemersky Jablo­nec) községben, ahol Cs. B.-vel, a Rima- szombati Járási Ipari Vállalat dolgozójá­val dőlt ki a községi hangosanbeszélő egyik tartóoszlopa. A hangosanbeszélő rekonstrukcióját még az elmúlt év őszén határozta el a hnb, s a munkálatok kivitelezésével a járási ipari vállalatot bízta meg. A két »sssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssss* szakember 1984. november 8-án érke­zett a helyszínre. Ám mielőtt munkához láttak volna, a nemzeti bizottság elnöke figyelmeztette őket, hogy az oszlopot csak két nappal korábban betonozták a földbe, legyenek hát óvatosak. A szó­beli figyelmeztetést a községháza nyitott ablakán keresztül állítólag hallotta az el­nök munkatársnője is. A későbbi kárval­lott ennek ellenére egy létra segítségével felmászott az oszlop tetejére, majd az előírásoknak megfelelően az oszlophoz biztosította magát. Mielőtt megkezdhette volna a szerelést, megmozdult alatta a föld, s az oszlop vele együtt a szom­széd kertjébe zuhant. Az eset szemtanú­ja, a hnb elnöke azonnal ott termett, ám a szerelő nem panaszkodott különöseb­ben, rövid pihenő után folytatni tudta a munkát. Másnap viszont erős fájdalmai voltak, felkereste a járási kórház sebé­szetén, ahol rövidesen sérvvel megműtöt­ték. Teljes gyógyulása több hetet vett igénybe. A visszkereseti bizottság előtt Cs. B. tagadta, hogy a hnb elnöke figyelmeztet­te volna. Ellenkezőleg, „azt mondta, min­den rendben van, dolgozzak csak nyu­godtan. Ami pedig az esés utáni idősza­kot illeti, igaz, hogy a nagy ijedtség miatt nem éreztem azonnal fájdalmat, később azonban kénytelen voltam orvoshoz for­dulni". A munkálatokat megrendelő helyi tiszt­ségviselő viszont kitartott eredeti állítása mellett, s hozzátette: „...az oszlop olyan lassan dőlt, hogy arról akár le is lehetett '?sssssssssssssssssssssssss//s/sssssss//sssssssssss/ss/ssssssssssssssssssss/sssssssssysssssssss/sss/sss/sss/ssss*s/ssssssss/sssssAssssssss/ssssssss///s/s/s/////s///s////ssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssss.

Next

/
Oldalképek
Tartalom