Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
• Vajányi Béla: Ma már közel háromszáz nyilvános távbeszélőkészülék van Kassán- A közeljövőben szeretnék a város nyilvános távbeszélőkészülékeiről irni - említettem nemrég egyik ismerősömnek, Vajányi Bélának. Bevallom, nem véletlenül mondtam el neki a tervemet, ugyanis ó a Kassai (Kosice) Posta- és Távközlési Igazgatóság telefonjavító és -szerelő részlegének a művezetője. Tudtára adtam azt is: azért érdekel ez a téma, mert velem is előfordult már néhány telefon-sztori. Például megesett, hogy az ajtajától megfosztott, vagy kivert ablakú fülkében a belváros zajától alig hallottam beszélgetőpartnerem hangját, mig máskor arra kellett kérni a vonal túlsó végén lévő ismerősömet, hogy halkabban beszéljen, mert nemcsak én értem tökéletesen, hanem velem együtt az utca is... Megtörtént már az is, hogy néma, vagy süket volt a készülék, néha pedig egymás után lopkodta a koronásaimat...- Érdekes kérdés - jegyezte meg, majd hozzáfűzte, hogy szívesen áll a rendelkezésemre. - Ha jónak találod, tehetünk egy ellenőrző körutat is - ajánlotta. SEGÍT A TEVETA A hivatalos ellenőrzés szabályaitól eltérően egy előre megbeszélt időpontban találkoztunk és indultunk telefonnézőbe. Először a belvárosba vettük az irányt. Délelőtt volt. A Lenin utcán mindent rendben találtunk.- Néhány helyre azért állítunk dupla fülkét, hogy lehetőleg senki se várakozzon sokat a telefonra, ugyanakkor pedig azért is, ha valamelyik elromlik, akkor ne maradjon az egész környék nyilvános telefon nélkül. Meg aztán így lehetőséget adunk arra is, hogy bárki és bármikor értesíthessen minket, karbantartókat az észlelt meghibásodásról.- Gyakori az ilyen bejelentés? Segít a lakosság?- Sajnos, nem mondhatnám. Az első félévben kapott jelzéseket a fél kezemen is megszámolhatom... Igaz, mi naponta ellenőrizzük a készülékeket. Persze, csak egyszer, hiszen egy-egy emberünkre majdnem harminc jut. Ha pedig közben kettő-három még javításra is szorul, akkor bizony van mit csinálnia a karbantartónak, hogy nyolc óra alatt mindegyiket megvizsgálja. Rövidesen - ha minden nyilvános telefont rákapcsolunk a kerületi üzemünkben kifejlesztett TE- VETA nevű ellenőrző rendszerre - bizonyára ügyesebbek leszünk, ugyanis a jelzőberendezés a készülékek meghibásodását azonnal jelzi a telefonközpontnak. A berendezés kipróbálása már megkezdődött, eddig harminchét nyilvános telefonfülkét tudunk igy figyelemmel kísérni. Ha ez a módszer beválik, akkor az egész országban bevezetik. matákat. Sajnos, minden kérésnek nem tudunk eleget tenni, hiszen nincs annyi készülékünk, hogy minden helyre jusson.- Ha jól tudom, előírások szabják meg a nyilvános telefonhálózat sűrűségét. Kassán ezen a téren milyen a helyzet, sok az automata, vagy kevés?- Nem állunk rosszul. Csak a legújabb városrész, a Kassai Kormányprogram lakótelep okoz gondot. Persze, ott is csak azért nincs több fülke, mert az a városrész most épül. A tereprendezések befejeztével azonnal növeljük majd az ottani telefonok számát is. ... A KAGYLÓ IS HIÁNYZOTT A Terasz lakótelepen három fülkénél álltunk meg. Mindegyik működött.- Tíz emberünk naponta kimondottan „MILYEN JÓ, HOGY ILYEN IS VAN“ A Cottbus üzletközpont előtti narancs- sárga, szinte még festékszagú fülkéből odaérkezésünkkor egy idős néni lépett ki. Amint elmondta, orvoshoz készül, de előbb felhívta a rendelőintézetet, hogy ott van-e, akit keres. - Biztos, ami biztos! Fölöslegesen nem totyogok oda meg vissza, hiszen nem könnyűek már az én lábaim - érvelt, majd dicsérte azt az „ismeretlent“, aki az ó lakása közelében is elhelyezett egy nyilvános telefonfülkét. - Milyen jó, hogy ilyen is van a világon! Milyen nagy segítség ez a telefon, főleg nekünk, öregeknek — hálálkodott. Utunk során a posta dolgozójától megtudtam, hogy tizenöt évvel ezelőtt hetven nyilvános távbeszélő-készülék volt a Hernád parti városban, jelenleg két- száznyolcvankettő, jövőre pedig háromszázhúsz körül lesz a számuk. Ebből több tucatnyi az utcai fülke, ám ugyanakkor megtalálhatók a kávéházakban, szállodákban, kórházakban, diákotthonokban, iskolákban, vasútállomáson. - Legújabban több ipari üzem és más létesítmény is kéri, szereljünk fel telefonautocsak ezeknek az ellenőrzését és javítását végzi - magyarázta a jó bizonyítványt Vajányi Béla. A karbantartók egyikével, Hesko Ferenccel a Lunik lakótelepen, a 323-as számú telefonfülkénél találkoztunk. Nem volt rózsás kedvében, mert...- Május elsejére rendbeszedtük ezt is. Beüvegeztettük, tettünk bele telefonkönyvet, ám két hónap elteltével újból igy néz ki - mutatott a megrongált, besározott, ajtó és telefonkönyv nélküli, mindössze kétéves fülkére. - Amikor az imént ideértem, az egyik készülékről a kagyló is hiányzott... A Hrebendova utcában tapasztalt helyzet a művezetőt nem lepte meg. - Sajnos, gyakori az ilyen eset - méltatlankodott. - Tagadhatatlan, előfordul üzemhiba is, például vezetékszakadás, vagy más műszaki rendellenesség, ám a nyilvános telefonok üzemképtelenségét körülbelül nyolcvan százalékban a vandalizmus okozza. A benne lévő néhány koronáért évente négy-öt készüléket ellopnak. Ugyanakkor a rongálók havonta harminc-harmincöt kagylót, illetve mikrofonbetétet visznek el, etz ajtókról leszerelik a záró berendezést, esetleg az egész ajtót eltüntetik. Évente nyolcszáz telefonkönyvet nyel el a föld, pedig azok lánccal vannak a készülékhez erősítve. A fülkék kitört ablakainak az üvegeztetése évente közel harmincezer koronánkba kerül. Rendkívül sok bajt okoznak azok is, akik az egykoronás helyett idegen tárgyat, gombot, fémkarikát, vagy külföldi pénzérmét helyeznek a kapcsolószerkezet igen érzékeny mérlegére.- Volt már rá példa, hogy valaki telefonrongálásért került a vádlottak padjára? - kérdezősködtem.- Előfordul. A minap például annak a tolvajnak az esetét tárgyalta a bíróság, aki a Cassovia kávéház elöl akarta ellopni a nyilvános telefonkészüléket.- Meggazdagodhatott volna belőle?-Aligha hiszem, a kasszába nem fér több nyolcszáz koronánál. Az ellenőrző körút a telefonok üzemeltetője szempontjából jól zárult, hiszen nem találtunk üzemképtelen készüléket. Igaz, nem néztük meg mind a kétszáz- nyolovankettöt, de azért sokat láttunk közülük. Telefonrongálókkal viszont nem találkoztunk, pedig nem ártott volna megkérdezni tőlük, hogy őket miért nem érdekli a „Ne rongáld! - Életet menthet!" felhívás GAZDAG JÓZSEF • Sok bosszúságot okoznak Hesko Ferencnek a telefonrongálók (A szerző felvételei) .. _ rsábi (Cebovce) határ Szinte állandóan es.k, aa csí^ gkár a veSzedenehezen tűri a kapát, nő 9Y ndia-baja, nem tem Van a csábiakna tjemérdek go^l Legfeljebb iaen érnek rá mostanság be 9 oshoz Meg aztan, este, dologidő utan men k kicsit gz m élok. mi tagadás, el is kényelmei Ade(a Scho„ Rájöttek ugyanis kltapasrfartakj .9* bó, is felvervancová doktornőt a^ede^kedik, seglt; vizsgál, hetik, nem Porol’f* a „yógyszert. Most éppen kisütött a nap, kevesen nyitják ránk a rendelő ajtaját, beszélgethetünk. Pihenőszobájába tessékel, a nővérke majd szól, ha valaki érkezik.- A klenoveci péró legszebb házában születtem. Tágas portánk volt, ki is néztek minket maguk közül. Apám irni- olvasni nem tud, csak a kottát ismeri. Zenész volt világéletében. Okos embernek tartották a fajtámbéliek. Ma épp 82 éves. Édesanyám kereken húsz esztendeje halott.- Öten vagyunk testvérek - folytatja. - Szegényesen igaz, de mondhatom, szépen, békében éltünk. Az általánost, meg a gimnáziumot is kitüntetéssel végeztem. A bra- tislavai Komensky Egyetem Orvostudományi Karára jelentkeztem. Szüleim hallani sem akartak tervemről. „Mit keresne egy cigány a főiskolán?" Adelát azonban kemény fából faragták. Nem hagyta eltanácsolni magát. Tanulmányai befejeztével a Banská Bystrica-i Kerületi Egészségügyi Intézetbe került. Nőgyógyász.- Hétéves koromig csak cigányul tudtam. A bátyámat különösképp kedveltem, amikor elvégeztem a középiskolát, már a szlovák fővárosban tanult, vegyészmérnökire járt, közel akartunk lenni egymáshoz, hát én az orvosira iratkoztam be. Van némi irónia a hangjában. Mintha ez ilyen egyszerű lett volna. Persze, jól tanult, nem okozott számára gondot a szigorú fölvételi vizsga.- A szép főiskolai évek után, pár hetes, boldog gyakorló orvos voltam, amikor lesújtó hir szólított haza: meghalt az édesanyám! Ragaszkodtam hozzá, ő is szeretett, nagyon megviselt az elvesztése. Ám hamar „fel kellett ébrednem", két aprócska testvéremnek nem volt aki gondját viselje, magamhoz vettem, neveltem őket.- Ezerkilencszázhetvenegyig Hnúét'ában dolgoztam. Férjhez harmincéves koromban, 1969-ben mentem. Akkorra már felcseperedtek védenceim, szárnyukra engedtem, útjukra bocsáthattám mindkettőjüket. S végrevalahára kezdhettem élni a saját életemet. Egy esztendeig a lévai (Levice) kórházban dolgoztam. Távol éltem szeretteimtől, közelükbe vágytam, igy elvállaltam a csábi körzeti orvosi állást. Hamar befogadta a falu, a környék. Az emberek kedvéért megtanult magyarul.- Nem élünk nagylábon, csúszópénzt nem fogadtam el soha. Hivatásom a gyógyítás, kapok fizetést érte, nem kívánom - mint sajnos nem egy kolléga - a köpenyzsebbe csúsztatott ötven-, meg százkoronásokat. Engem éjjel- nappal, bármikor hívhatnak beteghez, szívesen megyek. (A szerző felvétele) Bérházban, szolgálati lakásban élünk. Lányom nagyon megkedvelte Csábot, igazán jól csak itt érzi magát, ezért a férjemmel úgy határoztunk: végleg itt maradunk, letelepedünk, s családi ház építésébe fogtunk. De, milyen hálátlanok az emberek, azok, akiket a hivatalos munkaidőm leteltével, odahaza is kezeltem, feljelentettek. Hálapénzből épül a házunk, állították, de én tudtam, rosszindulatú rágalom az egész. A vizsgálat engem igazolt. Gabriela most 14 éves, a Banská Bystrica-i sportiskola diákja. Korosztályában ő a legjobb súlylökő a kerületben. A csábi alapiskolában kedvelte meg a sportolást. Remekül úszik, síel.- Férjem mérnök katona, mindenáron fiút szeretett volna. Leányka született azonban, de sebaj, gondolta és fiúként nevelte. Adela doktornő következetes ember. Mentek már hozzá cigányok, dologkerülő, lusta, markos férfiak, kérték, rimán- kodtak: nehéz munkát végeznek, jó lenne odahaza pihenniük néhány napot, ugyan, vegye már táppénzre őket! Mikor ajtót mutatott nekik, szitkozódni kezdték. - Szégyelld magad - ordibálták -, a saját véreidet sem pártolod? - Én- vágott vissza az orvosasszony - csak a becsületes embert tisztelem, a léha naplopót megvetem. Hasötét, ha fehér a bőre színe, nálam egyre megy. Már főiskolai tanulmányai alatt is több társadalmi szervezetben tevékenykedett. Csábon is oszlopos tagja a Vöröskereszt és a Nőszövetség szervezeteinek.- A rendelő - újságolja - a volt jegyzői hivatal épületében működik. Korszerűbb kellene. Megürült egy ház a faluban, jó lenne gyógyszertárrá alakítani... A körzetéhez négy falu tartozik. Adela Schovancová munkája nyomán emelkedett az önkéntes véradók száma, s a Vöröskereszt csábi alapszervezete is eredményesebben dolgozik. Adela asszony lelkes természetjáró, nagy gombaszakértő. Az emberek tudnak hobbijáról, sürgős esetben, ha odahaza nem lelik, a nyomába erednek. Tudják, milyen ösvényeken, csapásokon jár, hol lehet ráakadni az erdőben. Férje madárbarát.- Fűnek-fának dicsekszik kanárijaival, etetni azonban- kacag jóízűen - nekem kell őket. Ezt viszont férjemuram már nem kürtöli világgá. Van néhány kitüntetése is, jegyzi meg szerényen, elégedett élete eddigi folyásával. Büszke arra, amit - önerejéből - elért.- Hosszú volt az út és göröngyös is bizony idáig - sóhajt -, de szép most már a vége nagyon. ZOLCZER LÁSZLÓ-y ÚJ SZÚ 8 1985. VII. 19. Hik
