Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
ÚJ szú 17 385. XII. 6. TUDOMÁNYÉ TECHNIKA A mikor meggyújtjuk a gáztűzhelyen a lángot, talán sosem gondolunk a fútőanyagszállí- tás problémáira. Holott éppen a csővezetékes szállítás viharos ütemű fejlődése avatta a földgázt milliók számára elérhető tüzelőanyaggá.- Ma senki sem csodálkozik azon - mondja Vlagyimir Csirsz- kov, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vállalat épitósi minisztere hogy a szibériai gáz a moszkvai és prágai háziasszonyokat szolgálja, osztrák erőművek turbináit forgatja, bolgár és finn üvegházakat melegít, lengyel kohászati üzemekben használják fel, NSZK-beli és magyarországi vegyi kombinátokban dolgozzák fel. De elegendő egy pillantást vetni a térképre, hogy - akárcsak részben - elképzeljük, milyen hosszú és bonyolult a földgáz útja Szibériából Európába. Az ötvenéves miniszter jól ismeri a zord hidegeket, a fagyos talaj szeszélyeit, meg azt a sok tucat egyéb problémát is, amelyet Szibéria az építők elé tűz. Vlagyimir Csirszkov több mint húsz évig dolgozott ott, s eközben hosszú utat tett meg, amíg gépészből egy nagy építésvezetőség főnöke lett. Most pedig a világ legnagyobb csővezeték-építő „cégének“ ügyeit irányítja. SEMMIHEZ SEM HASONLÍTHATÓ PROGRAM- Nyugat-Szibéria, amelynek északi részén gazdag lelőhelyeket fedeztek fel, jelenleg a ''szovjet földgázmennyiségnek több mint a felét adja - közli a miniszter.- Az itteni termelés elérte a napi egymilliárd köbmétert. A fő fogyasztók azonban több ezer kilométernyi távolságra vannak, az ország európai részében. Ezért a kitermelt tüzelőanyag szállítása döntő fontosságú problémává vált. A Szovjetunióban nemrég fejeződött be a világ gázipara történetében a legnagyobb terv megvalósítása. Működésbe lépett a hatodik szuperhosszú gázvezeték, amely Urengoj szibériai lelőhelytől az ország központi körzeteibe vezet. így határidő előtt fejeződött be a nyugat-szibériai földgázt szállító hatágú csővezeték-rendszer építésének programja, amelyet 1981-1985-re jelölték ki.- Ez egyedülálló program, amely lényegében semmihez sem hasonlítható - véli Vlagyimir Csirszkov. - Világviszonylatban a legnagyobb teljesítőképességű gázszállító rendszert hoztuk létre, ezen évente mintegy 200 milliárd köbméter földgázt lehet átszivatytyúzni. Az építés óriási anyagi eszközöket igényelt: több mint 20 milliárd rubelba került. Ez több, mint amennyit a két legnagyobb szovjet gépkocsigyár - a Volgái és a Kámai Autógyár -, az atomreaktorokat készítő óriási „atomas“ gyár, valamint a híres Bajkál-A- mur Vasút építésére együttvéve költöttek. De pontot tenni még korai volna. Kiderül, hogy még az ilyen hatalmas energetikai „folyosó“ sem oldja meg a szibériai földgáz szállításával összefüggő, valamennyi problémát.- Jelenleg még messzebbre megyünk, északra, Jamburg felé - mondja a miniszter. - A következő öt évben erről a lelőhelyről hat új szupergázvezeték húzódik majd a Szovjetunió európai része felé. Azonkívül azt tervezzük, hogy Urengojból még egy fővezetéket építünk. A nyugat-szibériai építési program 1986-1990-ben tehát nagyobb méretű lesz, mint az előző. NEHÉZ ÚT VEZET JAMBURG FELÉ A tervekről beszélve, Vlagyimir Csirszkov nem titkolja aggodalmát - hiszen ahogyan észak felé haladnak, a problémák úgy növekednek, akár a hólabda. A jamburgi lelőhely, amelyről szó van, a Sarkkörön túl, a Tazovszkij-félszigeten van. Az itteni tükörsima síkságot keresztül-kasul átjárják az északi Jeges-tenger felől betörő, hideg szelek. Télen itt az 50-60 fokos fagy sem ritka, a rövid nyár pedig, amely csupán két hónapig tart, szintén problémákat okoz: óriási tömegekben jelennek meg a szúnyogok, a tundra pedig valósággal felduzzad a mocsaraktól, amelyek majdnem az egész félszigetet elborítják. Mégis azt tervezzük, hogy a jamburgi lelőhelyet sokkal gyorsabban aknázzuk ki, mint az urengojit. De hogyan?- A Jamburgtól több mint 1000 kilométerre délre eső Tyumenben levő üzemekben - mondja el a miniszter - jelenleg 250-300 tonna súlyú szuperblokkokat állítanak össze, amelyeknek belsejében felszerelik az összes szükséges berendezést. Ezeket a blokkokat azután speciális pontonokon, vízen szállítják Jamburgba. Ezeket a pontonokat légpárnával látják el, s ennek segítségével teszik meg az út utolsó részét - a kikötőtől rendeltetési helyükig. Az idén nyáron például 24 szuperblokkot szállítanak Jamburgba. Ezekből pedig, mint a gyermek-épitö|áték kockáiból, itt a helyszínen szerelik össze a földgáz komplex előkészítéséhez szükséges berendezéseket - sajátos üzem létesül a tundrán, amelyben a földgázt különválasztják a kondenzátumtól, megszárítják, megtisztítják az idegen anyagoktól, mielőtt a fővezetékbe kerül. Jamburgban összesen tíz ilyen, nagy teljesítményű berendezés lesz. Az építés meggyorsítása céljából, a szerelésnél a jövőben 1000 tonnás szuperblokkokat is felhasználnak, amelyekben egy teljes üzem berendezései lesznek - mint „töltelék“. ACÉLHÍD EURÓPÁBA Jamburg iránt jórészt az keltett fokozott érdeklődést, hogy az innen kiinduló hat gázvezeték közül az egyik az export célját szolgálja - a szibériai tüzelőanyag ezen áramlik majd Kelet-Európába.-A kelet-európai KGST-orszá- gok már régóta szovjet földgázt használnak - hangsúlyozza Vlagyimir Csirszkov. - A Szovjetunióból ebbe a térségbe irányuló szállítások volumene csupán a hetvenes években majdnem a tízszeresére nőtt. A szovjet földgázexportnak több mint a fele jelenleg a KGST-országoknak jut. Közös erőfeszítéssel a föld alatti fővezetékek szerteágazó hálózatát hoztuk létre, ezek között a legfontosabb szerepet a szövetség-gázvezeték játssza, amely a hetvenes évek végén épült. Ez a vezeték, amely a Dél-Urálban levő oren- burqi földgázkitermelő telepeket a szocialista országok ipari központjaival köti össze, lehetővé tette, hogy 15,5 milliárd köbméterrel növeljük az évi szovjet földgáz- szállítások mennyiségét. KGST 1984-ben Havannában rendezett ülésszaka, tekintettel az európai szocialista országok növekvő tüzelőanyag-szükségleteire, határozatot hozott a Jamburg- Kelet-Európa új szupergázvezeték építéséről - ez nyilván a „Haladás“ nevet kapja. Mint a miniszter közölte, jelenleg alapos tárgyalások folynak a fővezeték létesítésének feltételeiről, az egyes államoknak az építésben való részvétele formáiról, egyeztetik az árral, az egyes országoknak szállított földgáz volumenével összefüggő kérdéseket.- Műszaki szempontból- mondja Vlagyimir Csirszkov - az új fővezeték elvben nem különbözik azoktól, amelyeket a Szovjetunió jelenleg épít. Széles 1420 milliméteres átmérőjű, 75 atmos- féra nyomásra méretezett, nagy teljesitőképességú gázvezeték lesz. De rekordnagyságú talán csupán a hosszúsága - 4605 kilométer - lesz, meg az a temérdek nehézség, amellyel az építők szembetalálják magukat. Az új fővezeték műszaki sajátosságairól folytatott beszélgetésünk során a miniszter emlékeztetett arra, hogy az amerikai kormányzat három évvel ezelőtt megtiltotta a gázszivattyúzó berendezések szállítását a Szovjetunió számára. A gázvezeték megépítését meglassítani azonban, mint ismeretes, nem sikerült. Mi több, a kudarcot vallott „szankciók“ meggyorsították az új szovjet csőkompresszor sorozatgyártását, ezek pedig sok paraméter tekintetében felülmúlják a nyugati modelleket. Az új kompresszorok, a miniszter véleménye szerint, garantálják a szibériai földgáz megbízható és folyamatos szállítását Kelet-Európába. Az új fővezetéken keresztül, amely a következő 12. ötéves terv (1986-1990) időszakában lép üzembe, évente 30-32 milliárd köbméter földgázt szivattyúznak majd. ALEKSZEJ PUTYINCEV, az APN gazdasági szemleírója Mennyibe kerül a szibériai földgáz? Interjú Vlagyimir Csirszkov szovjet miniszterrel AZ ALKALMAZOTT MATEMATIKA ' - . • ’ • „ ■ w" > - -v- . • % , Az utóbbi néhány évtizedben hatalmas fejlődésnek lehettünk tanúi szinte az összes tudományágban. Az orvostudomány, a technika vagy akár a kémia új vívmányait néhány éven belül világszerte alkalmazzák, szinte minden ember kapcsolatba kerülhet velük. Olyan elméleti tudományág azonban, mint a matematika, nem tud látványos eredményeket produkálni. De a matematikusok munkájának eredményei láthatatlanul is ott vannak az élet több területén, kezdve a közgazdaságtól egészen a legmodernebb számítástechnikáig. Mivel a matematika valamennyi felhasználási területét reménytelen vállalkozás lenne felsorolni, a teljesség igénye nélkül nézzünk néhány érdekes példát a matematikai elvek alkalmazására. Manapság a matematika már szinte elválaszthatatlan a számítástechnikától. A számítógépek gyorsan és pontosan végeznek el különféle műveleteket. Ahhoz azonban, hogy egy számítógép működjön, el kell látni a végrehajtandó utasítások listájával, méghozzá a gép számára érthető módon. A számítógép belső felépítése olyan, hogy a programozó által neki átadott programot „lefordítja“ saját nyelvére - elektronikus jelek sorozatára -, majd az elolvasott program alapján' végrehajtja az utasításokat. Hogy adott elektronikus jelre milyen belső változás menjen végbe a számítógépben, azt már a modern algebra határozza meg: a „véges állapotú gépek“ és az ún. „Turing-gépek“ elméletének megalkotói olyan matematikai modellt dolgoztak ki, amelynek segítségével a lehető leggazdaságosabb számítógépek szerkeszthetők. A „Turing-gép“ nem más, mint egy elképzelt egyszerű felépítésű számítógép, melynek működését az algebra szabályai határozzák meg. Efféle elméleti modelleken kísérletezik ki a szakemberek a tényleges számítógépek belső felépítését úgy, hogy az a lehető legjobb módon szolgálja az egyes speciális feladatcsoportok megoldását. A hétköznapi emberhez a számítógépeknél jóval közelebb állnak a különféle hírközlési rendszerek. Nagy távolságra történő adatátvitelnél az információt megfelelő módon elektronikus jelek sorozatává alakítják, majd ezeket különféle hírközlési csatornák segítségével továbbítják rendeltetési helyükre, ahol az elektronikus jeleket visszaalakítják. (így működik például a telefon.) Ha nagyon nagy távolságra kell továbbítani a jeleket, fennáll a veszélye annak - amennyiben nem tökéletes a távközlési csatorna -, hogy egy adott jel hibásan jut el a vevőkészülékhez. Mindez nem jelent nagyobb problémát pl. a telefon esetében, de már megengedhetetlen két egymástól távol levő számítógép együttműködésekor. Éppen ezért alkották meg a matematikusok az ún. bináris csoportkódokat. Továbbítás előtt az információkat kódolják, azaz titkosírásszérűén bizonyos matematikai szabályok szerint, majd ezt a kódolt jelsort továbbítják a távközlési csatornán. A vevő- készülékkel vett jelsorozatot aztán visszafordítják, azaz dekódolják. A különféle kódokat úgy készítik el, hogy vétel után azonnal észlelhető az információ továbbításakor keletkezett esetleges hiba. Léteznek hibajelző és hibajavító kódok, melyek észlelik, sőt ki is javítják a hibákat. A kódolás műveletekor keletkezett „többletmunka“ tehát biztosítja, hogy napjainkban már mesterséges távközlési holdak segítségével megbízhatóan továbbíthatóak a telefonbeszélgetések, rádió- és televízióadások, valamint az egymástól messze lévő számítógépek is pontosan és megbízhatóan tudnak együttműködni egymással. A népgazdaság irányításának folyamatában rendkívül fontos kérdés a tervezés problémája. Minden építési, gyártási folyamatot úgy kell elkészíteni a tervasztalon, hogy a kivitelezés során a lehető legkevesebb költséggel maximális teljesítőképességet lehessen elérni. Ezért dolgozták ki a matematikusok az optimalizációs eljárások elméletét. A gyártási folyamat egyes fázisait matematikai módszerekkel jellemezték, melyeket lényegesen leegyszerűsítve a következőképp lehet elképzelni: A nyersanyag különböző feldolgozási fokozatait egy hálózat csomópontjaiként ábrázolják, magát a feldolgozást pedig a csomópontokat összekötő szálak képviselik. A feladat nem más, mint a két szélső állapot között megtalálni a matematikailag legrövidebb utat, tehát azt az optimális folyamatsort, amely kis költséggel biztosítja a jó minőségű termék gazdaságos elkészítését. Láthatjuk, korunk matematikája már nem a számok világát kutatja, hanem különféle halmazok, struktúrák és csoportok elméletével foglalkozik. Bár ez a munka a reális földi élettől nagyon távolinak tűnik, a felsorolt néhány példa bizonyítja, hogy a mindennapi életben is találkozhatunk a modern matematika észrevétlen eredményeivel. Természetesen, a „klasszikus“ matematika - a számok matematikája - is jelentős előrelépést mutat az utóbbi évtizedekben. Főleg a statisztikát és a valószínűségszámítást lehet széles körben felhasználni, mégpedig a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben vagy akár a legkülönbözőbb nyilvántartások elkészítése során. De ennél sokkal érdekesebb néhány hétköznapi probléma megoldása egy- egy bizonyos matematikai modell, elképzelés segítségével. A nagyvárosokat ma már sűrű busz- és villamoshálózatok szövik át, mégis előfordul, hogy ha az utas a város egyik végéből a másikba szeretne eljutni, sokat kell várakoznia a megállóban a következő buszra vagy villamosra. Úgy kell tehát megtervezni a városi forgalom menetrendiét, hogy ilyen esetek minél ritkábban adódjanak. A járatok természetesen keresztezik egymást, vannak közös megállóik, egyes buszok gyakrabban járnak, mások ritkábban. Adott tehát egy matematikai probléma, ezek paraméterei a város nagysága, a helyi járatok száma, a rendelkezésre álló jármüvek száma, a járatsűrüség, valamint a megállók elhelyezése. A feladat: úgy megtervezni a menetrendet, hogy ne kelljen sokat várakozni, ha egy adott helyre akar eljutni az utas, de olyan eset se forduljon elő, hogy rövid idő alatt több busz is indul az adott irányba, azután pedig negyven percig egy sem. Ezt a látszólag nehéz problémát a „klasszikus“ matematika frappáns módon oldotta meg. Az egyes járatokat többoldalú geometriai alakzatok jellemezték, ahol az oldalak száma a járat sűrűségétől függött. (A negyedóránként járó autóbuszt négyzet, a tízpercenként járót hatszög, az ötpercenként járót pedig tizenkétszög ábrázolta.) Ezeket a geometriai alakzatokat aztán egymásra helyezték, és úgy forgatták őket, hogy a lehető legkevesebb csúcs essen egybe a különböző sokszögeknél. Az így kapott alakzat egy rendkívül bonyolult sokszög volt, melynek egyes oldalai képviselték az adott megállóból egymás után induló különböző járatok közötti időintervallumokat. Ilyen „segédeszközök“ igénybevételével aztán már egyszerű a menetrend tényleges megtervezése. Egy másik hasonló feladat az ún. „kereskedelmi utazó problémája“, melyet csak tavaly sikerült elfogadhatóan megoldani. Ha egy üzletembernek végig kell járni pl. Európa néhány nagyvárosát, kereskedelmi centrumát, milyen sorrendben látogassa végig ezeket úgy, hogy a lehető legrövidebb utat tegye meg, azaz a lehető legkevesebb útiköltséget fizesse ki. A valós életben egy kereskedelmi utazó legfeljebb 20 várost látogat végig, ilyen esetben rövid idő alatt meg lehet találni a legrövidebb utat. A matematikusok azonban nem elégedtek meg ennyivel: általánosan akarták megoldani a feladatot, és ez már nagyon fogós kérdésnek bizonyult. E feladat megoldásában is, szorosan összefonódik a modern matematika a számítástechnikával, mivel csak egy számítógép képes elfogadható időn belül elvégezni a sok matematikai műveletet, ami ez esetben szükséges. Olyan programot kellett tehát kidolgozni a számítógép számára, amely bármilyen sok város esetében megtalálja az optimális útvonalat. A mindennapi élet egy epizódja tehát létrehozott egy matematikai feladatot, melynek megoldásakor egy sor új elméletet kellett kidolgozni, s ezek gazdagították a modern matematikát. Láthatjuk, a matematika is folytatja évezredekkel ezelőtt elkezdett diadalútját, még ha csendesebben is, mint a többi tudományág. Együttműködve velük azonban még sok nagy eredményt mutathat fel. FONÓD TIBOR
