Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-26 / 30. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1985. július 21. A NAP kel - Keiet-Szlová- kia: 04.59, nyugszik 20.27 Közép-Szlovákia: 05.06, nyugszik 20.34 Nyugat-Szlovákia: 05.12, nyugszik 20.40 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 08.40, nyugszik 22.40 Közép-Szlovákia: 08.47, nyugszik 22.47 Nyugat-Szlovákia: 08.53, nyugszik 22.53 órakor Névnapjukon szeretettet köszöntjük DÁNIEL nevű kedves olvasóinkat • 1910-ben született Vlagyi­mir Alekszandrovics SZE­RÖV szovjet festő és grafi­kus (f 1968) • 1910-ben szü­letett TAMÁSI György ma­gyar író és költő (t 1944). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MOSZKVÁN A VILÁG HALADÓ IFJÚSÁGÁNAK SZEME Beszélgetés Jan Brunnerral a SZISZ KB és a VIT csehszlovák előkészítő bizottságának titkárával NEHÉZ, DE KONSTRUKTÍV PÁRBESZÉD Pjotr Mihajlov cikke INTENZIFIKÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI MUNKA- MEGOSZTÁS Ján Blisák mérnök írása ÖNTÖZÉSSEL A NAGY HOZAMOKÉRT Bállá József riportja VAHOT IMRE ÉS A MAGAS-TÁTRA Ivan Bohué cikke ERŐS SELYEMSZÁLAK Péterfi Szonya riportja A KALEVALA NYOMDOKÁN ­Juvan Sesztalov írása A KILYUKADT ÖRÖKKÉVALÓSÁG Willem Frederik Hermans novellája (Svätopluk Písecky felvételei - ÓSTK) A Szlovákiában legrégebben - 30 éve - mű­ködő baleseti sebészeti osz­tály, melyet dr. Ján Bauer, a baleseti sebé­szek nesztora alapított a Kas­sai (Koéice) Egyetemi Kór­házban, mindig élen járt a hala­dó műtéti, reha­bilitációs és di­agnosztikai módszerek meghonosítá­sában. Jelenleg bevezették a hazánkban még csak elvét­ve alkalmazott vérfestékanya­gok használatát a betegségek megállapításá­ban. Az elmúlt harminc év alatt a baleseti sebé­szeten több mint félmillió pácienst része­sítettek elsőse­gélynyújtásban, 60 ezret kórházi kezelésben, több mint 30 ez­ret pedig ope­ráltak. Kétezerig elsősorban szociális és gazda­sági téren nagyon igényes és sok tekintet­ben új feladatok várnak ránk, amelyeket a párt XVII. kongresszusa tárgyal meg. A fej­lett szocialista társadalom építésében való további előrehaladásról van szó. Gazdaságpolitikánk alapvető és tartós cél­ja a népgazdaság tervszerű és dinamikus fejlődésének biztosítása, amit azonban a pártnak a gazdaság intenzív fejlesztésével, a hatékonyság fokozásával, a munka társa­dalmi termelékenységének emelésével és minőségének javításával kapcsolatos straté­giai irányvonala sokkal határozottabb és gyorsabb megvalósítására kell alapozni. E törekvés fő értelmét elsősorban abban látjuk, hogy tovább emelkedjen a nép élet­színvonalé, szilárduljon lét- és szociális biz­tonsága, és egyre kedvezőbb feltételek szü­lessenek az ember harmonikus fejlődéséhez. Előttünk áll a szocialista életmód formálásá­nak és megvalósításának hosszú távú fel­adata. Ugyanakkor arról is szó van, hogy fokozódjon az életszínvonal aktív hatása a gazdasági növekedésre, s erősödjenek a javadalmazás szocialista elvei, amelyek a szociális igazságosság fő jellemzői közé tartoznak. A lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek rendszerében végbemenő minőségi változások egyre nagyobb igénye­ket támasztanak az iparcikkek és az élelmi­szerek minőségével és választékával, a ke­reskedelem és a szolgáltatások színvonalá­val, a közlekedéssel, valamint az emberek szükségleteinek kielégítését szolgáló más területek munkájával szemben. Tovább kell javítanunk a lakáskultúrát, az egészségvé­delmet és a közművelődést, tökéletesítenünk kell a szociális biztosítást. Határozottabban kell előrelépnünk a környezetvédelmi kérdé­sek megoldásában. Olyan célok ezek, ame­lyek meghatározzák utunkat, s amelyek je­lentős helyet foglalnak majd el a XVII. kong­resszus dokumentumaiban. A párt gazdasági és szociális politikája hosszú távú stratégiának megvalósításában már a 8. ötéves tervidőszak során jelentős lépést kell tennünk előre. Az ötéves tervidő­szak előkészítésének a 7. ötéves tervidőszak teljesítése során elért pozitívumokra kell épülnie. Tudatosítani kell: a jövő szociális és gazdasági feladatainak megvalósítása felté­telezi, hogy a nemzeti jövedelem éves növek­ménye minimálisan 3,5 százalék legyen. Igé­nyes feladt ez, de az elemzések azt mutatják, hogy reális és szükségszerű. Gazdaságunk termelékenységében fokozatosan hasonló színvonalat akarunk elérni, mint amilyen a vi­lág fejlett ipari országait jellemzi, és növelni akarjuk hozzájárulásunkat a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versengéséhez. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolójából) Emil Miéovsky, a Technopol külkereskedelmi vállalat vezér- igazgatója azok közé tartozik, akiknek szigorúan kell gazdál­kodniuk minden percükkel. Be­jelentetlenül érkezek hozzá, s így meg kell várnom míg befejeződik a személyzeti munkáról szóló megbeszélése vezető beosztású dolgozóival, majd tanácskozása egy külföl­di küldöttséggel. A várakozás ideje azonban gyorsan telik. A vállalat dolgo­zói szívesen beszélnek a „ve­zérről“ - ahogy egymás közt becézik. Az egyik az emberies­ségét hangsúlyozza, s példa­ként azt meséli el, hogy a ve­zérigazgató igyekszik minél több szövetkezeti lakást sze­rezni a vállalat dolgozói szá­mára. A másik az igazságos­ságát dicséri, vezetési mód­szereit, hogy egyenlő mércével méri a gépírónót, s helyet­teseit, mindenkit a munkája szerint értékel; hogy széles te­ret nyitott a kezdeményezés­nek, a fiatalok érvényesülésé­nek; hogy időt áldoz a szak- szervezet ügyeire, s tisztelet­ben tartja javaslatait; hogy a le­hető legkörültekintőbb tájéko­zódás, s az érintettek vélemé­nyének meghallgatása után hoz megfontolt döntéseket és nem engedi, hogy bárkit is jog­talan sérelem érjen. Megtudom azt is, hogy Emil MiSovsky, mielőtt 1982-ben a vállalat élé­re került volna, hosszabb időt töltött külföldön, főleg Moszk­vában kereskedelmi tanácsos­ként, azt megelőzően pedig a külkereskedelmi miniszter helyettese volt, Csehszlovákia legfiatalabb miniszterhelyet­tese. Moszkvai megbízatásának nyolc éve alatt a Szovjetunió­val folytatott külkereskedelmi forgalmunk majdnem a négy­szeresére nőtt. Igyekezetét a Szovjetunió magas állami ki­tüntetéssel értékelte. Később elmondja, hogy mindmáig ez - a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa által adományozott A nemzetek közötti barátság érdemrendje - a legbecsesebb számára, számos hazai és kül­földi kitüntetése közül. Vezetésének három éve alatt a Technopol is fellendült. A Szovjetunióval folytatott üz­leti forgalmát például évi 300 millióról 1 milliárd 700 millióra növelte. Sikereinek titkát sze­rettem volna tudni, amikor be­léptem irodájába.- Foglaljon helyet. Mire ki­váncsi? - fogadott ösztönös közvetlenséggel. Magáról ne­rülni az ottani emberekkel. Moszkvában főleg globális ke­reskedelmi kérdésekkel foglal­koztam. Itt a vállalatnál a kivitel növelését tűztem ki célomul, s hogy eredményes és tapasz­talt üzletkötőket neveljünk. Eh­hez azonban minden egyes emberrel külön kell foglalkozni, perspektívát adni nekik, hogy tudják, van miért igyekezniük. Tudniok kell mit várunk el tő­lük, s ők mit remélhetnek. A vállalat dolgozóinak többsé­ge fiatal, ók veszik át majd a kormányrudat. Erre kell őket felkészítenünk. Meg kell mon­danom, nagy igyekezet van bennük, s ma az ó kezdemé­nyezésük a vállalat erőssége. Erre építünk az új ötéves terv előkészítése során is, hiszen szeretnénk a kivitelünket meg­kétszerezni. Beszélgetésünk száguldó percei alatt talán a leginkább a minden hivalkodástól, mes­terkélt ségtöl mentes emberi egyszerűsége, kötetlen modo­ra ragad meg. Már értem miért lelkesednek érte a beosztottjai, s úgy érzem megfejtettem eredményességének titkát - szinte történelmi távlatokban gondolkodik, megérezve, « s megoldást keresve arra, ami még csak holnap válik égetően időszerűvé. FEKETE MARIAN hezen szólt, de annál szíve­sebben beszélt környezetéről, munkájáról.-Szerettem a Szovjetunió­ban dolgozni. Ott végeztem el a politikai főiskolát, de minisz­terhelyettesként is sok isme­rőst szereztem. Tudok oroszul, ismerem a szovjet ember men­talitását. A legfontosabb azon­ban az voltr hogy az embernek a Szovjetunióban mindig távlati perspektívákkal kell dolgoznia, s nem ülhet csak Moszkvában. El kell mennie az egyes köztár­saságokba, nagyobb üzemek­be, közvetlen kapcsolatba ke­A jövőre is gondol

Next

/
Oldalképek
Tartalom