Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-15 / 46. szám

KLIMENT ONDREJKA A feledékeny vadász A kezdelek kezdetén tör­tént, mindenek előtt, az idő és az időtlenség előtt, akkor, mi­dőn a kukoricának csévéje sem volt, és, ha volt is, hát sze­met nem hajtott, és ha hajtott, hát keveset. Szóval: ebben az időben történt az, s ami ma van, abban bizony már nincs. Akadt akkorában egy bizo­nyos vadász, és az a bizonyos vadász egy bizonytalan vadá­szatra ment. Ment a vadász és a három kutyája. A kutyák ido­mítottak voltak. Az első mindent látott, a va­dászt mindenre figyelmeztette, ezért így hívta őt: Látomezt. A második minden állatot le­győzött: ezt Eszemeztnek ne­vezte. A harmadik mindent tu­dott: felderítette a vadat, a gaz­dája lába elé hozta, vagy a gaz­dit a meglőtt vaddisznóhoz ve­zette. Ennek Tudomezt volt a neve. Ment vadászunk az ösvé­nyen, míg Látomezt észre nem vette a nyulat. Megrezzent JANA BODNÁROVÁ A kíváncsi A réten sürgő-forgó hangyák munkában voltak, így nem vették észre, hogy a hangyabolyból meg­szökött egy kishangya. A rét felett boldogan táncolt a napocska, vidáman fütyörészett a szellócske. A hangyácska pedig büszkén lépkedett.- Ez nagyon egyszerű - elmél­kedett magában. - A világ csak egy hangyaboly, és ez az utacska. Hirtelen az útjába akadt egy kék cipó, amelyet a többi rovar óvato­san kikerült. A kis hangya azonban felmászott a kék cipőre, majd a barna zoknira, végül pedig a ci­pőben és zokniban lévő lábra is.- Jaj, hangya! Megcsíp! - hallot­ta a kiáltást a hangyácska, és na­gyon megrémült. A kis Danika is nagyon megijedi a kishangyától, amely közben már a vadász, levette válláról a puskát, célzott, a ravasz megrándult, a tapsifüles után maréknyi sörét repült. Ám a nyuszi nem törődött a lövés­sel, az erdőbe iramodott.- Eszemezt, utána. Ti is, Lá­tomezt, Tudomezt. A vadász kutyái eltűntek a látóhatárról, és a hallótávol­ságból. Mikor már jó ideje nem je­lentkeztek, a gazdát félelemér­zet kerítette hatalmába. Hívta magához őket:- Ide ni, ide ni, ide ni! Látom­ezt, Eszemeszt... Ám a har­madik kedvenc kutyának a ne­ve kihullott az emlékezetéből, mint lyukas zsákból a bab­szem.- Hogyan is...- Tudomezt! - jelentkezik valaki a hallgatóságból.- Nos, ha tudod, fejezd be a mesét! - nevetett a kópé meseíró. ' s Zsemberi Etelka fordítása kishangya a gyermek ingjéig jutott. Danika azonnal futásnak eredt.- Hiszen nincs is az ingeden semmi - nyugtatta a fiúcskát az anyukája. - Már lemászott rólad. Danika mérgesen kiáltott:- Nagy fekete hangya volt. Olyan nagy, mint az ujjam. Ilyen, ni! - fogta a ceruzát, s hozzálátott egy óriási hangya rajzolásához. Akkora óriáshangyát rajzolt, hogy a Danika hajában megbúvó kishangya megijedt, ügyesen az ablakhoz került, majd kiosont. Azóta tudja a kishangya, hogy óriási a világ, s számos meglepe­tést rejteget magában. Éppen ezért már csak a barátaival sétálgat. Hi­szen mi történne, ha találkoznának egy akkora hangyával, mint amek­korát Danika rajzolt. Susla Béla fordítása GAZDAG ERZSI Hova megy a Göncölszekér? > Hova megy a Göncölszekér, tudod-e?- Hova menne? A víg hajnal elibe. Felülteti az éjszakát a bakra csillag-kocsis, s rácserdü a lovakra. Jó lépésben elindulnak az égen, így vándorol az éj Göncöl- szekéren. Addig mennek, míg a hajnalt elérik, s udvarában megpihennek estéiig. ...A SZÜLŐFÖLD NEM­CSAK KENYÉRREL ÉS BORRAL TÁPLÁL MIN­KET, HANEM ESZMÉK­KEL, ÉRZELMEKKEL ÉS HITTEL IS. France A szabályos kristályrács­csal rendelkező anya­gok hő hatására meglehetősen egyszerűen viselkednek: minél magasabb hőfokra hevítik őket, annál inkább kitágulnak, míg egy meghatározott hőmér­sékleten, az olvadásponton, folyékony halmazállapotúvá válnak. Ez a folyamat abból következik, hogy az anyag zet édesnek nevezik, ezzel is megkülönböztetve azt a tenge­rek, óceánok sós vizétől, amely csupán a tengeri élőlé­nyek számára éltető elem. Ér­dekes módon, a sótartalom egyáltalán nem befolyásolja a víz alapvető fizikai tulajdon­ságát, hogy a hőmérséklet- csökkenéssel nincs összhang­ban a térfogat csökkenése. A rakoncátlan víz atomjai a kristályrácsban re­zegnek. A hőmérséklet emel­kedésével nő az atomok kilen­gése - ennek következtében megnő az anyag térfogata (ki­tágul), az olvadásponton pedig már olyan mértékű a kilengés, hogy a kristályrács szétesik, a szilárd anyag folyékonnyá válik. A hömérsékiet további emelkedése természetesen to­vábbi térfogatnövekedést von maga után. Minden „jóravaló“ anyag így viselkedik, hiszen a fizikai törvények így „írják elő“ neki. Van azonban egy „rakoncátlan“ vegyület, amely szilárd állapotban szabályos kristályráccsal rendelkezik, mégsem hajlandó a többi anyaghoz hasonlóan viselked­ni. Ez pedig nem más mint a közönséges víz. A tiszta (desztillált) víz tulaj­donképpen két hidrogén és egy oxigén atomból álló vegyü­let. A valóságban persze kü­lönféle ásványi sókat is tartal­maz, ezért beszélhetünk lágy (kevés sót tartalmazó) és ke­mény (több sót tartalmazó) víz­ről. Az emberi fogyasztásra al­kalmas folyó-, tó- és forrásvi­m ao Ha a vizet hűteni kezdjük, egész plusz 4 °C-ig „rende­sen“ viselkedik, vagyis össze­húzódik. Ha tovább hűtjük, fur­csa dolgot művel: térfogata nö­vekedni kezd. Fagyponton az­tán jéggé alakul át, ekkor sza­bályos kristályrácsot vesz fel, ennek ellenére a térfogata na­gyobb (vagyis fajsúlya kisebb) mint a plusz 4 °C-os vízé. Mi­vel évszázadokon keresztül nem tudták a fizikusok meg­magyarázni ezt a jelenséget, egyszerűen azt mondták, hogy a víznek eltérő a tulajdonsága, nem „normális“, ezért a víz anomáliájáról beszéltek. A víz eltérő jellegének rendkívül fon­tos szerepe van az élővilág­ban: ennek köszönhető, hogy télen a tavaknak, folyóknak csupán a felszínük fagy be, és hogy még az Északi-sark jég­páncélja alatt is van élet. Ugyanis a plusz 4 °C-os víz a legnagyobb sűrűségű, ebnek megfelelően mindig az száll le a mélybe. A víz e tulajdonsága nélkül bizony sok folyó élővilá­ga teljesen kipusztulna, hiszen akár egy jó fagyasztóban, a halak belefagynának a fené­■■■■■■ kig tiszta-jég folyókba, ta­vakba. A század elején zajlott le a fizika nagy forradalma, amely végül is az új természettudo­mányos világkép kialakulását hozta magával. De még az új elméletek nagyjai sem találtak megfelelő magyarázatot a víz különös viselkedésére. Végül, bő ötven évvel ezelőtt, J. D. Bernal és R. H. Fowler angol fizikusok 1933-ban megjelen­tették a Fizikai kémia (Chemi­cal Physics) című folyóiratban azt a tanulmányukat, amely a víz szerkezetének magyará­zatát adja. A két fizikus bebizo­nyította, hogy a víz rendhagyó •viselkedése abból adódik, hogy a kristályszerkezetének kialakulása is rendhagyó: nem a fagyásponton, tehát O °C-on alakul ki a jég kristályszerkeze­te, hanem már jóval korábban. Az említett plusz 4 °C-on a víz valójában „folyékony jég“, ilyenkor már kristályos „szige­tecskékből“ áll, amelyek állan­dóan kialakulnak, majd újra fel­bomlanak. Ennek tulajdonítha­tó a víz különleges viselke­dése. A víz anomáliájának érde­kes voltáról egyszerű konyhai kísérlettel is meggyőződhe­tünk: ha egy pohárba maroknyi jégkockát szórunk, majd a po­harat színültig töltjük vízzel, akkor a jég nemcsak hogy úsz­ni fog a vízben, a tizedrésze ki is áll belőle. A logikus az lenne, hogy - miután a pohár színültig van vízzel - a jég elolvadása­kor a víz kicsordulna a pohár­ból. Ez nem következik be, a teljes elolvadás után is szí­nültig lesz a pohár, szép példá­jaként a víz rendhagyó viselke­désének. OZOGÁNY ERNŐ A múlt század első felében Széchenyi István gróf egyik al- dunai hajóútjáról visszatérőben horgonyt vetett a Dunán, Baja városának előterében. Érkezésének híre futótűzként terjedt el a városban. Lett is nagy készülődés a helybeli fuvarosok között, mert tudták, aki elsőnek érkezik, a szerencse fia. Könnyű hintók, apró szekerek versengtek hát a várostól a Vajas-tér torkolatáig terjedő csapáson, de a Sugovica-ág melletti zsombékos, ingová­nyos talajon, ahol tengelyig dagasztották a sarat, elakadtak. Az akkor még szabályozatlan folyam őserdei állapotban kanyar­gó«, hömpölygő«, szétterült elfajult medrében. Több kanyar átvágási terve készült már el, de rendezésre várt a Cserta-, Rezét- és a Grébeci hajlat. Élt a városban egy fuvaros gazda, akit erőszakos, tolakodó modorának híre hét határra megelőzött, s most maga vette kézbe SZARVAS JÁNOS Széchenyi és a fuvaros a gyeplőt. Kényelmesen készülődött, mert tudta, amíg a többiek a marasztaló sár kényszerű vendégeként csak lassan haladnak, addig az ó négylovas fogata messze megelőzi valamennyit. így is lett. Elsőként érkezett a Duna-partra. Széchenyí,megörült ugyan a málhás szekérnek, de a városba érve keserűen tapasz­talta, hogy az óvatlan utas bizony kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni, ha ki akarja elégíteni fuvarosa pénzéhségét. Megfizette hát a kemény sarcot, s ahogyan a Kenderes-árok feletti dombról visszanézett, igencsak elszomorodott. Látva ezt a fuvaros, meg­szólalt;- Rossz út ez, nagyuram. De azért, amint látta, rajtam ugyan ki nem fog. Szekeres legyen a talpán, ki velem versenyre kel. Szegény népség az efféle, hogy is adhatna méltó kocsit nemze- tes uram alá. Meg aztán nincs ezeknek érzékük az üzlethez, jómagam messziről megérzem azt. Széchenyi nem kételkedett, saját zsebén érezte a gazda kapzsiságát. Amíg a nehéz, vasalt ládákkal foglalatoskodtak, visszaértek a partról a hoppon maradt szekerészek is, kiket Széchenyi a nagy igyekezetükért, hogy őt a városba hozzák, megjutalmazott. S amikor a gazda is újra a markát tartotta, már nem állhatta meg szó nélkül.- Mindent a maga idején, gazd’uram, ha legközelebb találko­zunk, az ön jutalma sem maradhat el. Széchenyi hamarosan ismét a városba látogatott, hogy megte­kintse az újonnan épült töltést, amelyen döngölt földút vezetett a folyópartra. Könnyedén, vidáman futottak rajta a szekerek, rendre megelőzve a gazdag nehéz, lassú társzekereit, aki ezért gyakran kesergett.- Tönkretesz engem ez az út. Végre a hatalmamnak, elestem a nagy jövedelemtől. Hol van már a busás haszon, a mihaszna szekerészek csillaga van most emelkedőben. Csak az ön nemes ajándéka menthet meg a csődtől, nemzetes uram - hajtott térdet, fejet, mire Széchenyi így felelt:- Az út az én ajándékom, gazd’uram. Használja egészséggel, és járjon szerencsével, mert olyan út ez, amelyen tisztességes versenyre kelhet minden becsületes ember, a nemzet felvirágoz­tatására és egyéni boldogulására. GONDOLKODOM, TEHÁT... KÉTABLAKOS KICSI SZOBA Szigeti Elemér, a fiatal mérnök nyolchetes külföldi útjáról hazatér­ve szemrehányóan szól rá a laká­sát takarító bejárónőre:- Megkértem, hogy mindennap mindkét ablakot nyissa ki, s úgy szellőztesse a szobát. Maga pedig sokallta az íróasztalról a vázákat naponta leszedegetni, s mindig csak a másik ablakot nyitotta ki. A bejárónő szó nélkül, lehor- gasztott fejjel álldogált és megfo­gadta magában, hogy soha többet nem lesz hanyag. Miből következtette Szigeti, hogy a bejárónő mindig csak az egyik ablakot nyitotta ki? NEM PALÁSTOLJUK! Miért is palástolnánk, hogy a hat kocka közül kettő olyan is van. amelynek a palástja kiterítve is látható. Melyik lehet ez a kettő? abc MEGFEJTÉS A november 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a Szovjetunióra; a 3-as. Nyertesek: Szűri Katalin, Köbölkút (Gbelce), Czakó Krisztina, Ghymes (Jelenec): Márk Andrea, Nagyabony (Veiké Blahovo); Homoly Andrea, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Németh Mónika, Stúrovo. !■■■■! ÚJ szú 18 1985. XI . 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom