Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
’alamit, Hja Abramics! itam, az aranysárga, leheveredve, amikor í kavicson végre elju- helyhez az alupkai i a napbarnított arcú, Sony, kövérkés kara- i a kalapját, és - szőném felelt azonnal, isolyodott, és gondol- it nyilván csakis ő tu- i zsebéből elővett egy iccegett fejcsóválva. van a borban! Kér? enlétben tartotta a paan benne! - válaszolóé meg Hja Abramics. közmondást: „Bolond liatt tűzbe dobja a tat illesztette az üveget, tette a fejét, haladt el mellettünk lók - egy óriási kutyá- :ör is megfürösztöttek. /ilvánvalóan moszkvai mszolta magát tova ímás, de jámbor, mint írjú. Hja Abramics vi- jyúttal ravasz tekintet- mukat. magának egy mesét londol - mondta hirte- - A nőkről, am. yen megjegyzést; tud- gondolok? nindenki csakis a nök- ta Hja Abramics -, és értük van. És mindent, jességgel rájuk pazarak! a alá húzta mindkét etette a fövenyre, és elkezdte: lem volt, volt egyszer lecsüietes török, olyan nden vagyona - csak :ik a török, végzi a leg- at, de mégse tud kiver- £gböl. Minden elmegy sdig megmarad - a fe- ídékokra. Mert nagyon Jét, és restellt volna kot-adni neki. így hát íjét a török. Ül a viskója tjtozik feleségestül. IVAN BUNYIN H/Mkimto- Allah! Allah! Magad is látod, mennyit dolgozom, és soha, de soha nem teljesíted egyetlen kérésemet sem! Én sose ismertem a boldogságot, és alighanem úgy halok meg is, hogy nem leszel hozzám igazságos! Épp akkor haladt át a falun a próféta. Odament a török küszöbéhez, meghallotta a panaszát, és megcsóválta a fejét.- Ejnye, jóember - mondja -, igazságtalanul zúgolódol Allah ellen! Nem tenéked való a boldogság!- Hogyhogy?! - mondta a török. - Éppen nekem nem való, énnekem, aki jóformán már csecsszopó korában tudott dol- gózni?!- Nem - mondja a próféta -, nem teneked való' a boldogság. Túlságosan szereted a teleségedet. Tudja, a török valósággal dühbe gurult.- Szeretem a feleségemet? Hát aztán? Nálam amúgy se járt vendégségben a boldogság soha, te pedig még a feleségemmel is össze akarsz veszíteni?- Ellenkezőleg! - feleli a próféta, de közben olyan huncutul mosolyog. Azt mondja: - Azért jöttem, hogy segítsek rajtad.- Az isten áldjon meg - szól a török -, segíts is, minél előbb segíts, mert mi tagadás, én ma még nem ettem.- Hát akkor ide hallgass! - mondja a próféta. - Allah boldogságot küld neked. Elhatározta, hogy teljesíti három kívánságodat. Kérj, amit akarsz, minden teljesül. Vagy ez nem boldogság? Aztán majd meglátjuk, hogyan gazdálkodsz a boldogságoddal. Azzal eltűnt. Egyszóval: a próféta, mihelyt kimondta ezeket a szavakat, elillant. Istenem! Hogy örült egész este a török meg a felesége!- No, asszony - mondja -, most kezdődik csak az élet! A felesége meg amolyan kis birkának tettette magát, és így könyörgött:- Engedj át nekem egy kívánságot!- Rendben van - mondja a török -, én meg a másik kettő fejében boldog leszek halálomig. Egy szempillantás - és a felesége olyan gyönyörű asszonyként áll előtte, amilyet álmában se lát az ember.- Nos? Szép vagyok? - kérdi. - Én már éltem a magam kívánságával. Most pedig - folytatja - isten áldjon! Megyek Ibrahim Hasszánhoz, ő különb nálad, aztán meg olyan gazdag, hogy nincs is mit kérnie Atlahtól. Engem most már maga a szultán is elvehetne. A török szeme előtt elsötétült a világ ettől a tréfától. Hogy felordított, hogy rátámadt a feleségére! t- Ó, Allah! - kiáltotta. - Könyörgök, változtasd a legcsúfosabb, a legmérgesebb varanggyá! Csett-csatt - és már nem gyönyörű asszony áll előtte, hanem olyan vasorrú bába - ahogy ti mondanátok -, hogy ránézni is hajmeresztő! És miután ilyen históriát lejátszottak, csak állnak ott - a férj meg a feleség -, és bámulnak egymásra.- Uram, parancsolóm - szól az asz- szony -, jusson eszedbe, ami volt, jusson eszedbe, mennyire szerettelek!... Térdre esett, zokogott, patakzott a könnye, és könyörgött:- Változtass vissza olyannak, amilyen voltam! A török nem bírta tovább, eszébe jutott a múlt, és könnyezve azt mondta:- Kérve kérlek, Allah, add vissza a régi feleségemet! És mintha az égből pottyant volna le, ott termett a próféta.- Allah teljesítette a kívánságodat - mondta, aztán megérintette a vasorrú bábát, és a török felesége olyan lett, amilyen volt.- No - szól a próféta -, most meg vagy elégedve?- Meg - feleli a török, és azt se tudja, hová tegye a szemét szégyenletében.-Tudtál gazdálkodni a boldogságoddal? - kérdi a próféta. A török csak legyintett.- Igazad volt - mondta -, igazad volt, szent próféta. Minden elment az asz- szonyra! Átkozott legyen az az óra, mikor egybekeltem vele!“-Jó kis mese? - toldotta meg egy kérdéssel Hja Abramics, és a szemembe nézett. Elfordultam, és elnevettem magam: akkoriban magam is olyan voltam, mint az a mesebeli török. Aztán sokáig feküdtünk a fövenyen. „Ó, kedves, naivan szellemes keleti bölcsesség!“ - gondoltam, ahogy az Aj- Petri bíbor alkonyát nézegettem. Hja Abramics meg úgy tett, mintha megfeledkezett volna a meséről, és az üvegből jókat húzva csettintgetett.-Jó bor ez, jó! - mondta. - No hát bolond az, aki egy bolha miatt a tűzbe dobja az egész takarót. MAKAI IMRE fordítása SZERGEJ MIHALKOV HÁT NEM EMBERI? SZEMPONT Egyszer beszélni kezdett volna a mackó a farkassal. Körülöttük pillangó keringett. A mackó felvidult.- Figyeld azt a pillangót ott az ágon, a fejed fölött - mondta a farkasnak -, milyen kecses, milyen szép.- Mi szép rajta? - kérdezte a farkas.- Nem tetszik?- Miért tetszene?- Hát például az, hogy olyan könnyedén szárnyal, meg hogy olyan szép színek vannak a szárnyacskáin. Csodás!- Könnyedén szárnyal? Szép színek! Nem találok ebben semmi különöset.-De hiszen...- Csak semmi de hiszen. Láttam nemrég egy juhot. ..-a farkas behunyta a szemét, és csámcsogott. - Az volt a szép, az volt a csodás! Értelek - szólt keserűen a mackó, és szükségtelennek tartotta a további beszélgetést. A HÓD ÉS A SZAMÁR Szép, fiatal fácska nőtt-növekedett egy tisztás közepén. Átszaladt a tisztáson a szamár, közben el bámészkodott, és úgy nekiment a fának, hogy még a szeme is szikrát szórt. Feldühödött, lement a folyóhoz, és megszólította a hódot:- Ismered azt a tisztást, amelyen egyetlen fácska áll? Igen? Akkor, kértek, vágd ki ezt a fát. Olyan jó, éles fogaid vannak.-Aztán miért?- Megütötte a homlokom, még a csontjaim is fájnak. Vágd ki ezt a fát!- Kár volna érte.- De zavar a futásban. Vágd ki a fát, kérlek.- Nem vágom.- Miért nem?- Mert ha kivágom, nekiütődsz a fa tönkjének.- Vágd ki a tönköt is!- Ha a tönköt kivágom, gödör lesz, beleesel, s kitöröd a lábad.- Miért? Gyökeres György felvétele- Mert szamár vagy ■ felelte a hód. Oroszból fordította és átdolgozta PETŐ MIKLÓS; i KOHLHAASE téd úáíyáfn kell most menni a vá- bátyja, Julius. Remél- eső, mondja, esőben tés. Hány éves is volt ihat. Hát igen, ez szép testvére is? Igen, még is meghalt. Alfrédnek s is volt? Másfél éves, Beleesett a mosófa- íent egy pillanatra az 90-ben, akkor történt is ismertem öt. Még :am. később született, és szerencsésebb helyen Itött a falusi iskolában, aságban, négyet egy lármát a huszároknál, >knál, negyvenhármat a fűrésztelepen, kettőt a szövetkezetben, és kilenc éve nyugdíjban van. Hét lányt szeretett, egyet vett feleségül. Két fiút és egy leányt nemzett. Az egyik fia lengyel földön van eltemetve, a másik a vízművek irodájában dolgozik, félkezű. Lánya férjnél van. Unokáinak száma négy. öt kutyája volt, az utolsó még rekedten ugat. Volt két lova; az egyik mögött tizenhat évig taposott, a másik után ötig. Baromfija volt rengeteg, de tartott kecskét, disznót, galambot és egy pulykát is, és mintegy húsz macskát. Erdőket fűrészelt fel, legalább kettőt, évről évre, egyik fatörzset a másik után, egy vagy másfél colos deszkákra, vagy még vékonyabbakra. Négy hold földön harmincnyolcszor trágyázott, szántott, aratott, vetett, gyomlált, kapált, ásott, gereblyézett és boronáit. Legutóbb a szövetkezetben a gabonát mázsálta, nyolcszáz holdról. Mintegy háromezer halat fogott, sügért, keszeget, pontyot, fogast, angolnát és csukát. Evett krumplit és kenyeret, sokat, de nern mindig ugyanannyit. Mintegy hat- ezer-háromszázötvenöt korsó sört ivott meg, megközelítőleg négyezer-tizenegy kupica snapszot, rozspálinkát vagy kevert konyakot, kevesebb likőrt. Hat cseresznyefájáról kilencvennégy seregélyt puffantott le, mindet söréttel. Lopott két zsák répát, egy sarlót, egy fejszét, egy mázolókefét és egy plasztikvödröt. Kétszer vitte kórházba a feleségét, aki másodszorra ott is halt meg. Nem látta a császárt, nem látta az első birodalmi elnököt, a másodikat sem, a Führert sem, meg az új elnököt sem. A miniszterelnököt látta a tévében. Látta még Gagarint, látott két pápát, látta Erzsébet királynőt és másokat. Testvére, Alfréd, semmit sem látott, egy lányt sem szeretett, nem vágott fát, nem ivott sört, nem lopott semmit, mivel a mama 1890-ben egy pillanatra kilépett az udvarra. És ha odafenn a hegyek között ugyanabban az évben Adolf testvér esett volna bele a mosófazékba...? Akadnak persze mások is, akikre így gondolunk. Szathmáry Lajos fordítása CSÁKY KÁROLY Fák Nézd, ezek itt a fák: tájak számkivetett őrei, magányosak és mindenhatók, ellenállók és- oltalmazók pedig fegyverük sincs. Lettek, hogy teljesedjenek. Nem hivalkodásból nőttek naggyá, s azért sem, hogy fölnézzenek rájuk a földönfutók. Vannak csupán: termést hoznak és teremtődnek, kibírják a hétpróbát is; vihart, szelet szeliditnek, kapaszkodnak fagyban, sárban. Ók csak a fák. Sorsuk: gyökérverés és alkalmazkodás, termékenyülés és megmaradás. Látszat nélkül a csillag akkor is ragyog ha felhőt növeszt keservében az idő s bár borúlátók busongnak az árnyékvilágban van aki titokban fényről álmodik rejtekhelyén TALLÓSI BÉLA kis dal néhány akkord arról hogy fárad a hold az éj kupoláján sötét kalapjától fényes karimája alatt lányarcát nem láthatod JÁN HEINRICH Az a nap A nap, amelyet annyira vártam, végre beköszöntött. Feleségem a gyerekekkel szabadságra utazott, én pedig magamra maradtam. Egyedül az egész lakásban. Csend, nyugalom. Élvezettel jártam le s föl a kihalt lakásban, a sáros cipőmben, a cigaretta hamuját levertem a szőnyegre. Senki sem ellenkezett, azt tettem, amihez kedvem volt. De nem voltam boldog. Pár nap múlva már idegeskedtem és kezdett kerülni az álom. Egyik este megszólalt a telefon:- Halló, kedves, hogy vagy? Remélem, minden rendben, a virágokat megöntözted? A halakat megetetted? A szőnyeget kiporoltad? Mi jól vagyunk, megkérlek, ne cigarettázz az ágyban, nehogy leégjünk; igazán, a szomszédokat még nem áztattad el? Nehogy valami ostobaságot elkövess... Még sokáig hallatszott a telefonból a szóáradat, és bennem szétáradt a nyugalom boldog érzése. Azon az éjjelen istenien aludtam. Bán Péter fordítása
