Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
I szú 5. XI. 15 E gyre gyakrabban foglalkozunk különböző fórumokon, értekezleteken, valamint a sajtóban is a Csallóköz természetvédelmi problémáival, s tesz- szük ezt azért, mert aggódunk érte, féltjük termékeny szántóföldjét, óriási ivó- vízkészletét, ártéri ligeterdeit, síkvidéki lombos erdeit, ősi parkerdőit, mezővédó erdősávjait, állatvilágát és levegőjét. A felsorolt természeti tényezők védelme napjaink égetően fontos feladata. Igaz, nem egyszerű, s főleg nem olcsó feladat a Csallóközben a természetet, az itt éló emberek környezetét védeni, fejleszteni. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy mennyire nehéz az elrontottat helyrehozni, ha már azt megelőzni nem tudtuk. Ráébredtünk ugyan az orvoslások szükségességére, s léptünk is előre valamit, de még mindig keveset és csak nagyon lassan haladunk ezen a téren. Elkezdődött például a mezővédó erdősávok rendszerének a felújítása. A mező- gazdasági üzemek földalapjának műszaki-gazdasági rendezése folyamán tervbe veszik az ilyen erdősávok kialakítását is, de a felsőbb szervek egyelőre nem engedélyezik az ehhez szükséges földterület kivonását a mezőgazdasági földalapból. Földterület feláldozása nélkül pedig nem lehet védősávokat kialakítani. A szántóföldek széleróziója nem állítható meg azzal, hogy a gazdasági udvarokat néhány fasorral vesszük körül, habár ez is dicséretes dolog. Az igazi védelmet csak a széttörő erdősávok egész rendszerének a kiépítése jelenthetné, s jobban meg kellene vizsgálni, hogy az erre felhasznált terület milyen veszteségeket okozna. Ha a védtelen szántóföldeken az élenjáró termelők a gabonafélékből 8-10 tonnás hektárhozamokat tudnak elérni, ez a védett földeken még több is lehetne. A csallóközi mezőgazdaság tudományos-műszaki alapokra épülő, lendületes fejlődését szemlélve méltán feltételezhetjük, hogy sikerülni fog ennek a nemcsak természetvédelmi problémának a megoldását is beiktatni a programokba. A kincset érő ivóvízkészlet védelme jó úton halad. A Slovnaft vállalatnál üzembe helyeztek egy igen jelentős teljesítményű szennyvíztisztító állomást. Kevésbé kedvező a helyzet a mezőgazdasági termelésből származó vízszennyezés esetében, habár itt is tapasztalhatók előrelépések. Megjelentek az állandó jellegű, épített trágyatelepek, amelyekből a trágyalé nem szivárog a talajba, de ezek száma még mindig kevés. Számos szövetkezet és állami gazdaság mgfelelő tárolók hiányában egyes időszakokban, általában nyár elején, az erdősávokban szabadul meg az átmenetileg hasznosíthatatlan trágyáiétól, valamint a hígított fekáliától is. Ez nagy mértékben szennyezi a talajt, s az erdősávokat is károsítja. A megoldást csak a megfelelő kapacitású tárolók felépítése jelenthetné, de addig is nagyobb fegyelemre lenne szükség ezen a téren. A Csallóköz felszíni vizeinek a tisztasága is szót érdemel. Ami a Dunát illeti, ennek potenciális szennyezői nem a Csallóközből kerülnek ki. A Kis-Duna lassacskán visszanyeri élővíz jellegét. A Csiliz-patakot azonban még mindig több szennyvízcsatorna szennyezi, s így a gabőikovói park területén inkább már szennyvízlevezetőnek tűnik, s nem folyóvíznek. Az emberek felelőtlenségére vall a sok szemét, gumiabroncs, fémhulladék, üveg és fóliamaradvány felszíni vizeink medrében. Továbbra is szükséges lesz a műtrágyák és a növényvédelmi vegyszerek használatát ésszerűsíteni, s így csökkenteni azok negatív környezeti hatását. Növelni kell a „természetkímélő“, szelektív hatóanyagú agrokémiai vegyszerek arányát, s törekedni kell az ún. biomódszerek elterjesztésére a mezőgazdasági termelés egyes területein. Külön fejezetet érdemel az erdőket érintő problémák tárgyalása. Tevékenységünk egyik sajnálatos következménye a csallóközi növény- és állatvilág faji gazdagságának fokozatos elszegénye- sedése. Most ránk hárul az a nagy feladat, hogy helyreállítsuk - már amennyire lehet - a kibillent természeti egyensúlyt. Ebben a feladatban kulcsfontosságú az erdők területi nagyságának és sokoldalú küldetésének a megőrzése, valamint fejlesztése. Az erdőgazdaság abban a szerencsés helyzetben ■ van, hogy gazdasági tevékenységével közvetlenül hat a természetápolásukat és gyarapításukat. Egy erdészeti ismeretekre támaszkodó irányító szervre lenne szükség, amely megtervezné az ápolási-felújítási munkákat, s gondoskodna ezek hibátlan végrehajtásáról. Szakmai irányítás nélkül végzett társadalmi munkával a rendkívül összetett növénytársulások ápolása nem végezhető. Néhány évvel ezelőtt például a somorjai (Samorín) Békepark „tisztogatásakor“ kivágták az egész park bokorszintjét, a rendkívül értékes somfákkal együtt. A gabőikovói parkban körülbelül 3 évvel ezelőtt még egészséges erdeifenyőket vágtak ki, azzal az indoklással, hogy veszélyeztetik a park látogatóit. Kevés helyen látható, legalább 100 éves famatuzsálemekről volt szó. Ellenben a platánok és a tölgyfák alsó száraz ágait csak egy tragikus baleset után vágták le. Ebből is látható, hogy hiányzik az állandó felügyelet, törődés a parkok állapota felett. Gondnokokat igényelnének ezek van szükség re, annak alakítására. Az erdészektől függ, hogy milyenek lesznek a jövő erdei. Jogos az a társadalmi elvárás is, hogy az erdészek legyenek a természetvédelem lelkes hívei, támogatói, szószólói. A csallóközi erdőgazdaságra óriási feladat vár: a vízlépcsőrendszer felépítése után felújitani, átalakítani az ártéri ligeter- dök mintegy háromezer hektárját. Az erdők gyarapításával a legtöbbet tehetünk a csallóközi természetvédelemért. Az erdők gazdasági hasznosítása az erdészet feladata, de védelmük már mindannyiunk érdeke és feladata is. Erdeinkben gyakoriak a jogtalan fakivágások, tűzesetek is előfordulnak, fáink, bokraink számtalan szemétlerakatot takarnak. Egyesek azzal is kárt okoznak, hogy háztájuk - rendszerint sikertelen - szépítéséhez az egyik felső-csallóközi erdőbe járnak facsemetékért, ahol a dúglász- és a borókafenyő természetes felújulása megy végbe. A szándék jónak tűnhet, de a megvalósítás ilyen formája bizony megengedhetetlen. A Csallóközben számos gyönyörű növénytársulást találhatunk. Azoka a történelmi értékű parkokra és parkerdőkre gondolunk, amelyek védelme sok esetben csak papíron van megoldva. Védetté nyilvánításukkal ki lettek vonva a közvetlen erdészeti felügyelet alól, ez a feladat jelenleg a nemzeti bizottságok és a természetvédelmi intézmények hatáskörébe tartozik. Véleményünk szerint e parkok állapota megköveteli folyamatos a parkok, olyan parkőröket, akik csekély fizetésért nagy értékekre vigyázhatnának. Rátermett, hozzáértő nyugdíjasok számára ez ideális munkahely volna. Tudományos szempontból is rendkívül értékesek ezek a parkerdők. Jelentős tárházát képezik az olyan fafajoknak is, amelyek állományainkban nem fordulnak elő, de egyértelműen bizonyítják, hogy kedvelik a Csallóköz éghajlatát, talaját, tehát gazdasági felhasználásuk is számításba jöhet. Olyan őshonos fafajpopulációk is találhatók itt, amelyek továbbsza- porítása és felhasználása kívánatos lenne mind az erdőgazdaságban, mind a parkosításoknál is. Egyelőre azonban nincs intézmény, sem egyén, aki ezzel rendszeresen és céltudatosan foglalkozna. A passzív természetvédelemről át kell állni egy aktív, „teremtő“ védelemre. Az említett parkok kidőlt fáinak a helyére nem ültet senki semmit. Természetesen „bármit“ vétek is volna oda telepíteni. Hasonló aktív védelem képzelhető el a Csallóköz többi védett területén is. Habár itt nem lehet őserdőt, vagy nagy kiterjedésű rezervátomot létrehozni, de össze lehet gyűjteni az adott tájegységnek megfelelő fajokat egy szűkebb területre, ahol természetes biocönózusokat hozhatunk létre. Az értékes növényfajokat meg kell menteni a veszélyeztetett területekről. Ahol lehet, meg kell őrizni az értékes fafajpopulációkat, de ezen felül a kiöregedés és más veszélyek miatt időszerű lenne ezek közvetlen tovább- szaporítása, és az így nyert, genetikailag igen értékes telepítőanyag felhasználása. E munkálatok kivitelezését, beleértve a szükséges telepítőanyag kitermesztését, néhány áldozatkész természetvédő segítségével meg lehetne valósítani. Jó példaként szolgálhat a mocsári tölgy esete. Valamikor fő állományalkotó fajként tartottuk számon a Duna árterében is, de napjainkban már csak néhány fragmentum található belőle. A Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Erdőgazdaság ezeket a maradványokat védi, egyik állományát magtermő erdővé nyilvánította, s célul tűzte a továbbszaporítá- sát. Hasonló lépésekre készülünk néhány kőris-, nyár- és fűzállomány, valamint az olyan kiváló minőségű egyedek esetében is, amelyek növelnék erdeink biológiai-gazdasági értékét. A csallóközi állatvilág még mindig gazdag, de a fogoly-, a fácán-, a nyúl- és az őzállomány apadása egyre aggasztóbb méretekeit ölt. A túzokvédelem a csalló- közaranyosi (Zlatná na Ostrove) rezerválom kialakításával talán megoldott. Ártéri ligeterdeinkben a kárpáti szarvas egyik populációja él. A fejlett, szép trófeájú szarvasok száma azonban egyre csökken, aminek valószínűleg az az oka, hogy vadászaink nem tartják be a szelektív kilövés törvényét. Berkeinkben lassan több a vadász, mint a vad. A vaddisznóállomány me tnyiségi és minőségi gyarapodásával elégedettek lehetünk, de nem úgy a vadkacsák, a vadludak és a ragadozó szárnyasok számával. Általános javulást elsősorban a vad életterének javításával és céltudatos vadgazdálkodással érhetünk el. A zöldövezetek kialakításában bizonyos javulás tapasztalható, de még mindig sok az olyan hiányosság, amelyek csökkentik a fásítások sikerét. Számos nem régen telepített fasort, parkot láthatunk, ahol a kiültetett fáknak legfeljebb a fele éledt meg. A sikertelenség okai között említhetjük a facsemeték gondatlan szállítását és kezelését (kiszáradt gyökérrendszer), a túlfejlett és csonka gyökérzetú fák ültetését, valamint azt is, hogy a kiültetett fák semmiféle ápolásban nem részesültek. Aszály idején még a városi parkokban sem voltak öntözve. Befejezésül meg kell említeni még az ún. pihetermelő, vagy „vattázó" nyárfák problémáját is. Dunaszerdahelyen határozat van születőben, hogy ezeket a környezetet szennyező fákat ki kell vágni. Szem előtt kell tartani azonban, hogy ebben a városban nemcsak „vattás“ nyárfák vannak, hanem hímnemú, csak virágport termelő, értékes fajták is. A kórház parkjában például szinte csak Ro- . busta kiónt találunk, amelyik nem termel vattát. Ezeket nagy kár lenne idő előtt kivágni. Ajánlatos lenne megvárni a tavaszt, amikor a laikus is meg tudja különböztetni a pihés egyedeket, s kijelölni azokat, amelyeket az említett okból ki kell vágni. A zöldövezetek gyarapításában néhány példamutató kezdeményezést is említhetünk. Dicséretre méltó, ahogyan a somorjai Kék Duna Efsz parkosította, erdősávval vette körül bacsfai (Báő) telepét. Szépen parkosítot a nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex újmajori telepe is. Városaink, falvaink parkosításában hatékonyabban, hazai fajokat alkalmazva kellene tovább haladni. HOMBAUEn FERENC erdészmérnök Hozamnövelö szerepben Berendezkedtek a folyékony műtrágya használatára A Vel'ky Grob-i Új Élet Efsz rétéi (Reca) gazdasági udvarán évek óta két, egyenként hatvanezer literes szál- erősitett múanyagtartály áll. A gyakran arra járók már megszokták, talán észre sem veszik, de az, akinek először visz erre útja, mindenképpen felfigyel a két toronyra, s nem véletlenül. Különös például, hogy a tartályok mintegy tízszer tíz méteres alapterületű és derékig érő, szigetelt betonmedencében állnak. Az év egyes szakaszaiban, például ilyenkor ősszel is kisebb-nagyobb szippantókocsik állnak meg a medence mellett, hogy az arra szolgáló tömlőn át feltöltsék a tartályokat, vagy éppen magukba szívják azok tartalmát. Amit hoznak és visznek, az nem más, mint folyékony műtrágya, pontos nevén DAM-390. Az itteni szövetkezetben már évek óta tervszerűen és rendszeresen használják, szerves része a tápanyagellátásnak.- A tartályok egyszeri tartalma megközelítően négyszáz hektárra elég, s így akkor sem kell az új szállítmányokra várni, ha a műtrágyát permetező csoport teljes erővel dolgozik. Az ellátást és a szállítást úgy szerveztük meg, hogy a szippantó kocsik két műszakban dolgoznak. Reggel nyolctól este ötig a permetező csoportot látják el, a fő műszak előtt és után, a két félmüszakban dolgozó gépkocsivezetők pedig a gyárból szállítják velük a műtrágyát. így a folyékony műtrágya használatának bevezetésekor erre a célra nem is kellett új gépet vásárolnunk - részletezte az alkalmazással járó nagyon lényeges szervezési kérdést Járt Bogár, a növénytermesztő ágazat vezetője. Elmondta, hogy mikor, milyen növényeknél alkalmazzák a DAM műtrágyát. Tavasszal a búzánál, majd a szemes kukoricánál kiváló és hatékony tápanyagkiegészítő, ősszel pedig leszántás előtt a kukoricakóró földön maradt részeit permetezik be vele. Évente az összes felhasznált műtrágya mennyiségének a DAM mindegy ötödét teszi ki, és az alkalmazott nitrogén tiszta tápértékének közel felét már folyékony műtrágya formájában kapják a növények. Tegyük hojzá, hogy jelenleg, amikor egyes mezőgazdasági üzemekben esetleg csak most gondolkodnak azon, hogy megteremtsék az olcsóbb, hatékonyabb és kevesebb munkát igénylő folyékony műtrágya alkalmazásának feltételeit, addig Vel'ky Grobon már a továbblépés részleteit is körvonalazták. Ezekről Juraj Maöaj mérnök, a tápanyagellátást és növényvédelmet irányító agronómus beszélt.- A közeljövőben egy harmadik tartályt is szeretnénk telepíteni. A feladat megoldható, hiszen a telepítéssel járó munkákat építő csoportunk aránylag rövid idő alatt képes elvégezni, és ugyanakkor a ráfordítási költségek sem túlságosan nagyok. A harmadik tartállyal a folyékony műtrágya használatában egyszerre két irányú fejlesztést érnénk el. A DAM mellett a Fostimot is alkalmazni tudnánk, s átszervezhetnénk a mútrágyázási program lényegét. Amíg jelenleg a kombinált műtrágya alkalmazására épített mútrágyázási tervünkben a foszfor mennyisége az irányadó, addig a Fostim használatának bevezetése után a kálium lenne ez, és a nitrogént, valamint a foszfort egészítenénk ki, természetesen egyre nagyobb arányban cseppfolyós műtrágyával. A részarányok további pontosítását az is segítené, hogy Fostimba DAM is keverhető. A harmadik tartály telepítése után további újdonság lenne, hogy megkezdhetnénk a DAM és a növényvédő szerek keverését, s a kétszeri járás helyett csak eggyel tömítenénk a talajt. És ez sem elhanyagolható tény. Saját példáinkon tapasztaljuk, hogy azokon a kötött talajú parcellákon, ahol középmélységú talajlazítást is végzünk, nagyobbak a hozamok. Október utolsó hetében a szövetkezet határában már alig akadt betakarítani való, így Ján Bogár már az ágazat várható eredményeiről is magabiztosan nyilatkozhatott.- Hozamaink már évek óta kiegyenlítettek, ötéves feladatainkat kivétel nélkül teljesítjük. Á sűrűn vetett gabonafélék átlagos hektárhozama az idén is hat tonna felett volt, a szemes kukoricáé pedig meghaladja a hét tonnát. Annak ellenére, hogy a csapadék átlagos mennyisége alapján kimondottan száraz vidéken gazdálkodunk és a 3300 hektár szántónk kétharmadán kavicsos az altalaj. A szakszerű növénytermesztés és a technológia pontos megtartása, a nagy teljesítményű biológiai alapanyag és a helyi feltételeket legjobban bíró fajták termesztése, valamint a korszerű tápanyagellátás és növényvédelem sikereink alapja, és a jövőben is ezekre akarunk építeni. Ezért akarjuk bővíteni a folyékony műtrágyák alkalmazását, és kihasználni az általuk adott valamennyi lehetőséget és előnyt. Ez olyan beruházás, ami sokszorosan megtérül. EGRI FERENC (jMAPÍTÓ természetvédelemre
