Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-08 / 45. szám

ALLAM ES VALUS SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN A szocialista Csehszlovákia sokszor áll a burzsoá propaganda figyelmének középpontjában. Gyakran vádolják a val­lásszabadság korlátozásával és megsér­tésével. A burzsoá hamisítók arra törek­szenek, hogy a társadalmunk kevésbé tájékozott rétegeiben azt a látszatot kelt­sék: Csehszlovákiában a szocialista ál­lam nem tartja tiszteletben a vallási meg­győződést, nem teszi lehetővé a hívők­nek a vallás szabad gyakorlását, megkü­lönbözteti és üldözi őket, s lehetetlenné teszi az egyházaknak a vallás gyakorlását. Ezek a vádak „érvekké“ válnak, s ezzel igazolják, hogy az emberi jogok úgyneve­zett védelmének leple alatt beavatkoznak Csehszlovákia belügyeibe. Nyugaton az ilyen kitalált problémák adnak alapot az antiszocialista kampányokhoz elsősor­ban ott, ahol könyörtelenül elnyomják a dolgozó ember alapvető jogait. Milyen is valójában a helyzet, hogyan biztosítják nálunk a hívők vallásszabadságát? A kommunista párt feltételezte, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági és po­litikai változások végrehajtása után az egyházi-vallási kérdések többé-kevésbó nyugodt úton, a néphatalom, valamint a reakciós erők és a politikai klerikaliz- mus nyílt konfliktusa nélkül oldódnak meg. HELYES ÚTON Hazánkban a szocialista építés évei igazolták a választott út helyességét. Ez a politika Csehszlovákia Kommunista Pártja számára lehetővé tette a csehszlo­vák nép túlnyomó többségének - beleért­ve a hívőket is - egyesítését a párt politikai platformján, s a haladó szocialis­ta változások oldalára állította őket. A burzsoá és a klerikális reakció 1948. februárjában véglegesen elveszítette po­litikai pozícióit és kénytelen volt meghát­rálni. Pártunk a februári győzelem után is hű maradt a szocialista forradalom nyugodt fejlődését biztosító irányvonalhoz. A CSKP akkor sem tért le erről az útról, amikor a katolikus egyház - Beran prágai érsekkel az élen - a Vatikán ösztönzésé­re fokozta politikai ellenállását a népi demokráciával szemben. A reakciós katolikus főpapságot a Vati­kán azzal „fogta meg“, hogy 1949. július 1-én provokatív kiközösítő dekrétumot adott ki, amely szerint az egyházból ki­zárták a kommunista párt katolikus tagja­it, de azokat is, akik támogatták a párt politikáját. A főpapság számos képviselő­je által annyira várt dokumentum felfedte az egyház és az állam konfliktusának lényegét, de az ellenkező hatást váltotta ki. Reálissá vált a kérdés elvi megoldásá­nak lehetősége, hiszen a kommunista párt és a Nemzeti Front egyházi kérdé­sekkel kapcsolatos javaslatait a különbö­ző vallású hívők széles tömegei is támo­gatták. Az állam - a katolikus és a nem katolikus hazafias papság képviselőivel folytatott megbeszélés után - két alapve­tő törvényt adott ki: a 217/1949-es és a 218/1949-es törvényt, amelyet a nem­zetgyűlés 1949. október 14-én fogadott el. Az első törvény értelmében megalakult az Egyházügyi Állami Hivatal, amely arra volt hivatott, hogy irányítsa az állam és az egyházak kapcsolatát. Munkájáért az ak­kori igazságügy-miniszter volt a felelős. A 218/1949-es számú törvény értelmé­ben a szocialista társadalom anyagilag biztosította az egyházat és a vallási fele­kezeteket. Ezek a törvények nem választották el egymástól az egyházat és az államot. A szétválasztást a népi demokratikus Csehszlovákia 1948. május 9-i alkotmá­nya sem rögzítette. Az említett törvények jogalapot teremtettek az egyházak egyenjogúságához és a vallásszabadság biztosításához. Ezzel teljesült az a lenini követelmény is, miszerint „fel kell szá­molni a kizsákmányoló osztályok és a vallási propagandaszervezet“ közötti kapcsolatot. Az ilyen kapcsolatot a negy­venes évek végén a Vatikán és az akkor alapított Egyházi Világtanács képviselte. A 218-as és a 219-es törvényt 1949. október 18-án kormányrendeletekkel egészítették ki, amelyek módosították az egyes egyházak gazdasági-anyagi bizto­sítását. Ezek a törvények további jogi szabályokhoz kapcsolódtak, mint például az anyakönyvekről szóló 268/49-es tör­vényhez, a vallási jelképekről, az iskolai imádkozásokról szóló 1950. április 8-i szabályzathoz, az alap- és középfokú egyházi iskolák megszüntetéséről szóló törvényhez, valamint a 31/53-as speciá­lis törvényhez, melynek értelmében mó­dosult a hitoktatás, és már nem volt az alapfokú oktatás része. Ezek jelentős I tényezőivé váltak azon elv törvényesíté- sének, amelyet még a fasizmus elleni harc idején fogalmaztak meg. Eszerint ki kell küszöbölni az egyháznak az állam irányvonalára és politikájára gyakorolt hatását, s el kell érni, hogy az egyház ne döntsön olyan kérdésekben, amelyek ki­zárólag az állam jogkörébe' tartoznak. Másszóval nem hagyhattak semmiféle legális talajt a reakciós politikai kierikaliz- mus számára. Az egyházi törvények érvényre jutásá­ért folytatott harc nem volt öncélú, hanem a lelkiismereti szabadság lenini elveinek megvalósításával párosult. A lojálisán gondolkodó és cselekvő papok és hívők is csatlakoztak a februári győzelem meg­szilárdításához és a szocializmus építési programjának teljesítéséhez, amelyet a CSKP IX. kongresszusán fogadtak el. Az egyházi törvények jóváhagyása tükrözte a nemzetközi helyzetet is, amely az ötvenes évek elején nem volt könnyű. A törvények azt is bizonyították, hogy társadalmi szükséglet az ellenséges erők elleni védekezés. MINDEN EMBER ÁLLAMA A szocialista állam - vallási meggyő­ződésre való tekintet nélkül - minden ember állama. A fejlett szocialista társa­dalom építésébe a hívők és az ateisták is bekapcsolódnak. Nincs különbség a hí­vők és a nem hívők jogai között. Az egyházak egyenjogúságának köve­telményét számos kapitalista országban is proklamálják, de gyakorlatban a val­lásszabadságot úgy értelmezik, mint a vallás kiválasztásának és a vallási szertartások végzésének szabadságát. A szocialista országok alkotmányai lehe­tővé teszik állampolgárainak, hogy sza­badon válasszák a vallás gyakorlását, vagy az ateizmust. A szocialista országok alkotmányai megtiltják, hogy különbséget tegyenek a hívők és a nem hívők jogai között. Ezekben az államokban-nincs nyilvántar­tás arról, hogy valaki melyik vallási fele- kezethez tartozik. Mint már említettük, a szocialista állam minden állampolgárának biztosítja a val­lásszabadságot. A CSSZSZK Alkotmá­nyának (1960. júl. 11) 32. cikkelye értel­mében a vallásszabadság biztosított. Mindenki bármilyen hitet gyakorolhat, vagy lehet vallás nélküli. Vallási szertar­tásokat is végezhet, ha az nincs ellentét­ben a törvénnyel. Az állam nem avatkozik be az egyház belügyeibe: a hitoktatásba, a liturgiái és más kérdésekbe. Csehszlovákiában jelenleg 18 egyház és vallási felekezet működik, amelyeknek megvannak a maguk szervezeti rendje és szabálya. Az egyház rendelkezésére 10 kiadó áll, s 27 egyházi időszaki sajtó­termék jelenik meg. A 112/1950-es és a 123/1950-es kor­mányrendelet értelmében 1950 óta 6 teo­lógiai karon folyik a papnövendékek okta­tása. Az állam segíti az egyházi intézmé­nyek működését, és pénzt ad az egyházi épületek felújítására, karbantartására. Az állam fizetett szabadnapként ismer el három olyan ünnepet, amely vallási ha­gyományokhoz kötődik. Aki ismeri egyházpolitikánk elveit, elis­merheti, hogy ezek jó alapot teremtenek az állam és az egyházak, valamint a hí­vők rendezett kapcsolataihoz. E politika alapelve az állampolgárok vallásszabad­ságának teljes tiszteletben tartása, ugyanakkor eszmei hatás azokra, akik vallási pozíciókból közelítik meg az élet problémáit. A vallásszabadság azonban nem je­lenti azt, hogy a szocialista állam semle­ges vagy közömbös a vallás iránt. Ez azért van így, mert semmilyen társada­lom, így a szocialista társadalom sem semleges ideológiai szempontból. A szo­cialista állam és az ideológia, valamint a tudományos világnézet kapcsolatát jogi­lag fejezi ki. Az alkotmány 16. cikkelye megállapítja: Csehszlovákiában - az egész művelődéspolitika, a művelődés, oktatás és nevelés fejlesztése a tudomá­nyos világnézet, a marxizmus-leniniz- mus szellemében folyik, szoros kapcso­latban a nép életével és munkájával. A vallás az államhoz fűződő viszonyt tekintve az állampolgárok magánügye. Ugyanakkor az állam nem lehet közöm­bös az emberek vallási meggyőződése iránt. Nálunk senkit sem üldözhetnek, nem állíthatnak senkit bíróság elé vallási meggyőződése miatt. Az állam senkitől sem követeli meg, hogy írásban vagy szóban mondja meg vallási meggyőző­dését. Az embert nem aszerint ítélik meg, milyen vallású, hanem aszerint, milyen munkát végez a társadalom javára, mi­lyen a viszonya a szocialista társadalom építésének feladataihoz. Ugyanakkor az állam támogatja a társadalom forradalmi átalakítását a gazdasági kapcsolatoktól egészen az ember gondolkodásáig és cselekedetéig - s mindezt a tudományos világnézet szellemében teszi. A szocialis­ta állam feladatai közé tartozik még az ember tudatának formálása, a kizsákmá­nyoló társadalom erői, szokásai és ha­gyományai ellen vívott következetes harc. Tehát ha olyan emberről beszélünk, akinek jogait és követeléseit az adott ember és az állam viszonyát rögzítő törvények szabják meg, akkor világos, hogy mindenkinek biztosított a vallássza­badság, s ilyen értelemben tehát a vallás magánügy. Az, hogy a kommunista pártok magu­kévá tették a lelkiismereti szabadságot, néhány embert ahhoz a téves nézethez vezet, hogy ez általánosan, mindig és min­denütt érvényes. Nem tesznek különbsé­get az államnak és a forradalmi munkás- osztálynak a valláshoz fűződő viszonya között. Véleményük szerint a párttag vi­lágnézeti hovatartozása, tehát valamelyik valláshoz való hovatartozás csak az illető „magánügye“. Lenin ezt így fejezte ki: Pártunk a munkásosztály felszabadításá­ért küzdő öntudatos harcosok szövet­sége. Az egész pártnak, valamint szerveinek és szervezeteinek ügye, hogy tagjainak milyen a világnézete. A vallás nem magánügy azon dolgo­zók számára sem, akik a szocialista ál­lam nevelő szerepét biztosítják. Ez vo­natkozik a pedagógusokra, nevelőkre, kulturális dolgozókra. Az alkotmány már idézett 16. cikkelye kötelezi őket erre. Ugyanez vonatkozik a vezető dolgo­zókra, akik csak akkor nevezhetők ki vezető beosztásba, ha műveltségük és szakképzettségük megfelelő szinten van. Ide szakmai ismereteik, gyakorlati ta­pasztalataik, erkölcsi tulajdonságaik, po­litikai fejlettségük és osztályöntudatuk tartozik. A politikai fejlettség és az osz­tályöntudat tartalmazza a materialista vi­lágnézetet, s ezzel együtt a társadalmi jelenségek és folyamatok ateista értel­mezését, valamint a mindennapi aktív ateista tevékenységet. KÖVETKEZETES ÉS ÁTGONDOLT EGYHÁZPOLITIKA \ A kommunista párt és a szocialista állam egyházpolitikája következetes és átgondolt. Ami a valláshoz fűződő viszo­nyunkat illeti, álláspontunk helyes. A szo­cialista állam tiszteletben tartja a hívők vallási meggyőződését, és nagyra be­csüli, hogy döntő többségük őszintén részt vesz a szocializmus építésében. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti azt a kötelességünket, hogy tovább ter­jesszük a tudományos világnézetet. Ezek a szavak a CSKP XV. kongresz- szusán hangzottak el, és világosan rá­mutatnak az egyik fő feladatra: a vallási világnézet és a burzsoá ideológia más formái elleni harcra, ugyanakkor a tudo­mányos világnézetért vívott küzdelemre. Ál amunk a munkásosztály és a többi dolgozó akaratát fejezi ki, védi a hívők állampolgári jogait, de biztosítja az állam- polgári kötelességek végrehajtását és a közrend megőrzését. A vallási szerve­zeteknek nincs megengedve olyan tevé­kenység, amely a szocialista rendszerrel szemben ellenséges vagy fanatikus. Mindezt az egész társadalom érdekében teszi, beleértve a hívőket is. A szocializmus megteremtette a politi­kai és jogi feltételeket a véleménynyilvá­nítási szabadsághoz, amely nyíltan cáfol­ja az emberfelettibe vetett hitet, s a vallási előítéletekkel vívott harcban valóban tu­dományos, materialista világnézetet ér­vényesít: Mindezt pedig úgy, hogy bárki tagja lehet a nálunk működő 18 egyház és vallási felekezet bármelyikének. . Dr. SAMUEL UHRIN kandidátus, áz SZLKP KB előadója A szocialista életmód formálásának jelentős tényező­je a társadalmi aktivitás növelése, mely hozzájárul a szocialista ember önmegvalósításához, érdeklődésének és igényeinek kielégítéséhez, sokoldalú fejlődéséhez. Egyben a szocializmus építésének módszere, hiszen ennek révén a közügyek irányításában való bekapcsoló­dással fejlődik az emberek alkotó kezdeményezése: a dol­gozó tömegek részt vesznek sorsuk irányításában, elmé­lyül a szocialista demokrácia. Társadalmunkban az aktivitásnak és a pártosságnak hagyományai vannak; már 1945-ben is létezett, s 1958 után még inkább elmélyült. Ebben a korban azok voltak a meghatározó feladatok, amelyek a társadalom átépíté­séből következtek. ÚJ SZÚ 3 985. XI. 8. Napjainkban a társadalmi aktivitás és az elkötelezettség jelentősége tovább fokozódik. Amint azt a XVI. pártkong­resszus is kiemelte, a termelőerők gyors fejlődése és az intenzív gazdasági növekedés megköveteli az emberi tényezők aktivitását. Hozzájárul a munkahelyeken megol­dásra váró feladatok iránt érzett közös felelősség elmélyí­téséhez. A legújabb szociológiai felmérések szerint a tár­sadalmi elkötelezettség növekedése rendszerint az aktivi­tás fokozódásával jár, mégpedig az élet minden területén, természetesen a munkafeladatok ellátásában is. Általa Aktivitás és elkötelezettség Az ifjúság megnyerésével növekedésével és az egyre több szabadidővel a lakosság bizonyos csoportjai körében megerősödnek az életmód magánjellegű vonásai, kisebbedik a közéleti tevékenység, sőt, nem egy esetben meggyengülnek környezetükkel a szociális kapcsolatok. Felvetődik tehát a kérdés: mely területeken vannak tartalékai a szocialista életmód javítá­sának. Politikai rendszerünk a nemzeti bizottságok, vala­mint a társadalmi szervezetek révén nagy lehetőségeket biztosít a társadalmi, valamint a szakköri tevékenység végzésére. Más kérdés azonban, hogy ezeket a lehetősé­geket nem mindenütt használják ki megfelelően. Okkal mutatott rá a XVI. pártkongresszus, hogy a megoldás ennek a folyamatnak a céltudatosabb irányításában rejlik. A CSKP KB 1982. áprilisában megtartott ülése, amely a nemzeti bizottságok munkájával foglalkozott, arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti bizottságoknak a dolgozó­kat be kell kapcsolniuk az olyan ügyek intézésébe is, mint mondjuk a környezetvédelem, a szolgáltatások javítása, a kereskedelmi hálózat bővítése. Ugyanakkor az eddiginél jobban kell törődni az ifjúság megnyerésével. Arról van szó, hogy ki kell használni a fiatalok új ötleteit a nemzeti bizottságok szerveinek tevékenységében. Ezáltal növek­szik a fiatalok felelősségtudata lakóhelyük és általa egész társadalmunk közös gondjai iránt. Hatékony eszköze az emberek bekapcsolásának a kö­zös ügyek intézésébe, mobilizálásuk a társadalomellenes tevékenység elleni harcra - mind a közvélemény formálá­sával, mind pedig a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek megelőző tevékenységének javításával. MICHAL LAüCÁK növekszik a szabadidő jobb kihasználása. Azt is megmu­tatták az eddig végzett felmérések, hogy milyen akadályai vannak a társadalmi aktivitás és az elkötelezettség növelé­sének. Például arra figyelmeztetnek, hogy az életszínvonal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom