Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-19 / 29. szám

Hiába, hiába* Eltörött a cinke szárnya, nem szállhat már fel a fára, ott gubbaszt a hideg hóban, nyelve hegyén egy nagy sóhaj. Szólingatja édesanyját, szólingatja édesapját, szólingatja nagymamáját, szólingatja nagypapáját. De hiába, de hiába, nem szállhat már fel a fára, eltörött a cinke szárnya. Óváry Péter (Somorja-Samorín, 4. oszt.) Felmegyek a tetőre Felmegyek a tetőre, Nem mondom meg előre, Hogy felmegyek a tetőre. Látok ott egy kismalacot előre, Látsz majd ott egy kicsi kecskét utána, Azért láttuk mind a kettőt... Miért? Miért? Miért? Mert felmentünk a tetőre. Fekete László (Dunaszerdahely- Dunajská Streda, 3. oszt.) Éjszaka az erdőben Csönd borul a fákra Éj tündére sétál Száz vaddisznó horkol S bagoly néne egy hörcsögből falatozik némán. Vadászpuska alszik Nyúlról álmodozik És a nyuszi Fű ágyában vele barátkozik Holdfiú jóllakva gurul most az égen Letekint s mosolyog hogy az erdő elszunnyadt egészen. Szépszoknyás tavaszlány eljöttél mihozzánk zöld ruhában táncol minden egyes faág. örülnek a kertek, a bokrok is rügyeznek vidám kismadarak az ágakon szökdellnek. A napsugár ott fenn mosolyog az égen a szorgos madarak cikáznak a légben. Sürögnek-forognak, épülnek a fészkek s alkonyaikor eresz alján nyugovóra térnek. Bartal Klaudia (Bart-Bruty, 8. oszt.) Napraforgó Napraforgó a határban Nagyra nőtt a nyáron. Nem néz ide, nem néz oda, Csak az égre, csak a Napra, A nevét is ezért kapta. Fóti Angelika (Stúrovo, 4. oszt.) * A Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervezetének és a járási könyvtárnak a közös kiadásában megjelenő Iródia-füzetek szerkesztői gyermekírói pályázatot hirdettek meg az alapiskolák toliforgatásra hajlamos.tanulói számára. A beérkezett legjobb alkotások az Iródia-füzetek 10. számá­ban jelentek meg, ebből készült itteni válogatásunk. K ellemetlen őszi reggel volt aznap is. Szitált az eső, a fák levelei, mint tenyér­nyi aranytallérok, vizesen hu­nyorogtak a munkába roha­nókra. Klári ma korábban indult el otthonról, mint máskor. Anyá­hoz ellenőrzés jön a já­rásról, korábban kell bemennie a hivatalba. Klári is vele ment, hiszen oly ritkán szoktak együtt munkába menni. A villamoson legalább elmondhatja, mi új­ság az iskolában, hisz anyá­nak, mikor délután hazajön a munkából, úgy sincs ideje ilyen dolgokról csevegni. Es most, hogy leszálltak a villa­mosról, és a sarkon elváltak, észébe jutott, hogy nem írta meg a beszámolót a króniká­ba. Hát mégis elfelejtette! Pe­dig tegnap már tanítás alatt, hogy örült neki, hogy ő az első, aki ír a KRÓNIKÁBA. Dühös volt magára, szíve összefacsa- rodott. Legszívesebben neki­állt volna zokogni itt az utca kellős közepén. Könnybe lá­badt a szeme, és mindent olyan szomorúnak, szürkének látott. Az előbb még oly vidá­man csivitelö, ugrabugráló ve­rebeket mintha kicserélték vol­na. Szomorúan gubbasztottak pacalra ázva a gesztenye­fákon.- Szia Klári!... mi van veled! - Klári csak most ocsúdott fel merengéséből. Livi állt mellet­te, egyik legjobb barátnője.-Te sírsz? - kérdezte für­késző szemekkel. Klári erőt vett magán, és egész vidám hangon szólt.- Á ... csak ... tudod a kró­nikába nem írtam meg a be­számolómat osztályunk vala­milyen kalandjáról.- Én, ha a helyedben len­nék, nem is tudnám, milyen kalandunkról írjak. Ezért is nem vállalkoztam megírni. Mi­lyen kalandról is akartál te írni? - kérdezte szórakozottan. Ész­re sem vette Klári zavarát.- Hát... én még nem hatá­roztam el. Meg aztán, nem is volt olyari igazi kalandja az osztályunknak. Lassan ballagtak. Klári bo­rúsan szemlélgette gumicsiz­mája orrát. Hallgattak. Egyikük sem volt beszédes hangulat­ban. Az iskolához értek. Gépi­esen megtörölték lábukat a lábtörlőben, felmentek az emeletre. A folyosó végén fel­tűnt osztálytársuk, és egyben az osztály bohóca, Szilveszter.- Szevasztok, óriási hírem van.- Képzelem - vágott közbe unottan Livi -, mert már hozzá volt szokva a fiúk ugratása­ihoz.- De komolyan - méltatlan­kodott Szilveszter, majd lelke­sen folytatta -, találtunk egy aranyos kiskutyát ma reggel, a parkban, az áruház mellett. -És?- Elhoztuk, itt van az- udva­ron a többi fiúval. Szereztünk neki egy dobozt, az most a há­za. - A lányok arca felderült. Készségesen rohantak Szil­veszterrel az udvarra. A kispad mellett, a nagy diófa alatt, ott tolongott csaknem az egész osztály. Mindenki kedveskedni JÓ AZ, AKI JOBB AKAR LENNI. Osvát Ernő akart valamivel a talált kutyus- nak. Ki sajtot, kolbászt, ki cso­koládét adott neki. Mindezt a kiéhezett állat készségesen bekebelezte.- És mi a neve? - kérdezte a mindig kíváncsi Andi.- Hát, egyelőre névtelen, de jó, hogy mondod. Legyen a ne­ve Nemo!- Az nem jó, mert engem egyszer megharapott egy ku­tya, amelynek szintén az volt a neve, hogy Nemo - kottyan- tott közbe Csilla.- Hanem legyen a neve Csavargó!- Nem, az nem jó, legyen valami indiános neve. Például Fekete Bölény - javasolta Ákos.- Ez olyan, mint egy kisgye­rek. És különben is, hogy lehet ilyen ártatlan pillantású kisku­tyának Fekete Bölény nevet adni - nevetett fel gúnyosan Ildikó.- Legyen a neve Fickó!- szólt Klári.-Fickó? Á ... az nem jó- fintorgatta az orrát Karcsi.- De az, nagyon is jó. Ráillik ez a név.- Tényleg! Ez nem is rossz- fogták pártját most már töb­ben is Klári javaslatának.- Hát jó, legyen Fickó - nyu­godtak bele most már a többi­ek is. Becsengettek. Az órák alatt valamennyien arról ábrándoz­tak, mi lesz Fickó további sor­sa. Több tanító néni meg is jegyezte, hogy érthetetlen okokból az osztály nem figyel az órán. Érthetetlen okokból? A tanító néniknek talán igen, hiszen ők nem tudják, milyen jelentős esemény történt a VI. B életében. Szünetekben felváltva őrséget álltak a ku- tyus mellett. A többiek pedig kupaktanácsot tartottak arról, hol legyen a továbbiakban Fickó.- Maradjon meg közös ku­tyának. Valahol keresünk neki egy eldugott helyet, ahova el­járhatnánk ót meglátogatni, akár minden nap - szólt Zoli.- Ez mind szép és jó, csak honnan szerzünk itt, a nagyvá­ros kellős közepén ilyen „eldu­gott helyet“? - kérdezte Pista.- Akkor legyen valamelyi­künknél, aki családi házban la­kik. Ki lakik közülünk családi házban?-Andi, Feri, Zoli... és Klári- sorolta Évi.-Tényleg, ... hiszen Klári már régen nagyon szeretett volna egy kis kutyát. Nem így van, Klári? - kérdezte fontos­kodva Livi.- De, persze, én szívesen vállalom Fickó gondozását, és akár minden nap eljöhettek megnézni őt - szólt Klári.-Tudjátok mit? Tanítás után elmegyünk Kláriékhoz, és megkérjük Klári anyukáját, en­gedje, hogy Fickó náluk le­hessen - javasolta Feri.- Jó, nem bánom. Akkor ta­nítás után találkozunk. Még soha nem tűnt ilyen hosszúnak egy tanítási óra a VI. B-sek számára, mint ma. De végre, mégis eltelt. Az isko­la előtt gyülekeztek. Mindenkit, kicsit türelmetlenül, de bavár- tak. Ildikó, aki mindig is szere­tett csipkelődni, most is hódol­hatott a szokásának.- Na persze, Zoli. Ki nem hagyná, hogy megvárakoztas­son bennünket. Végre elindultak Klári veze­tésével. Kláriék a Boróka utcá­ban laknak. Csinos kis házuk van, selymes pázsittal benőtt udvarral. Fickó itt jól érzi majd magát. Csak sikerüljön meg­győzni Klári anyukáját! Szo­rongva léptek be a kapun. Vé­gigtipegtek az udvaron. Egy­szer csak az ajtó kinyílt, Klári anyukája állt az ajtóban. Úgy látszik, meghallotta közeledtü- ket. Meglepődve pillantott a gyerekekre.- Nocsak, nocsak, kis ven­dégek. Gyertek beljebb! Klári­ka vezesd be őket a szobádba!- szólt Éva néni.- Köszönjük, de nem me­gyünk be. Csak azért, hogy...- Évi néni kérdőn nézett a gye­rekekre.- Nos?- Azt szeretnénk megkér­dezni, hogy nem maradhat­na-e itt Fickó, ugyanis nincs neki otthona, és ő a mi közös kutyánk - próbálkozott meg­magyarázni a dolgot Andi.- Értem, értem - nevetett pajkosan Éva néni -, hát ha jók lesztek, akkor megengedem!- Gyerekek, Fickó eltűnt!- kiáltotta Anikó. Nagy riada­lom támadt a gyerekek között. Hosszú keresés után Klári fel­kiáltott.- Itt van, itt van, nézzétek! Érzi, hogy otthon van! Fickó az udvar egyik zugá­ban az igazak álmát aludta. És most már volt nekik is egy igazi kaladjuk, amit beírhattak a kró­nikába. A gyerekek arcán mosoly csillogott. Árendás Zsuzsa (Galánta-Galanta, 6. oszt.) GONDOLKODOM TEHÁT... SZÁMLOGIKA Haladj az óramutató járásának irányában, és ha felismered a számok logikai sor­rendjét, írd be a hiány­zó számot az üres kör­szeletbe! Nos, melyik ez a szám? Betűrejtvény MEGFEJTÉS A június 28-i számunkban közölt feladatok meg­fejtése: ikrek; ez egyik F jelű. Nyertesek:'Mellen Gábor, Komárom (Komárno); Morvái Péter és Zsófia, Ebed (Obid); Mács István, Rimaszombat (Rimavská Sobota); ifj. Szabó Elemér, Újbást (No- vá Basta); Vámos Attila, Mulyad (Mul'a).

Next

/
Oldalképek
Tartalom