Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
Julo Polák karikatúrája- Látod, mondtam neked, hogy állj meg, és úgy tüsszents! (Ján Schenko rajza)- egyetértés- Igaz, hogy a feleséged megindította a válópert?- Igaz, és ugyanakkor én is megindítottam.- De ha ilyen szép egyetértés van közöttetek, akkor voltaképpen miért váltok el? KÉTSZER- Mondja, szomszédasszony, utazott már autóstoppal?- Kétszer: egyszer még lánykoromban, akkor a későbbi férjem vett fel a kocsijába, és hamarosan feleségül is vett. Másodszor pedig akkor, amikor már férjnél voltam... És azután mindjárt el is váltunk! VIHAR- Lehetséges, hogy ma éjjel vihar kerekedik - jegyzi meg a férj.- Ha idejében hazajössz, akkor nem lesz vihar - így a feleség. CSAK UTÁNA- Ne reménykedj Péter, én csak akkor adom oda magam egy férfinak, ha már az anyakönywezetö előtt álltam.- Rendben van, Edit - akkor hívj fel majd az esküvőd után! NŐI DOLGOK- Mondd, Lili: még mindig férjnél vagy?- Már megint, Klári! NEM IGAZ- Képzeld Lajos, minden szomszédunk azt állítja, te csak azért vettél el engem, mert sok pénzt örököltem a nagybátyámtól.- Egy árva szó sem igaz az egészből. Akkor is elvettelek volna, ha történetesen mástól örökölsz! JÓ NÓ- Remek nö az a kis barna ott a bárpult mellett! Mit gondol, Kovács úr, megkapom öt?- Fogalmam sincs. De ha sikerül: kérem, nyomban közölje velem.- Miért?- Mert a feleségem! FELTÉTEL- Ez a kapzsi Lajos végre kölcsön adott ötezer koronát! De micsoda feltétellel!- Uzsorakamatra?- Dehogy! Meg kellett ígérnem, hogy megszöktetem a feleségét! ' RÉMES SZÓRANDEVÚ banyazsúrkocsi * * * betétkönyvhét * * * cipőtalpnyalás * * * fejtetü párna * * * hashajtóvadászat * * * lyukkártyapartner * * * epeköbánya * * * délibábjátékfesztivál ¥ ¥ * nászágytál * * * özönvízmérő * * *szí nészbejárónö * * * újságoldalkijárat * * * utcalánykérés * * * zongoralábpenész * * * vérképkeretező K. Cs. A hét vicce- Mondd, Péter: szerelemből nősültél vagy pénzért?- Tudod Pali: egyelőre szerelemből. A pénzt csak ígérik az öregek! KÜLÖN LAKÁS- No és hogy van a kedves lányuk? Önöknél lakik?- Nem, külön lakása van, hiszen még nincs férjnél! CIRKUSZBAN A késdobáló-szám véget ért. Az öltöztetőben a késdobáló megkérdezi partnernőjétől:- Mondd Margó, miért vagy ilyen halottsápadt?- Azért, mert három idegen kést is találtam a halántékom mellett a táblán! AZ ELSŐ- Mondd, Piri, hogyan sikerült az első kirándulás az új kocsival?- Ne is kérdezd, Manci! Az egész úton tolni kellett a járgányt!- Elromlott a motor?- Dehogy - a férjem otthon hagyta a jogsiját! KÓRHÁZBAN- Mondja nővérke, maga mivel foglalkozik itt a kórházban?- kétszer egy héten elsősegélyt nyújtok a betegeknek, amikor véget ért a látogatási idő! DISZKRÉT- Hogyan éri el ez a Vilma, hogy mindig olyan jó híre van?- Tiszta sor: diszkrét szeretői vannak! K ( f — ÍM AríUA. du' í\ fa/uvW4cvi rvcv MÚLT-Tudod Pannika, tegnap az egész múltamat bevallottam a vőlegényemnek!- Ehhez aztán nagy bátorság kellett, Liliké!- Dehogy, csak jó emlékezőtehetség! EGYEDÜL Micike büszkén közli a barátnőjével:- A jövő hónapban harmadszor történik meg, hogy egy férfi az anyakönywezetöhöz visz.- No hát, már egyedül is odatalálhatnál! TEMPÓ Az autós végigszáguld a városon. A rendőr megállítja:- Nem olvasta a sebességkorlátozást mutató táblát? Az autós csodálkozva csóválja a fejét:- Olvasni? Ilyen tempó mellett? ELŐSZÓR- Emlékszel, mit mondtam?!. - dühöng a férj, amikor tetten éri a feleségét. - Az első alkalommal, amikor megcsalsz, nyomban agyonlőlek!- De édes szívem, ez egyáltalán nem az első alkalom! KAZBEG ISZMAILOV SAJÁT KÉRÉSEMRE- Hivatott? - kérdezem a nagyfőnöktől, és óvatosan behajtom az ajtót magam mögött.- Mondja, végre már mikor? - ront rám minden bevezetés nélkül a nagyfőnök, és öklével az asztalra sújt, amitől a telefonkagyló lepottyan a villáról az asztalra, és a telefon hosszú, panaszos, búgó hangot hallat.- Meglesz - biztosítom sürgősen a főnököt, bár halvány foglalmam sincs, hogy mit akar.- Már idáig vagyok a maga Ígéreteivel! -és a főnök hirtelen mozdulattal végighúzza tenyérét a torkán.- Néhány nap múlva - a határidőt a felére rövidítem - folytatom.- Ezt már hallottam!- Még ma meglesz! — szigorítom a vállalást.- Ebből elég volt! - szögezi le a nagyfőnök. - Türelmem véget ért! Az újabb ökölcsapástól a telefonkészülék felszökik az asztalról, már amennyire a zsinór hosszúsága engedi, és türelmetlen, kurta, búgó hangok hallatszanak a kagylóból: mikor... mikor... mikor...- Egy óra múlva kész lesz - jelentem ki határozottan.- Most azonnal kell, ki se menjen a szobámból! - harsogja a főnök, és sem az állami bútort, sem a saját ökle épségét nem sajnálja.- Biztosan teljesítem - fogadkozom csak azt mondja meg, mit tegyek! A főnök szederjes színűre vált arcát nézem, lelkem mélyén pedig örülök. Hadd lármázzon - én erre az időre is fizetést kapok.- írja! - parancsolja kissé enyhébb hangon a főnök. - így meg amúgy... meg amúgy... felmondok... saját kérésemre...- Ezt hagyja - vágok közbe -, ami engem illet, nekem nincs ilyen kérésem.- Akkor én, a munkatörvénykönyv alapján...- Én meg a bírósághoz fordulok...- Hiszen maga egy álló évig keresztbe szalmát sem tett!- Ugyan minek azt keresztbe tenni, amikor így is minden jól megy? Nincs joga elbocsátani. Akkor miért kaptam negyedévi prémiumot?- Mindenki kapott...- Hogy mindenki - ezt nem tudom, én azonban a terv túlteljesítéséért kaptam. így állt az igazgatói utasításban. Az ünnepek alkalmával elismerésben részesültem, az Építők Napján díszoklevelet kaptam, úgyhogy... már megbocsásson ...- Ej-ej, Koluskin, legyen már észnél - kérlel a főnök. - Jó állást is találok magának, jobb lesz, mint nálunk, kedvező jellemzést is adok...- Én itt is jól érzem magam.- De ott sokkal jobb lesz!- Akkor menjen inkább maga...- Hová?- Hát oda, ahol sokkal jobb! Másnap elbúcsúztattuk a nagyfőnököt. Saját kérésére távozott üzemünkből! GELLÉRT GYÖRGY fordítása
