Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll fytysÉfL mmrn Lehet, hogy vannak irigyei, de az biztos: azok vannak többen, akik szeretik, akik szívesen fordulnak hozzá. Dr. Stefán Andor kétségtelenül szimpatikus fiatalember, személyiségének külön varázsa van. Közel fél évtizedig Málta szigetén dolgozott, ebből két évig osztályvezető főorvos volt az egyik ottani kórházban.- Kezdjük ezt a beszélgetést mindjárt azzal, hogy egy bodrogközi orvos hogyan kerülhet el külföldi szolgálatra?- Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ember szeresse és jó szakembere legyen annak a munkának, amit élethivatásául választott. Én kiskoromtól orvosnak készültem. Meghatározó módon hatott rám a körzeti orvosunk, Gyimesi György és hát azok az alapok is jók voltak, amit szülőfalumban, a nagykövesdi (Verky Kamenec) alapiskolában, majd a kassai (Kosice) magyar tanítási nyelvű gimnáziumban kaptam. Mikor a Károly Egyetem orvosi karára kértem felvételemet már elég jól beszéltem németül, angolul és a francia is tűrhetően ment. Az első évfolyamban persze így is volt mit csinálnom, hiszen a cseh nyelvet is tökéletesen el kellett sajátítanom ahhoz, hogy megértsem a szakelőadásokat. A második évfolyamban — már úgy igyekeztem vizsgázni, hogy nyáron három hónap szabadom legyen. Ezt az időt tapasztalatszerzésre fordítottam. Az egyetem vezetősége lehetővé tette számomra, hogy előbb Münchenben, majd Hannoverben, aztán pedig Svédországban, illetve Finnországban dolgozhassak. Negyedikes koromban pedig gdanski és varsói kórházakban töltöttem a nyarat. Tanulmányaimat 1974-ben fejeztem be, s mivel szülőföldemen aránylag kevés orvos volt, kötelességemnek éreztem, hogy visszajöjjek a Bodrogközbe. Előbb a királyhelmeci (Král'ovsky Chlmec) kórházban dolgoztam, majd a bod- rogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) körzetbe helyeztek ki gyerekorvosnak. Első szakvizsgámat 1978-ban tettem le, s ekkor egyúttal jelentkeztem a külföldre előkészítendő szakemberek közé.- A szakismereten kívül mire van szükség ahhoz, hogy valakit külföldre küldjenek?- Fontos még az angol, vagy a francia nyelv ismerete, továbbá vizsgát kell tenni a trópusi, illetve a szubtrópusi betegségek medicinájából is. Én 1980. július 30-án utaztam Málta szigetére ahol az St. Lukes Hospital gyermekosztályán kezdtem dolgozni. Málta központi egyetemi kórházában rajtam kívül több csehszlovák orvos is dolgozott és dolgozik ma is.- A meghívás gondolom azzal is összefüggésben van, hogy Máltán 1971-ben a munkáspárt vette kezébe a hatalmat?- Természetesen. Tudni kell, hogy a párt még a választások előtt megígérte, hogy hatalomra jutva bevezeti az ingyenes gyógykezelést és gyógyszerellátást. Máltán 1971 -ig az egészségügy nyolcvan százaléka magánkézben volt, igaz a fővárosban egy állami kórház már ekkor is létezett. A betegeket viszont lényegében itt is olyan orvosok kezelték, akik csak 2-3 órára „ugrottak be“ a kórházba. Ebben a gyakorlatban nem is volt köszönet. Egy-egy operációra normális úton például nagyon nehéz volt bejutni. Az orvos megnézte a kórházban a beteget és azt mondta: epeműtét szükséges, be tudom rendelni öt év múlva. Itt sajnos nincs elég kapacitásunk, de ha eljön a privát klinikámra, holnap fél háromkor megoperálom. Azt már nem tette hozzá - a szegény beteg úgy is jól tudta -, hogy ezt viszont nagyon meg kell fizetnie. A szocialista kormány ezt az áldatlan állapotot meg akarta szüntetni. Elrendelték, hogy a kórházakban az orvosok kötelesek a teljes munkaidőt ledolgozni. Ez persze nem tetszett az orvosoknak, sztrájkba is léptek. Nos, a kormány ezért kényszerült arra, hogy külföldről hozzon be orvosokat a kórházi teendők ellátására. Rajtunk kívül a Lukeá kórházban jugoszláv, lengyel, indiai, pakisztáni, belga és angol orvosok dolgoztak.- Mi-lett ezután a többi Orvossal?- Noha Málta nem is olyan nagy, a szocialista egészségügyi hálózat kiépítése egyik napról a másikra itt sem történhetett meg. A körzetekben még mindig magánorvosok rendelnek, de már az is nagy vívmány, hogy a kórházakat államosították, bennük állami alkalmazottak dolgoznak. A kormány megkülönböztetett figyelmet fordít az új orvosnemzedék nevelésére. Míg a máltai orvostudományi egyetemet korábban kétévenként 30-40 orvos hagyta el, 1971-től 1984-ig mintegy 300 új orvost képeztek. 1986 őszére, a választási időszak végére megítélésem szerint egészségügyi szakemberekből már csaknem önellátóak lesznek. Már néhány olyan körzeti egészségügyi központot is sikerült kiépíteniük, ahol állami orvosok ingyenes egészségügyi ellátásban részesítik a betegeket. A gyógyszerekért ugyan még fizetni kell, viszont az egész életre kiható kezelést igénylő, tartós betegségben szenvedők egy speciális igazolványra az állami gyógyszer- tárban ingyen kapnak gyógyszert. így igyekszik az állam segíteni a krónikus betegeken. A munkáspárti kormány intézkedései igen népszerűek. Meggyőződésem, hogy az ellenzéki konzervatív párt is előbb vagy utóbb kénytelen lesz belátni: ezt a rendszert már nem lehet megváltoztatni.- Mi jellemző a máltaiakra, milyennek ismerte meg őket?- A máltai ember déli ember, sokkal köny- nyebben veszi az életet, mint az északiak. Jó a kedélyállapotuk, vidámak, közvetlenek. Ez valószínűleg a légköri viszonyoktól is függ, hiszen állandóan szép az idő, süt a nap, nincsenek olyan frontátvonulások, mint nálunk. De ez csak az érem egyik oldala. Az, hogy Máltát körülveszi a tenger, bizony belső feszültséget okoz az ott élőkben. Sok köztük a neurotikus. Ez a bezártságból adódik, abból, hogy a hétvégeken sincs hova menniük. Ha mondjuk nagy bevásárlást akarnak végezni, akkor Szicília van a legközelebb, de ehhez is hajóra kell szállni. Különben a családi összetartás, a családdal való együttélés intenzivebb, mint nálunk. Nagyon nagy családok vannak. Ezek kialakulásához az vezetett, hogy a válás és az abortusz itt most is tiltott.- Nagy családokat említett, ez egyben azt is jelenti, hogy a gyerekorvosnak nem kellett unatkoznia a kórházban?-Tennivalónk akadt bőven. Egy évig a gyermek belgyógyászati osztályon dolgoztam! Elmondhatom, hogy aránylag sok asztmás betegünk volt, pedig sokan talán el sem hiszik, hogy a tenger mellett előfordul ez a betegség. A felső és alsó légúti megbetegedések is gyakoriak voltak, s az olyan trópusi megbetegedések is előfordultak, melyedet az ember az állatoktól kap el. Sok gyerek elkapta a szamárköhögést, s rettegett betegség volt a kanyaró. A védőoltások bevezetését még csak most foglalták törvénybe. A belgyógyászatról aztán az intenzív osztályra kerültem. Ez számomra is nagy próbatétel volt. Itt sok idő nem volt a gondolkodásra, gyorsan kellett diagnosztizálni és azonnal megkezdeni a beavatkozást, a kezelést. Bizonyos helyzetekben az újszülött vagy az édesanya élete bizony csak másodperceken múlott. Ezen az osztályon a koraszülötteket kezeltük. Itt másfél évig dolgoztam.- És aztán?- A Máltához tartozó mintegy ötven négyzetkilométeres Gozo sziget fővárosának gyönyörű új kórházába helyeztek át, ahol a gyerekosztály főorvosának neveztek ki, de úgy, hogy lényegében az egyetlen képesített gyerekorvos voltam a szigeten.- Hány lakosa van ennek a szigetnek?- Huszonötezer, ebből 8-9 ezer a gyerek. A napjaim azzal kezdődtek, hogy reggel a nővérekkel együtt megcsináltuk a vizitet az osztályon. Ezután szakrendelést tartottam a kórház rendelőintézetében, ahova a szívbetegeket, a cukorbetegeket hívtuk be rendszeres ellenőrzésekre. Ezt követte a tanácsadó az asztmás gyerekeknek, majd az újszülött-tanácsadó. A hivatalos heti munkaidő 65 óra volt, de gyakran 120 órát is dolgoztam. Ha valamilyen komolyabb eset történt, nekem öt percen belül a kórházban kellett lennem, az sem számított, hogy nappal vagy éjszaka, szombat vagy vasárnap van. Mindez fárasztó, de egyben nagyon szép is volt. Máltán ugye még volt főnököm, voltak kollégák, akikkel a felmerülő problémákat meg lehetett beszélni. Itt senki. Magamra voltam utalva. Az a lehetőségem ugyan megvolt, hogy a beteget szükség esetén helikopterrel beszállítsam a máltai intenzív osztályra.- Volt valamilyen emlékezetes esete?- Hogyne. Egy hatéves gyerek negyven fokos lázzal, súlyos agyhártyagyulladással került be a máltai intenzív osztályra. Vagy két hónapig kómában feküdt. Szondákon keresztül etették és adták neki a gyógyszert. Két hónap után „leírták“ a gyereket, mondván, hogy sajnos nem lehet rajta segíteni. Visszaküldték hozzánk, hogy ápoljuk, míg be nem következik a legrosszabb. Gondoltam egyet és megpróbálkoztam egy olyan kezeléssel, amit nem használt még senki. Először a lábán mozdította meg az egyik ujjacskáját, majd kinyitotta a szemét. Később már a szondát is kivehettük, kanálkával kezdtük etetni, de ekkor még se mozdulni, se beszélni nem tudott, csak figyelt. Egy hét után már fel tudta emelni a fejét, a kezét. Tornáztattuk, két hét múlva beszélni is elkezdett. Meggyógyult. Egy hónap után hazaengedtük. Biciklivel ment el a kórházból. Iskolába jár, megmentettük.- Most újra itthon, Bodrogszerdahelyen dolgozik. A főorvosból ismét körzeti orvos lett - nem hiányzik mindaz, ami Máltán körülvette?- Nagyon közel került hozzám, a szívembe zártam azt a népet. Tudásom legjavával igyekeztem szolgálni őket, s ők is gazdagi-' tottak engem. Jó volt ott, de itthon igazán a Bodrogközben érzem magam. Feltöltödni, erőt gyűjteni itt lehet a legjobban. Nem unatkozom, tennivaló itt is bőven akad. Közben tanulok is. Januárban készülök a második szakvizsgámra. Utána szeretnék visszakerülni a királyhelmeci kórházba. Ha ez nem sikerülne, lehet, hogy megint útilaput kötök a talpamra. SZASZÁK GYÖRGY A hírhedten saját zsebére töltögető csapos alapvető emberi jogaiban érezte megsértve magát, amikor az üzem új vezetője megtéríttette vele a pénztárhiányt. Nekiült, hogy feljelentést írjon - megvádolja főnökét sikkasztással és más, a szocialista társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntettel. Az első kivizsgálás az üzem dolgozói és a panaszbs által megjelölt tanúk meghallgatása, a számlák, s az okmányok ellenőrzése után sem talált szabálytalanságot az üzem vezetésében. Megállapította viszont, hogy a vendégek inkább a panaszos munkájában találtak kifogásolnivalót, aki a pénztárhíányt azzal magyarázta, hogy az új főnök a bevételt este még azt megelőzően veszi át tőle, hogy ő az eladott ital mennyiségét megállapítva, ki tudná számítani, van-e pénztárhiánya. - Nem is olyan rossz módszere ez a fogyasztók megkárosítása megakadályozásának - gondoltam magamban a történtek hallatán - ha a poharakat csak félig- háromnegyedig töltő csaposok, s a kereskedelem más területein működő csalók nyereségét, s így a fogyasztók megkárosításától való kedvét is elvesszük. A történet azonban folytatódott. A nyereségtől megfosztott s a magát jogtalanul üldözöttnek érző hősünk nem nyughatott, s máig sem nyugszik. A közérdekű panaszok, bejelentések kivizsgálását valamiNyughatatlan panaszosok féle rulettnek tekintve, amelyben egyaránt nyerhet vagy veszíthet, egymás után teszi meg olcsó kis tétjeit, bejelentéseit, a harmincötszörös nyereséget fizető szám bejövetelére várva. Az üzem vezetője elleni panaszaival ma már az ötödik hivatal foglalkozik - „eredménytelenül“. Ám az idő múlásával együtt növekszik annak valószínűsége, hogy a temérdek munkát, időt igénylő sorozatos kivizsgálások valamelyike mégiscsak elmarasztalja valamiben, a már eddig is éppen eléggé meghurcolt főnököt. Állítsuk meg a nyughatatlan, az ellenőrző szervek jóhiszeműségével, hivatali kötelességérzetével, segítőkészségével, a panaszosok törvényes védelmével visszaélő, vélt jogaikat, kicsinyes és filléres magánérdekeiket védelmező, törvénytelen üzelmeiket a közérdekű bejelentések, rágalmazó szándékú feljelentések bástyái mögé bújtató notorikus panaszkodókat - szeretném mondani, ha ismerném ennek módját. Ártatlan embereket idéztetnek a törvény elé, segítőkész emberek munkaórái, munkanapjai ezreit vonják el az okkal és joggal igazságtevést kérő panaszosoktól; hivatali kötelességérzetüket mélyen átélő ellenőrök, tisztségviselők lendületét törik meg, s teszik őket olykor a panaszokat kétkedve fogadó ügyintézőkké. Sorozatos panaszaikat, bejelentéseiket, saját tevékenységüket ugyanakkor a társadalom érdekeinek, magukat pedig az igazság bajnokainak köntösébe bújtatják, tudatosan megtévesztve, félrevezetve ezzel a bejelentés címzettjét. Persze, míg ez kiderül, kiszámíthatatlan mennyiségű munkaidő és energia megy kárba. Egyszer, kétszer..., de akár háromszor is, hiszen nem egy olyan notórikus panaszkodó van, aki a különféle beadványok százait írta már meg, az évek folyamán a legkülönfélébb ellenőrzésre jogosult és kötelezett szervnek, hivatalnak! S végül is nem kockáztatnak semmit - a legtöbb esetben talán még azt sem, hogy a vizsgálat eredményeként, a kiderített tények következtében megszégyenüljenek. Már ha egyáltalán képesek a szégyenkezésre. FEKETE MARIAN (Gyökeres György felvétele) Bratislava egyik új lakótelepe - Dúbravka
