Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
Vasárnap 1985. október 20. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.03, nyugszik 16.39, Közép-Szlovákia: 06.10, nyugszik 16.46, Nyugat-Szlovákia: 06.16, nyugszik 16.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 13.41, nyugszik 21.31, Közép-Szlovákia: 13.48, nyugszik 21.38, Nyugat-Szlovákia: 13.54, nyugszik 21.44 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VENDEL és VENDEÜN nevű kedves olvasóinkat • 1900-ban született Jack LINDSAY ausztrál költö, fró, műfordító • 1925-ben született Art BUCHWALD amerikai publicista, író. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL NEGYVEN EMELET REMÉNY P. Vonyik Erzsébet írása AZ INTERNACIONALIZMUS ÉS A HAZA- FISÁG OSZTÁLY- TARTALMA írta: A. Kapto, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára OKOS GÉPEK, ÉBER MŰSZEREK Komlósi Lajos riportja BÁBI TIBOR SZÜLETÉSNAPJÁRA Szeberényi Zoltán írása AZ ÖREG FÁT IS ÁTÜLTETIK Hacsi Attila riportja SZÉP ÉLET A DIÁKÉLET-Somogyi Mátyás írása A SZERENCSÉS LÓCA J. Ziskind novellája HELYREIGAZÍTÁS A múlt heti számunk 3. oldalán megjelent Emberi jogok - szovjet szemmel című írás harmadik bekezdése második mondatának első része helyesen így hangzik: Nincs és nem is lehet szabadság ott ahol a társadalmi viszonyok is osztály-, faji vagy egyéb egyenlőtlenségen alapulnak,... A Szlovák Tudományos Akadémia Bratislavai Műszaki Kibernetikai Intézetének Banská Bystrica-i részlegén olyan rajzábrázoló kijelző berendezést fejlesztettek ki, amely kétirányú kapcsolatot tepz lehetővé az ember és a számítógép között, s főleg integrált áramkörök és sík kapcsolási rendszerek tervezésére szolgál. A berendezés fő része a rajzábrázoló színes képernyő, amely 16 bites, esetleg 8 bites kisszámítógépekhez csatlakoztatható. A felső képen Juraj Török és Daniela Kováőová sík kapcsolási rendszert terveznek az INSEDEL interaktív rajzábrázoló berendezésen. Az alsó képen Ján Holbík az új rajzábrázoló berendezés kapcsolási rendszerét ellenőrzi (Peter Lenhart felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A civilizációnak a fasizmus elöli megmentéséért folytatott harc tüzében - amely küzdelemben egyesültek a különböző társadalmi rendszerű országok - megszülető ENSZ az Alapokmány pajzsára írta a korszak jelképévé vált alábbi magasztos szavakat: „Meg kell óvni az elkövetkező nemzedékeket a háborútól.“ Csehszlovákia síkraszáll azért, hogy tiltsanak be minden olyan fegyverfajtát, amelyet a világűrben elhelyezett objektumok ellen, illetve a világűrből a föld ellen vethetők be. Követeli, hogy a világűrnek a lázas fegyverkezés szférájából való kizárása minden állam politikájának sérthetetlen normájává és általánosan elismert nemzetközi kötelezettségévé váljon. Ezért rendkívül időszerűnek tartjuk a világűr békés kihasználása során folytatott nemzetközi együttműködésre vonatkozó szovjet javaslatot, amely tanácskozásunk napirendjén is szerepel. Támogatjuk azt a gondolatát, hogy az ENSZ-közgyülés legkésőbb 1987-ig hívjon össze nemzetközi konferenciát a jelentős úrpotenciállal rendelkező államok és más érdekelt országok részvételével, amely lefektetné az űrben folytatott békés együttműködés alapvető irányait és elveit. Nem kevésbé konstruktív az a javaslat, hogy ez a konferencia vitassa meg egy kozmikus világszervezet létrehozásának kérdését, amely egyesítené az államok erőfeszítéseit a világűr békés kihasználására. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása kétségkívül hozzájárulna ahhoz, hogy az emberiség az olyannyira szükséges szilárd talajt érezze a lába alatt. Reménykedünk abban, hogy a küszöbön álló legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozó minden akadály ellenére nemcsak két nagy ország, hanem az egész emberiség jövője is betekintést nyújt. Valóban: sok mindent helyre lehet hozni, ha a két fél elébe megy egymásnak. Ez azonban tényleg azt jelenti, hogy nem unalmassá vált mítoszokat és sztereotípiákat, hanem a nemzetek közösségének valódi problémáit kell megvitatni, mégpedig az egyenlőség elve alapján. Hiszen egyik fél sem veszített háborút, még- csak ütközetet sem a másikkal szemben, s ezen felül egyáltalán semmivel sem tartoznak egymásnak. Abban a meggyőződésben üdvözöljük Sevardnadze külügyminiszter washingtoni tárgyalásait, hogy a novemberi genfi találkozó beváltja a hozzá fűzött reményeket. Azon a véleményen vagyunk, hogy az áhított cél - az atomfegyverek nélküli világ - eléréséhez elengedhetetlen a nukleáris leszerelés programjának mielőbbi kidolgozása és elfogadása. A globális hegemónia elérését célzó nosztalgikus vágyak a mai világban nem egyeztethetők össze az atomfizika törvényeivel. (Bohuslav Chóoupeknek az ENSZ-köz- gyűlése általános vitájában mondott beszédéből) Egyszerre könnyű is, nehéz is róla írnom. Könnyű, mert évek óta ismerem; nehéz, mert portréjának megrajzolásához szűkösnek érzem ezt a keretet, arról már nem is szólva, hogy nem akarja, akár csak egyetlen szó is megjelenjen róla. Végül abban egyezünk meg, hogy azért egy-kettő mégis, a többi „egyebekről“ fog szólni. Mindenesetre a szavak ezúttal foszlányokban, szünetekkel jönnek tőle. Máskor szenvedélyesen beszél, és nemcsak szűkebb baráti-munkatársi körben vagy a tanítási órán, hanem több száz fős közönség előtt is. Varga László a Nagymegyeri (Calovo) Közgazdasági Szakközépiskola pedagógiatörténelem szakos tanára, harminchét éves. Az életrajzából annyit, hogy Tósnyárasdon (Topornica) született, a Galán- tai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában érettségizett; ezután egy évig Jókán (Jelka) tanít, majd a Ko- mensky Egyetem következett. Hetvenháromtól él és dolgozik a csallóközi városban, ahová magával hozta azt az elkötelezettséget, mely a közösségi érzület szilárdításának és a közműveltség gyarapításának ügye iránt alakult ki benne, még ifjú korában, amikor diákként szavalgatott, néprajzi gyűjtöutakon vett részt. Alig több mint húszéves, és már szülőfaluja Csemadok-szerve- zetének elnöke, ugyanakkor tagja a szövetség központi bizottságának. Az ma is. Annak meg tíz éve lesz hamarosan, hogy szintén elnöki funkcióban, a nagymegyeri Csema- dok-szervezet életét, munkáját irányítja. — Nem akartam pedagógus lenni - mondja -, mégha tanáraim vonzó személyiségükkel befolyásoltak is. Meghatározó élményem volt az az egy év Jókán, ott fogott meg ez a hivatás. Pedagógusként célom mindenkor: amit csak lehet, megtanítani a gyerekekkel. És jellemeket nevelni. Az iskolában a tanításon kívül világnézeti kört vezet; az ó gondjaira bízták a forradalmi hagyományok emlékszobájának szervezését; tagja a párt- alapszervezet vezetőségének. Aktivistája és lektora a duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottságnak. Iskolán kívüli, közéleti tevékenységnek ennyi épp elég is lenne. Varga László azonban többet vállal ennél, jóllehet pedagógus feleségével három gyermekről kell gondoskodnia, a hatodikos Lászlóról, a harmadikos Emeséről és a kétéves Zsoltiról, aki mosolygó arccal téblábol a könyvekkel teli szobában, amíg beszélgetünk. Bizonyára nem számolják a gyerekek, de sok este volt úgy, hogy amikor ők aludni készültek, az édesapjuk a művelődési házba, a Csemadok-klubba indult, éppen kezdődő eseményre, vagy megbeszélni, szervezni a legközelebbi tennivalókat. Szinte nincs nap, hogy ne intézne valamit, nem csökkenő lelkesedéssel, szenvedéllyel. Többek között ennek a kezdeményező és közösségért cselekvő magatartásnak is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben lett Nagymegyeren: tájház, hogy megalakult és már a századik rendezvényéhez közeledik a művelődési klub, hogy az énekkar mellett újra működik színjátszócsoport, hogy voltak százakat vonzó műsoros estek, hogy immár nagymegyeri résztvevői is vannak a soproni nemzetközi olvasótábornak, hogy a városban 600-ról 1100 fölé emelkedett a Csemadok-tagok száma, hogy nemrégiben megalakult a filmklub is. így sorolhatnám tovább az eredményeket, melyeknek a szívéből tud örülni Varga László, hisz valamennyi a köz javát, szellemi gazdagodását szolgálja. Tud örülni a városi nemzeti bizottság részéről tanúsított megértésnek, annak a termékeny együttműködésnek, mely a városi művelődési ház és a Csemadok- szervezet között alakult ki, az embereknek, akik nélkül elképzelhetetlen lenne a rendszeresen kisebb-nagyobb tömegeket mozgósító rendezvények megvalósítása. Mondanom sem kell ezek után, a nyugtalan emberek fajtájából való Varga László, az örökösen töprengők közül: miként mehetnének még jobban a dolgok, hogyan lehetne még több embert, közöttük fiatalt, aktivizálni. Most látom csak, végül is róla szól e rögtönzött jegyzet. De tehettem másként? BODNÁR-GYULA Éjszakába érő nappalok új szd 2 1985. X. 1E
