Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
SZAKÉRTŐ Egy járókelő hirtelen segélykiáltást hall a legközelebbi házból, és beszalad a kapun. Odabenn egy fiatalasszony könnyes szemmel kezdi magyarázni, hogy a kisfia az előbb lenyelt egy dollárt. Az ismeretlen nem vesztegeti soká az időt: megragadja a lurkót a lábánál, alaposan megrázza - és a pénzdarab kipottyan a padlóra.- Ó doktor úr! - kiált fel az anya boldogan. - Milyen hálás vagyok önnek!- Nem vagyok orvos - felel az életmentő hanem adószedő. IGAZ- Igaz-e, asszonyom, hogy háromszor megcsalta a férjét? - kérdi a válóperes tárgyaláson a biró Kovácsnétől.- Igaz, bíró úr. De sok száz olyan esetet tudnék felsorolni, amikor hü maradtam hozzá! A MÁSIK- Neked aztán remek dolgod van Margit. Két férfid is van, ha kedved támad a szerelemre. Az egyik a férjed - a másik a barátod.- Roppantul tévedsz, Lili! Mindkettő ugyanis folyton a másikra hivatkozik! A hét vicce A főnök behívatja Szakolcait:- Ide figyeljen, Szakolcai: végre-valahára találtunk egy olyan ostoba számítógépet, amely kellőképp el tudja látni a maga munkáját! VENDÉGLŐBEN- Pincér' Az ujja beleér a levesbe!- Nem baj. kérem Már nem forró. Aforizmák a Krokogyilból A fényűzés fokozatai: saját autó, saját nyaraló - saját vélemény. x Nem szeretem két rossz közül a kisebbiket választani: ez túl szegényes választék. x Sose ígérj olyasmit, amit egy év múlva nem fgérhetsz újra. x Egyes embereknél a semmittevés a munkastílus, x Az illető hibátlan volt, s éppen ez volt a hibája, x Emberek, jól vigyázzatok, hogy ne ejtsetek hibát az élet könyvében. Ez ugyanis az egyetlen olyan könyv, amelyet nem lehet újra kiadni, x A megfőzött rák bízvást mondhatja, hogy 6 minden rosszon túl van már. DÖNTÉS Az apa óva inti vőlegény fiát:- Jól gondold meg, fiam, hogy megnősülsz-e. Hiszen lehetséges, hogy ez lesz az utolsó döntés az életedben - később már a feleséged dönt helyetted mindenben! SZEMÜVEG Két utazó találkozik a sivatagban:- Valóban lehetséges? ön, a híres rovargyűjtő, elefántra vadászik?- Csak a szükség kényszerít rá. Ugyanis otthon hagytam a szemüvegemet! NŐI DOLGOK- Ide figyelj Klári: szép kis históriát hallottam a férjedről.- Meséld már, de gyorsan! Ugyanis új nercbundára van szükségem! HORGÁSZSORS Két barátnő beszélget.- Soha többé nem megyek horgászni a férjemmel!- Mi történt?- Eleinte, mint kiderült, túl hangosan beszéltem, azután rossz • csalit tűztem fel, végül túl korán rántottam meg a horgot...- No és aztán?- Aztán... Egészen pocsékul végződött a dolog: én ugyanis több halat fogtam, mint ő! KÉRDÉS- Apu, félsz az oroszlántól?- Ugyan már miért félnék?- Hát a tigristől?- Ugyan miért félnék?- No és az orrszarvútól?- Attól aztán egyáltalán nem... A kisfiú elgondolkozva kérdi:- Akkor csak a mamától félsz ugye? iHAixojjy* Um. kttjd/mtr*, »_ SZERÉNY ÜGYFÉL A lakásbérbeadással foglalkozó ügynök, aki már ráunt a szegény ügyféllel való alkudásra, égnek emeli a szemét, és arca hirtelen felderül:- Bocsásson meg, Kovács úr, de csak most vettem észre, hogy az egyetlen lakás, amelyet az önnek megfelelő árért kínálhatok, már foglalt: az imént költözött be egy fecskepár! MUNKALÁZ A francia kisváros polgár- mesterénél megjelenik egy ezredes.- Monsieur, mint tudja, hadgyakorlatot tartunk, és meg szeretném kérdezni öntől, hány katonát lehetne éjszakára elszállásolni a polgármesteri hivatalban?- Nem tudom, ezredes úr; nappal azonban harminc tisztviselő alszik ott! OKOSABBAK- Azok a férfiak, akikhez előtted férjez mehettem volna, egytől egyig okosabbak voltak nálad, Péter.- Ezt a puszta szavadra elhiszem, Ágnes. Hiszen be is bizonyították ezt! SÉRTÉS Ferike megjegyzi az állatkertben:- Anyuka, ez a majom hasonlít Ödön bácsihoz!- De Ferike, ez aztán nagy sértés!- Ugyan anyuka, messze van a kerítés - nem hallhatta! VÁLASZ-Tudom, azért mentél feleségül Ödönhöz, hogy megkapd a pénzét.- Ugyan, dehogy! Hogy megkapjam a pénzét, ezért elváltam tőle!- Én nem bírtam tovább az asszony szövegét, egye fene, megvettem neki azt a bundát!- Én is vettem, de csak kalapácsot. Verje ki azzal a fejéből azt, hogy én bundát veszek neki... (Ján Schenko rajza) Roland Pester: Pocak vagy menyasszony Bizonyára nem véletlen az, hogy újabban kollégáim és ismerőseim egyre azt hajtogatják, hogy remekül nézek ki. Kezdetben eléggé jóhiszemű voltam ahhoz, hogy ezt bóknak tekintsem. Míg végül egy szép napon a menyasszonyom leplezetlen nyíltsággal kijelentette, hogy megnőtt a pocakom.- Régóta mondom én neked - jelentette ki a menyasszonyom -, hogy ide juttat a sörivás! Mától kezdve ennek vége! Menyasszonyom sajnos nem olyan teremtés volt, aki a levegőbe szokott beszélni. Tántoríthatatlan következetességgel vigyázott arra, hogy ne fogyasszak alkoholt. Ha elmentünk valahová, én bezzeg- mint valami zöldfülű kölyök - egy pohár limonádé előtt üldögéltem s ez elviselhetetlen, méltánytalan követelés volt sörhöz szokott gyomrom számára. Hogy mindjárt rátérjek a lényegre: arra a szelíd domborulatra, amelyet menyasszonyom udvariatlanul pocaknak nevezett, ennek a kívülről rám kényszeritett, aszkétikus önmegtartóztatásnak az égvilágon semmiféle hatása sem volt.- Sportolnod kell! - határozta el a menyasszonyom. - Neked hiányzik a mozgás! Ennek az lett a következménye, hogy minden áldott nap kora hajnalban ki kellett ugranom az ágyból, és minden tagomat addig kellett nyújtogatnom, hajlitgatnom és ficamitanom, amíg végül minden izmom úgy fájt, mint egy pokolian sajgó fogideg. De ez sem volt elegendő. Vasárnap reggel, amikor a tisztességes polgárok édesde- den szunyókáltak a párnák között, engem a mátkám kikergetett a természetbe, ahol majdnem meztelenül futottam versenyt a széllel, mig végül ziháló tüdővel és remegő térddel botorkáltam vissza lakásomba, a reggeliző-asztalhoz. Mégis kénytelen vagyok megemlíteni, hogy ez a fáradságos, buzgó tevékenység - meglepő módon- a legkisebb mértékben sem apasztotta gömbölyű hasamat.- Mindennek az evés az oka - vélekedett a menyasszonyom. - Te túl bőségesen eszel. Ezt meg kell változtatni. És a tőle megszokott energiával, gyökeresen meg is változtatta egész életmódomat. Úgy eltűntem volna, akár a tavalyi hó, és a gyenge szellő is elfújhatott volna - ha a pocakom meg nem akadályozza. Egy szép napon, amikor már-már végképp elcsüggedtem, hirtelen új elhatározásra jutottam. Ha nem akarok idő előtt búcsút mondani a világnak, akkor választanom kell a menyasszonyom és a hasam között. A kettő közül az egyiknek mindenképp el kell tűnnie. Addigi tapasztalataim alapján pedig ez csak a menyasszonyom lehetett. Különben, néhány nap óta új menyasszonyom van. Bár ő egyáltalán nem olyan csinos, mint az első volt, és egyáltalán nem olyan fiatal, ezenkívül pedig a súlya megközelíti a mázsát... De éppen ezért remekül ülünk egymáshoz. Mert ómellette pocakostul is sudár ifjúnak látszom. Fordította: G. Gy.
