Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-11 / 41. szám

( I AUTÓSOK MOTOROSOK Autóklub, amely a fiatalok közlekedési nevelésére is gondol Mikor A mély álomba merülő lakótelep csendjét hirtelen megzavarta az autó kürtje - ilyen lármázásra éjfél után igazán késön van. Az egyik házsor előtt, az út közepén két kivilágított gépkocsi állt, mindkét gépkocsivezető valakit keresett. Az ilyen helyzetet többé-kevésbé mindenki ismeri: az ismeretlen lakótelepen nappal is nehéz eliga­zodni, hát még éjszaka. Szinte reménytelen. Itt-ott az ablakokban kigyulladt a fény, s hogy a rendőrségi járórkocsi honnan termett a helyszínen olyan hirtelen, nem volt idő latolgatni. Amikor a rendőr megkérdezte az egyik gépkocsivezetőtől, hogy ó kürtölt-e, azt válaszolta: az a másik; a másik gépkocsivezető viszont tagadta ezt. Ezt követően a rendőrök szigorú fellépéséből arra lehetett következ­tetni: vége a tréfának. Megsejtette ezt az először kérdezett gépkocsi- vezető is, és inkább beismerte, hogy új kolléganőjét keresi, aki valahol ezekben a házakban lakik. A kíméletlen magatartást most ne elemezzük, csupán a közúti közlekedési szabályokra szorítkozzunk. A rendőrök is rákérdeztek: Hát nem tudja, hogy ez tilos? A gépkocsi­vezető magabiztosan válaszolt: Hogyan? A szabályok megengedik a dudálást! - Hát persze, hogy meg - folytatta a rendőr de csak ha veszély fenyeget. Erre a gépkocsivezető vidáman megjegyezte: - Na igen, csakhogy, ha én vezetek, akkor mindig fennáll a veszély! Valóban, nem járt messze az igazságtól. Sokan közülünk olyan rosszul vezetnek, hogy állandóan kürtölniük - vagy ha úgy tetszik, dudálniuk - kellene. A veszélyhelyzetek naponta jelen vannak, számuk nem csökkent, sőt! Nem igen gondolkodunk el afölött, vajon vezetési stílusunk hozzájárul-e a közúti közlekedés biztonságához, vagy épp ellenkezőleg - idegeskedést, bizalmatlanságot, esetleg agresszivitást vált ki a közlekedés többi résztvevőjében. Vannak hálátlanok is. Az egyik mellékutcából aránytalanul gyorsan közele­dett a Skoda, és csak az utolsó pillanatban állt meg - csikorgó kerekekkel - már az útkereszteződés határán túl. (Ismerjük e vagánykodást!) Nem tudjuk, hogy a Skoda vezetője figyelembe vett-e, egyáltalán látott-e bennünket. Rákürtöltünk. A szabályok szerint figyelmeztető hangjelzést adtunk. Erre a mellékútról érkező gépkocsivezető sokatmondóan a homlokát ütögette. Miért tartott bennünket nem normálisnak? Jó szándékból kürtöltünk, az ő érdeké­ben is. Voltak már világhírű autóversenyzők is, akik nem adtak haladási elsőbbséget. Nálunk és a környező országokban nem szokásos az olasz, a keleti, vagy dél-amerikai stílusú kürthasználat. De figyelmeztető hangjelzés nélkül mi sem közlekedhetünk. A közúti közlekedés szabályai 23. §-ának 1. bekezdése kimondja: A járműve­zetőnek figyelmeztető hangjelzést lakott területen belül csak akkor szabad adnia, ha fenyegető veszély elhárítása végett szükséges... Ilyen veszélyt jelenthet például az úttesten vagy annak közelében játszó, illetve tartózkodó gyerek. Különféle veszélyhelyzetek előfor­dulnak: egy idősebb asszony kiszállt a furgonból, és a jármű háta mögött az úttestre lépett. Állítólag körülnézett, ám a jobb oldalról hirtelen, nagy sebességgel bekapcsolt fényszóróval érkező teher­gépkocsi a hátráló asszonyt elsodorta. így mondta el az esetet a súlyos sérülést szenvedett asszony. Ezzel szemben a tehergépko­csi vezetője azt állította, hogy 40 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor az elinduló furgon mögül gyalogos lépett elé, akit mintegy 8 méter távolságból vett észre. A kormánykereket jobbra rántotta és erősen fékezett. Ne csodálkozzunk a nyilvánvalóan helytelen távolságfelmérésen, ugyanis a 40 kilométeres sebességgel haladó gépkocsi egy másod­perc alatt 11,1 métert tesz meg, úgyhogy 8 méter távolságon belül a gépkocsivezető aligha fékezhetett vagy reagálhatott hatékonyan. Lényegesebb az idős asszony kártérítési igényével foglalkozó bíró­sági határozat: kereseti igénye egyrészt indokolt. A bíróság a szak­értői véleményből indult ki, amely vitathatatlanul megállapította, hogy a tehergépkocsi sebessége arányban volt a forgalmi helyzettel, az elinduló furgon mögötti térséget a gépkocsivezető nem láthatta be, s a gyalogos váratlanul olyan távolságban lépett az úttestre, amelyen belül a vezető sem lefékezni, sem a balesetet elkerülni nem volt képes. A gépkocsivezető ebben nem tévedett. Módjában volt azon­ban a gyalogost (a szóban forgó 23. § értelmében) fény- vagy hangjelzéssel figyelmeztetni, ami az idős asszonyt visszakozásra késztethette volna. A tehergépkocsi-vezető bűnrészes abban, hogy nem adott időben figyelmeztető jelzést. A bírósági végzés szerint a tehergépkocsi-vezető nem tett meg minden tőle telhetőt a baleset megelőzéséért. A helyesen és időben adott figyelmeztető jelzés ugyanis fontos szabály, s többek között arra is szolgál, hogy az úttestre lépő gyalogos reagáljon a közeledő gépjárműre. Esetünkben a gépkocsivezető köteles volt figyelmeztető jelzést adni. Vagyis a figyelmeztető fény- vagy hangjelzés minden veszélyhelyzetben helyénvaló... (ksm) Vidám gyermeksereg érkezik a Honvédelmi Szö­vetség Tomaáikova utcai közlekedési parkjába, hogy három óra alatt felfrissítsék és a gyakorlatban is kipróbálják közlekedési alapismereteiket. Lajos János oktató a korszerűen felszerelt tanteremben a diafilmek, a szemléltető eszközök segítségével azt magyarázza a tanulóknak, hogy mint gyalogo­soknak, kerékpárosoknak hogyan kell viselkedniük a közúti forgalomban, majd tesztvizsga, végül gya­korlati oktatás következik. Mint egy nagyváros köz­pontjában, úgy működnek a jelzőlámpák, sőt a ma­gas, szigorú tekintetű rendőrbácsi élesen sípolva magához is szólítja a szabálysértőket. Az alsóbb osztályosok gyalogosként, a felsőbb osztályosok kerékpárosként gyakorolják a közúti forgalomban való viselkedést - magyarázza Valter Mikeé rendőr tiszthelyettes. - Idestova négy éve járok már ide, gazdag tapasztalatra tettem szert, megszerettem a gyerekeket. A gyakorlati oktatás kezdetén minden gyerek számot kap, így könnyebb a forgalom irányítása, illetve a szabálysértő szemé­lyének a megállapítása. Ha például valamelyik tanuló kerékpáron több szabálysértést követ el egymás után, a továbbiakban, mint gyalogos vehet csak részt az oktatásban. Az a baj, hogy minden osztály csak évente egyszer jön el a közlekedési parkba. Pedig játékos formában megtanulnák a szabályokat, és így meg lehetne előzni a közúti baleseteket. A közlekedési parkot Bratislavában a Honvédel­mi Szövetség Mladosf autóklubja üzemelteti. Z-akcióban épült a hatvanas évek végén. Csak félig volt készen, amikor a klub átvette, majd a HSZ KB anyagi támogatásával rendbe hozta. Több száz óra társadalmi munka elvégzésére volt szükség, amíg kibővítették, rendbe tették, parkosították és körülke­rítették a több mint három hektáron elterülő létesít­ményt.- Az első időszakban nem volt sok tapasztala­tunk, de igyekeztünk ezt szorgalmunkkal pótolni - vélekedik Tibor Straka, a park vezetője, a klub titkára. - Először a második városkerületi nemzeti bizottsággal kötöttünk szerződést, majd az első és a harmadik városkerület alapiskoláinak alsó tago­zatos tanulói is hozzánk jártak gyakorlatra. Kezdet­ben mintegy tíz, az utóbbi években már közel húsz ezer gyerek fordul meg nálunk évente. A szünidőt kihasználjuk. A második városkerületből a nyáron is mintegy ötezer óvodás, a környező pionírtáborokból pedig több mint kétezer gyerek ismerkedett meg nálunk a helyes közlekedési magatartással. A megnövekedett igények szükségessé tették, hogy főfoglalkozásban alkalmazzanak hozzáértő embereket, olyanokat, akik szeretik a gyerekeket, szívügyüknek tekintik a velük való foglalkozást. A létesítménynek ma öt állandó alkalmazottja van, mindennapi munkájukat a klub vezetősége és tagjai is segítik. Mindig kezdeményezően lépnek fel. Pél­dául itt született meg a ,,piros-zöld“ elnevezésű vetélkedő, és itt is szervezték meg először. Ebből lett a pionirszemafor országos vetélkedő. A közel­múltban éppen ők kapták meg az országos verseny döntőjének megszervezési jogát, s nem vallottak szégyent. A közlekedési parkok szlovákiai versenyé­ben többször végeztek az első helyen. Számos külföldi vendég, köztük a kubai űrhajós is felkereste az említett intézményt. Nem véletlenül, hiszen évekkel ezelőtt a maga nemében egyedülál­ló volt szlovákiai viszonylatban. Itt ugyanis télen sem szünetel az oktatás. Ilyenkor csupán a pálya letakarítása okoz gondot. Minden reményük meg­van azonban arra, hogy az idei télre elkészül a hatalmas fedett csarnok, ebben gyakorolhatnak majd a gyerekek, nem lesznek kitéve az időjárás viszontagságainak.- Különböző vetélkedők megrendezésével igyekszünk színesebbé tenni tevékenységünket - állítja Tibor Straka. - Többször rendeztünk honvé­delmi napokat. Jó kapcsolatot teremtettünk a ma­gyarországi Szombathely illetékeseivel. Minden év­ben kétszer nemzetközi szinten is összemérhetik fiataljaink ügyességüket, sokoldalúságukat, kerék­páron és segédmotoros kerékpáron. A rokkantak nemzetközi éve alkalmából első ízben rendeztünk nemzetközi versenyt a mozgássérültek részére, amelyen az NDK és a Magyar Népköztársaság versenyzői is részt vettek. Az említett vetélkedő három éven keresztül sikeresen folytatódott, de az anyagi eszközök hiánya miatt tavaly már nem került » JS. jé ■ ._ sor megrendezésére. A Rokkantak Szövetsége Köz­ponti Bizottságához fordultunk segítségért. Kint közben folyik az oktatás. Lajos János figyeli a nyüzsgő gyereksereget, majd megjegyzi:-Többéves tapasztalatom alapján állíthatom, hogy nem minden alapiskolában foglalkoznak kellő­en a közlekedésre nevelés kérdésével. Pedig senki számára sem lehet közömbös, hogy hazánk országútjain évente a közlekedési balesetek követ­keztében mintegy kétszáztizenöt éven aluli fiatal veszti életét. Mi igyekszünk felkelteni a gyerekek érdeklődését, többek között azzal is, hogy akik megérdemlik, megkapják a fegyelmezett gyalogos, illetve a kerékpáros-igazolványt. A közlekedési park fejlesztéséhez, fenntartásá­hoz az Állami Biztosító és a városkerületi nemzeti bizottság juttat kisebb összegeket. Az üzemeltetés­hez szükséges költségeket maguknak kell előte­remteniük a tanulók oktatásával, különböző rendez­vények szervezésével. Eddig ez nem is okozott különösebb gondot, de a jövőben a bevételek csökkentésével lehet számolni. Pedig a parkot, a berendezéseket, a kerékpárokat karban kell tarta­ni, s ezt pótolni csakis nagyobb társadalmi összefo­gással lehet majd. Milyen jó volna, s erre már példa is van, hogy a gyerekeket a kerékpár karbantartá­sára is megtanítanák. Természetesen díjmentesen.- Mivel autósklubhoz tartozunk, igyekszünk gon­doskodni az utánpótlásról is. A legjobbakat kivá­lasztjuk a ciklotriál és a triál sport részére. Az előbbi a 15 éven aluli, a másik a 15 éven feletti fiatalok részére alkalmas. A közeljövőben több helyen tar­tunk bemutató gyakorlatot. Mivel ügyességi ver­senyről van szó, e célra megfelel a közlekedési park is. Hogy eredményekben gazdag tíz évet tudhatnak maguk mögött, azt a jó közösségnek köszönhetik. Ám ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel - márpe­dig ezt többször is hangsúlyozták az új tesztszö­veg megalkotása, az órarend tökéletesítése mellett el kell érniük, hogy ne csak alkalomként, hanem rendszeresen visszatérhessenek ide a gyerekek, főleg szabadidejükben. Nem könnyű feladat ez, minden bizonnyal meghaladja erejüket, de máskor is túltették már magukat a nehézségeken. Miért ne sikerülne most is! Helyükre kerülnek a kerékpárok, kialszanak a jel­zőlámpák. A gyerekek búcsút vesznek a közlekedé­si parktól, de az autóbusz-megállótól újabb csoport közeleg. így megy ez reggeltől késő délutánig. Ha akad is kifogásolnivaló munkájukban, egy bizonyos: hasznos munkát végeznek. Az ő érdemük is, hogy a szlovák fővárosban az utóbbi években csökkent a gyermekbalesetek száma. N. J. A járművezető­nek figyelmez­tető hangjelzést lakott területen belül csak ak­kor szabad ad­nia, ha fenyege­tő veszély elhá­rítása végett szükséges... $ ÚJ! 1985.X A kerékpár megjavítása is a feladatok közé tartozik Az elsősegélynyújtáshoz is érteni kell KORÁN KELL ELKEZDENI

Next

/
Oldalképek
Tartalom