Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
V irradat után Gogh Lajos közlegény, a határőrség ügyeletese vigan rója a folyosót. Egymás után megérkeznek szolgálatból a járőrök, tagjaival igyekszik szót váltani. Tudja, hogy az éjszaka az egység körletében nyugodtan telt el, mégis megkérdezi, milyen volt a szolgálat, minden bizonnyal azért, mert az elmúlt éjszaka kiadósán esett az eső. Lassan benépesedik a folyosó.-A reggeli után a szolgálatból visszatérők lepihennek. Megfigyelheti, hogy a foglalkozásokon részt vevő katonák nem hangoskodnak, hogy ne zavarják pihenő társaik álmát - mondja magyarázóig. - Ez íratlan törvény a határőröknél. Az ajtóban magas, kisportolt alakú fiú tűnik fel. Benyiczky Béla, a készültségi járőr parancsnoka. Václav Valik szolgálati kutyájával V ◄-------------------:-------------:-------------------Az egységnél kutyavezető lettem. A hatéves, Graif névre hallgató kutyát kaptam meg, már jól összebarátkoztunk. Célom, hogy mielőbb megszerezzem a szakminősétési jelvény második fokozatát. Aztán bemutatja barátját, katonatársát, a keletszlovákiai Juraj Beöo közlegényt, akit az a szerencse ért, hogy a rövid katonai szolgálata alatt már kivette részét egy határsértö feltartóztatásából.- Május vége felé az egyik reggel négyfős járőrünk gépkocsin az államhatár közelében feladatát teljesítette. Peter Marcinőák közlegény, járőrparancsnok a közeli erdőszélen emberi alakot vett észre. Pillanatok alatt leugrottunk a járműről, s körülfogtuk a menekülni igyekvő határsértőt. Nem volt ebben semmi különös, csak a kötelességünket teljesítettük, örülök, hogy köztük lehettem. Az utolsó szavakat Árpád Unger tiszt, az egység parancsnoka is hallotta.- Évente több tucat határsértöt tartóztatunk fel, s ebben nagy segítséget nyújtanak a polgári lakosok, a segédhatárőr-egység tagjai, akik nem egy határsértö feltartóztatásában vettek már részt. Közéjük tartozik Kovács István és Székely Rudolf segédhatárőr. A közeli szakközépiskolában is eredményesen tevékenykedik a fiatal segédhatárőrök szakasza. A konyhából időközönként elő-elóbukkan a fehér köpenyes szakács, mintha csak ebédre akarná invitáin, a katonákat, de az óra még csak tizet mutat. Amikor ezt szóvá testem, mosolyogva mondja.- Az ebéd még fő, de nálunk a nap bármelyik órájában jól lehet lakni. Kenyér, vaj, tea mindig van az asztalon. A szolgálatból visszatérők bármikor haraphatnak, ha megéheztek. Azt hiszem a kosztra nem panaszkodhatnak, ritkán kérnek a fiúk csomagot otthonról. Ma zöldségleves és rántott hús lesz az ebéd. Közben feladata teljesítése után visszatér a készültségi járőr. Václav Valik közlegény kutyavezető szájkosarat tesz a kutyára, majd megsimogatja. Megvédik a példás címet JÚLIUS 11-E A CSEHSZLOVÁK HATÁRŐRSÉG NAPJA ÚJ SZÚ 9 Beszédbe elegyedünk. Elújságolja, hogy másodéves katona, és a múlt év novemberében egy határsértőt tartóztatott fel. Az esetet így ecseteli.- Ködös őszi reggel volt, amikor az őrhelyünk felé tartottunk. A távolban egy mozgó alakot vettünk észre, gyorsan eltűnt a ködben. Megtettük a szükséges óvintézkedést, aztán a nyomába eredtünk. A kutya és vezetője segítségével percek alatt elfogtuk a 25 év körüli lengyel állampolgárt, aki a szomszédos országba akart átszökni.- Nem féltek? Lőfegyver is lehetett volna nála- vetem közbe.- Hasonló helyzetben ilyesmire nem gondol az ember. Egyébként is az államhatáron harci feladatot teljesítünk. Egységünk idestova másfél évtizede száz százalékos biztonsággal védi a körletéhez tartozó államhatárt. Mi, akik jelenleg itt szolgálunk, szeretnénk öregbíteni eddigi jó hírnevét. Sietve távozik, szólítja a kötelesség. A nyitott ajtón keresztül jól látom, hogy élesre tölti fegyverét, példáját a járőr két tagja is követi. Aztán kocsiba ülnek, gyorsan elhajtanak a megadott terepszakaszra.- Nem könnyű a szolgálat a határőrségnél- mondja a távozókat figyelve Alexander Kusala tiszt, az egység parancsnokának politikai helyettese. - Ha esik, ha fagy, vagy kánikula van, az államhatáron helyt kell állni. No, de azért szabad idejük is van, a szórakozásról, a továbbképzésről sem mondunk le. Az ifjúsági alkotó versenyben' Marian Ondáé, Marian Hnátik határőrök és Eulália Matejíőovová pedagógus triója az országos fordulóba is eljutott. Jan Borka határőr citeraszólójáért elismerő oklevelet kapott. Elhallgat, gondolatait rendezgeti, majd így folytatja:- A közeli két alapiskolában ifjú határőr pionírraj tevékenykedik, határőregységünk patronálja ezeket. Számukra honvédelmi játékokat szervezünk, közösen veszünk részt az egyes kulturális rendezvényeken, a pionírok gyakcfri vendégek az egységünknél. A tények egész sorát sorakoztatja fel, hogy bizonyítsa: a mindennapos kemény szolgálat ellenére az egység állománya más téren is kiválóan helytáll. Csupán ebben az évben a Nemzeti Front választási programja teljesítésének megsegítésénél 1500 óra társadalmi munkát végeztek, s ennél jóval többet dolgoztak le a műszaki berendezések karbantartásánál. Évente több mint húszán adnak térítésmentesen vért. A közelmúltban megrendezett honvédelmi versenyen az őket képviselő raj a második helyet szerezte meg.- Polgári foglalkozásom repülóbádogos, de nem bántam meg, hogy a határőrséghez kerültem- állítja Radek Krejőírik közlegény, aki kilenc hónappal ezelőtt öltötte magára az egyenruhát.- Mi tagadás, az első napok nehezen teltek el, nem volt könnyű a rendet, a fegyelmet megszokni. Benyiczky Béla közlegény, járőrparancsnok meg- törli verejtékező homlokát s megjegyzi:- Odahaza szülőfalumban futballoztam. Csapatunk a járási bajnokságban játszik. A katonaságnál is minden időt kihasználok az edzésre, hogyha három hónap múlva leszerelek, hasznos tagja lehessek a futballcsapatnak. Megkapta A Példás Határőr jelvényt s kétszer volt odahaza jutalomként eltávozáson. Egyszer a már említett határsértő feltartóztatásáért, másodszor példás szolgálatteljesitésért. Azt mondja, a két év katonai szolgálat sokat adott neki. Fegyelmezettebb, meggondoltabb lett. Az otthoniak véleménye szerint embert faragtak belőle.- Szolgálat után tévét nézünk, társasjátékokat játszunk, ki-ki kedve szerint - jegyzi meg Gogh Lajos közlegény, párttagjelölt. - Igaz, itt- nem hódolhatok a motoros sportnak, mint az előbbi munkahelyemen, de nagy hasznát veszem, hogy otthon tagja voltam az ifjúsági klub vezetőségének. Percnyi pontossággal váltják egymást az államhatáron a járőrök. Senkit sem kell figyelmeztetni, hogy szolgálatba kell mennie, mindenki időre készen áll feladata teljesítésére. A határőregység katonái a nehéz körülmények közepette, a katonai esküjükhöz hűen teljesítik békében is harci feladatukat. Jó úton haladnak a kitűzött cél felé: az idén is meg akarják védeni a Példás Egység címet. NÉMETH JÁNOS n i.'i ■- emberhez méltóan- Nem sajnálni kell őket, hanem azon lenni, hogy önmaguk korlátái között boldogan éljenek - szögezte le Horváth István, a bacsfai (Bác) szociális intézet vezetője látogatásunk elején. - Persze, a kívülálló azt hiheti, hogy a szellemi fogyatékosság és a boldogság nem egyeztethető össze, hiszen a beteg érzésvilága eltompult. Ez nem így van, s erről az intézet 33 alkalmazottja számos alkalommal meggyőződhetett -mondta, majd beszélt az intézetben zajló mindennapokról. Megtudtuk, hogy 115 huszonhat éven felüli nő lakik az intézetben és csupán negyvenen alkalmasak bizonyos egyszerűbb munkák elvégzésére. Csak náluk alkalmazható a munkaterápia, s mint később tapasztalhattuk, szemmel láthatóan örömmel dolgoznak - tollat fosztanak. Ugyancsak kedvvel segédkeznek a konyhában, a mosodában, a kertben, őrködnek a kapunál, vagy kézimunkáznak. S a többiek hogyan töltik napjaikat?- A reggeli után lakóink egy része dolgozni megy, a többiek a társalgóban játszanak, tévét néznek, zenét hallgatnak, vagy sétálnak a tízhektáros parkerdőben. Ebéd után ismét dolgoznak, vagy szórakoznak (közben meguzsonnáznak) s ez így megy egészen a vacsora idejéig. Délelőtt, aki kér, feketekávét kap, ez itt már szertartás számba megy. Este tévét néznek, öt készülék áll rendelkezésükre (a cukorbetegek még megkapják a második vacsorájukat) - majd aludni térnek. Két éjszakás nővér őrzi álmukat, nyugtatja a felriadókat, s bizony gyakran takarja be az alvókat. Szóba került az is, hogy a nővérek 14 tagú szocialista munkabrigádja az éjszakai szolgálat alatt javítja az otthon lakóinak ruháit. A gondozottakat hetente a körzeti orvos, kéthetente pszichiáter vizsgálja, de betegség esetén a segítség azonnal házhoz jön.- Szerencsére lakóink nem betegesek, a hosszú kemény telet is influenzajárvány nélkül vészeltük át. Nehéz volt viszont lefoglalni őket, a zord időjárásban nem mehettünk a kertbe. Amint melegebbre fordult az időjárás, megköny- nyebbülten vették birtokukba a tágas parkerdő ismert zegzugait. De nézzük meg, mit csinálnak jelenleg - hívott meg Horváth István, s véI gig vezetett az intézeten. Megnéztük a kertet, amelyben szinte minden zöldségféle megterem, láttuk a gömbölyűre hízott öt sertést és I a három kismalacot, melyek majd a lakók étrendjében jelentenek változatosságpt. Amint a gyümölcsös fáit nézegettük, visítás ijesztett meg minket. Csak a kísérőnk maradt nyugodt, sőt ijedtségünk láttán mosolyogva közölte: - Betegeink nem veszélyesek, nem is voltak azok. Azért kerültek hozzánk, mert nem volt, nincs aki gondozza, ellássa őket, aki felügyelne arra, nehogy bajuk essen. Páváink vannak, azok rikácsolnak minduntalan - mutatott a nem messze tollászkodó madárra, amely hatalmas, tarka toll-legye- zőjével ámulatba ejtett nemcsak minket, hanem az arra sétáló lakókat is. Tovább haladva megtekintettük a tisztán tartott, többnyire kétágyas szobákat, a kényelmes társalgókat. - Ápoltjaink most a kertben vannak, csak az intézet legidősebbje maradt a szobájában i - mondta Horváth István, s mi , benyitottuk hozzá. Barátságos tekintetű, mosoly- ; gós, hajlott hátú anyóka jött felénk, s nyújtotta eres kezét. Mondott f valamit, de mi nem értettük. Kísé- í rönk váltott vele néhány szót, majd I felénk fordulva közölte, hogy a né- | ni 81 éves, 1958-tól él az intézetben és mindenki, lakók és a személyzet is Anyának szólítja. Megtudtuk, hogy azok, akiknek állapota azt megengedi, kimozdulnak az intézet falai közül. Voltak már az állatkertben, sétáltak a Duna parton és megcsodálták a boj- nicei várat is.- Nagyon figyelmesek egymáshoz, barátságokat kötnek, s a kis közösségen belül megtartják személyes ünnepeiket. Az ünnepeiteket természetesen mi is felkö- szöntjük. Miközben a konyha épületéhez értünk, az intézmény vezetője elmondta, hogy a kastély a 19. század első feléből való, tavaly 900 000, az idén 350 000 korona ráfordítással tatarozták. Kovács Margit, a főszakács helyettese is bemutatta birodalmát.- Az idén két nagy villanytűzhelyet kaptunk, nagyon kellett már. A vil- lanysütó, a konyhagépek mellé nem volt elég a szénfútésú kályha. A lakók elégedettek, s mi mindannyian kedvvel főzünk számukra. Külön kosztol kapnak a cukorbetegek, ők hatszor étkeznek naponta. A kastély elkülönített szárnyában a súlyosan beteg, magatehetetlen lakók élnek, akikről a nővérek gondoskodnak. - Nehéz a munkájuk - közölte elismeréssel a hangjában a vezető. Az irodájában később arról beszélt, hogy egy lakó a teljes ellátásért 690 koronát fizet, s a nyugdíja megmaradó részét (általában 260 korona) az intézetben levő büfében költhe- ti cigarettára, édességre, üdítőre.- A visszaélések, nézeteltérések elkerülése miatt, itt nem pénzért, hanem utalványokért vásárolhatnak. Pénzük folyószámlára megy, majd betétkönyvükre utaltatjuk. Bankbetétjük tavaly meghaladta a háromnegyed millió koronát. A pénzt haláluk után a hozzátartozók öröklik. Akkor is, ha sosem érdeklődnek, látogatják hozzátartozójukat, akkor is, ha mi temetjük el. Nem tudunk olyan esetről, hogy az összeg az államra szállt volna. A lakók 35-40 százalékát rendszeresen látogatják, s elviszik a megengedett huszonnyolc napos szabadságra. - Csak a közvetlen hozzátartozók vihetik el őket és csak akkor, ha tudjuk, hogy megkapják a szükséges gondoskodást - tájékoztatott Bit- tera Mária, szociális dolgozó.- Célunk, hogy valamennyien emberhez méltó módon éljenek, s mi hisszük, hogy vannak pillanatok, amikor ők ezt nemcsak érzik, hanem tudatosítják is. Annak ellenére, hogy az intézetet gyakran tatarozzák, tudjuk, hogy ez kevés, korszerűsíteni kell. Erre a következő ötéves tervidőszakban nyílik lehetőség, amikor három új, korszerű pavilon, konyha, társalgó, raktárak, műhelyek építését tervezzük úgy, hogy ne kelljen kivágni egyetlen fát sem, s ne zavarjuk meg a lakók megszokott életét. A szellemi-testi fogyatékos emberek valaha többnyire kolduskenyéren, nyomorban éltek, s a korai halál a megváltásukat jelentette. Hazánkban a felszabadulás után kezdődött el a szociális, intézetek hálózatának építése. Sorra nyíltak meg az intézetek, otthonok, nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is, megkönnyítve ezzel a családok életét. Az intézet lakói emberhez méltó körülmények között élhetnek s önmaguk korlátái között még boldogok is - hallottuk az intézet dolgozóitól, akik a lakók számára a biztonságot jelentik. Persze az ideális az lenne, ha nemcsak ők, hanem a család, a hozzátartozók is ezt jelentenék. S hogy ehhez mi kell? Nem is olyan sok. Érdeklődés, látogatás, szeretet, emberség. PÉTERFI SZONYA 1985. VII. 12. H <u ■ oi I > 1 5 ■ ‘P ■ Ü ■ tu ■ » r I s Is* I 2 I .0 ■ S' I ■J I -c ■ Ol ■ >0 1 ° U i X! £ I £ u oi KI 13 I N
