Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
H ová mész? - hallom ismerősöm hangját a hajnali buszon, aki egyébként többször hangsúlyozta: nem győz irigyelni, hogy nekem mennyivel jobb, nem kell hajnalban kelni, mint neki... (Más kérdés, hogy nemegyszer, amikor ő kel, én már riportot Írok). A kérdésre viszont válaszolni kell. Talán azért, mert mostanság van a falusi búcsúk évadja, csúszott ki a számon, hogy: -...a brnói,,búcsúba"...! Ismerősöm, lévén műszaki ember, nem lepődött meg a számomra is váratlan válaszon, tudta, úticélom nem lehet más, mint a nemzetközi gépipari vásár. Csak bennem motoszkált még a vásárvárosban is az a szó, hogy búcsú... Mert hát bármennyire is célja a gépipari vásárnak az adás-vevés, kissé másképpen történik, mint a búcsúban! Viszont, ha figyelembe vesszük a sok sátrat, hol árulják „mi szem-szájnak ingere", a sör- és borkiméréseket, a törökmézárusokat, a szuvenírbutikokat... Szóval, nem volt túlságosan nagy vétség a hajnali nyelvbotlásom, hiszen attrakció itt is bőven akad, még ha az nem is hullámvasút, hajóhinta vagy éppen óriáskerék. Jól esik a rántott máj a szabadtéri büfében, különösen, ha az ember a korai kelés miatt elmulasztja az otthoni reggelit. Magamban éppen azon morfondírozom, miként kellene a napi programot összeállítani, hogy azt a lehető „leggazdaságosabban" töltsük, magyarán: minél többet előkelő hely illeti meg a Liebherr márkájú tológémes hidraulikus autódarut, amely 12 keréken közlekedik, hiszen tömege is tekintélyes - 125 tonna. Karja 76 méter magasra is fölérne, ha most teljesen „kinyújtotta" volna, így aztán a Grove Coles 870 E magasabbnak tűnik, igaz csak 63 méter hosszú a gémje, s jóval filigránsabb az iméntinél, mert csak 70 limit ufumi iniMRIIU... láthassunk, hallhassunk. Gondolataimból fotóriporter kollégám hangja riaszt, miközben oldalba lök:- Oda nézz!...- mutat a tőlünk akkor vagy 100 méterre levő Z pavilon felé, ahol toronyháznyi magasban embereket látok valamiféle szerkentyű segítségével körözni...- Hát, ha ez nem is óriáskerék - jut ismét eszembe - de nem akármilyen attrakció. így aztán a napirend első pontja megoldódott, rövidesen ott termünk a helyszínen. Ahol kiderül, hogy azok a vállalatok állítanak ki itt, amelyeknek termékeik a nemzetközi piacon a MOTO- KOV külkereskedelmi vállalat értékesíti. Ilyen például az Uhersky Brod-i gépgyár is, amely gyártója a messzire látható attrakciót bemutató szerelőkosaras felépítményű kommunális járműnek. Ezt a Tatra 815-ös alvázára szerelték, és a szerelőkosarát 27 méter magasra képes felemelni összesen 450 kilogramm- nyi terheléssel. Még csak ketten állnak a kosárban Václav Buráé szerelővel, aki a „bemutatót" tartja, mikor mi is fölké- redzkedtünk. Lassan emelkedni kezdünk. Nagyszerű a kilátás a mintegy 9 emeletnyi magasból a vásárvárosra és a benne nyüzsgő sokadalomra. A Z pavilon kupolája még azért jócskán arrébb van, de az F pavilon tetejét - még ha kissé messziről is - felülről szemlélhetjük. Néhány perc múlva aztán már a „földszinten" Jósét Borysek, a vállalat személyzeti igazgatóhelyettese tájékoztat arról, hogy a Szlovákia határához közel fekvő morva országrész ipara is a CSKP IX. kongresszusa után indult fejlődésnek. Ez a gépgyár is csak most lett 35 éves, és létrehozásakor szinte egy nagy zöld rét kellős közepén kezdték építeni. Ma viszont már 2800 dolgozója van; a már említett szerelőkosaras kommunális jármű többféle - 10; 13 és 20 méteres - karral is készülhet. Ezen kívül a Szovjetunió alumíniumipara részére portáldarukat gyártanak, valamint gumiipari prések is készülnek a gépgyárban. Ha már „felmentünk" a magasba, időzzünk még ott egy kicsit,hiszen minden gépipari vásáron lenyűgözik a látogatót az óriásdaruk, elsősorban a méreteikkel, de az sem mellékes, hogy a toronyházak tetejéig fölérő erőgépek milyen terhet képesek magukkal „vinni" ha kell, a házak tetejére..., Nos, közöttük tonnás. Nem igy nagyobb „testvére“ a TM 8130-as, amely 130 tonnát nyom, és gémje teljes kinyúlás esetén 80 méteres. Rövid fejszámolás, és megvan az eredmény: 25-26 emeletes toronyház tetejére is fölérne! A DEMAG-AC meg erejével kápráztat el laikust, szakembert egyaránt: 50 méter magasra is fölemel 36 tonnát. Magasan jár már a nap, meleg is van, ideje némi üditöt fogyasztani, gondolom, de közben szemlélődöm is, és a pohár félúton megáll a kezemben. Az oka egy HITACHI-reklám szövege: ,,A hegyeket is megmozgatjuk!“ — olvasom az öles betűket, s csodálkozom, mert a HITA- CHI-márkára mindeddig csak a híradástechnikai csúcstermékeken figyeltem föl. Hogy nem „viccelnek“, egy HITACHI UH-261 kanalas kotrógép tart bemutatót, s akad csodálója szép számmal. A világhírű japán céggel egy sátorban megfér a másik, ugyancsak kanalas kotrógépeket bemutató japán vállalat, a KUBOTA. „Gépek - nagy munkákhoz“ hirdeti a reklámszöveg, s ennek némileg mintha ellentmondana, hogy ezek a gépek jóval kisebbek, mint a HITACHI által bemutatottak! Különösen a legkisebb, a Kubota KH-16 mosolyfakasztó nagyobb „testvéreivel" összehasonlítva, hiszen össztö- mege 1100 kilogramm, motorteljesítménye 7,4 kW, kanalának köbtartalma 0,05 köbméter. Valaki meg is jegyzi, mikor elkezdődik a bemutató: „Ezzel mérik a rizst az üzemi konyhán..." Alig valamivel arrébb volt a MARTI- MEX külkereskedelmi válalat kiállítási területe, benne a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár kiállított termékeivel, pontosabban azok makettjeivel.- Most a hajógyár a KB-Kama tipusú kanalas kotróhajót és a KBT-UFA típusú, kavicsosztályozó berendezéssel ellátott kanalas kotróhajó mellett a tavaly aranyérmet nyert AMUR folyami-tengeri személyszállító hajót mutatja be - tájékoztatott Csenger Sándor villamosmérnök, aki a Hajóépitési Kutatóintézet dolgozója. A? intézet most mutatja be új fejlesztésű termékét, a HVS 002-es központi vészjelző berendezését.- Ez olyan, akár egy autó műszerfala - magyarázza Csenger Sándor -, csak éppen kár lenne autóba szerelni, hiszen mindenhol, minden berendezéshez használható, amelyben vészérzékelők vannak. Programozható, és tizenhattól 256-ig bővíthető az általa figyelhető érzékelők száma. Nagy személyhajón már nagy hasznát vehetik. Ekkor még nem sejtettem, hogy a hajózással még több ízben is találkozom a vásárlátogatás során. Mind ez idáig egyetlenegy alkalommal sem láttam például jachtokat kiállítva, viszont ezúttal igen, a lengyel kiállítók jóvöltából. Az OPTY 71 típusúnak például az adatait is följegyeztem. Tehát: hossza 714, szélessége 250 cm, csaknem másfél méterre (147 cm) merül a hajótest a viz alá, súlya 1052 kg, vitorláinak felülete 25 négyzet- méter lehet, és négy kabinja van. Állítólag a Balatonra ideális. Alig valamivel kisebb az OPTY 64-es, és Szczecinben, ahol készültek, még különböző sporthajókat és iskolahajókat is gyártanak. A NA- VIMOR nevű lengyel külkereskedelmi vállalat társalgójában azonnal a szemünkbe tűnt a WROCLAW nevű tengerjáró konténerhajó makettje. Még igy kicsiben is érződött valódi nagysága. Nem kevesebb, mint 1200 konténerben szállítja az óceánokon három további hasonló társával - a Poznan, a Gdansk és a Katowice neveket viselő tengerjárókkal A Z pavilon környéke a magasból nézve- a szocialista országok külföldre irányuló exportcikkeit. A jövőben azokat is, amelyekről éppen itt kötöttek szerződést. Mostanra felújították az A pavilon egy részét, amelynek kerek csarnokában kapott helyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kiállitása. A távoli ország bemutatkozni jött, gépei közül eszterga- padokat és egyéb megmunkálógépeket állított ki, azután iparművészeti tárgyakat, amelyeket otthon gyártott gépeken készítettek. Ezek a távoli ország népének üzenetét hozták éppúgy, mint az ugyancsak kiállított nyomdaipari termékek, elsősorban a változatos kivitelben kiadott irodalmi művek, amelyekből nem mulasztottak el egy-két kötetet ajándékozni a látogatóknak. A szép számú hölgyvendégsereg meg elsősorban a művészi kivitelű vázákat, kerámiai cikkeket szerette volna otthonában látni. Ugyanitt volt a kubai kiállítási részleg meglehetősen változatos áruskálával. Láttunk gyógyászati berendezéseket, orvosi műszereket. Megismerkedhettünk- ha csak nagyméretű képekről is - a kubai cukoripar gépeivel, a cukornád aratását végző kombájnoktól kezdve a cukorgyári berendezésekig. A Marpesca hajóépítő vállalat nevében meg olyan prospektust nyújtottak át, amely alapján bármelyik Kubában épülő hajó makettjét el lehetne készíteni. Megtudhattuk azt is, hogy a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia után Kuba is gyárt már nikkelt. November 7-én átadtak egy gyárat, amelynek évi termelése 30 ezer tonna ebből az értékes fémből. Vendéglátóink azonban a legbüszkébbek arra voltak, hogy a helyszínen mutatták be, miként készül a világhírű kubai szivar. Csokoládébarna szépség rakta egymás fölé a pa- pirvékony, illatos dohányleveleket, csavarta, formálta egyenletes vastagságú hengerformájúvá. Egyik*végét egy kerekre vágott apró dohánylevél-darabkával leragasztotta, majd „méretesre" készült levágni a másik végét, mikor a kiállítás igazgatója, Jósé Pinon szólt neki, ne tegye. így kaptam én egy méreten felüli illatos szivart, amelynek élvezetéről még prospektust is adtak. Mert szivart szivni- szertartás. A füstjét nem szívjuk le, csak ízlelgetjük, s nem tartalmaz kártékony kátrányt, mint a cigarettafüst. A szivart- azért eltettem emlékbe, mivelhogy a dohányzás örömeiről vagy fél évtizede lemondtam. De ha újra kezdeném, ezzel a szivarral tenném... Régen volt már, mikor a nap delelt, az esti hatórai zárást megelőzően a nagyközönség jelentős része már-már hamisítatlan búcsúi - vagy inkább majálisi?- hangulatban várja a zárórát. A napsütésben a füvön kényelmesen napoznak a felnőttek, hancúroznák a gyerekek, a reklámszatyrokban a prospektusok mellett ott a vásárfia is. Aztán hat óra tájban elindul a kocsik áradata - kifelé. A szakemberek, üzletkötők arcán fáradtság ül, a napközben feszesre húzott nyakkendőt sem úgy viselik, mint a divatlapok férfi manökenjei... Hiába, ők dolgoztak, méghozzá keményen. Mert nem mindegy, mit adnak el, mennyit, kinek és mennyiért? Legyen bár az toronydaru, kotrógép, esztergapad vagy akár illatos havanna... MÉSZÁROS JÁNOS Nemcsak a nagy gépóriásoknak akadtak csodálói (Gyökeres György felvételei) Az OPTY 71-es jacht ezúttal szára földön
