Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
■■■■■ ................ ' — I mm > SZLOV ÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. szeptember 27. XVIII. évfolyam 39. szám Ára 1 korona • A jól ismert Volga 24 típusú személyautóhoz érkezett pótkarosszériák kirakása is gépesített, de a rögzítésükhöz már emberi munka szükséges. A képen (balról) Váradi József, Cicu Bertalan, Kör- möndi János és Vaskó Bertalan • Nagy József és Deák András a Szovjetunióból érkezett állványza tok kirakása közben H BARATSÜ S HAHDMIIBGI Állunk a hídon. Ragyogóan süt a nap, de a szél olyan erős, hogy a karfába kell kapaszkodnunk. Alattunk csillogóan futnak a'sínek. Hiába számolom a sínpáro-„ kát, a közepénél előírói kell kezdenem. Zakatolnak, csikorognak a kerekek, egyik szerelvény le, a másik fölfelé halad, amott egy kocsi válik el a többitöl, majd lassan megáll. Hosszú szerelvények álldogálnak a rakodóknál. Káprázik a szem, zúg az ember feje a látványtól, mégis gyönyörű. Most tudom csak megérteni azokat a gyerekeket, akik terepasztalon villanyvasúttal játszanak önfeledten. Itt alattunk az ágcsemyői (Cierna riad T7- sou átrakodó vasútállomáson a felnőttek nagyon komoly, aránylag veszélyes és gazdaságunk tán legfontosabb vasutas „játéka" folyik. Laikus szemmel nézve ide-oda tologatás az egész, pedig nagyon komoly számítások, célszerű elgondolások irányítják ezt a munkát. Michal Zima, a munkaszervezési osztály csoportvezetője mondja:- Nagy területen folyik nálunk a munka. Gyakorlatilag pályaudvarunkhoz tartozik Királyhelmectől (Krárovsky Chlmec) Ágcsernyóig az egész pályaszakasz. Ez több, mint tizenhárom kilométer. Az északi oldalon futnak a széles nyomtávú sínpárok, a déli részen a normál sinek. Mi rakjuk át a Szovjetunióból érkező árut a csehszlovák vagonokba és irányítjuk rendeltetési helyükre. A hazánkból exportált termékeket a szovjet vasutasok fogadják és rakják át a csapi vasútállomáson. Az áru fogadása és átrakása pontosságot, rugalmasságot és fegyelmet igényel. Egy-egy kocsi átrakási ideje árufajtánként változik. Más módszereket kell alkalmaznunk a televíziók, műszaki berendezések érkezésekor, megint mást a gépkocsiknál, a vasércnél vagy a vegyi anyagoknál. Nehéz volna felsorolni mindazokat az áruféleségeket, amelyeket akár csak egy nap alatt fogadunk. Két év múlva ünnepeljük a hazánk és a Szovjetunió között megindult kereskedelmi forgalom negyvenedik évfordulóját. Az első szovjet szerelvény 1947-ben érkezett hozzánk. Búzát kaptunk a háborúban oly sokat szenvedett Szovjetuniótól. Ez a segítség az évek folyamán tovább bővült, szoros együttműködéssé vált. Az idén kilencmillió tonna árut rakunk át. Ez olyan mennyiség, melynek fogadására műszakilag és szakmailag is nagyon fel kellett készülnünk.- Ma már nem lehet a régi módszerekkel végezni a munkát, sok újat kell megtanulniuk, hogy eleget tudjanak tenni a megnövekvő követelményeknek.- Valóban Így van - mondja Michal Zima. - A tudományos-műszaki haladás vívmányai nélkül nagyon nehéz lenne helytállni, s tervünket a mostanihoz hasonlóan teljesíteni. Meg kell tanulnunk az új módszereket, s ez nem megy zökkenő- mentesen. Ma már ott tartunk, hogy a diszpécserközpontból nyomon tudjuk követni a szerelvények és a vagonok mozgását. A kibernetika is nélkülözhetetlenné vált munkánkban. Számítógépek segítenek eligazodni a kocsik százai között, meghatározzák, hogy a gurítón milyen irányban induljanak a szerelvények, hogy pontosan arra a rakodótérre érkezzenek, ahol várnak rájuk. Ezek a gépek bármilyen „okosak“, csak akkor végeznek pontos munkát, ha az ember ésszel és szakértelemmel irányítja őket. Előfordul, hogy keresünk egy-egy vagont. Minél rövidebb ideig tart, annál eredményesebb és gyorsabb a munkánk. Ezért szükséges számunkra a számítástechnikai irányítás alkalmazása, bár még ennek csak a kezdeténél tartunk. Minőségileg nagyon sokat kell fejlődnünk ezen a téren, s ezt nem tehetjük elszigetelten. Itt, a Tisza partján elmosódnak az országhatárok, közös célokért küzdünk a szovjet és magyar elvtársakkal. Műszaki fejlesztésünk tervezett és céltudatos. A könnyűnek nem mondható munkafolyamatok kilencven százaléka ugyan már automatizált, de még mindig nagy szükség van a kézi erőre. A mi munkánkban a legfontosabb és egyben legveszélyesebb a váltók kezelése. Ez már teljesen automatizált, ami nemcsak könnyebbé teszi a munkát, de nagy mértékben csökkenti a balesetveszélyt is. Ehhez, persze fegyelem és a biztonsági előírások maximális megtartása is szükséges. Közhelynek számít, hogy Agcsernyőt hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőiéként emlegetjük, de ennél találóbb meghatározást nehezen találnánk rá. A forgalom, a nyüzsgés, a munka tempója egy valódi tengeri kikötőre emlékeztet. A hasonlat nemcsak a forgalom, az árucsere szempontjából helytálló, hanem a kikötőkre jellemző többnyelvűségre is. Jó eredményeket itt csak összefogással lehet elérni. Ez a közös munka népgazda- ságilag fölöttébb jelentős, s az egyének számára is hasznos. Igazi, őszinte vasutasbarátságok szövődnek és ez a kollektívák összefogásában is megmutatkozik. Itt a három államhatár találkozásánál, három jelentős átrakodóállomás épült. A szovjetunióbeli Csap, a magyarországi Záhony és Ágcsernyő háromszögében éjjel-nappal folyik a munka. Ezt a területet jogosan nevezik az itteniek a barátság háromszögének. (Folytatás a 6. oldalon)
