Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-19 / 29. szám

> • ÚJ szú 5 )85. VII. 12. HITLER DÖNTÉSÉRE VÁRVA A Hitler elnökletével megtartott mün­cheni értekezleten rendkívül fontos dön­tés született: a hadművelet kezdetének időpontját júniusra halasztották el. A né­metek nem akartak semmiben kockáztat­ni és improvizálni. Rendkívüli alaposság­gal dolgozták ki a legapróbb részleteket is. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az értekezlet döntéseiről még nem is tájé­koztatták a magas rangú náci tisztségvi­selőket és parancsnokokat, a svájci fel­derítő csoport rádiósa már megkezdte az első kódolt jelek közvetítését, s részlete­sen beszámolt a moszkvai központoknak a müncheni eseményekről. A Gestapo és a birodalmi biztonsági szervezet ügynökei nagy erőkkel kutatták a szovjet információk forrását, de nem jöttek rá, hogy a szovjet felderítésnek ott voltak munkatársai, ahol a legszigorúb­ban titkolt tervek születtek. Radó Sándor és társai - az adott pillanatban a németek számára ók jelen­tették a legkomolyabb ellenfelet. Olyan időpontban mértek csapásokat, amikor a németek a sikerbe vetett hittel további nagyszabású győzelmekről szőttek ál­mokat. Ám a további előkészületek nem foly­tak úgy, ahogy azt a náci főparancsnokok tervezték. A sztálingrádi katasztrófa se­beit mégsem lehetett oly könnyen begyó­gyítani. Bár Hitler dühöngött és fenyege­tőzött, a tábornokai által ismertetett té­nyek előtt meg kellett hajolnia, s végül többször is megváltoztatta a hadművelet elindításának időpontját. A svájci felderítő csoport erről a követ­kező jelentést küldi: ,, Berlin, május 2. A gépesített és pán­célos hadosztályok helyreállítása késik. A közlekedési eszközök és harckocsik szállításának késése miatt elhalasztották a 60. gépesített és a 16. páncélos had­osztály elvezénylésének időpontját.“ A német légi felderítés jelentései szin­tén aggodalmakat keltettek a vezérkar­ban. Radó erről 1943. május 13-án küld jelentést: ,, Kurszk, Vjazma és Veliki je Luki térsé­gében a németek nagy szovjet csapat- mozgásokat észleltek. A főparancsnok­ságban az a vélemény uralkodik, hogy a szovjet vezetés a front több szakaszán megelőző támadást készít elő, akárcsak 1942 májusában Tyimosenko, aki a Har­kov ellen támadásra készülő, s már felso­rakoztatott német csapatokat támadta meg. “ A német vezérkar mindent megtett azért, hogy csapatainak összevonása ti­tokban maradjon, s a szovjet felderítő előőrsök figyelmét igyekezett elvonni er­ről. A németek következetességükben olyan messzire mentek, hogy a páncélo­sok a gyalogosok egyenruhájába öl­töztek; De ekkor már június második fele volt, és még mindig nem született döntés az offenziva megkezdésének időpontjáról Az idő rendkívül szorít. Június utolsó hetében a támadó alakulatok parancsno­kai jelentik, befejezték az előkészülete­ket. Már csak Hitler döntésére várnak. . SZOVJET ELŐKÉSZÜLETEK Természetesen a szovjet főparancs­nokság sem ült tétlenül és intenzíven készült a „Citadella“ hadművelet meghiúsítására. Az átfogó katonai-politi­kai és stratégiai helyzet gondos elemzé­se alapján és a saját lehetőségek figye­lembevételével határozták meg a szovjet csapatok feladatait. összefoglalva erről azt lehet elmonda­ni, hogy a szovjet főparancsnokság az ellenség erejéről szóló, a felderítés által küldött részletes jelentések alapján úgy döntött, a fasiszta offenzívával szemben ni informátorának jelentésére várt Június 30-án este azt az információt kapta, hogy a német offenziva időpontját a július 3-a és 6-a közötti időre tűzték ki. Órára pontosan Hitlernek kellett meghatároznia a támadás kezdetét. Ez nem ígért semmi jót. Radó tudta, hogy a szovjet főparancs­nokságnak a lehető legpontosabban tájé­kozódnia kell a hadművelet megindításá­ról. Az adott helyzetben azonban Radó- nak várnia kellett. Július 4-én délelőtt Hitler aláírja a pa­rancsot és a csapatokhoz intézett felhí­vást: ..Ettől a pillanattól kezdve nagyszabá­sú támadó hadműveletek részeseivé vál­nak. amelyek eredménye eldöntheti a há­borút. Az önök győzelme meggyőzi a vi­lágot arról, a német hadsereggel szem­szakaszon harci riadót rendeltek el Elv­társak, tudatosítsák, a következő pillana­tokban a háború további menete dől el...“ Rokoszovszkij tábornok, a középső front parancsnoka a vezérkartól hasonló tájékoztatást kapott. Az ö szakaszán a németek július 5-én, a kora reggeli órákban készültek támadásra. A tüzérsé­gi előkészítést ezért pontban éjfél után két órára rendelte el Amikor Rokoszovszkij tábornok beosz­tottjai elhagyták a bunkert, messziről ha­talmas robbanásokat hallhattak. Azt is gondolhatták volna, hogy valahol nyári vihar tombol. Tapasztalt fülük azonban felismerte az ágyúlövéseket. Mindenki számára világos volt: a kurszki csata megkezdődött. BERLINIG MEG SEM ÁLLT... H JMUÄ iüJEARM & mélyen tagolt és tö- l \ kéletesen kiépített j védelemmel veszi fel a harcot. Ügye­sen használták ki a páncélos egységek ütőerejét a megle­petésszerű, gyors ellentámadásokra. Egészen újszerű volt a harckocsik és az árkokban elrejtett önjáró ágyúk alkalma­zása, amelyek közvetlen tűz alá vették az ellenség harckocsijait. A németeket ez igen meglepte. A legapróbb részletekig kidolgozták az eredeti elképzelést: az első fázisban kifá­rasztani és szétverni az ellenség támadó alakulatait és létrehozni a feltételeket a második, a döntő fázis - a hatalmas ellentámadás - számára. De mint már szóltunk róla, az egész terv sikerét nagy mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a szovjet főparancsnokságnak tud­nia kellett a német offenziva megkezdé­sének pontos időpontját, hogy így azt egy hatalmas tüzérségi támadással megelőz­hesse. * RADÓ MEGKAPJA A JELENTÉST ben tanúsított bármiféle ellenállás hiábavaló. Tudatosítsák, hogy az ütközet sikerétől függ minden.“ KEZDŐDIK A CSATA Július 4-én, nem sokkal 18 óra után Vatutyin tábornok, a voronyezsi front pa­rancsnoka összehívta az alárendelt csa­patok parancsnokainak értekezletét. Ti­zenkilenc óra harminc perckor mindnyá­jan együtt voltak. A bunkerben feszült a légkör. Mindnyájan tudatában vannak a helyzet komolyságának, s annak, hogy az elkövetkező néhány óra mindent el- dönthet. A frontparancsnok végignéz a jelenle­vőkön, s határozott hangon megkezdi a harc előtti utolsó tanácskozást: ,,Elvtársak, egy órával ezelőtt kaptam meg a főparancsnokság gyorsjelentését. Arról tájokoztat bennünket, hogy az el­lenség a mi frontszakaszunkon röviddel éjfél után kezdi meg a támadást. Ezt az információt felderítésünk titkos forrásból szerezte meg. Nem várhatunk tovább. A tüzérség parancsnokát utasítom, hogy 22 óra 30 perckor adja ki a parancsot a tüzérségi előkészítésre. Az egész front­Az összevont német támadó alakula­tokra mért szovjet tüzérségi ellencsapás következményei szörnyűek voltak. A né­met egységek pánikba estek. Senki sem tudta, valójában mi is történik. A törzsek­ben zavar keletkezett, megszakadt az összeköttetés az alárendelt egységekkel, ami tovább fokozta a pánikot. Több pa­rancsnok azt hitte, hogy a szovjet hadse­reg hatalmas offenzívába kezdett. Csak néhány óra elteltével sikerült rendezni a meglepett német egységeket, s meg­kezdeni a támadást. A németek akciójára azonban az összes frontszakaszon jelen­tős késéssel került sor, mégpedig a döntő tényező - a meglepetés ereje nélkül. Ezt' a szovjet egységek használták ki tökéle­tesen. A történelemben példa nélkül álló üt­közet kezdődött meg. Mindkét oldalon harckocsik, ágyúk és repülőgépek ezrei szálltak harcba. A németek drágán megfizettek a meg­hódított területek mindem méteréért. Júli­us 5-én és 6-án a kurszki ív északi szaka­szán huszonötezer katonát, kétszáz harckocsit, kétszáz repülőgépet veszítet­tek, és csupán tíz kilométernyit haladtak előre. Hat napig tartó ádáz harcok után, július 11 -én már világos volt, hogy a német terv meghiúsul. Elérkezett július 13-ának éj­szakája - a döntő ütközet ideje. A szovjet védelem vonalai mögül a frontvonalra irányították a Rotmisztrov tábornok által vezetett 5. páncélos gárdahadsereget. Olyan acélököl volt ez, amely a kegye­lemcsapást mérte a „Citadella“ hadmű­veletre. Prohorovka falucskánál szétverték a német páncélos hadsereg elitjét, s on­nan bontakozott ki a szovjet hadsereg általános támadása, amely aztán Berlinig meg sem állt. 1943 júliusának első napján Genfben megeredt az eső. Az Alpok csúcsai eső­felhőkbe burkolóztak. Az embereknek azonban egészen más gondjaik voltak mint az időjárás. A semleges Svájc fölött ugyanis ott lógott a lehetséges fasiszta támadás Damoklész-kardja. Radó Sándor egész éjszaka dolgozott. Mégegyszer ellenőrizte a társainak ki­adott utasításokat. Tudta, hogy a legkö­zelebbi órák meghozzák a döntést. Berli­Az egész haladó közvélemény a kurszki csata hőseit ünnepelte és csodálta. A frontok, hadseregek, hadosztályok parancsnokainak nevét egy pillanat alatt megismerte az egész világ. Az emberek Svájcban is falták az újságcikkeket, s a keleti frontról érkezett legfrissebb jelentéseket keresték. A kurszki győzelem olyan grandiózus volt, hogy eleinte el sem akarták hinni. Radó Sándor július 15-én egymás után találkozott társaival és gratulált nekik a győzelemhez és a feladat sikeres teljesítéséhez. A Svájcban működő szovjet felderítő csoport érdemeiről még sokáig nem volt szabad írni. Tagjainak neve még hosszú ideig maradt titokban legjobb barátaik előtt is. így követeli meg a felderítő munka kérlelhetetlen törvénye. -jvk­SZOVJETUNIÓ A mikroprocesszor és az emberi tényező A mikroprocesszor - az ember egyik legparányibb méretű alkotása - arra a szerepre tart igényt, hogy a civilizáció történetében a haladás egyik leghatalmasabb hajtóereje legyen. Ez a tiszta szilíciumból készült, apró lemezke (jelenleg az emberi ész legjobb tárolója) rohamo­san az emberi életnek olyan megszokott elemévé válik, mint tegyük fel, az elektromos készülék. Úgy vélik, hogy a mikroprocesszorokat öt év múlva már több mint 200 ezer különféle berendezésben alkalmazzák majd. A Szovjetunió a számítástechnikai felszerelések gyártá­sa és alkalmazása terén egyelőre még elmarad az Egye­sült Államok és Japán mögött. A népgazdaság számítógé­pesítésének országos programja, amelyet a 2000-ig ter­jedő időszakra dolgoztak ki, éppen ennek az elmaradás­nak a leküzdését irányozza elő. Bizonyos téren azonban a szovjet tudósok már megelő­zik nyugati kollégáikat. Többek között bevezették az olyan funkciókkal rendelkező elektronikus számítógépek gyártá­sát, mint az emlékezet párhuzamos (egyidejű) felhaszná­lása. Ebben az elektronikus számítógépben - típusjele PSZ-2000 (ez a rövidítés azt jelenti: „párhuzamos rend­szer", amely másodpercenként 200 millió műveletet képes elvégezni) - speciális menedzser-processzorok vannak: ezek az információk irányításának és feldolgozásuk meg­szervezésének funkcióit teljesítik. Valamennyi, manapság működő elektronikus számítógépben az információk mint­egy futószalagon haladnak, az egyik memóriablokktöl a másikhoz, s ez késlelteti a feladatok megoldását. A PSZ-2000-ben az információk feldolgozását valamennyi blokk egyszerre kezdi el, s ez lehetővé teszi azt, hogy a hagyományos elektronikus számítógépekhez képest többszörösen nagyobb sebességgel kapják meg az ered­ményt. Ez elvileg új lépés a számítógépgyártásban. A szovjet tudósok annak idején együttműködést ajánlot­tak amerikai kollégáiknak az ilyen osztályú elektronikus számítógépek létrehozása terén. Az Egyesült Államok kormányzata azonban az elektronika területén a Szovjet­unióval való mindenféle együttműködést befagyasztott. A szovjet tudósok számára nem maradt más választás, mint hogy önállóan oldják meg ezt a problémát, amelyen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország cégei még dolgoznak. Ezalatt, a munka, a mindennapi élet és más területek számítógépesítésének problémája - a szovjet közvéle­mény, a tömegtájékoztatási eszközök figyelmének hom­lokterébe került. Az egyik szempont például a következő. A mikroprocesszor azáltal, hogy létrehozta a robotokat, feldolgozó központokat, teljesen automatizált vállalatokat, lehetőségeket nyújt arra, hogy példátlan ütemben fokoz­zák a munka termelékenységét és megjavítsák a termékek minőségét. Nyugaton, ahol a munkanélküliség szintje továbbra is ijesztő marad, a „hatékonyság vagy humaniz­mus“ dilemmája különösen időszerűvé vált. A Szovjetunióban arra törekednek, hogy a humanizmust és a hatékonyságot egybekapcsolják. Az emberi tényező nálunk döntő fontosságú fogalom a számítógépesítés folyamatainak elemzése szempontjából. A Szovjetunió a gépek rohamosan fejlődő világa és az emberek világa közötti harmóniára törekszik. A számítógépesítés az ember munkája és mindennapi élete megjavításának csu­pán az egyik eszköze. A Szovjetunióban abból indulnak ki, hogy az elektroni­kus számítógépeknek nemcsak a jelenlegi, hanem a jövő­beni családjai sem tudnak majd versenyezni az emberi értelemmel annak egyetemessége, alkotó potenciálja terén. Éppen ezért tekintjük a számítógépeket olyan esz­köznek, amely elvileg új lehetőségeket teremt az ember anyagi és szellemi fejlődése számára. Mihail Gorbacsov szavaival élve: arról van szó, hogy a szovjet társadalom új minőségi állapotát kell elérni. Ez elsősorban a termelés tudományos-technikai megújítását és a munkatermelékenység lehető legnagyobb mértékű növelését jelenti. Mélyreható változásokat jelent a munka területén: az egészségügyben, a közoktatásban, a termé­szetvédelemben és még sok más területen. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ, az APN politikai szemleírója

Next

/
Oldalképek
Tartalom