Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
> • ÚJ szú 5 )85. VII. 12. HITLER DÖNTÉSÉRE VÁRVA A Hitler elnökletével megtartott müncheni értekezleten rendkívül fontos döntés született: a hadművelet kezdetének időpontját júniusra halasztották el. A németek nem akartak semmiben kockáztatni és improvizálni. Rendkívüli alapossággal dolgozták ki a legapróbb részleteket is. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az értekezlet döntéseiről még nem is tájékoztatták a magas rangú náci tisztségviselőket és parancsnokokat, a svájci felderítő csoport rádiósa már megkezdte az első kódolt jelek közvetítését, s részletesen beszámolt a moszkvai központoknak a müncheni eseményekről. A Gestapo és a birodalmi biztonsági szervezet ügynökei nagy erőkkel kutatták a szovjet információk forrását, de nem jöttek rá, hogy a szovjet felderítésnek ott voltak munkatársai, ahol a legszigorúbban titkolt tervek születtek. Radó Sándor és társai - az adott pillanatban a németek számára ók jelentették a legkomolyabb ellenfelet. Olyan időpontban mértek csapásokat, amikor a németek a sikerbe vetett hittel további nagyszabású győzelmekről szőttek álmokat. Ám a további előkészületek nem folytak úgy, ahogy azt a náci főparancsnokok tervezték. A sztálingrádi katasztrófa sebeit mégsem lehetett oly könnyen begyógyítani. Bár Hitler dühöngött és fenyegetőzött, a tábornokai által ismertetett tények előtt meg kellett hajolnia, s végül többször is megváltoztatta a hadművelet elindításának időpontját. A svájci felderítő csoport erről a következő jelentést küldi: ,, Berlin, május 2. A gépesített és páncélos hadosztályok helyreállítása késik. A közlekedési eszközök és harckocsik szállításának késése miatt elhalasztották a 60. gépesített és a 16. páncélos hadosztály elvezénylésének időpontját.“ A német légi felderítés jelentései szintén aggodalmakat keltettek a vezérkarban. Radó erről 1943. május 13-án küld jelentést: ,, Kurszk, Vjazma és Veliki je Luki térségében a németek nagy szovjet csapat- mozgásokat észleltek. A főparancsnokságban az a vélemény uralkodik, hogy a szovjet vezetés a front több szakaszán megelőző támadást készít elő, akárcsak 1942 májusában Tyimosenko, aki a Harkov ellen támadásra készülő, s már felsorakoztatott német csapatokat támadta meg. “ A német vezérkar mindent megtett azért, hogy csapatainak összevonása titokban maradjon, s a szovjet felderítő előőrsök figyelmét igyekezett elvonni erről. A németek következetességükben olyan messzire mentek, hogy a páncélosok a gyalogosok egyenruhájába öltöztek; De ekkor már június második fele volt, és még mindig nem született döntés az offenziva megkezdésének időpontjáról Az idő rendkívül szorít. Június utolsó hetében a támadó alakulatok parancsnokai jelentik, befejezték az előkészületeket. Már csak Hitler döntésére várnak. . SZOVJET ELŐKÉSZÜLETEK Természetesen a szovjet főparancsnokság sem ült tétlenül és intenzíven készült a „Citadella“ hadművelet meghiúsítására. Az átfogó katonai-politikai és stratégiai helyzet gondos elemzése alapján és a saját lehetőségek figyelembevételével határozták meg a szovjet csapatok feladatait. összefoglalva erről azt lehet elmondani, hogy a szovjet főparancsnokság az ellenség erejéről szóló, a felderítés által küldött részletes jelentések alapján úgy döntött, a fasiszta offenzívával szemben ni informátorának jelentésére várt Június 30-án este azt az információt kapta, hogy a német offenziva időpontját a július 3-a és 6-a közötti időre tűzték ki. Órára pontosan Hitlernek kellett meghatároznia a támadás kezdetét. Ez nem ígért semmi jót. Radó tudta, hogy a szovjet főparancsnokságnak a lehető legpontosabban tájékozódnia kell a hadművelet megindításáról. Az adott helyzetben azonban Radó- nak várnia kellett. Július 4-én délelőtt Hitler aláírja a parancsot és a csapatokhoz intézett felhívást: ..Ettől a pillanattól kezdve nagyszabású támadó hadműveletek részeseivé válnak. amelyek eredménye eldöntheti a háborút. Az önök győzelme meggyőzi a világot arról, a német hadsereggel szemszakaszon harci riadót rendeltek el Elvtársak, tudatosítsák, a következő pillanatokban a háború további menete dől el...“ Rokoszovszkij tábornok, a középső front parancsnoka a vezérkartól hasonló tájékoztatást kapott. Az ö szakaszán a németek július 5-én, a kora reggeli órákban készültek támadásra. A tüzérségi előkészítést ezért pontban éjfél után két órára rendelte el Amikor Rokoszovszkij tábornok beosztottjai elhagyták a bunkert, messziről hatalmas robbanásokat hallhattak. Azt is gondolhatták volna, hogy valahol nyári vihar tombol. Tapasztalt fülük azonban felismerte az ágyúlövéseket. Mindenki számára világos volt: a kurszki csata megkezdődött. BERLINIG MEG SEM ÁLLT... H JMUÄ iüJEARM & mélyen tagolt és tö- l \ kéletesen kiépített j védelemmel veszi fel a harcot. Ügyesen használták ki a páncélos egységek ütőerejét a meglepetésszerű, gyors ellentámadásokra. Egészen újszerű volt a harckocsik és az árkokban elrejtett önjáró ágyúk alkalmazása, amelyek közvetlen tűz alá vették az ellenség harckocsijait. A németeket ez igen meglepte. A legapróbb részletekig kidolgozták az eredeti elképzelést: az első fázisban kifárasztani és szétverni az ellenség támadó alakulatait és létrehozni a feltételeket a második, a döntő fázis - a hatalmas ellentámadás - számára. De mint már szóltunk róla, az egész terv sikerét nagy mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a szovjet főparancsnokságnak tudnia kellett a német offenziva megkezdésének pontos időpontját, hogy így azt egy hatalmas tüzérségi támadással megelőzhesse. * RADÓ MEGKAPJA A JELENTÉST ben tanúsított bármiféle ellenállás hiábavaló. Tudatosítsák, hogy az ütközet sikerétől függ minden.“ KEZDŐDIK A CSATA Július 4-én, nem sokkal 18 óra után Vatutyin tábornok, a voronyezsi front parancsnoka összehívta az alárendelt csapatok parancsnokainak értekezletét. Tizenkilenc óra harminc perckor mindnyájan együtt voltak. A bunkerben feszült a légkör. Mindnyájan tudatában vannak a helyzet komolyságának, s annak, hogy az elkövetkező néhány óra mindent el- dönthet. A frontparancsnok végignéz a jelenlevőkön, s határozott hangon megkezdi a harc előtti utolsó tanácskozást: ,,Elvtársak, egy órával ezelőtt kaptam meg a főparancsnokság gyorsjelentését. Arról tájokoztat bennünket, hogy az ellenség a mi frontszakaszunkon röviddel éjfél után kezdi meg a támadást. Ezt az információt felderítésünk titkos forrásból szerezte meg. Nem várhatunk tovább. A tüzérség parancsnokát utasítom, hogy 22 óra 30 perckor adja ki a parancsot a tüzérségi előkészítésre. Az egész frontAz összevont német támadó alakulatokra mért szovjet tüzérségi ellencsapás következményei szörnyűek voltak. A német egységek pánikba estek. Senki sem tudta, valójában mi is történik. A törzsekben zavar keletkezett, megszakadt az összeköttetés az alárendelt egységekkel, ami tovább fokozta a pánikot. Több parancsnok azt hitte, hogy a szovjet hadsereg hatalmas offenzívába kezdett. Csak néhány óra elteltével sikerült rendezni a meglepett német egységeket, s megkezdeni a támadást. A németek akciójára azonban az összes frontszakaszon jelentős késéssel került sor, mégpedig a döntő tényező - a meglepetés ereje nélkül. Ezt' a szovjet egységek használták ki tökéletesen. A történelemben példa nélkül álló ütközet kezdődött meg. Mindkét oldalon harckocsik, ágyúk és repülőgépek ezrei szálltak harcba. A németek drágán megfizettek a meghódított területek mindem méteréért. Július 5-én és 6-án a kurszki ív északi szakaszán huszonötezer katonát, kétszáz harckocsit, kétszáz repülőgépet veszítettek, és csupán tíz kilométernyit haladtak előre. Hat napig tartó ádáz harcok után, július 11 -én már világos volt, hogy a német terv meghiúsul. Elérkezett július 13-ának éjszakája - a döntő ütközet ideje. A szovjet védelem vonalai mögül a frontvonalra irányították a Rotmisztrov tábornok által vezetett 5. páncélos gárdahadsereget. Olyan acélököl volt ez, amely a kegyelemcsapást mérte a „Citadella“ hadműveletre. Prohorovka falucskánál szétverték a német páncélos hadsereg elitjét, s onnan bontakozott ki a szovjet hadsereg általános támadása, amely aztán Berlinig meg sem állt. 1943 júliusának első napján Genfben megeredt az eső. Az Alpok csúcsai esőfelhőkbe burkolóztak. Az embereknek azonban egészen más gondjaik voltak mint az időjárás. A semleges Svájc fölött ugyanis ott lógott a lehetséges fasiszta támadás Damoklész-kardja. Radó Sándor egész éjszaka dolgozott. Mégegyszer ellenőrizte a társainak kiadott utasításokat. Tudta, hogy a legközelebbi órák meghozzák a döntést. BerliAz egész haladó közvélemény a kurszki csata hőseit ünnepelte és csodálta. A frontok, hadseregek, hadosztályok parancsnokainak nevét egy pillanat alatt megismerte az egész világ. Az emberek Svájcban is falták az újságcikkeket, s a keleti frontról érkezett legfrissebb jelentéseket keresték. A kurszki győzelem olyan grandiózus volt, hogy eleinte el sem akarták hinni. Radó Sándor július 15-én egymás után találkozott társaival és gratulált nekik a győzelemhez és a feladat sikeres teljesítéséhez. A Svájcban működő szovjet felderítő csoport érdemeiről még sokáig nem volt szabad írni. Tagjainak neve még hosszú ideig maradt titokban legjobb barátaik előtt is. így követeli meg a felderítő munka kérlelhetetlen törvénye. -jvkSZOVJETUNIÓ A mikroprocesszor és az emberi tényező A mikroprocesszor - az ember egyik legparányibb méretű alkotása - arra a szerepre tart igényt, hogy a civilizáció történetében a haladás egyik leghatalmasabb hajtóereje legyen. Ez a tiszta szilíciumból készült, apró lemezke (jelenleg az emberi ész legjobb tárolója) rohamosan az emberi életnek olyan megszokott elemévé válik, mint tegyük fel, az elektromos készülék. Úgy vélik, hogy a mikroprocesszorokat öt év múlva már több mint 200 ezer különféle berendezésben alkalmazzák majd. A Szovjetunió a számítástechnikai felszerelések gyártása és alkalmazása terén egyelőre még elmarad az Egyesült Államok és Japán mögött. A népgazdaság számítógépesítésének országos programja, amelyet a 2000-ig terjedő időszakra dolgoztak ki, éppen ennek az elmaradásnak a leküzdését irányozza elő. Bizonyos téren azonban a szovjet tudósok már megelőzik nyugati kollégáikat. Többek között bevezették az olyan funkciókkal rendelkező elektronikus számítógépek gyártását, mint az emlékezet párhuzamos (egyidejű) felhasználása. Ebben az elektronikus számítógépben - típusjele PSZ-2000 (ez a rövidítés azt jelenti: „párhuzamos rendszer", amely másodpercenként 200 millió műveletet képes elvégezni) - speciális menedzser-processzorok vannak: ezek az információk irányításának és feldolgozásuk megszervezésének funkcióit teljesítik. Valamennyi, manapság működő elektronikus számítógépben az információk mintegy futószalagon haladnak, az egyik memóriablokktöl a másikhoz, s ez késlelteti a feladatok megoldását. A PSZ-2000-ben az információk feldolgozását valamennyi blokk egyszerre kezdi el, s ez lehetővé teszi azt, hogy a hagyományos elektronikus számítógépekhez képest többszörösen nagyobb sebességgel kapják meg az eredményt. Ez elvileg új lépés a számítógépgyártásban. A szovjet tudósok annak idején együttműködést ajánlottak amerikai kollégáiknak az ilyen osztályú elektronikus számítógépek létrehozása terén. Az Egyesült Államok kormányzata azonban az elektronika területén a Szovjetunióval való mindenféle együttműködést befagyasztott. A szovjet tudósok számára nem maradt más választás, mint hogy önállóan oldják meg ezt a problémát, amelyen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország cégei még dolgoznak. Ezalatt, a munka, a mindennapi élet és más területek számítógépesítésének problémája - a szovjet közvélemény, a tömegtájékoztatási eszközök figyelmének homlokterébe került. Az egyik szempont például a következő. A mikroprocesszor azáltal, hogy létrehozta a robotokat, feldolgozó központokat, teljesen automatizált vállalatokat, lehetőségeket nyújt arra, hogy példátlan ütemben fokozzák a munka termelékenységét és megjavítsák a termékek minőségét. Nyugaton, ahol a munkanélküliség szintje továbbra is ijesztő marad, a „hatékonyság vagy humanizmus“ dilemmája különösen időszerűvé vált. A Szovjetunióban arra törekednek, hogy a humanizmust és a hatékonyságot egybekapcsolják. Az emberi tényező nálunk döntő fontosságú fogalom a számítógépesítés folyamatainak elemzése szempontjából. A Szovjetunió a gépek rohamosan fejlődő világa és az emberek világa közötti harmóniára törekszik. A számítógépesítés az ember munkája és mindennapi élete megjavításának csupán az egyik eszköze. A Szovjetunióban abból indulnak ki, hogy az elektronikus számítógépeknek nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeni családjai sem tudnak majd versenyezni az emberi értelemmel annak egyetemessége, alkotó potenciálja terén. Éppen ezért tekintjük a számítógépeket olyan eszköznek, amely elvileg új lehetőségeket teremt az ember anyagi és szellemi fejlődése számára. Mihail Gorbacsov szavaival élve: arról van szó, hogy a szovjet társadalom új minőségi állapotát kell elérni. Ez elsősorban a termelés tudományos-technikai megújítását és a munkatermelékenység lehető legnagyobb mértékű növelését jelenti. Mélyreható változásokat jelent a munka területén: az egészségügyben, a közoktatásban, a természetvédelemben és még sok más területen. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ, az APN politikai szemleírója
