Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-13 / 37. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA ÚJ SZÚ 17 1985. IX. 13. Á fa komplex felhasználásá­nál hazánkban a vágástéri hulladék nyersanyagbázist jelent, mivel bövitett módon újratermel­hető nyersanyag hasznosítására nyújt lehetőséget. A vágástéri hul­ladékot túlnyomórészt a kitermelt fákról eltávolított ágak alkotják, amelyeket sok esetben még ma is egyszerűen és nem kevés költ­séggel elégetnek, anélkül, hogy bármiféle haszon származna be­lőle. Ugyanakkor érdemes megje­gyezni, hogy felhasználásuk az égetéshez viszonyítva rendszerint nem is jár lényeges költségtöbb­lettel, s így nemcsak ésszerű, de gazdaságilag is teljesen indokolt. Az erdei lombos fák lombanya­gában, a fiatal hajtásokban, vala­mint a fenyőfák túlevelében érté­kes vitaminok, nyomelemek, bio­aktiv anyagok, valamint szénhidro­gének, fehérjék találhatók, melyek kémiai feldolgozással kinyerhetők és népgazdasági szempontból fon­tos termékek, elsősorban illatanya­gok, takarmányfélék, kozmetikai készítmények, gyógyszeripari alapanyagok előállítására használ­hatók. Egyebek között nagy jelen­tőségük van az illóolajoknak, ame­lyek bonyolult összetételű anyagok keverékei és a növényi szervezetek életműködésének termékei. Az illó­olajok felhasználási területe főként az illatszeripar, továbbá a háztar­tásvegyipar, valamint a gyógyszer- gyártás. Az illóolajokat jelenleg széleskörűen felhasználják a koz­metikai készítményekben, neveze­tesen oldat vagy spray formájában, a szappangyártásban, s végül, de nem utolsósorban a gyógyászat­ban, ahol fertőtlenítésre és gyógy­szerek előállítására szolgálhat. Az erdei fafajok közül elsősor­ban a fenyőfélékből s ezen belül is az erdei- és feketefenyőből nyer­hetők nagyobb mennyiségben illó­olajok. Fenyőolajat főként a már említett fenyőfajták túlevele tartal­maz, magában a fában olaj már nem található. Minél vékonyabb a fenyőág vége, a rajta levő túle- velek annál több olajat tartalmaz­nak. Fenyőolaj gyártására a leg­jobb alapanyagot a megfelelő ter­mőhelyen növekedett, erős gyö- kérzetű és fejlett koronájú fák ad­ják. Magában a fenyőtűben a ve­getációs időszak folyamán a fe- nyóolaj fokozatosan halmozódik fel, s július-augusztusban éri el a legnagyobb mennyiséget. Ép­pen ezért a legmagasabb olajkiho- zatalt a nyári időszakban kitermelt fenyőfákról lehet bebiztosítani. A fenyőolaj gyártására alkal­mas fenyőtű a 30—40 centiméter hosszúságú és 8-10 milliméter vastagságú fenyőágak végein ta­lálható. Rendkívül fontos követel­mény, hogy ez az alapanyag csúcshajtást ne tartalmazzon. Az alapanyagban a fenyőtűt nem tar­talmazó ágrész hossza maximáli­san 6 centiméter lehet. Az ismer­tetett követelményeknek megfele­lő alapanyag átlagosan mintegy 70 százalék fenyőtűt, 18 százalék kérget és 12 százaléknyi fás részt tartalmaz. A fenyőtűvel borított vékony ág­részek levágása a vágásterülete­ken fekvő, már kitermelt fák koro­nájáról történik, megfelelő olló, vagy kés segítségével. Utána az ágvégek osztályozása következik, ami lényegében a vastag ágaknak a vékony ágaktól való elkülöníté­sét jelenti. Az igy elkülönített, megfelelő vékony ágvégekböl tö­mör máglyákat raknak össze. Ha az igy előkészített fenyőtű hosz- szabb ideig a vágástéren marad, sokat veszíthet olajtartalmából. Éppen ezért rendkivül fontos kö­vetelmény, hogy a fenyőtű a vá­gásterületről a lehető legrövidebb időn belül a feldolgozó üzembe kerüljön. A szállítás rendszerint magasított terepjáró tehergépko­csikkal történik. A nagyobb olajki- hozatal érdekében a feldolgozó üzembe szállított fenyőtűt még a feldolgozás előtt célszerű meg­felelő módon felapritani. Ez a mű­velet aprítógép segítségével törté­nik, amely a fenyőtűt 3-5 centimé­ter hosszúságú darabokra aprítja. Az igy felaprított fenyőtűt a le­párlóüstbe adagolják, utána pedig megkezdik a gőz intenzív beveze­tését. A tűben levő fenyőolaj ki­nyerése azon a sajátosságon alapszik, hogy a fenyőolajat a víz­gőz kivonja ugyan, de vízben gya­korlatilag oldhatatlan. A beáramló vízgőz az apritékon áthaladva a fenyőtűt felmelegíti, majd pedig magával ragadja a kiváló olajat. Az olaj és a vízgőz elegye egy hűtőn áthaladva cseppfolyósodik, majd a választóedénybe kerül. Itt aztán két folyadékréteg képződik, nevezetesen a kisebb sűrűségű fenyőolaj, valamint az alatta levő vízréteg, melynek felszínén az olajréteg úszik. A választóedény­ből csepegő fenyöolajat üvegbal­lonokban fogják fel, majd pedig szűrés után fémkannákban, meleg raktárhelyiségben mintegy 10-20 napig ülepítik. A fenyőolaj desztil- lációjának teljes időtartama körül­belül 12-13 óra. Az olajkihozatal mennyiségét a felhasznált fenyő­fák biológiai tulajdonságai, továb­bá a termőhelyi körülmények, va­lamint a kitermelt fenyőtű tárolási körülményei befolyásolják legin­kább. A megfelelő minőségű vilá­gossárga színű, könnyen illő, kel­lemes illatú, égetően csípős ízű folyadék. Néhány tulajdonsága más növényi olajokéra emlékez­tet. A papíron például foltot hagy, ami azonban elpárolgása után nyomtalanul eltűnik. A fenyöolaj további sajátossága, hogy tárolá­sa alatt sötétedik és megsűrűsö­dik. Vízzel nem elegyedik, alko­holban, éterben azonban jól ol­dódik. Népgazdasági felhasználás szempontjából igen nagy jelentő­sége van a fenyőfélék anyagában képződő fenyőbalzsamnak is, amelynek további feldolgozásával fenyőgyanta és terpentin nyerhe­tő. Nagyon sok olyan iparág van, amely a fenyőgyantát, illetve a gyantaszármazékokat felhasz­nálja. A legnagyobb mennyiség­ben a fenyögyantát azonban , a szappanfőzés és a papírgyártás területén használják fel. A szap­panfőzésben mint fontos adalék­anyagot tartják számon. Ugyanak­kor a papírgyártásban a cellulóz­rostok enyvezésére szolgál, azzal a céllal, hogy a papír tinta- és festékállóvá váljék. Ezen túlmenő- .en a fenyögyantát más iparágak is felhasználják. így például nagy je­lentősége van egyebek közt a nyomdafestékek, a cipőkrém, a celluloid, a műkaucsuk, valamint a villamosipari szigetelőanyagok, továbbá a különféle ipari zsírok és kenőolajak gyártásánál is. A fenyőbalzsam feldolgozásá­nak másik jelentős termékét, a ter­pentint a lakk- és festékgyártás­ban használják, főként oldó- és higítószerként. Ezen túlmenően kisebb mennyiségben bizonyos gyógyszerek és illatszerek előállí­tásához is felhasználható. írásunkban távolról sem merít­hettük ki' a falombanyag, illetve a fenyőtű felhasználásának lehe­tőségeit, amelyek a tudományos­technikai forradalom korszakában egyre bővülnek és tökéletesed­nek. Jövőbeni felhasználásuk ki­terjedhet számos más területre, mint például vitaminok előállításá­ra, takarmánylisztek gyártására, stb. Meggyőződésünk, hogy szo­cialista társadalmunk ezeket a le­hetőségeket a jövőben teljes mér­tékben kihasználja, ami nagymér­tékben elősegítheti élemiszer-el- látásunk további fejlesztését is. KOHÁN ISTVÁN A betüzőszú (Ips sexdentatus) parányi méretű kártevő, de tetemes károkat okoz az erdészetben. A kéreg alatt fejlődő lárvák egész foltokban képesek az erdőt pusztítani. Különösen gyorsan terjed a viharkárt szenvedett erdőkben, ahol jő feltételeket talál a szaporodáshoz. Az utóbbi években előfordulásának jelzésére és korlátozására feromónos csapdákat állítottak fel, amelyek a betűzöszú mindkét Ivarú egyedeit egyaránt csábító anyagot tartalmaznak. Az Orlicei hegységben a Riőkyhez tartozó erdóigazgatóság szakaszán 127 csapdát állítottak fel, amelyekről Josef Mácler erdész gondoskodik. A csap­dákba került betúzószók létszáma szerint határozza meg a kártevő előfordu­lásának a mértékét, s javaslatot tesz a vegyszeres védekezésre, esetleg az erősen megtámadott fák kiselejtezésére. A felvételen Josef Mácler az erdóigazgatóság Őertűv dúl-i részlegén a feromónanyagot cseréli ki az egyik csapdában. (ŐSTK felvétele) A hulladékanyagok jelentősége a fa komplex felhasználásánál A Lounyi Elektroporcelán Müvek dolgozói már több éve sikeresen gyártják a turbinamotorok lapátjainak precíziós öntéséhez szükséges kerámiai magokat. Ez az eljárás lehetővé teszi a nagyobb élettartamú motorok fejlesztését és gyártását, s emellett jelentős megtakarítást eredményez a turbinalapátok gyártására használt speciális ötvözetek­ből. A kerámiai magok jelenleg csak a Prága-Jinonice-i Motorlet vállalat számára készülnek, ahol ezáltal mintegy 600 millió korona értékű behozatalt takarítanak meg 1990-ig a tőkés államokból. A felvételen Ilona Friőová az elkészített kerámiai magot emeli ki a fröccsöntő présből. (A ÖSTK felvétele) A Znojmói Agro­kémiai Vállalat priméticei területi agrolaboratóriu- mában dolgozó szocialista mun­kabrigád 17 ezüstérmes tagja három állami gazdaság, 21 efsz, valamint számos kertba­rát és kistermelő számára végez talaj- és takar­mányelemzése­ket. Évente mint­egy 5000 mintát értékelnek ki 35 ezer hektárról, s az elemzések alapján javasla­tokat dolgoznak ki a növények tápanyagellátá­sára és a szük­séges agrotech­nikai intézkedé­sekre. A felvéte­len MiloS Vazda talajmintákat vesz. (A ÖSTK felvétele) Érdekességek, újdonságok SIKERTELEN FENYÖMENTÉS A fenyőtűk felületét egy természetes réteg védi meg attól, hogy a káros biológiai vagy vegyi anyagok bejussanak a tűbe. A környeze­tet szennyező kén-dioxid és a nitrogén-oxidok azonban megrongál­ják ezt a védőréteget, s igy nemcsak a káros anyagok hatolhatnak be a levelekbe, hanem a fák növekedéséhez nélkülözhetetlenül szüksé­ges magnézium is kimosódhat onnan. Az NSZK-ban duglász- és lucfenyőket kísérletképpen olyan bevo­nattal láttak el, amellyel pótolni akarták a káros anyagok miatt elpusztult természetes védőréteget. Nagy nyomású fecskendőkkel magnéziumot tartalmazó természetes zsírok és viasz keverékét permetezték a károsodott fákra. A tűlevelek azonban néhány hónap múlva megbámulták és lehullottak. A szakemberek feltevései szerint a mesterséges védőréteg valószínűleg a levelek alsó oldalán levő nyílásokat is elzárta, s emiatt a tűk „megfulladtak“. KÖDÖSÍTÉS A NÖVÉNYHÁZBAN Az Észt SZSZK-ban úgy növelik a növényházak levegőjének széndio­xid-tartalmát, hogy szalmabálákat és más szerves anyagokat hagynak benne rothadni. Nyáron azonban, amikor az erős napsugárzás túlhevü- léssel fenyegeti a növényeket, szellőztetni kell, s ilyenkor az értékes szén-dioxid elillan. A megoldást az Észt Tudományos Akadémia biológu­sai a növényektől lesték el. Olyan berendezést készítettek, amely mesterséges ködöt kelt a növényházakban. A köd által elhomályosított ablakok visszaverik a napsugarakat, s a növények levelein, szárán és virágain is parányi ködcseppecskék rakódnak le. A levéltrágyaként ható szén-dioxid így nem illan el, s a növényházakban kialakított kedvező mikroklíma nagy terméshozamok elérését teszi lehetővé. GIPSZGYÁRTÁS FÜSTGÁZBÓL A környezetvédelem egyik fontos feladata a füstgázok kénteleni- tése. Ezt a műveletet az NSZK-ban meszes technológiával hajtják végre, melynek során gipszhelyettesítö anyag, ún. füstgázgipsz keletkezik. A széntüzelésű erőművekben évente mintegy 6 millió tonna gipsz melléktermékkel számolnak. Ez a mennyiség a környe­zetvédelmi előírások szigorítása következtében 1995 után tovább növekszik. Ez az új gipszkínálat szükségessé tette, hogy anyagvizsgálatokat és alkalmazási kutatást indítsanak. Nagy felhasználó lehet a mező­gazdaság, ahol ez talajtöltő anyagként alkalmazható. Kimutatták, hogy a füstgipsz szabad víztartalma közel 10 százalékos, mig a természetes gipszekben ez az érték csupán 1 százalék. Az anyagvizsgálati eredmények arra mutatnak, hogy a meglevő gipsz­feldolgozó üzemek technológiai berendezései nem tudják biztosítani a füstgázgipsz tisztításához, őrléséhez és homogenizálásához szük­séges feltételeket. Mindehhez új beruházásokra van szükség, ezért az NSZK építőiparában kidolgozták a természetes gipszet helyet­tesítő füstgázgipsz építőipari alkalmazásának minőségi feltételeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom