Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
Csecsemőotthon. Otven kiságy, ötven magatehetetlen, szeretetre vágyó kisember, ötven szempár, ötven síró-nevetö apró száj, mely ha beszélni tudna, megkérdezné: miért vagyok itt édesapám, édesanyám?! ötven emberi sors; pedig csupán néhány napja, hete, hónapja annak, hogy megszülettek. Többnyire nem örültek jöttüknek. Az anyák világrahozataluk után- a körülményekre hivatkozva- csecsemőotthonba helyezték az apróságot. Dr. Viliam Vokurka, a nyitrai (Nitra) csecsemőotthon igazgatója barátságosan fogadott bennünket, majd az irodájába kérette közvetlen munkatársait, segítőtársait, Alica Pflegenová gyermekorvost és Anna Bakoéová nővért.- 1951-ben létesült az intézetünk, a kicsik megszületésüktől egy éves korukig találnak nálunk „otthonra“. Mi az, ami miatt nem élhetnek odahaza? - teszi fel a kérdést az igazgató, majd nyomban válaszol is rá. - A gyerekek két csoportba oszthatók. Többségük szociális okok miatt került hozzánk, a többiek egészségben károsultak, otthoni neveltetésük nehézségekbe ütközne, illetve rosszul hatna a család többi tagjára. De beszéljünk az első csoportba tartozókról. Többnyire nem kívánt terhességből születnek meg, s a leendő szülők nem készülnek fel fogadásukra. Rendszerint azért, mert még önmaguk is gyerekek, illetve azért, mert a leendő apa eltűnik, a kismamát kitagadja a család, stb. Vannak olyan anyák is, akiket körülményeik kényszerítettek arra, hogy segítséget kérjenek tőlünk. Ók azok, akik rendszeresen érdeklődnek, akik ha tehetik eljönnek, hogy velünk örüljenek a csöppség fejlődésének. S amint megoldják lakáshelyzetüket,- ebben lehetőségeinkhez mérten segítünk - megköszönik a törődést, és boldogan távoznak gyermekükkel. V. rendezett körülmények között élt. Boldogan telt gyermekkora, tanulóévei, majd főiskolán folytatta tanulmányait. Szülei benne látták álmaik megvalósulását, gyűjtötték a hozományt, nagy esküvőről beszéltek. Amikor V. otthon bejelentette, hogy gyermeket vár, s a fiú a hír hallatára odébbállt, a szülők egyetlen lányukat kidobták. Nem volt senkije, aki támasza lett volna a nehéz percekben. Végül a nemzeti bizottság szociális osztályán ajánlották a csecsemőotthont.- Amikor belépett azonnal tudtuk, mi a baj - emlékezett Pflegenová doktornő.- Megnyugtattuk, míg meg nem szüli gyermekét, itt lakhat, sőt a szoptatás ideje alatt is. Kérjen kollégiumi elhelyezést, járjon előadásokra, felkészülhet a vizsgákra, mi mindenben a segítségére leszünk. Az anyuka nemrég kapta meg diplomáját, természetes, hogy a kis V- vel mi is megjelentünk az ünnepélyen. Csak amikor a pici tipegő lépésekkel elindult anyja felé, enyhültek meg a nagyszülők, s befogadták lányukat, unokájukat. Sajnos, - tette hozzá nagyot sóhajtmmm Látogatás egy csecsemőotthonban nát, igaz ez nem tipikus példa, mert fizetésük szerint határozzák meg az összeget, s így az rendszerint ennél is kevesebb. Mi kapjuk viszont a családi pótlékot- közölte a tényeket az igazgató. Mire a baba megszületett volna, az apa börtönbe került. Követte öt az anya is, akinek három különböző korú gyermeke hazánk néhány gyermekotthonában nevelkedett már. Az újszülött a csecsemő- otthonba került. Az anya a néhány hónapos szabadságvesztés után nem vitte haza gyermekét, a börtönből sem érdeklődött hogyléte felől. Úgy határozott, hogy a szép, egészséges gyermekről majd lemond. De néhány nappal azelőtt, hogy a gyermek jogilag örökbe fogadható lett volna (6 hónap érdektelenség után) „az anya“ egy levelezőlap erejéig jelentkezett. Az örökbefogadó szülők csalódottan vették tudomásul, hogy a kisfiút, akit hetente meglátogattak, akit megszerettek, nem vihetik otthonukba. Abban bíznak, hogy egy újabb félév elteltével az anya megfeledkezik a lapról. Ók türelmesek. ..- Sajnos, a szülők többsége nem mond le gyermekéről, még akkor sem, ha nemcsak nem érdeklődik, hanem nem is fizet értük. Évente kétezer gyermektelen házaspár szeretne szeretetet, otthont adni a félredobott kicsiknek, s nekünk évente csupán 4-5 ,,jogilag szabad", örökbe adható gyermekünk van. De ha nem fizetem a lakbért, megszűnik a jogom, hogy lakástulajdonos legyek. Ha nem fizetek biztosítást, nincs jogom kártérítést kérni. Ha nem törődöm gyermekemmel, jogom van szülőnek lenni?! Hát ez az, ami nem tetszik nekünk, hiszen tudjuk, minél előbb kerül tőlünk el a gyermek, annál jobb neki. Mert hiába gondoskodunk róluk, szeretjük, babusgatjuk őket, az anyai szeretetet, a családot nem tudjuk pótolni. A termekből egyre követelőzőbb gyermeksírás zavarta meg beszélgetésünket.- Hiába, itt az ebédidő, éhesek már- közölte mosolyogva Anna nővér. - Az étvágyuk kitűnő és szerintem evés közben a legérdekesebbek, ezért is mindig ilyenkor lesem meg őket — mondta szeretettel az igazgató, s mi vele tartottunk. A legkisebbek, a néhány naposak csupán, békésen szuszogtak a parányi ágyakban. A nagyobbak, látva, hogy valamelyik társuk már táplálkozik, sóvárogva nyújtot- gatták karjukat a nővérke felé. Csak azok, akik ágyacskájukban, az erkélyen levegöztek, nem gondoltak az ételre, élvezték a napfényt, a levelek zizegését és a nővérek kedves becéző szavát. Az igazgató, az orvosnő, a nővér meg- megálltak egy-egy kiságy mellett, hol megsimogatták a pici fejét, hol igazítottak rugdalózóján, hol gügyögtek hozzá kedvesen. - Ez az apróság rendellenességgel született, hiányzik mindkét keze. Az anyuka, miután összeszedte magát, hiszen nagy csapás volt ez számára, haza vinné a kicsit, de úgy döntöttünk, jobb, ha még egy ideig mi gondoskodunk ÚJ SZÚ 9 „Itt érzem magam jól“ Időbe teiiK, amíg Tóth János villanyszerelőt megtalálom. Társaival a légsűrítő berendezés automata irányító rendszerét szereli. Szorgalmasan dolgoznak, észre sem veszik az idegen érkezését. Csak akkor hagyják abba a munkát, amikor a tervrajzot kell átnézniük, hogy az újabb teendőket meghatározzák.- Az igazsághoz tartozik, hogy esztergályos szerettem volna lenni, de abban az időben csak villanyszerelő szakmunkástanulót vettek fel. Mivel szülőfalumban akartam maradni, kompromisszumot kötöttem magammal - mondja mosolyogva. - Húsz éve dolgozom a szakmában, így hát elmondhatom, nem bántam meg. Abban a tizenhéttagú kollektívában dolgozom, amelynek tagjai a szocialista munkabrigád arany-jelvényéért versenyeznek most. Mint karbantartó évekig három műszakban dolgozott. Hogy jól végezte munkáját, arról az is tanúskodik, hogy időközben felvették a párttagok sorába. Több éven keresztül tevékenykedett az üzemi szakszervezeti bizottságban, jelenleg a pártbizottság tagja, és második megbízatási időszakban a Gömörhorkai (Gemerská Hőrka) Hnb képviselője. Az első' időszakban az oktatási, jelenleg a közrendészeti szakbizottságban dolgozik.- A bizottság eredményesen tevékenykedik, noha tagjai akaratlanul nemegyszer haragost szereznek maguknak. Nem minden lakos szereti ugyanis ha szemébe mondják az igazságot, ha arra figyelmeztetjük, hogy nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, a bírságolásról nem is beszélve - folytatja. - Az a szerencsém, hogy a humorom sohasem hagy cserben. Egy évvel ezelőtt az egyik plenáris ülésen arról volt szó, hogy szakember hiányában becsukják a hentesüzletet. Órákig vitatkoztak, amikor az elnök felvetette, hogy ideiglenesen nem vállalná-e el Tóth János a húskimérést, mivel télen bölléreskedik. Rábeszélték, beleegyezett, de arra hivatkozott, hogy három műszakban dolgozik. Másnap elég volt egy telefonhívás a gyárba és a másik héten már kinyithatta az üzletet. Hetente 21 órát tart nyitva.- Az üzletben mindjárt megállapítottam, hogy a berendezéseket bizony fel kellene újítani - jegyzi meg. - Egy hűtőpultra is szükség volna, hogy a vásárlók igényeit jobban ki tudjuk elégíteni. Egy év alatt rájöttem, nem könnyű munka ez. Mindenki olcsó húst keres, de ebből kapjuk a legkevesebbet. A legszívesebben otthagynám az üzletet, de figyelembe kell vennem a község érdekeit. Inkább eltűröm a megjegyzéseket, úgy teszek, mintha nem hallanám azokat. Mint képviselő, a falu lakosa, a társadalmi munkából mindig kivette és kiveszi a részét. Amikor a közelmúltban az üzlet miatt nem mehetett társadalmi munkára, az édesapja ment helyette. Azt vallja, hogy személyes példamutatás a legjobb agitációs módszer. Nem véletlenül kapta meg a múlt évben a vállalat legjobb dolgozója jelvényt. (A szerző felvétele)- öt éve, s erre büszke vagyok, a népi milícia üzemi egységének is tagja vagyok. A párt katonája lettem, s már sikerült megszereznem a példás lövész jelvényt. Nemcsak a kiképzésben, a gyakorlatokon állunk helyt, hanem kivesszük részünket idénymunkából is, főleg a szénakaszálásból, a burgonya betakarításából. Felesége is a papírgyárban dolgozik. Egy éve egy műszakba járnak. Azóta többet van együtt a család, több idő jut a két fiúra. Az estéi azonban ritkán szabadok. A testnevelési szövetség helyi szervezete vezetőségének a tagja, tűzoltó. Mindig akad tehát elfoglaltsága. Egyébként ö a községben a gulyásfözés mestere. Bármilyen rendezvény, ünnep van, Tóth János felállítja az üstöket s míg mások szórakoznak, ó néhány segítőtársával főz. Azt mondják, kiváló ízt ad az ételnek, már más faluba is meghívták szakácskodni.- Május elsején tizenhat üstben főtt a gulyás, vagy ezerkétszáz adag lett belőle. A sportnapokon csak ötszáz adagot főztem. Odahaza azonban soha sem állok a tűzhely mellé. Jobban ízlik a feleségem föztje. Szünetet tart, majd így folytatja.- Ha az ember becsületesen dolgozik, megtalálja a számítását. Én itt érzem jól magam, ebben a gyárban, ebben a gömöri faluban. Kemény kézfogással búcsúzik. Néhány perc múlva ott folytatja a munkát, ahol abbahagyta. Felettesei azt mondják róla, hogy kötelességtudó, munkaszeretó ember, sohasem végez félmunkát. Ezért is számolnak vele képviselőként a következő választási időszakban is. NÉMETH JÁNOS 985. IX. 13. (Ladislav Lisicky felvétele) a kislányról, amíg megerősödik kissé. Nincs is vele semmi baj, szépen fejlődik,- mutatott a világról, a bajáról mit sem tudó, vígan rugdalózó babára kísérőnk. Elmondta, hogy a csecsemőotthon ötven gyerekéről 25 egészségügyi nővér, hat tagú segédszemélyzet, két orvos, egy pszichológus és szociális nővér gondoskodik. Az idén ünnepük az otthon 25. évfordulóját. Nincsenek munkaerőgondjaik, náluk nincs munkaeróvándorlás, mert aki egyszer beáll „pótmamának“ az nem hagyja el „gyermekeit". Megtudtuk azt is, hogy a nagyobbakkal - két-három jut egy nővérre - külön-külön is foglalkoznak az érzelmi kapcsolatok kialakítása érdekében.- A törődés ellenére a tőlünk'(rendszerint gyermekotthonba) távozó babák beszédkészsége gyengébb - magyarázta a gyermekorvos. - Ez természetes is, hiszen mégiscsak sivárabb környezetben nőnek fel, nem jutnak ki az utcára, csak egymástól tanulhatják meg a jót, de a rosszat is. Ezért fáj nagyon, hogy olyan gyermekeink is vannak, akiknek lehetne otthonuk. Nem fejlődhetnek színes egyéniséggé, ha újszülött koruktól szinte felnőtt korukig egyszerre kelnek, esznek, tisztálkodnak, játszanak - az otthoni környezet emberformáló szerepe nélkül. Ezért bosszant, hogy a csak névleg szülők nem mondanak le a kicsikről, s azok nem kerülhetnek rendezett családi környezetbe - fakadt ki ismét, majd az egyik szőke hajú kis csöppséghez hajolt. - Már csak néhány nap, és talán sikerül... Szerető szüleid lesznek... Osszeszorult torokkal néztünk végig a gyermekseregen. - Mindannyian büszke pótszülők vagyunk. Célunk a gyerekek minél harmonikusabb fejlődésének biztosítása - mondta búcsúzás közben dr. Viliam Vokurka igazgató. - A gyerekek szépek, egészségesek, kedvesek - a körülményekhez mérten jól érzik magukat. S mi mégsem értjük, nem is foghatjuk fel ésszel, hogy a testileg, szellemileg ép apróságok miért nem élhetnek a szülőkkel, az anyával! Miért?! PÉTERFI SZONYA va, - az ilyen jól végződő esetek ritkán fordulnak elő.- Vannak olyan „anyáink“ is, akiknek több gyermekét neveltük már. Arra hivatkoznak, hogy csak ideiglenesen hagyják itt a babát, addig, amíg rendbe rakják a lakást, amíg felépül a kémény, megjön a tüzelő - a kifogások színes skáláját sorolhatnám fel - veszi át a szót Anna nővér. - Akinek nem kell a gyereke, az keres valamilyen kifogást - fakad ki a gyermekorvos. - Hisz a pici nem egyik napról a másikra érkezik a világra. A terhesség kilenc hónapja elég hosszú idő a felkészülésre, a szükséges feltételek megteremtésére. Nem igaz? - néz kérdőn felénk, s mi csak egyetérthetünk. - Csakhát kényelmesebb megszabadulni a gyermektől, esetleg fizetni érte (sokuk erről is megfeledkezik), s nagy ritkán érdeklődni a hogyléte felől.- Egy gyermek havi ellátása három és fél ezer koronába kerül. S mit térít ebből ___ Ll_Áf a n-v/ílAO 1_____________f ♦ í—t f /—* —r '—t “F /y s—. K
