Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. szeptember 13. XVIII. évfolyam 37. szám Ára 1 korona .... ■ 1 ' Gyökeres György felvételei Szabadságom egy részét a Magas-Tátrában töltöttem. Hegyvidéki kalandozásgmat - borongós, esős napokon- kiegészítette a Szepesség egy-két gyöngyszemnek beillő városkája műemlékeinek, illetve természeti érdekességeinek megtekintése is. Főleg a Tátrában, bármennyire is tudtam erről, mégis meglepett a roppant nagy idegenforgalom. Tény és való, hogy a nyári, de nemkülönben a téli főidényben is az ide látogatók ajkáról - eltekintve a cseh szótól - a leggyakrabban magyar, német és részben orosz meg lengyel szó pereg. Egyszóval külföldről is százezreket vonz ide páratlanul szép és viszonylag könnyen megközelíthető hegyvonulatunk. A korábbi évekhez képest örömmel állapíthattam meg, hogy ennek a fogadó intézmények gyakorlatában immár lépten-nyomon tapasztalható és csak dicséretet érdemlő következményei vannak. A jól felfogott alkalmazkodókészség elmélyülésében, abban a törekvésben, hogy a külföldi turistát tüzetesebben tájékoztassák arról, amit érdemes megtekintenie, illetve megkönnyítsék számára a különféle szolgáltatások igénybe vételét. Megnyilvánul ez egyebek között és főleg számos étteremben, falatozóban. Szinte általánossá és természetessé vált, hogy mondjuk az étlapok legalább egy világnyelven- legalább németül - is készülnek. A szállodákban, de más szolgáltató szervezetekben is nagyobb súlyt helyeznek a személyzet nyelvtudásának bővítésére. A nemzeti bizottságok közérdekű, a külföldieket is érintő rendeletéi, tájékoztató közleményei a Magas-tátrai Nemzeti Bizottság hatáskörében három nyelven, szlovákul, magyarul és németül jelennek meg. S ez, még akkor is, ha esetenként a fordítás nem tökéletes, valóban előrelépés. Mint ahogy az is, hogy a legnagyobb számban jelentkező külföldi vendégeink, ha nem is mindig és mindenütt, de azért hazai lapjaik közül elcsíphetnek néhányat és anyanyelvükön megjelent könyvekben is válogathatnak, noha szerény keretek között. Mindez nemcsak szép és jó, hanem szükséges is. Nemcsak a külföldiek, hanem a hazai idegenforgalmi ipar fejlesztése igényeinek szemszögéből is. Tulajdonképpen kettős feladatot teljesítünk az idegen nyelvű tájékoztatás tökéletesítésével. Egyrészt ezzel potenciálisan javítjuk a hazai idegenforgalom semmiképp sem lebecsülhető gazdasági kilátásait, másrészt pedig jobban lehetővé tesz- szük hazánk megismerését. S nem utolsósorban tanúbizonyságát adjuk viselkedéskultúránknak is, amely egyebek között a népek kölcsönös megértését szolgálja. Persze e tekintetben - az említett kedvező jelenségek ellenére - még távolról sem lehetünk elégedettek. Csak egy-két példa ennek igazolására. Tatranská Lomnicában ugyancsak rászorult a tanácsaimra és a tájékoztatásomra egy, a távoli Új Zélandról érkezett, csak angolul beszélő fiatalember, aki hatalmas és súlyos hátizsákban cipelte magával az egész „háztartását“. Csak azt kívánta megtudni, hogy miképp juthatna el a leggyorsabban és a legelőnyösebben - busszal vagy vonattal - a Szlovák Paradicsomba. Pedig talán nem is szorult volna rá erre a segítségre, ha a két állomáson kifüggesztett menetrenden legalább egy világnyelven szerepelne az Indulás és az Érkezés „címszó“. x Más eset. Az egyik csodálatosan szép cseppkőbarlangban az érdeklődők zöme ngmet volt. A különben kifogástalanul kalauzoló „cicerone“ mintegy negyedórás magyarázatában azonban mindössze egyetlen egy német szó hangzott el. Az is hibásan. Egy másik természeti csodánk megtekintése során a helyzet csupán annyiban változott, hogy ekkor a látogatók túlnyomó többsége magyar volt. A szabatosan és szakszerűen előadott szlovák nyelvű szövegből egy szót sem értettek és így nyilván sok érdekesség, tény és adat titok maradt a számukra. E tekintetben már nehezebb a megoldás. Máról holnapra aligha érhető el az, hogy a hivatásos avagy a csúcsidényben foglalkoztatott félig-meddig laikus kísérők mind- ahányan legalább nagyjából jártasak legyenek egy-egy idegen nyelvben. Főleg azokban, amelyek a gyakorlat szerint a legszükségesebbeknek bizonyulnak. Nem ártana viszont, ha ennek a követelménynek az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnénk. De - ezen túlmenően - vannak más, kiegészítő megoldások is. Egyebek között az, hogy az ilyen helyeken fokozatosan megszüntessék a különféle útmutató anyagok, prospektusok, térképek stb. évek óta tapasztalható hiányát. Képeslapokhoz ugyanis még nagyjából hozzá lehet jutni, de egyéb írásos anyaghoz többnyire nem. Kétségtelen, a jelenséget részben magyarázhatja nyomdai kapacitás hiánya. Hivatkozhatnak akár arra, hogy erre nincs megfelelő költségfedezetük, vagy akár papírhiányra is. Mégis, az a sanda gyanúm, hogy nemegyszer kísért a vállvonogató nemtörődömség is. Nem szükséges, ugyanis minden esetben a legköltségesebb, reprezentatív megoldásokat választani. Éppen az egyik, évente százezer látogatót fogadó barlangnál, miután hiába igyekeztem a kísérőtől, a jegykiadótól és a környező újságárusoktól megszerezni valamiféle tájékoztató, ismeretterjesztő nyomtatványt, akaratlanul is felsejlett bennem egy gondolat. Tulajdonképpen miért ne lehetne - akár egy oldalon is - a leginkább tekintetbe-jövő nyelveken tájékoztatni a külföldi turistát? (De nemcsak öt, hanem a hazait is!) Nem krétapapíron, nem színes illusztrációkkal, hanem egyszerűen, akár sokszorosítva vagy gépelve? A papír beszerezhető, a munkára is nyilván akadna vállalkozó, sőt az ismeretekre szomjúhozó bel- és külföldi turista a többlet- költség fedezésére nyilván szívesen „leszurkolná“ a hivatalosan megállapított egy-két koronát. Ilyesminek nem lehet akadálya. Erről különben meggyőződhettem például a maga nemében ritkaságszámba menő egyik szepességi műemlék-templomban. Már a bejáratánál kezembe adtak egy műanyag borítású, több nyelven írógéppel másolt egyoldalas szöveget, amely a legfontosabbról nagyon szabatosan informált, s amelyet távozáskor többedmagammal köszönettel visszaszármaztattam. Nyilván van értelme az ilyen „reklámnak“. GÁLY IVÁN
