Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

ÚJ szú 15 985. Vili. 30. 'Félálomból ébreszt a légikisasszony... valahol Prága és Moszkva közt, talán éppen Varsó fölött, tizenegyezer méter magasban tálcáról osztja a margarétajelvényeket. VIT-virág - emlékül, aztán egy színes füzetecske is: messze még a seremetyevói repülőtér, lapozgasson, olvasgasson az utas; nézzen csak bele a VIT történetében. HOGY IS VOLT? Még tombol a második világháború, még javában ropognak a fegyverek, amikor 1942. novemberében huszonnyolc ország fiataljai fognak össze Londonban, hogy felszólítsák a világ ifjúságát a fasizmus elleni közös harcra. 1945 - Ifjúsági Világkonferencia az angol fővárosban. Megalakul a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amely 1947-re Prágába hívja össze öt kontinens haladó szel­lemű, békére vágyó, barátkozni akaró ifjúságát. Egy hónap, amely százezer hazai és tizenkétezer külföldi fiatalnak adott lehetőséget testvéri kézfogásra. 1949 - Budapest. Nyolcvankét ország tízezer résztve­vője küzd a szebb jövőért. 1951 - Berlin. Háborús tűzfészkek a világ térképén. Harcok Koreában és Vietnamban. Közben száznégy ország huszonhatezer fiatalja esküszik a békére. 1953 - Bukarest. Száztizenegy ország harmincezer fiatalja a barátságra, a közös bizalomra szavaz. 1955 - Varsó. Először jelenik meg a fesztivál emblémá­ján a béke szimbóluma: a fehér galamb. A VIT jelszava: A békéért és barátságért. Száztizennégy ország harminc- hatezer küldötte követeli az atom- és hidrogénfegyverek betiltását. 1957 - Moszkva. Először nyílik ötszirmú margaréta (Konsztantyin Kuzginov alkotása) a fesztivál emblémáján. Százharmincegy ország fiaival, lányaival négyszázötven neves külföldi állami és közéleti személyiség, tudós és művész tüntet az atomháború ellen. 1959 - Bécs. Találkozó a békés egymás mellett élés, a népek közötti barátság és a leszerelés jegyében. 1962 - Helsinki. Ezerötszáz szervezet küldöttei a finn fővárosban. Köztük a legnépszerűbb vendég: Jurij Gaga­rin, a világ első űrhajósa. Aztán hatéves szünet következik, mert a VIT nemzetkö­zi előkészítő bizottsága Európán kívül szeretné megszer­vezni a találkozót. De akármelyik országra esik is a válasz­tás, ott kormányváltozásra vagy puccsra kerül sor, így végül ismét Európában találkozik a világ. 1968 - Szófia. A központi jelszó: Veled vagyunk, Vietnam. Százharmincnyolc ország húszezer fiatalja ala­pítványt hoz létre a vietnami nép megsegítésére. Közben szót emel az európai biztonságért, a faji megkülönböztetés ellen és elítéli a NATO agresszív poltikáját. 1973 - Berlin. A jelszó: Antiimperialista szolidaritás, béke és barátság - nem sokkal a Helsinkiben megkezdő­dött európai biztonsági és együttműködési konferencia első fordulóját követően. Száznegyven ország harminc­ezer fiatalja harcolt Vietnam, Laosz és Kambodzsa jövőjé­ért. Köztük a nagy békeharcos: Angela Davis. 1978 - Havanna. A VIT „kilép“ Európából. Száznegy­venöt ország tizennyolcezerötszáz küldötte Kubában. Chile, Uruguay, Paraguay, Salvador és más diktatúrák szabadságáért küzdő fiatalokkal érez együtt a világ. És most: 1985 nyarán Moszkva vár bennüneket. Moszk­va, a világpolitika egyik fővárosa. Moszkva, ahol 157 ország több mint húszezer fiatalja közvetlen közelről érzékelheti a Szovjetunió következetes békepolitikáját, nagyvonalú kezdeményezéseit a leszerelésre, a fegyver­kezési hajsza megállítására. Moszkva, ahol a világ vala­mennyi uralkodó ideológiáját képviselő ifjú politikus esz­mét cserélhet, vitába szállhat, érvelhet és bizonyíthat. A kérdések egytől egyig égetőek, hiszen az emberi lét alapjait érintik. Hárítsuk el végre a nukleáris veszélyt! Szűnjön meg a faji megkülönböztetés! Számoljuk fel az analfabetizmust! Tizenöt kérdéskör, tizenöt vitaközpont a városban. Közben ÜNNEPEL A VILÁG ifjúsága. A világ haladó ifjúsága - a militarizmus és a reakció legfőbb ellensége. Nyolc nap, amely ismét bebizonyította: a szociális egyenlőségért, az elnyomottak szabadságáért, az erő­szak, a jogfosztottság és az agresszió elleni harcért az ifjúság száll síkra a leghevesebben. A holnap békéje fiaink, lányaink, unokáink békéje. A holnap békéje a következő századok békéje. A BŐSÉG ZAVARÁBAN Értekezünk, határozatokat hozunk - találkozunk. Utcá­kon, tereken, klubokban, parkokban, szemerkélő esőben és tűző napfényben, délelőtt és délután, éjszaka és hajnalban, frissen és álmosan. Dalolunk, táncolunk, beszélgetünk, zászlót léggömbre, léggömböt virágra cse­rélünk. Barátokat szerzünk, szerelembe esünk. S közben versenyt futunk önmagunkkal, mert semmiről sem szeret­nénk lemaradni. Ott akarunk lenni A szovjet nép győzelme a nagy honvédő háborúban elnevezésű emlékmű építke­zésén. Rohanunk a Dinamo Stadionba, hogy láthassuk a győzelem 40. évfordulója alkalmából megrendezett „csil­lagmenetet“. Futni akarunk, és nem kisebb távon, mint 1985 méteren. VIT-mérföld? Annál sokkal több: VIT-vágta! Szóval színes a kínálat. Minden nap száz és száz lehető­séget ad. A nemzeti klubokban kora délelőttől késő éjsza­káig szól a zene; ahány ház, annyiféle kultúra. A kolo- menszkojei múzeumparkban nemzetközi folklórtalálkozó. A Gorkij-parkban a szovjetunióbeli köztársaságok képvise­lői szórakoztatják a VIT-vendégeket. Egy selyembe-bár- sonyba öltözött türkmén lány teával, mazsolával és süte­ménnyel kínál. Egy taskenti fiú a szőnyegszövés techniká­ját magyarázza. Értem is, nem is. Ha nem sietek, figyeljem csak a kezét, tanácsolja. De hiába lesem az ujjait, ezt a szakmát fél nap alatt senki sem tudná elsajátítani. Közben kígyóznak a sorok, ezer és ezer várakozó a kapu­ban. Aki belefárad, sarkon fordul és vigaszképp óriásfa­gyit vesz magának. Mások a szökőkutak közelében keres­nek árnyékot. Vagy kéz a kézben tervezik a holnapot. TALÁLKOZÁSOK Szombaton még nem akartam hinni a szememnek, de vasárnapra már minden természetes volt. Éjjel háromkor a Kreml bástyái alatt? Igen. Ismerkedik, barátkozik, táncol a világ. Jelvényeket kapsz, megölelnek, rád nevetnek. Lám, nem is olyan nagy ez a város: még ismerősökkel is összefuthatsz. Akit meg itt ismersz meg, azt holnap is látni akarod. • Mosollyal és bizalommal - Keresztúri József és László Mária (Kiss Árpád és a ŐTK felvételei) Michaela Cerná, a prágai Nemzeti Színház balett­táncosa:- Soha életemben nem táncoltam még ennyiféle nem­zetiség előtt, pedig vendégszerepeltem már Amerikában és Ausztráliában is. De ez a fesztivál mégiscsak más! örülök, hogy itt lehetek, örülök, hogy láthatom és érezhe- tem, hogy a világ ifjúsága igenis egyet akar: nyugalomban élni, nyugalomban dolgozni, nyugalomban alkotni. Függet­lenül attól, hogy ki honnan jött, a holnap útja mindenki számára közös. Nem lehet hát mindegy, milyen szándék­kal, milyen elképzelésekkel tesszük meg az első lépé­seket. Jelena Mamedalijeva moszkvai lány. Tervezőként dol­gozik a belvárosban.- Én nem hiszem, hogy a nyelvi akdályok gátat emelné­nek köztünk, fiatalok közt. A béke nyelvét mindenki megérti - elég, ha kinyújtom a kezem, elég egy mosoly, cserébe ugyanezt kapom. A világ sorsa egyébként sem a nagy szavakon, hanem a megértésen, a bizalmon múlik. Azon, hogy minél közelebb kerülünk egymáshoz, annál többet tudunk a múltról és annál szebb, tisztább holnapra várunk. Nekem ez az első VIT az életemben - boldog vagyok, hogy itt, majdnem a házunk előtt kötöttem életre szóló barátságokat. Edgardo P. Chiléből utazott Moszkvába. Csak a ke­resztnevét írjam le, kéri a kezemet szorongatva, mert Pinochet rendszere egyetlen honfitásától sem veszi jó néven, hogy kiutazott a VIT-re.- Illegálisan jöttem, Argentínán keresztül, mert oda nem kell vízum. Onnan aztán szépen, csendben Moszkva felé vettük az irányt. Hogy miért? El akartam mondani, hogy országunkban most is kemény harcok folynak. És hadd tudja meg a világ azt is, hogy politikai nézeteim miatt kizártak az egyetemről. Tagja vagyok a Chilei Szocialista Pártnak, ezért úgy éreztem, nekem is részt kell vennem azon a tüntetésen, amely az egyetemi autonomitást követelte. Mi lett a vége? Időnap előtt befejeztem atanulmányaimat. Most egy szegénynegyedben tanítok - magam sem tudom meddig. De bízom benne, hogy a világ sorsa jóra fordul végre. Bármit is kelljen tenni ezért, én kész vagyok. A szavamat adom. A ghanai Oppong Szikéval a fiatal művészek Gorkij- parkbeli műtermében ismerkedtem meg.- Két- nővérem és nyolc fiútestvérem van, nagy család a miénk, ezért sem örült az apám, amikor bejelentettem, hogy festőművész akarok lenni. Hát hogy is örült volna? Megértem őt. Nálunk a főiskola rengeteg pénzbe kerül. • .. .és megnyíltak a szívek Állami támogatás? Ugyan, számomra ez ismeretlen foga­lom. Még egy ecsetet sem kapunk ingyen. Egyetlen megoldást találtam hát: napközben tanultam, esténként meg bérmunkát vállaltam. És most itt vagyok: életem első európai útja ez. Moszkva? Csodálatos. Sosem találkoztam még ennyi kedves, békeszerető emberrel. Bóta Katalin egri iparművész akár boltot is nyithatott volna a Melnyikov utca sarkán, akkora sikere volt munkáinak a fiatalok körében. Szironyozott bőrmellényét, őzkörömmel tűzdelt palóc pásztortáskáit, nyakdíszeit, pénztárcáit kézről kézre adták a kíváncsi érdeklődők.- Nem is hittem volna, hogy ennyit dolgozom majd Moszkvában. A szövés és a fafaragás sokkal látványosabb munka, eszembe sem jutott, hogy a bőrcsikokkal való fűzögetés, az ősi pásztortechnika ennyi érdeklődőt csalogat majd hozzám. Kétórás bemutató helyett napi haHnyolc órát szironyoztam, közben meséltem, tanítottam, barátkoztam. Angolokkal, finnekkel, csehszlovákokkal, bulgárokkal, min­denkivel, aki ide jött és megszólított. ZÁRÓAKKORDOK Ülünk a buszban, vasárnap van, augusztus negyediké. Hajnalodik. Egyszer mindennek vége, suttogjuk egymás­nak, ez a világ rendje. Még néhány óra, és hazarepülünk. Misa Prágába, Edgardo Chilébe, Oppong Ghánába, Katalin Budapestre. Akinek maradt még hangja, ereje, az énekel. Mari és Zoli hallgatnak. Ha nincs ez a fesztivál, talán sosem találkbznak. Mert Moszkvában nemcsak barátságok szö­vődtek - szerelmek is születtek. Kicsik, nagyok és még nagyobbak. Hogy mekkorák, azt majd a holnap mondja meg. A holnap, amelyért együtt emeltünk szót, amelyért ugyanazt a dalt énekeltük Moszkvában: a béke dalát. A fesztiválnak vége, de a dalt bármikor elölről kezdhetjük. Én is, te is, ő is -mindannyian, akikhiszünkbenne. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ifll-Mffl Pillanatképek Moszkvából • Az első nap, ■ az első órák - csehszlová­kok a Lenin- stadionban

Next

/
Oldalképek
Tartalom