Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
A csodás Kelet mesefája Blaskovics József turkológus 75. születésnapjára Dr. Blaskovics József professzort, a tudományok kandidátusát, a prágai Károly Egyetem orientalisztikai tanszéke török szemináriumának vezetőjét minden prágai magyar ajkú diák évtizedek óta csak Józsi bácsiként ismeri és tiszteli. Ezt a családias megszólítást minden diáktól egyszerűen megköveteli. Az újdonsült ismerős az első pillanatban letanárurazza, mire ó a rá jellemző módon, széttárva kezét körülnéz: nem vagyok én a tanárod, Blaskovics Józsi vagyok, a legöregebb prágai diák. A bácsit azért megengedem. Ezzel a megjegyzésével egyben célozva is arra a tényre, hogy míg mi öt-hat év múltán általában visszatérünk szülőhelyünkre, ó örökös diákként már évtizedek óta a főváros egyetemének katedráját koptatja. Engem is egy, minden évben rendszeresen megtartott turkológiái előadása alkalmával mutattak be neki. Nevemet hallva, tágra nyitotta a szemét: felkiáltott: Ez nem igaz! Ma már te vagy a második török, akivel találkozom! Ugyanis két perccel korábban mutatták be neki jó barátomat, Szaló Bélát. Az egyik szebb név, mint a másik, lelkendezett. Én egy kicsit tamáskodva néztem rá, mivel nagyapám szent meggyőződése szerint családunk morva eredetű. Mint kiderült, fiatal korában Dél-Morvaországba vetődvén nemcsak saját családnevével, de annak legkülönbözőbb variációival is találkozott, ebből a tapasztalatból vonta le botcsinálta etimológusként a család eredetére vonatkozó következtetését. Csaknem egy évvel később láttam öt ■ viszont, következő előadása alkalmával. Már messziről üdvözölt: - A Szaló nevét is megfejtettem, a tiédet is. Igazam volt. Az egyik türk, a másik üzbég eredetű, meg is írtam. Lehozták a moszkvai turkológiái szaklapban, de New Yorkban is megjelent egy tanulmánykötetben. Egyszerre elöntött a büszkeség: ha én nem is, de nevem már bejárta a világot. Józsi bácsi annál többet utazott. Évente több külföldi elóadókörútra is meghívták, szimpozionok, turkológiái konferenciák állandó résztvevője volt. Európa csaknem minden egyetemén megfordult, ahol ezt az értékes, különös tudományt tanítják. Amikor épp otthon tartózkodott, és volt egy szusszanásnyi ideje, bekukkantott kedvenc kávéházunkba, a Központi Pályaudvar tőszomszédságában levő Arcoba. Péntek esténként itt heves viták folytak a márványasztalok körül, de ha Józsi bácsi megjelent, minden szempár rászegezódött, valamennyien elnémultunk. Nem csoda: fiatalos lendületével, mindannyiunkat megszégyenített, keleti szóvirágokkal átszőtt, zamatos beszédét élvezet volt hallgatni, elbeszélése nyomán csodás világ tárult fel előttünk. Térben és időben. Órákon keresztül mesélt a török történelemről. Tőle tanultuk meg, hogy bár mi török fennhatóságról beszélünk, az Oszmán Birodalom nemzetiségileg rendkívül sokszínű volt az arabtól a tatárig, a beduintól a szírig, a cserkesztől a perzsáig soksok nemzetet magában foglalt. Hatalmát, területét, nagyságát, katonai erejét csak Nagy Sándor birodalmával lehet összeméretni, csakhogy, azzal ellentétben, évszázadokon keresztül fennállt. Meséi nyomán ismeretlen kalifák tűntek elő a múlt homályából, egy különös, érdekes világ történelme tárult elénk. Nem tudott kifogyni a Naszreddin Hod- zsa-történetekből. Ez a csavaros észjárású Keleti Lúdas Matyi, aki elnáspángolta a kapzsikat, zsugorikat, gonoszokat, minden története végén valamilyen emberierkölcsi tanulsággal gazdagított bennünket. Életének kisebb-nagyobb eseményeit is ezzel a gazdag fantáziával, keleti világot idéző módon mondotta el.- Megtudtam, hogy a Török Tudományos Akadémia fennállása 25. évfordulójának megünneplésére Ankarában nagyszabású turkológiái konferenciát rendeznek - mesélte. - írtam is az egyik törökországi kollégámnak, aki Pesten iskolatársam volt, egyébként tökéletesen beszél magyarul, hogy szeretnék részt venni ezen az eseményen. Néhány hét múlva nagy, pecsétes borítékban, címeres díszítéssel érkezett meg tőle a válasz: Kedves Juszuf! - írta. örülök, hogy jól meg vagy, már rég nem hallottam felőled. Most éppen én vagyok a kulturális miniszter, ezért nagy- nagy szeretettel meghívlak az ankarai konferenciára. Csomagolj össze és azonnal gyere, az iratokkal ne legyen gondod, az ügy hivatalos részét majd elintézem. Szeretettel váriak. Ezek után én elutaztam Törökországba. En voltam az egész konferencián az egyetlen külföldi, aki törökül tartotta az előadását. A beszédem akkora sikert aratott, hogy rögtön megválasztottak a Török Tudományos Akadémia dísztagjává. Tudtuk, hogy sokat dolgozik, élete előadások, konferenciák, körutak, egyetemi szemináriumok közt telik. Tudtuk azt is, hogy sokat ír. Ez idő tájt már vagy hatvan kötete, összesen kétszáznál is több tudományos munkája, szakdolgozata jelent meg a világ tizenhat országában, minden jelentős világnyelven. Álmunkban sem jutott az eszünkbe, hogy ez a hollófekete hajú, épphogy csak őszülő halántékú, fiatalosan ruganyos, elpusztíthatatlan ember már túl van a hatodik ikszen. Humora kedves, fimom, önironikus volt mindig. Elmesélte, hogyan repült az amszterdami turkológiái előadásra. A meseszép légikisassszony a gép ajtajában mindenkit rutinmosolyával üdvözölt, egyedül őrá mosolygott kedvesen. A repülés ideje alatt folyton őhozzá jött először nem kér-e enni, inni, nincs-e valami kívánsága. Szóval nyilvánvaló volt, hogy ó a legkedvesebb utasa. Már épp kezdett reményeket táplálni, mondván, hogy nem vagy még olyan öreg, Józsi, ha ilyen ragyogó teremtések csak téged ajnároznak, amikor a repülőút végén kezét megszorítva, kedvesen szláv kiejtéssel, tökéletes magyarA szerző felvétele Sággal megkérdezte: Hát nem ismer meg, Józsi bácsi? Azonnal kiderült, hogy nem a férfiassága ragadta meg, hanem nála tanult meg magyarul. Nem csoda, ha nem emlékezett a légikisasszonyra: huszonöt év alatt tizenkétezren tanultak nála a prágai Magyar Kultúrában rendezett nyelvkurzusokon. Lelkesedésünket látva megkérdezte, hogy nem akarunk-e turkológiát tanulni. Meglepetésünkre elmondta, hogy egy főiskolai törvénycikkely szerint, amennyiben tudásunk elmélyítése végett olyan tantárgyat akarunk tanulni, amelyet egy másik főiskolán, egyetemen adnak elő, ezt a dékáni hivatalban kérvényezhetjük, az engedélyt megadják. Miért ne lenne ez a tantárgy a turkológia? Az ötlet annyira bizarr volt, amennyire megmozgatta a fantáziánkat. Józsi bácsi természetesen a Károly Egyetemen elintézte, hogy a rendkívüli turkológiái szeminárium hallgatói még indexet is kapjanak. Így aztán két tucatnyi mérnök-, vegyész-, joghallgató, jövendő közgazdász lett Józsi bácsi tanítványa. Szorgalmasan jártunk a Károly Egyetem Celet- ná utcai ódon épületébe, ahol hetente egyszer felhangzottak a magnószalagról a kántáló török dalok, különös torokhangok hagyták el szánkat. De a diák élete sem fenékig tejfel: amikor az ,,anyaegyetemen‘‘ le nem tett vizsgáink miatt a veszélyzónába kerültünk, kénytelenek voltunk turkológiái tanulmányainkat feladni. Fokozatosan csaknem valamennyien lemorzsolódtunk. Józsi bácsi igyekezete mégsem volt hiábavaló: ha jól tudom, hárman az államvizsgát is letették. Nekem csak néhány szép emlékem és Józsi bácsi török nyelvkönyve maradt meg e szép szellemi kalandból. Tudtam, hogy a munka az ember éltető eleme. De hogy mennyire az, azt Józsi bácsi esetében tapasztaltam először. Tanulmányaim befejeztével hazajöttem, őt év múlva találkoztunk újra. Ezalatt sem élt tétlenül: épp a Tárih-i Ongürüszt (A magyarok története) fordította, kiadót keresett. Nem sok reménye volt rá, hiszen forrásértékű munkáinak kéziratai, A kegyes szultánok és a Rákócziak levelezése a kassai királyság ügyében és a békés életet bemutató rendkívül érdekes Érsekújvári adóösz- szeírások a török fennhatóság alatt már évek óta porosodtak fiókjában. Azóta is ugyanott vannak. Azt tudta, hogy a feltételezett magyar Ösgeszta török fordításának magyarítása szenzáció lesz, talán vihart is fog kavarni, de azt már nem, hogy mikor. Szerencsére csak három évet kellett várnia: a Magvető Könyvkiadó a könyvnapra adta ki - órák alatt elfogyott. Csaknem tíz évvel ezelőtt jelent meg a Rimaszombat a török fennhatóság korában című negyedfétszáz oldalas izgalmas könyve szlovák nyelven az Orbis Könyvkiadó gondozásában. Szívügyének tekintette a magyar változat elkészítését. Mivel a Madách Könyvkiadó érdeklődést tanúsított a kiadás iránt, ő a Tárih-i Ongürüszön dolgozott, valakit meg kellett bízni a fordítással. Ilyen jellegű munkára embert találni nem épp egyszerű: aki már olvasott török okiratot, tudja, hogy milyen szóvirágoktól, egzotikus jelzőktől ékes még a legegyszerűbb adóösszeírás is. Arról nem is szólva, hogy kísértett a „Hertz féle szalámiba...“ karinthys paródiájának veszélye, hiszen a törökből szlovákra fordított szöveget kellett magyarítani. Rövid töprengés után rámnézett: te majd lefordítod. Ereimben megfagyott a vér: négyszáz éves török okiratot? Majd én segítek - döntötte el a kérdést. Gondos szövegfésülésének köszönhetően készült el a magyar fordítás. Józsi bácsi szeretné megérni alapvető fontosságúnak ítélt, a fennhatóság alatt élő nép életébe mély betekintést nyújtó könyvének megjelenését, amelynek közönségsikere sem lenne elhanyagolható. Bizakodik. Hiszen még csak hetvenöt éves. OZOGÁNY ERNŐ Évi két és fél millió levél Osztankinóba N ehéz volna összeszámolni, hányán ültek le levelet írni például tavaly a Szovjetunióban egy-egy országos vagy helyi televízió- és rádióműsor után, vagy hányán reagáltak az olvasók közül a központi és a helyi lapok egy- egy érdekes cikkére, riportjára. Átfogó összesítés aligha készül, de minden tömegtájékoztatási szerv gondosan számon tartja és rendszeresen elemzi: milyen témák keltették fel a legnagyobb érdeklődést és melyek nem váltottak ki visszhangot. A legnagyobb levelezőtábort, már csak objektív okokból is, a központi televízió és rádió mondhatja magáénak. Ez akkor válik igazán érthetővé, ha meggondoljuk, hogy az ország területének kilencven százalékán vehető első tévéprogram adásideje naponta átlag 13 és fél óra. Beszámítva a második országos, a Moszkva környéki és az iskolatévé műsorait, továbbá a különböző időzónák miatti ismétléseket, a moszkvai televízió adásait mindennap 132 órán át sugározzák az adók. A központi rádió az Orbita- rendszer segítségével négy ismétlést közvetít. Az irodalmizenei harmadik műsor, az URH-n közvetített hatórás sztereoadások, a hajósoknak, halászoknak, sarkkutatóknak sugárzott műsor és a 24 órán át zenei és információs műsort adó Majak-kal együtt naponta 214 órán át hallható. És akkor még nem szóltunk a köztársasági, a megyei és városi tévé- és rádióműsorokról. A külföldi adásokat a világ 75 nyelvén sugározza a moszkvai rádió, naponta összesen 260 órán át. Ehhez a valóban óriási szervezethez, csupán az osz- tankinói központba tavaly összesen két és fél millió levelet kézbesítettek, jó kétszázezerrel többet, mint 1983-ban. Az SZKP Központi Bizottságának 1983. júniusi ülése után . - amelyen az ideológiai, a nevelő- és a tömegpropagandaI^SZÖ munka javításáról volt szó - a központi televízió és rádió tudományos programozási és levelezési rovatát levelezési ' és szociológiai kutatásokkal foglalkozó főszerkesztöségIHB gé szervezték át. Ezzel is kiemelték szerepét és az ott dolgozók felelősségét a közvélemény formálásában, 5. Vili. 23. a szocialista demokratizmus elmélyítésében. A rádió levelezésének „gazdasszonya“ Larissza Szu- hareva. Tőle kértem választ arra, tapasztalnak-e változást a hallgatói levelek tartalmában, és milyen kérdésekre reagálnak ma különösen aktívan az emberek. A változás szembetűnő. Mindenekelőtt abban, hogy csökken azoknak a leveleknek a száma, amelyekben csupán egy-egy kedvelt zeneszámot kémek, vagy egy-egy músorrész ismétlését szeretnék látni a képernyőn. Persze, vannak továbbra is ilyen leveleik, de érzékelhetően megnőtt az olyan írások száma, amelyek közéleti problémákat vetnek fel, érzékenyen reagálnak az élet sok jelenségére, rendkívül határozottan kérik számon a hanyag munkát, a lélektelen ügyintézést, a rendetlenséget, a kivagyiságot. Vagyis kifejezik az emberek törekvését, hogy észrevételeikkel is segítsenek előbbre lépni. Röviden: a szocialista demokratizmus elmélyítésére országosan tett intézkedések hatása jelentkezik a levelekben is. Kritikusabbak lettek a rádió és a televízió műsorai, és ez is arra ösztönzi a hallgatókat, a nézőket, hogy ne menjenek el szó nélkül az észlelt hibák, hiányosságok mellett. Természetesen sok gazdasági kérdés is előtérbe kerül az ilyen levelek nyomán. Ezt mozdítják elő a közgazdasági gondolkodás formálására készült műsorok, a neves szakemberek interjúi is, amelyekben gyakori példák sokasága ad fogódzót, segít eligazodni az ország előtt álló feladatok lebontásában, egészen a munkapadokig. Nincs szerkesztőség, amely ne ellenőrizné elképzelései helyességét azokon a témákon, melyeket a levelek tartalmaznak. A moszkvai rádiónak például negyven olyan műsora van, amely gyakorlatilag teljes egészében a levelekre épül, a teljes posta 50-60 százalékának felhasználásával. Vannak olyan, évek óta bevált adások, mint a Rádió Postája, és egészen újak: ezek a levelekben talált kérdéseket tematikusán összefoglalják, és egy-egy országos tárca vezetője ad rájuk kimerítő választ. V isszatérve a moszkvai rádió levelezőire, arról is felvilágosítást kértem Larissza Szuharevától: mely korosztályok a legaktívabbak.- Nehéz elsőbbséget adni, de talán mégis a fiatalok. A gyerekek írásai nagyon tartalmasak, ezzel magyarázható, hogy az ifjúsági és gyermekműsorokban a levelek körülbelül nyolcvan-nyolcvanöt százalékát felhasználják. Hozzászólnak olyan műsorokhoz, mint például a Mi legyek, ki legyek? Ez amolyan pályaválasztási tanácsadó, amiben különösen sokat jelentenek a szakmunkástanulók, a szakközépiskolások konkrét tapasztalatokkal alátámasztott ajánlásai. Az ifjúsági rádió, a Junoszty postája mindig a legnagyobb. Sokan osztják meg a szerkesztőséggel és a műsorok hallgatóival a pályakezdés gondjait és jó tapasztalatait, azt, hogy hogyan illeszkednek be a falvakban a közös gazdaságok munkájába, bíznak-e rájuk felelősségteljes feladatot; megírják, hogyan segítenek nekik a gyárakban, hogy megtalálják helyüket az életben, vagy - ami sajnos szintén nem ritka - hogy milyen akadályokkal kell megküzdeniük. A — utóbbi években vált népszerűvé a Veteránok r\L írják és mondják című összeállítás. A közölt levelek felidézik a második világháború közkatonáinak, hadvezéreinek, a hátország embereinek tetteit, önfeláldozását és sorsuk alakulását, [mák ennek a műsornak a történelem szemtanúi, írnak gyermekeik, unokáik és azok az úttörők, akik ma a hősöket kemény, egyszerű embereknek ismerik meg.- Említeni kellene még - tette hozzá Larissza Szuhare- va -, milyen nagy érdeklődést keltenek a rádióban és a televízióban közvetített külpolitikai műsorok: sok levél fejezi ki a szovjet békepolitika támogatását. Összefoglalva: az utóbbi években a levelekben tükröződik a hallgatók és a nézők fokozott érdeklődése az ország és a világ ügyei iránt, az a törekvés, hogy ne csak tudják és értsék a Szovjetunióban és a földön végbemenő folyamatokat, hanem aktívan formálni is akarják azokat. B j
