Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-12 / 28. szám

ÁTÁNYI LÁSZLÓ A zöldre sült strandolok Súlyos felhők mögé bújt reggel a nap. S ha sugarainak nem is sikerült áthatolniuk a nehéz felhő­párnákon, azért melegét jócskán küldte Röjtökmuzsajra és környé­kére. (gy aztán mégis elindultak a petöházi strandra Zsolti, apu és Bukfenc, a szőrgombolyag kis pu­li. A kutyusnak különleges helyze­te volt. Mivel egész délelőtt nyu­godtan el tudta nézni egy kerítés menti bokor mellől, kisgazdája ho­gyan ugrál a vízben, úszkál a me­dence közepén, napozik, ő is ka­pott belépőt, méghozzá ingyen. Megérkeztek a strandra. Zsolti megmártózótt egy kicsit, aztán Bukfenc mellé heveredett. Bebur­kolózott a takaróba, még a fejét is bebugyolálta. Meddig hevert így, később ma­ga se tudta volna megmondani. De mikor kikukkantott a pokróc alól, nem akart hinni a szemének, Bukfenc koromfekete bundája zöld színben pompázott. Alig lehe­tett a fűtől megkülönböztetni. Az­tán balra nézett Zsolti, ott hevert apu. Ez aztán több a soknál: ő is zöldre sült! S körben a strandolók mind-mind egészséges zöld szín­ben virítottak, mintha nem is em­berek, hanem szöcskék lennének. A medence végén karcsú acélto­rony meredt a magasba. A tetején egy tükör forgott körbe, abból áradt a zöld fény, amely minden élőlényt körös-körbe zöld színbe vont. Zsolti ekkor veszekedés hang­jaira lett figyelmes. A stranddal szomszédos kertben vitatkozott a gazda és a gyümölcsfelvásárló.- Hisz ez a barack zöld! Ezt akarja, hogy átvegyem?- Reggel még piroslott a fán, ez a csudatorony zöld (tette meg azt is. De kóstolja meg! Édes, mint a méz, csak a színe éretlen. Most furcsa zajt hallott a kisfiú. Mintha sokszáz parányi pata do­bogna. Egy sereg zöld színű macska bukkant fel a strand kapu­jában, s vonult a torony alá. Zsolti­nak úgy tetszett, mintha zöld han­gon nyávognának. Követte őket a bátrak csapata, a zölden cinco­gó, hajdan szürke mezei, most zöld bundájú hatalmas egér­csapat.- A maflák! - gondolta a lurkó.- (gy jobban elbújhatnának a me­zőn Erre már az , úszómester ro­busztus alakja is feltűnt.- Mi a csoda történt ott! - har­sogta, s felmutogatott a toronyra.- Most érkezett ez a berendezés Nyugat-Fácániából, hogy a ven­dégek borús időben is szép barná­ra süljenek. S tessék, most min­denki lezöldült. Valaki elpiszkálta ett fent a masinát. De ki sejtette volna, hogy ez a micsoda zöldet is tud.- Hé! - kiáltott egy még na­gyobbat. - Ki van ott fent? Az úszómester hatalmas po­cakjával nagyon hasonlított egy zöld szilvaszemre. Az egerek meg is nézték alaposan. Erre végigfu­tott a hátán a hideg, s gyorsan abbahagyta a tudakozódást. Most megmozdult Bukfenc is Zsolti mel­lett. Kényelmesen lábra állt, nyúj­tózott egyet, majd megindult a to­ronyhoz. Az egerek utat nyitottak maguk között, a macskák sora is szétvált. A kutyus megszaglászta a létrafokokat, amelyek a toronyba vittek fel, s azt mondta egyked­vűen:-Bitó... Hangos felhördüléssel fogadták ezt a jelenlevők. Hisz ki ne ismerte volna Röjtökmuzsaj rosszhírű ku­tyájának, Bitónak a nevét. Szóval ezt a lezöldülést is az ő számlájára kell írni. Ő az, aki a toronyban elpiszkálta a masinát. Az egerek némán megindultak a létrán felfe­lé, követték őket a macskák. Né­hány perc múlva elérték a sugárzó tükröt. Ekkor egy velótrázó üvöltés hangzott fel, s egy hatalmas barna test, amelyen fürtökben lógtak a zöld egerek, a vízbe vetette magát a toronyból.- Zsoltikám, csavargózz elő!- hallotta a kisfiú apu hangját. Körülnézett nagy csodálkozva. Torony sehol, zöld strandolókat se látni. Az ég szürke, ólomszínú, s lassan kiürült a strand. Már csak azért is érdemes messzelátóval figyelned, für­készned a Holdat, hogy a ma­gad szemével láss néhány holdkrátert. Nem tűzhányók kráterei ezek. Legnagyobb ré­szük biztos, hogy nem az. A Holdon is lehettek valami­kor vulkánkitörések. Talán még most is tüzel a Hold bel­seje. De hogy ezt a rengeteg krátert mind tűzhányók lávája, hamuja építette volna? Aligha. Sokkal inkább gondolhatunk a Holdat immár több mint négymilliárd év óta csapdosó „égi bombákra“. Olyan világ­űrben meteorokra, kő- és vas­tömbökre, -darabokra, ami­lyenek ide, a Földre is gyakran hullanak, hol kisebbek, hol na­gyobbak. Bár jó részük még a Föld légkörében feiizzik, megolvad, elpárolog. A Holdra hulló meteorok sokszor csak porszemnyiek. Hiszen a legkisebbek is szaba­don érhetnek le a felszínre, nincs levegő, amelyben elégje­nek. A Hold sok-sok pora rész­Miért van kráterek sokasága a Holdon? ben innen származik. Más része meg onnan, hogy a nagyobb meteorok - olykor valóságos „repülő hegyek“-évmilliárdok óta esegetnek, s az éjszakák- nappalok ,,hideg-meleg kúrá­Gondolkodom, tehát... ja" mellett ezek a megújuló ütközések is morzsolják, por- lasztják a holdkőzeteket. A leg­több holdkrátert nyilván ezek vágták, főleg amikor még igen sűrűn hulltak, nem sokkal a Naprendszer születése után. Vágtak egy csomó hasonló krátert a Földön is, tekintve, hogy a bolygónkat még na­gyobb erővel bombázták elein­te, mint a Holdat. De nálunk nem soknak a nyoma maradt meg. A többiét eltüntették az örökké mozgó levegő és víz sok évmilliós, szakadatlan pusztításai. A Holdon legfeljebb egy-egy újabb kráter tüntethette el a ré­gebbiek nyomát, de akkor is ott maradt az új nyom. A régi kráter helyén az új kráteré. Et­től lett oly rücskös, oly,,himlő­helyes“ a Hold ábrázata. V. A. CÍMKERESŐ Szabó dolgozik vele 1 7 5 7 9 0 Tano ne 2 6 7 5 Marko . . (utazó) 8 o, 9 0 , Túl fűszerezi 4 9 5 0 3 3 7 L 2 3 4 5 6 7 8 9 1 Minden szám egy betűt takar, amelyet akkor isme­rünk meg, ha a keresztrejtvény-fejtéshez hasonlóan járunk el. Amikor minden betűt megfejtettünk, a szá­mok szerint beírjuk őket a különálló alsó sor megfelelő kockáiba. Koncsol László egyik verseskönyvének a címét kapjuk eredményül. Melyik a kakukktojás? 1. Prága - Moldva 2. London - Temze 3. Moszkva - Moszkva 4. Ipolyság (Sahy) - Ipoly 5. Dunaszerdahely (Dunaj- ská Streda) - Duna 6. Nyitra (Nitra) - Nitra 7. Varsó - Visztula Készítette: N. L. LEGKÜLÖMB EMBER, AKI BÁTOR S CSAK EGY KÜLOMB VAN, AKI: BÁTRABB. Ady TALLÓSI BÉLA AJÁNDÉK Az Óperenciás-tengeren túl egy tizenkét éves kisleánynak, akit még nem ismerek: feketére simítom a csendet, s ő tudni fogja, ez az éjszaka. Harmathangján elénekli kedvenc dalát, ez lesz a kislámpa, bevilágítja a pici szobát. S amikor fényénél megpillant engem újra, hozzászelídülök. S ő azt mondja majd: „Milyen szép mese vagy, te, Kisbaráti“ Én bukfencet vetek a mese végén, és szemére becézem a „Jó éjszakát!“. Mire felébred, már 6 lesz a legszebb mese. MEGFEJTÉS A június 21 -i számunkban közölt feladatok megfejtése: B; 16. Nyertesek: Bukai Gábor, Zsit- vabesenyö (Beáeöov); ifj. Hilkó Károly, Ipolyság (Sahy); Halász Henriett, Somodi (Drienovec); Trombitás Valeria, Királyhelmec (Kráf. Chlmec); Hütter Gyöngyi, Hárskút (Lipovník). Két gyógynövény - a múltban Néprajzi szempontból legérdekesebb növényeink (cserjéink) közé tartozik a boróka. Őseink varázserőt tulajdonítot­tak neki. Ez egy, Mátyás király idejéből, 1488-ból fennmaradt nyelvemlékből, az úgynevezett bagonyai ráolvasásokból is kiderül. A ráolvasás azt mondja, hogy ha valakinek szemölcsei vannak, akkor arra a legjobb mód, ha az eber kimegy az erdőbe és karddal háromszor rávág a bo­rókabokorra, közben ezeket mondja: „Ffenfe, vágták, mire, arra, hogy el ves­sen Jánosrul az semelchew“. . Vagyis, mai nyelven: „Fenyő! Váglak! Mire? Arra, hogy elvesszen Jánosról az (ő) sze­mölcse“. A régi iratok arról is tanúskodnak, hogy az 1600-as évek elején a megcsömörlött embereket tetőtől talpig fenyömag-olajjal kenték be. Igen jelentős hatást tulajdoní­tottak a borókának, még a rettegett pes­tist is ezzel akarták gyógyítani. Például Cserei Mihály megemlíti, hogy 1709-ben az Erdélyben fellépő pestisjárvány idején Rabutin osztrák generálisnak a szebeni doktorok azt javasolták, hogy boróka­ágak füstjével füstöljék ki mindennap a házakat, és ahol pestis van, abból a ■ házból csak úgy jöhet ki valaki, ha a kijáratnál éhgyomorra fenyömagot rág­csál. Később a boróka bogyóit rózsával együtt főzték meg ecetben és borban, és ezt gyulladás, valamint fogfájás ellen használták. Ilyen receptek is voltak: „Ha világos borban van főzve és ha iszol belőle, felmelegíti a gyomrot, kitisztítja a tüdőt, oldja a görcsöket, kinyitja a vesét és a májat, mert oldja a hurutot, kihajtja a vizeletet és a veseköveket. Ezért a sza­kácsok az ételekbe teszik. Ha borban megfőzöd és naponta iszod, akkor ez a legjobb szer a köhögésre.“ Mi ebből az igaz? Ma a modern orvos- tudomány a következő gyógytulajdonsá- gait ismeri el: köptető, nyálkaoldó, az emésztőcsatornában görcsoldó. Olaja a külső testen bedörzsölőszerként szolgál. Az édeskömény ismert gyógynövény, az emberiség már ősidőktől használja. Nézzük, hogyan is használták például elődeink. „Ha azt akarod, hogy eltűnjenek piros kiütéseid, amelyek olyanok, mint a pes­tisnél, akkor az édesköményt törd szét nagyon apróra, tegyél hozzá öreg zsírt, keverd össze, és ezzel kend be az ar­cod.“ Azt tartották róla, hogy erősíti a gyomrot, segíti az emésztést és meg­szünteti a felfúvódást. Továbbá megaka­dályozza a flegmatikus viselkedést, segíti a jó látást. Ha az édeskömény nedvét a szembe csepegtetjük, eltávolítja a kez­dődő hályogot. Nedve elkészítésére az emberek a következő receptet használ­ták: „Vedd az egész növényt nyers álla­potban; jól törd szét, nyomd ki a nedvét, ezt tedd a napra és raktározd el. “ Olyannyira hittek a szemre való hatá­sában, hogy sokszor túlzásokba bocsát­koztak: „A szemgyúlladásoknál még ak­kor is segít, ha valaki csak szétrágja és szétnyomja a kezében, mert az illata is segít a szembetegségek gyógyítá­sában. " Még érdekesebb a süketségre előírt recept: ,,Magját törd porrá, és tedd egy hagymába, amelybe előtte mélyedéseket csináltál. Az így elkészített hagymát süsd meg, utána nyomd ki a nedvét. Ha ebből a fülbe cseppentesz, akkor visszanyered hallásod.“ Ma-már ilyen módon természetesen senki sem használja. A modern orvostu­domány az édesköményt értékes gyógy­szerként kezeli, mert szélgörcshajtó, köp­tető és ízesítő. Dr. Nagy Géza ■■■■■■■■ 1985. VII. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom