Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-12 / 28. szám

ä jjfnr v vy AUTÓSOK MOTOROSOK Gyalogosszemmel A fő közlekedési útvonalakon a gyalogosok számára a zebrasáv jelent egyfajta védelmet. Persze nem lehet a pár méterre levő kocsi előtt az úttestre lépni, amint arra - nemcsak Losoncon (Lucenec), hanem másutt is - még sok példa található. Mert éppen az ilyen esetek követelnek áldozatokat. A közlekedés szabályzata ugyan előírja az autósoknak, hogy fokozott figyelemmel és megfelelő sebességgel közelítsék meg a gyalogátkelőhelyeket, de bármilyen lassan halad a gépkocsi, van egy bizonyos féktávolság, amelyen belül nem képes biztonságosan megállni a gyalogos előtt. Az is gyakori azonba, hogy nem a felfestett zebrasávon közleked­nek a gyalogosok. Ez balesetveszélyes és szabálysértés is, helyszín­bírsággal büntethető. Most, amikor megkezdődött a vakáció, különö­sen a gyermekeket óvjuk a szabálytalan, veszélyt jelentő közleke­déstől, és legyünk segítségükre az idősebbeknek, ha azok a járda szélén arra várnak, hogy átmehessenek a túloldalra. A gyalogosok - városban és falun egyaránt - mindenütt vegyék igénybe a járdát, vagy ha ez nincs, akkor az út szélére húzódva, a gépkocsiforgalommal szemben haladjanak. Magatartásukkal ne kényszerítsék váratlan cselekedetre, fékezésre, irányváltoztatásra a járművezetőket. A Losonci járásban éppen a közelmúltban okozott súlyos balesetet egy gyalogos, mert elindult a másik oldalra anélkül, hogy körülnézett volna. A személygépkocsi vezetője már csak arra volt képes, hogy balra rántsa a kormányt. így összeütközött a szem­ben szabályosan haladó teherautóval. A következmény: egy súlyos, egy könnyebb sérült és jelentős anyagi kár. A gyalogos viszont csak megijedt a karambol láttán. Legyünk udvariasak egymással, gyalogosok és gépjárművezetők egyaránt. Figyelmeztessük egymást a veszélyre és a szabályos közle­kedésre. Nyáron, a turistaszezon, az iskolai szünidő és a szabadsá­gok idején fokozottabban, de az év többi hónapjában is nagy-nagy figyelemmel és megértéssel viseltessünk elsősorban a vidáman, gondtalanul futkározó gyermekek és az idősebb emberek iránt. Csak így, közös akarattal és összefogással csökkenthető a közúti balese­tek még mindig indokolatlanul magas száma. Kanizsa István Puegeot Kínában Peugeot autókat gyárta­nak március óta Kína Kanton tartományában. A hat évig tartó tárgyalások eredmé­nyeként a tervek szerint az évtized végéig évi 15 ezer Peugeot kombi és kisteher- jármű készül. A kezdeti idő­szakban Franciaországból szállított fődarabok össze­szerelése történik majd, a későbbiek folyamán Kíná­ban gyártott szerkezeti ré­szek beépítésére kerül sor. A Peugeot cég csak a licen- cet adta el, továbbá francia gyártmányú berendezéseket szállított a vállalkozáshoz. A szerződés értelmében Kí­na évente 5 ezer kombi gép­kocsit exportál majd, három évvel az üzem megnyitását követően. Képeinken a Peu­geot 504-es kombi és kiste- her típusa látható. A hatvanas évek technikai története világra szóló új­donsággal kezdődött. Ezt a jelzőt - úgy gondoljuk - senki sem vitatja el a Felix Wanke) agyából „kipat­tant“ bolygódugáttyós motortól. A közelmúltban - negyedszázad­dal a Wankel-sztori után - szen­zációs bejelentés került napvilág­ra: akkoriban az NDK motorgyártó mérnökeit is élénken foglalkoztat­ta a bolygódugattyús szisztéma. Már 1963-ban meglepték a zscho- pauiak a Wankel GmbH-t, akik licencük eladásáról folyó tárgyalá­sok alkalmazásával megdöbben­ve értesültek a fejlesztések előre­haladott állapotától. Az MZ-k gyárában az első Wankel-motor vízhűtéses volt, olajhütéses forgórésszel. Erőfor­rás-újdonságként abba a szintén fejlesztés alatt álló kétkerekűbe építették, amelybe eredetileg két­ütemű boxermotort terveztek és Blokkolásgátló rendszerek Az autó irányíthatóságát a gu-, miabroncsok és az útfelület közötti súrlódó erő teszi lehetővé. Ennek nagysága a kerekek terhelésétől és a súrlódási tényezőtől függ, hogy a helyzet bonyolultabb le­gyen, menet közben mindkettő széles határok között változik. Kö­vetkezésképpen az az erő, amely- lyel egy kerék a hosszirányú (hát­só vagy fékező) és a keresztirányú (oldalvezetö) erők létrehozásához hozzájárulhat. Ha a határt túllép­jük, akkor a tapadás csökken, a kerék gördülésből csúszásba megy át, mi pedig elveszítjük felet­te az ellenőrzésünket. Erre jó példa a fékezés: miköz­ben egyre jobban nyomjuk a pe­dált, nő a kerekeken ébredő fék­erő és ezzel együtt a kocsi lassulá­sa is. Egy bizonyos ponttól kezdve azonban a gumi fokozódó sivítás- sal jelzi, hogy szögsebessége job­ban csökken, mint haladási se­bessége, nő a szlip, majd a kerék forgása teljesen leáll, és a továb­biakban blokkolva csúszik arra, amerre a jármű tehetetlensége vi­szi. Irányítani már nem tudjuk, mert oldalvezető erőre nem ma­radt tapadás. A blokkoló fékezés az első számú közellenségek so­rába tartozik: nagyszámú tragédia elemzése alapján kimutatták, hogy az összes balesetek mintegy 7 százaléka elkerülhető lenne, ha fékezés közben is meg tudnánk őrizni az autó iránystabilitását, kormányozhatóságát. De hát miért nem tudjuk? Azért, mert az ember-jármű rendszer­ben az ember gyakran a gyen­gébb láncszem, aki nem képes mindenféle helyzetnek megfelelő viselkedésformákat tárolni, a szükséges pillanatban előhívni és alkalmazni, hanem a legegy­szerűbb megoldást választja: pá­nikhelyzetben beletapos a fékbe és a többit a szerencsére bízza. Mivel az embert - az évmilliók során kialakult képességeit - nem lehet egy csapásra az autóhoz igazítani, az autót kell alkalmassá tenni aZ emberi gyengeségek ki- egyenlítésére. Erre szolgál többek között a blokkolásgátló. A beren­dezés működése képzett, jó autós fékezési módszerére hasonlít, aki a blokkolás kezdődő jelére vissza­veszi a pedáleröt, majd újra fokoz­za, ezzel a „pumpálással“ mint­egy kitapogatva a tapadás határát. Igaz, közben nyúlik a fékút, de végig tudunk kormányozni, és ami előtt nem sikerült megállni, azt talán még kikerülhetjük. A blokko­lásgátló ugyanezt teszi, de sokkal finomabban, gyorsabb szabályo­zási ciklussal és ami nagyon fon­tos - kerekenként külön-külön. A blokkolásgátlós fékberende­zésen a megszokott szerkezeti elemeket nagynyomású hidrauli­kus és elektronikus rész egészíti ki. Egy-egy kerék viszonylatában a rendszer a következőképpen működik: a kerékkel együtt foga­zott tárcsa forog, amely a szögse­bességével arányos gyakoriságú jeleket kelt a mellette elhelyezett szenzor tekercsében, A jelek a központi elektronikába kerülnek (130 km/órás sebességnél kb. 8000 jel/sec), amely folyamatosan ellenőrzi azok plauzibilitását és összehasonlítja őket a beprogra­mozott hatásértékekkel. Ha a szöglassulás meghaladja a kriti­kus értéket, azt a mikroprocesszor a blokkkolás kezdeteként értékeli, és utasítást ad a hidraulikának a kivezérelt nyomás csökkentésé­re. Ennek hatására a kerék lassu­lása mérséklődik, a blokkolásve­szély megszűnik, az elektronika ismét a nyomás fokozására ad utasítást, egészen a határ eléré­séig és így tovább... A teljes sza­bályzási ciklus másodpercenként 2-10-szer zajlik le és ennek kö­szönhetően nagyon pontosan megközelíti az elméletileg lehet­séges lassulást. Ez akkor is érvé­nyesül, ha a kerék változó súrló­dási tényezőjű, például jégfoltos úton halad, vagy a terhelés válta­kozik az út egyenetlenségei követ­keztében. Eddig egyetlen kerékről volt szó - ilyen berendezést próbáltak ki eredményesen motorkerékpáron, amelyen a blokkolás bukásve­széllyel is jár, megakadályozása tehát kétszeresen fontos. Autókon a négy kerék miatt többcsatornás rendszereket használnak. A leg­egyszerűbb a kétcsatornás: a mellső kerekeket, amelyek a fék­erő 80 százalékát adják, külön- külön szabályozzuk és mind­egyikhez hozzárendeljük az átló­san elhelyezkedő hátsót. A négy- csatornás rendszerben mind fékhenger alkalmatlan, helyette nagynyomású hidraulikus beren­dezésre van szükség. Ez elektro­motorból, szivattyúból, nagynyo­mású tárolóból, elektromágneses szelepekből és a szokásos fékbe­rendezésből áll. Itt is háromféle rendszer alakult ki és kerül gya­korlati felhasználásra. A Honda ALB megoldás a központi hidrauli­ka nyomásával vezérelt dugattyúk útján változtatja a fékcsövekbe kerülő fékfolyadék mennyiségét és a munkahengerek nyomását. A Bosch ABS közvetlenül fékkö­rökbe épített mágnesszelepeket tartalmaz, amelyekből egy szi­vattyú juttatja vissza a nagynyo­mású részbe a fékfolyadék egy részét, ha nyomáscsökkentésre van szükség. Az ATE Anti Skid rendszerében is a fékkörökben helyezik el a mágnesszelepeket, de a pillanatnyilag fölös mennyisé­gű folyadékot nyomás nélkül a tá­rolótartályba vezetik vissza. A gyakorlat szempontjából a há­rom rendszer körülbelül egyenér­tékű, és az elvi különbségeknél többet számít a kivitel helyigénye, tömör konstrukciója. Az első nem­zedékhez tartozó berendezések még eléggé otrombák voltak, de a maiak már nem foglalnak el több helyet, mint egy hagyományos depressziós rásegítővel rendelke­ző főfékhengertartály-egység. MBMUUKA FKYBJKZmti LÁM* a négy keréknek külön szabályozó köre van. A gyakorlatban a három- csatornás bizonyult a legjobbnak, és ezt alkalmazzák a leginkább elterjedten. A kezdetlegesebb régi kiviteleken egyetlen szenzora volt a differenciálmű bemenő tenge­lyén, de ezt újabban kiszorította a Select Low elven történő szabá­lyozása. Itt arról van szó, hogy mind a két hátsó keréken külön szenzor van, de közülük mindig annak a jele érvényesül, amelyik blokkolásra hajlik. A hidraulikus kör és a féknyomás viszont közös, így a pillanatnyi viszonyai miatt blokkolásra kevésbé hajlamos ke­reket a lehetségesnél kevésbé fé­kezzük, úgyhogy tartalék oldalve­zető erőnk marad: a kocsi kitárolá­si hajlama csökken, így a kanyar­ban nagyobb biztonsággal fékez­hetünk. Amint látjuk, az elektronika uta­sításai alapján a kerekekre jutó féknyomást nagy gyakorisággal növelni, illetve csökkenteni kell, méghozzá három fékkörben füg­getlenül. Erre a hagyományos fó­Mire képes egy korszerű blok­kolásgátló? Először is arra, hogy a fékezési folyamat során végig megőrzi a jármű iránytartását és kormányozhatóságát, méghozzá prioritással a fékútrövidítéssel szemben. Ennek ellenére a fékút is szinte minden esetben rövidebb lesz, mint a hagyományos fékkel, mert csak kevés vezető képes eltalálni az optimális pedáleröt és ők is tehetetlenek az egyenlőtlenül csúszós úttal szemben. Havon, jégen, de még vizes aszfalton is számottevő mértékben rövidül az út a megállásig. A legújabb nem­zedékhez tartozó elektronikus szabályzók már olyan finomsá­gokra is képesek, hogy alkalmaz­kodnak az aquaptaning-veszély vagy a tiszta jég körülményeihez. Az előbbi esetben a mikropro­cesszor érzékeli, hogy a mellső kerekek, amelyek felsiklottak a vízfilmre, már állnak, míg a hát­sók még kapcsolatban vannak az úttal és forognak. Ennek alapján átkapcsol aquaplaning üzemmód­ra - és hagyja a mellső kerekeket blokkolni! amely kardánhajtású lett volna. Az MZ KKM75W súlya 160 kg volt és 6750-es percenkénti fordulat­számmal 24 lóerőt teljesített, elér­te a 140 km/órás sebességet. A második Wankel-motoros MZ 1965-ben született meg és léghű­tésre tervezték. Ennél a konstruk­„FELFEDEZTÉK“ AZ MZ WANKELT ciónál a bolygódugattyút a menet­iránnyal párhuzamosan helyezték el. Teljesítménye megegyezett elődjével. A kétkerekű már túl volt a fejlesztési szakasz nehezén, igen alapos tesztekkel és időtar­tampróbákon vizsgázott. Hogy mi­lyen eredményekkel, azt nem tud­juk, de sejteni enged valamit az a tény, hogy komoly elképzelések voltak a Wartburgok és Trabantok hagyományos motorjának helyet­tesítésére. Az NDK illetékesei csak hosszas habozás után ré­szesítették előnyben a hagyomá­nyos motort. Ezt az elhatározást döntően a költségvetés befolyá­solta, mivel teljesen át kellett volna szervezni az addigi gyártási folya­matot. Egy másik ok lehetett a li- cenc ára, ami szintén kihatott volna a gyáriak erszényére. A bolygódu­gattyús motor ugyanolyan gyorsan eltűnt a gyártóknál, mint amilyen gyorsan kifejlődött. Különösen azután a csőd után, amit az NSU az R80-sal átélt, s amely a Wan- kel-motornak nem szerzett jó hír­nevet. A két Wankel MZ jelenleg az NDK-beli Augustusburgban a híres motorkerékpár-múzeumban van. Úgy hírlik, a közeli jövőben a rak­tárból a kiállítási terembe kerül. A blokkolásgátlótól elvárjuk, hogy tökéletesen megbízható le­gyen. Ezt állandó önellenőrzéssel valósítjuk meg. A központi elektro­nikában két egyforma mikropro­cesszor van, amelyek azonos be­menő jeleket kapnak és ennélfog­va kimenő jeleiknek is azonosak­nak kell lenniük, Mindkettő a gyúj­tás bekapcsolásának pillanatától érzékeli ar másik jeleit és összeha­sonlítja a sajátjával. Mint említet­tük, a berendezés a bejövő adatok „hihetőségét“ is folyamatosan ellenőrzi. A korszerű elektronikus berendezések megbízhatóságát ismerve, valószínűtlen, hogy vala­mi elromoljon, de ha ez mégis bekövetkezik, akkor a rendszer tüstént felismeri saját hibáját, ki­kapcsol, és ezt a körülményt a műszerfalon egy lámpa felgyúj­tásával jelzi. Ekkor is nyugodtan továbbhaladhatunk, hiszen a blok­kolásgátló nélküli fékezés lehető­sége továbbra is rendelkezésünk­re áll. K. K.-V ÚJ szú 16 1985. VII. 5. • Bosch blokkolásgátló vázlatos elrendezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom